Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1935 (3. évfolyam, 275-298. szám)

1935-12-25 / 295. szám

16. oldal. Cl

7 JSÍYiRlTIDÉK UZABOLCSI HTRÍ.J AZ ÉPÍTKEZÉSEK tekintetében pironkodva be kell vallanom, hogy nálunk nem fogja látni azt az egységes stílust, mint teszem fel Nürnbergben, sőt aziránt is aggályaim vannak, hogy fog-e egyáltalán stílust látni. De ez legalább nem uralmas. És van valami, amiben nagyok vagyunk. Aránylag sehol sem talál annyi és akkora kupolát és kupolaszerű tetőt, mint nálunk. Itt kérem, csaknem minden valamirevaló középületen és bérpalotán akkora kupola van, mely arányaiban vetekszik a budapesti Anker-palota Európaszerte emlegetett piramisával. Igaz, hogy azok az okvetetlenkedő modernek száműzték a kupolákat, de tessék csak ezektől a modernektől megkérdezni, hogyha mindent olyan jól tudnak, hát hogy merték a Pénzügyi-palota kaszárnyaszerű épületéhez odaépíteni azokat a görög oszlopokat? Kedves uram, ez utóbbi épületnél mindent meg kell bocsátanunk a belső építkezésért; Azok a folyosók és azok a szobák! Felejthetetlen élmény, gondolom, az Ön számára is. Ezzel legfeljebb a Korona nagytermének bejárata és fel járata, valamint a Luther-ház üzleti helyiségeinek külső megoldása vetekszik. Nem hiába műegyetemi tanár tervezte. De hogy mégse tartson epésnek, mutatok valami szépet is. Nézze meg a Selyem utca felöl a katholikus templomot, különösen ha kicsit ködös az idő. Meg fog hatódni, oly szép, a kéttornyú templom egyik tornya eltűnik, az egész új alakot nyeij s úgy rajzolódik ki a ködből, mint valami nagy középkori székesegyház. Vagy| menjen el a temetőbe. Lehetetlen nem éreznie, amidőn átlépi a nagy kaput, hogy itt nem egy közönséges kapun lépett be, hanem valami nagyobbszerűn, ami az életet és a halált elválasztja. Ha olyan szépen laknának az élők is, mint a halottak, mi lennénk Magyarország legszebben épült városa. VÁROSUNK LAKÓI is megérdemelnek egy néhány szót s bár meglehetősen nehéz feladat, hogy hűen bemutassam az embereket, úgy amint élnek, örülnek és küzdenek ebben a homoki metropolisban, — néhány figyelemreméltó jellemvonásra legyen szabad felhívnom figyelmét. Nem beszélve azokról, akik csak vasárnapi nyíregyháziak s a hét más napjain „tanyasiak", városunk lakóit nagyjából két nagy csoportra lehet osztani. Az egyik csoport azoké, akik nemrég kerültek ide, a másik csoport azoké, akik nemsokára elkészülnek innen. Elvétve akad ugyan bennszülött is, de ezzel nem igen kérkedik senki. Amilyen büszkén tudja valaki mondani, hogy ő bennszülött megyei, született szabolcsi, olyan szerényen szokta mindenki bevallani, hogy mi tagadás, ő nyiregyházi születésű. Ez a városi lakosság azután egészen különleges életmódot folytat. Például: színházba nem jár. Legalább is Nyíregyházán nem. Ez nem elég jó, nem elég előkelő. Különösen vagyonosabb embereknél kiderül, hogy sokkal több színdarabot néznek meg egy év folyamán Budapesten, mint Nyíregyházán, tehát még azt sem lehet mondani, hogy a pénzhiány miatt nem járnak a színházba. De ugyanígy vagyunk a bevásárlásokkal is. Nagyobb bevásárlásokat minden rendes nyiregyházi ember legalább is Debrecenben végez el, de igazán csak akkor nyugodt a lelke, ha Budapesten vásárolhat. Mi tagadás, előfordul, hogy ott olcsóbban megkap valamit, de hogy az útiköltség és a szállítás is megtérüljön, az úgyszólván ki van zárva. Legjobb meggyőződéssel mondhatom, hogy a nyiregyházi kereskedőknél azok a vidékiek vásárolnak, akik hasonló meggondolásokból viszont Nyíregyházát találják szerű bevásárló helynek. Sajnálatomra különben a nyíregyháziakat nem igen tudom Önnek személy szerint is megmutatni, mert a sétálási a rendes nyiregyházi polgár hívságos szórakozásnak találja s lehetőleg nem sétál. Igy azután határozottan zavarban van az ember, hogy az úgynevezett korzót merje-e komoly arccal korzónak nevezni, vagy vallja be, hogy az bizony csak egy forgalmasabb utca s bizony még csak nem is mindig forgalmas. nagyMit itt a Nyirvidék az 50 év előtti karácsonyi számban? 50 év. Egy félszázad Nyíregyháza történetében. Nem érdektelen, hogy az 'ötven évvel ezelőtt megjelenő Nyirvidék karácsonyi számában, mik voltak az események? 1885. Karácsony. Szeretném kedves uram. Dr. Vernes Gyula. végül megmutatni, a nyiregyházi EREDETISÉGEKET, arra való különös tekintettel, hogy Ön hangsúlyozta, hogy főleg ezei fel városunkat s azt szeretné látni, amiben Nyíregyháza elüt a többi városoktól. Be kell vallanom, hogy e pillanatban kissé zavarban vagyok. Nálunk, uram, minden város arra törekszik, hogy minél nemzetközibb formájú legyen s az eredetiségek lassan lekopnak az arcáról. De ha már Ön olyan jószándékú, sőt még esetleg idegenforgalmi propagandát is akar nekünk csinálni, mégis felhívom a figyelmét egyre s másra. Álljon ki vasárnap délelőtt a Kossuth-tér sarkára, amidőn jönnek a templomból a hónuk alatt hatalmas kapcsos imakönyvekkel a vasárnapi városi polgárok, akik hétköznap többnyire tanyasiak. Alig hinném, hogy ezt a kedves festői képet bármely nemzetközi városban is megtalálná. Azután itt vannak a talyigák. Olyan jellegzetesek ezek erre a homoki városra, mint a sivatagra a tevék. Mi tagadás, a talyiga kényelmi szempontból elég utolsó közlekedési eszköz, de van bennük hangulat, valami ittfelejtett kedvesség - régi időkből. Ami az eredetiséget illeti, alig hiszem, hogy bárhol a világon ennyi lengyel bundát és széles zöld szalagú kalapot látna. Legfeljebb a tekintetben vannak aggályaim, hogy viselőik nyiregyházi viseletnek nevezik? Nem, ez szabolcsi viselet. Végül mint eredetiséget legyen szabad megemlítenem, kedves uram, a fogai között recsegő homokot. Bizony ebben vagyunk a leggazdagabbak s nincs a világon város, ahol a polgárok ennyi homokot elrecsegtetnének. Ön el is siet innen, uram s búcsúzóul azt kérdi tőlem, ha ennyi minden rosszat elmondtam Önnek erről a városról, miért élünk mégis itt? A világért el ne mondja senkinek: azért, mert így is szeretjük és ha korholgatjuk, azért tesszük, n ert még szebbnek és jobbnak szeretnők. Újdonságok: A karácsonytól a keresztyén szeretet és béke eme legszentebb ünnepétől, csak pár óra választja el a keresztyén társadalmat. Gondolatban látjuk az egyszerű betlehemi jászolt, ahol pólyákba takarva látott napvilágot az isten-ember, amit az ég angyalai nagy örömmel hirdettek a pásztoroknak. A világ üdvözítője az emberiség megváltója születésének emlékére ünnepli a keresztyénség karácsonyt. Fontos ünnep ez, nem csak a felnőttekre, hanem a gyermekekre nézve is, bár nekik még alig van fogalmuk, nem is lehet a megváltóról. De ekkor nő fel a karácsonyfa, az apró szenteknek e tündéri fája, a családok körében, amelyre már hónapokkal előre számítanak. Szívünkből kívánjuk, hogy olvasóink, családjuk körében, vadáman és megelégedéssel tölthessék a keresztyén világnak e legelső és legszentebb ünnepét! A korai felkelés. Korán felkelni legtöbb nem szeret. Millió ama kifogások száma, amelyek avégre találtattak fel, hogy a felkelés időpontja egy órával elhalasztassék. Pedig igazán csak egy elhatározás kell a korai felkelésre. Sok jó előnye van ennek. Jó egészséget és jókedvet okoz. Igen so kidőt nyer vele az ember: ami pedig, ha jól töltjük, pénz. Ha 8 óra helyett 7 órakor kelünk, ez 40 esztendő alatt 29.000 óra nyereség. Roppant sok idő ez, 5 évre körülbelül, minden napra 8 óra. Korán reggel a lélek is frissebb és fogékonyabb. Különösen tavasszal és nyáron egészséges a korai levegő. Ezért mondja a közmondás: Aki korán kel, aranyat lel. A tél végre beköszöntött hozzánk is. még pedig meglehetősen kimélietí modorban. A nagy szélvész, amellyel a tél beköszöntött, a fákról a még ott felejtett száraz leveleket is lesodorta. A rozzant házak gyenge tetői, mint gyermekfövege hullottak alá a nagy hatalom előtt. A tomboló vihar kíméletlenül csapkodta az ablaküvegeket. Az első napokban, olyan kegyetlen sivítással és metsző hidegséggel rohant uccáról-uccára, hogy alig lehetett járókelő embert látni az uccán. A tél tehát megkezdte uralkodását az ég és föld között: a szegény hajléktalanok nagy fájdalmára és az utasok bosszúságára. • Az elmúlt éjjel a tűztoronyból tüzet jeleztek a tűzoltók őrtanyájára. Az oltók ki is vonultak csakhamar a tűz színhelyére, azonban csak sertésperzselést konstatálhattak. Az ugyan szerencse, hogy nagyobb tüzet nem keleltt oltaniok, de azért mégis bosszantó eset. A sertés gazdáját azonnal bekísérték a városházára. • A női divat-életben érdekes újítást képeznek a claque-kalapok. A színházakban örökös volt a panasz, hogy a magas női kalapoktól, azok a szerencsétlenek, akik a nők mögött kapnak helyet, mit sem látnak. A bajon nagyot segítenek, a gépezettel összecsukható női kalapok, amelyeknek díszét széles szalagcsokor képezi, úgyhogy minden akadály nélkül, akép kezelhető, mint a férfiak báli kalapja. Másik érdekes újdonság a nyakkendőgomb, amely két brilliáns rosettából áll és akként forog 6—8 órán keresztül, hogy vakító sugarakat szór szerte. Ha e találmány elterjed, igazán azt írhatjuk majd, hogy a bálokon vakító szépségek voltak jelen. • Farsang, amely az idén 9 hétig fog tartani, tehát oly hosszú lesz, aminő 100 év alatt kétszer fordul elő, bő alkalmul fog szolgálni a fiatalságnak arra, hogy kitáncolhassa magát és bemutassa áldozatát Terpsichorenek. Már is több táncvigalom van kombinációban. Első a Nőegylet akar lenni, igen helyesen, egy karton bál bemutatásával. A tűzoltó-egylet kebelében is hasonló eszmét melengetnek. A Polgári Olvasó egylet táncvigalma szintén nem fog elmaradni az idén sem. Halljuk, hogy az ifjúság az erdélyi Közművelődési Egylet javára egy takaros és takarékos táncvigalmat fog rendezni, fogadják érte előre is, a hazafias ügy nevében, a sajtó köszönetét. Az iparostestületek szintén nem fognak hátra maradni, mindez arra mutat, hogy a farsang hosszú lévén, sokat fogunk táncolni és igen természetesen sok lány fog főkötő alá jutni. Adja Isten! • A pánszláv izgatás Ausztria-Magyarország ellen mindinkább nő az orosz sajtóban. A hivatalos körök azonban egyenlőre jónak látják megtagadni a közösséget ez iránnyal. Maga a cár rosszalását fejezte ki Durnovó tábornok ama nyilatkozata felett, amelyet a szláv jótékonysági egylet tett: kijelentvén, hogy az oroszok Bécsben fogják megoldani a keleti kérdést. Ignatieff tábornok, akit Durnovó e terv megvalósítójának kandidált, sietett gróf Wolkenstein osztrák-magyar nagykövethez: biztosítván őt, hogy nem osztozik Durnovó tábornok nézeteiben. De azért kötve higyjünk a komának! Fenti cikkek voltak az 50 év előtti Nyírvidék karácsonyi számának érdekességei. Boldog békeévek. Amikor még az volt a szenzáció, hogy a hölgyeknek új formájúú kalapjuk van és hogy milyen bálok lesznek a farsang alatt s hogy a tűzoltókat a tűztoronyból egy sertés perzseléshez lármázták fel. Fél század mult el azóta, egy egész világ változott meg