Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-01 / 222. szám

Nyíregyháza, $930, október 1. * Szerda 1,1, évfolyam. 222. sz. POLITIKAI NAPILAP „Ne engedjük, hogy a mezőgazdasági válság a demagógia eszközévé váljék ! f í Az OMGE állattenyésztő-szakosztálya vándorgyűlésének második napja Látogatása Tejszövetkezetben A kongresszus résztvevői reggel korán a Debrőbokorban tettek lá­togatást. majd délelőtt io óra táj­ban az egész társaság a Szabolcsi; Központi Tejszövetkezet ujvásár­téri telepét látogatta meg v ahol a vendégeket dr. Erdőhegyi Lajos fő­ispán, a szövetkezet elnöke fogadta aki üdvözlő beszédében hangsúlyoz ta -A szövetkezetnek a vármegye gazdasági életében való fontos sze­repét és hivatását. Azután Vasváry Árpád tejszövetkezeti igazgató ka­lauzolta a vendégeket, akik megte­kintették a működésben lévő gépe­ket és nagy érdeklődéssel hall­gatták Vasváry igazgató szaksze­rű magyarázatát. Bemutatták a ste­rilizáló gépeket és mosodát^ a pasi tőröző gépeket, vajgyártó gépet és nagy sajtráktárat. valamint a vegy­vizsgáló laboratóriumot. — Gróf Somssich László OMGE elnök, va­lamint a kíséretében lévő földbir­tokosok és gazdák a legnagyobb elismeréssel adóztak a tejszövet­kezet nagyszerű munkájának, amely lehetővé ceszi naponta tizezer li­ter tejnek a feldolgozását, amely tejmennyiség a szövetkezet fenn­állása előtt úgyszólván veszendő­be ment. A szövetkezet telepének; ez évi eddigi forgalma egymilliói négyszázezer liter tej volt, amely; mennyiségből kétszázezer liter a helyi és debreceni piacon nyert el­helyezést, a többi tejből pedig va­jat készítettek. A vajjá feldolgozott áruból a nyíregyházi és debreceni piacon 18 ezer kg. kelt el Buda­pestre pedig 70 ezer kg. vaj szállít­tatott. Hozzávetőleges számítás szerint körülbelül ötezer tehén tej­hozama került feldolgozásra a nyír­egyházi tejszövetkezetben s ebből a számból is látható, hogy ez az intézmény mennyire számottevő Szabolcsvármegye gazdasági éle­tében. A vándorgyűlés Innen a Gazdaszövetség Bethlen utcai székházába vonult a társa­ság, majd ennek megtekintése után a vármegyeháza nagytermében kezd' tek gyülekezni, ahol háromnegyed 11 órakor kezdetét vette a ván­dorgyűlés. Szalánczy Bertalan m. kir. gazdasági főtanácsos, a Sza­bolcsvármegyei Gazdasági Egyesü­let elnöke nyitotta meg a népes gyűlést, amelyen kb. 300 főnyi hall­gatóság jelent meg s megnyitó beszédében megemlékezett a ván­dorgyűlést megelőző mozgalom le­mmamammmBmmmm folyásáról. Azután átadta helyét gróf Somssich Lászlónak, aki az ülést megnyitotta. Ezután egymás­után emelkedtek szólásra az egyes hatóságok és intézmények jelenlevő képviselői, hogy üdvözöljék a ván­dorgyűlést. Szabolcsvármegye tör­vényhatóság nevében Sarvay Elek; dr. tiszti főügyész, Nyíregyháza megyei város nevében Bencs Kál­mán dr. kir. kormányfőtanácsos polgármester^ a Tiszántúli Mező­gazdasági Kamara nevében Meiss­ner Károly titkár, a Szabolcsvár­megyei Gazdasági Egyesület ne­vében Szalánczy Bertalan, a Sza­boicsvármegyei Szarvaspiarhate­nyésztők Egyesülete neveben dr. Orosz Sándor, a vármegyei gazda­sági felügyelőség képviseletében Kausay Tibor főfelügyelő, a nyír­egyházi Gazdaszövetség nevében Pápay Mihály elnök^ üdvözlik a vándorgyűlést. Gróf Somssich László elnök együttesen köszöni az üdvözléseket, majd kimenti a szakosztály elnö­két. Névszerint emlékezik meg a vándorgyűlés előkészítőiről, külö­nösen Kausay Tibor főfelügyelő­ről s hálásan emlékezik meg dr. Erdőhegyi Lajos főispánról^ aki fá­radhatatlan buzgalommal kisérte végig vármegyei szemleutjukon a vándorgyűlés résztvevőit. A gazdasági válság okai Elnök ezután részletesen vázol- g ta a jelenlegi gazdasági helyzetet. — A szántóföldi termények ára — mondotta többek között — oly hihetetlen mértékben zuhant, hogy dacára a kormány segítségének, — messze alatta marad a termelési költségeknek. A kormány jóindulattal sietett a gazdasági válság enyhítésére, azon­ban az árzuhanás oly nagy mérvű tett, hogy ma már a bolettával együtt sem é'rjük el a gabonane­müek termelési költségét. A rozs ára egyenlő lett a kor­páéval, ami a gazdálkodás törté­netében még nem fordult elő. Ennek az óriási árzuhanásnak f. főoka az, hogy óriási arányú áru­készlet van a világpiacon. Uj je­lenség az orosz gabona megjele­nése. Erre vonatkozólag az a fel­tevés, hogy ez a gabonamennyi­ség nem az orosz termelésből ered, aminek okai tavasszal abban fog­nak megnyilvánulni, hogy az orosz kormány kénytelen lesz az eladott gabonát visszavásárolni. Ezi a legújabb módja a mezőgaz­dasági körök nyugtalanít ásának ,<? nem tagadjuk, roppant veszélyt rejt magában. Azonban nem sza­bad megengedni, hogy a mezőgaz'­dasági válság Magyarországon a demagógia eszközévé váljék. Áldoz­za mindenki teljes szellemi és gaz­dasági erejét a válság enyhítésé­re s ne engedjenek éket verni a a gazdatársadalom és más társa­dalmi osztályok közé^ mert aki ezt« megteszi, vagy türi, legnagyobb el­lensége a hazának. A másik oka a gazdasági vál­ságnak az iparcikkek aránylagos és abszolút drágasága s hogy ? mezőgazdasági nyerstermények árá­nak olcsósága dacára az élelmisze­rek drágák. A termelő és fogyasz­tó árkülönbözet abnormis. A ke­nyér plyan drága, mintha 32 pen­gős búzából készült volna. Ez oly uuzsora, amit nem tűrhetünk. Hí olcsó a buza, legalább az az elég­tétele legyen meg a gazdának, — hogy olcsó kenyeret eszik. A kormánynak nem lenne szabad <-ürni. hogy az utódállamok keres­kedői a budapesti tőzsdén játssza­nak s ezt ha kell, erőszakkal is meg kellene akadályozni. Elvégre | mégsem türhetjük, hogy idegen s velünk szemben ellenséges érzület­tel viselkedő államok a mi sajár tőzsdénken tegyék tönkre mezőgaz­dasági termelésünket. Három csoportba oszthatók ama teendők, amelyekkel a válságot meg lehet oldani. A válság egyik oka bennünk van, amelyet meg kellene szüntetnünk. Egy nagy mezőgazdasági világver­senybe lökettünk bele, amely ver­senyben nem rendelkezünk akkora tőkével, és olyan minőségű áruva^ mint hatalmas versenytáraink. A hihetetlen mennyiségű kanadai bu­za minőségre nézve elsőrendű és egyöntetű, ami alatt sajnos alulma­rad a 8—lo-féle fajtában termelt magyar buza. A másik teendő volna a mező­gazdasági tényezők nemzetközi ko­operációja a világgazdaság kérdé­seiben. Államközi konferenciákat kellene összehivni, amelyeken meg­tárgyalnák a válság megoldásának módozatait. Mert mihelyt ebben a kérdésben az önző nemzeti politika kerül felül, akkor megbénul min­den cselekvési lehetőség, épp ugy, mint ahogy kizárólag vámvédelem­mel nem lehet ipart kreálni. A magyar kormánytól most már tetteket várunk. Egy kis hideg bo­rogatás vagy injekció talán ideig­óráig javit a helyzeten, de tartós javulást nem nyújthat. Nem várunk mindent a kormánytól, de hathatos és energikus cselekedetet remélünk, A terheket csökkenteni kell, mert a gazda nem birja az adót és a kamatot. Az inproduktiv kiadása kat meg kell szüntetni. Ez nem önző cél, hanem országos érdek. A hosszas éljenzéssel és tapssai fogadott beszéd után enesi Dorner Béla, a földmivelési miniszter kép* viselője tartott vonzó és érdekes előadást a baconsertéstenyésztésről. Utána Bertl Ferenc járási gazda'­sági felügyelő adta elő a szabolcsi szarvasmarha tenyésztésről szóló ta­nulmányát. Meissner Károly, a Ti­szántúli Mezőgazdasági Kamara tit kára a szabolcsi lótenyésztésről be­szélt, mig végül dr Konkoly-Thege Sándor, az OMGE főtitkára rezii málta a két nap tanulságait. — A tárgysorozat- befejezése után Ha lász Miklós debrecen. gazdasági akadémiai tanár terjesztett elő igen figyelemre méltó inditványt egy Debrecenben létesítendő állattani kórbonctan, fiókintézet felállításá­ról. A bankét A közgyűlés befejezése után sz&z terítékes bankét volt a Koronában, ahol az első felköszöntőt dr Erd# hegyi Lajos főispán mondotta gr. Somssich László elnökre. Bár az Országos Magyar Gaz' dasági Egyesület szabolcsi vándor­gyűlésének rendezőitől — mondot­ta — azt az információt nyertem^ hogy a ma délelőtti hivatalos köz­gyűlés szónokaitól eltekintve^az üd­vözlések. beszédek lehetőleg mel­lőzve lesznek, mégis tekintettel ar­ra, hogy a szigorú eív 'a tegnapi napon már megsértetett — abban a reményben, hogy e felszólalásom! nem fog senki részére precedensül szolgálni — méltóztassanak ne-i kem megengedni, hogy egy párt rövid pillanatra az önök szivea türelmét igénybe vehessem. Én ugy érzem ugyanis, hogy mi, legalább is mi szabolcsiak nem) kelhetünk fel e fehér asztal mel­1 Iől anélkül, hogy ne köszöntsük ne üdvözöljük a mi sziviijnk tel-t jes melegével, a mi szivünk teljes lelkesedésével az ország minden részéről idesereglett gazdatársain-" kat, a mi kedves vendégeinket —< elsősorban pedig az Országos Magyar Gazdasági Egyesület hoz* Folytatása az 5. oldalon n

Next

/
Oldalképek
Tartalom