Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-16 / 209. szám

1930. szeptember 16. m JNrtríKYiD&e. az évi 3750 k. hold beerdősitésének felel meg. s hozzá tehetjük, hogy mindez önként, mert az Alföldfásitási törvény végrehajtásában még nem jutottunk odáig,hogy kötelezően előirt fásításokra is sor került volna. \ Az alföldfásitásnak két nagy akadálya volt: az anyagiak és a szaktudás hiánya, mind a két akadály el lett háritva. A kormány a csemetéket a fásításhoz teljesen ingyen adja, befásitott területet a főhasználatokig adómentességben részesiti sőt az arra rászoruló birtokosoknak kat. holdankint 50 pengős 20 évi kamatmentes kölcsönt nyújt. Továbbá alkalmazott megfelelő számú ideigl. minőségű szakembereket akikkel" a 15 évre tervezett programot végrehajtja. Akik összeírják a befásitandó területeket, kezelik a csemetekerteket, a helyszínen szaktanácsokat adnak a fásításnál, faiskolák létesitésénl. Erre a segélynyújtásra egy egyszerű de tiszta józan gondolkozású csemetéket igénylő kisgazda azt a megjegyzést tette hivatalomban: »Uram, kár hogy ezt már őseink nem igy tették, mennyi fánk volna már«. íme egy egyszerű ember, -mennyire felismeri annak a fontosságát, szinte ösztönösen megszólal benne az ősember. Az ingyen csemete akció fontossága kiviláglik abból, hogy a fásítás pénzt jgénylő beruházás, a gazdai bár belátja annak szükségét, mai pénztelen viszonyok melleti saját erejéből erre nem volna képes. Ebből megállapíthatjuk, hogy az 1 Alföldfásitás helyzete a gyakorlati kivitelben nem áll rosszabbul, mint elméleti indokai Folytatnunk kell tehát a megkezdett munkát, a cél érdekében minden akadályt el kell hárítanunk, bízzunk a sa-. ját erőnkben s vegyünk példát Szeged, Kecskemét^ Szabadka városokról, amelyek sik földjükön 10—15 eze

r kat. hold erdőnek tudtak helyet adni. Ezek nyomán kell^ a többi városoknak is haladni. «A társadalom pedig támogassa az erdő ügyét, terjessze az erdő kuiturát, mert a legkisebb épitő kő is előnyösen lesz felhasználható ahhoz az uj védőbástyához, melyet a magyar erdők védelme érdekében emelnünk kell, ez egyúttal "hatalmas lenditő momentum lesz az 1000 éves, egységes Nagymagyarország megmentésében. Röcz»i Géza(Vége.) á házaló kereskedelmet a helyi érdekeltek [indolenciája táplálja — Tabéry Géza nyilatkozik nyíregyházi előadásáról, amelyet szeptember 20-án tart meg a városháza nagytermében mondja egy vásárló a Szerkesztőséghez Intézett levelében Igen tisztelt Szerkesztő ur! Figyelemmel kisérem b. lapja küzdelmét a helyi kereskedők és iparosok kárára elkövetett idegen ügynökök garázdálkodásai ellen. Ugy látom azonban, hogy amig az ön lapja a legnagyobb mértékben megteszi a közönség,^ a helyi kereskedők és iparosok érdekében a fegmesszebbmenőleg a kötelességét, addig az érdekelt kereskedők és iparosok túlnyomó része saját érdekével szemben a« legnagyobb indolenciával viseltetik. x Hogy állításomat alátámasszam',' mindjárt szolgálok egy-két példával, amelyik talán jelentéktelennek látszik ugyan, de éppen ez a baj. hogy a leginkább érdekeltek tartják annak és igy ők vallják is annak legnagyobb kárát. • Köztudomásu például, hogy Nyíregyházán — hála Istennek — éppen elég könyvkereskedő van és •ennek dacára a pesti könyvügynökök vígan adják el a különféle könyvsorozatok százait már havi 2 pengős részlettől kezdve. Ha már most bejön hozzám egy ügynök és véletlenül könyvvásárlási hajlamom van, hát mondja igen tisztelt Szerkesztő ur, nem volnék kötözm való bolond, ha 70—80 P. értékű könyvet nem vennék meg havi 2 pengős részletre? Ugy-e' hogy az volnék? És mondja meg igen tisztelt Szerkesztő ur, honnan tudjam én, hogy vájjon a helyi piacon ugyanilyen feltétel mellett nem kapnám-e meg a nekem szükséges könyveket? Versenytárgyalást hirdessek könyvvásárlásra? Hát nekem érdekem az, hogy X. vagy Y könyvkereskedő: ur eladjon könyvet? > Egy másik eset. í. Egész héten át nem érek rá a kirakatokat tanulmányozni,' csak vasárnap, amikor az üzfetek meg csukva vannak. Látom a ; kirakatokban — mán ahol látom — az árukon az árakat. Meglátok egy szép pár cipőt. No éppen) ilyenre spóroltam, a jövő héten meg lesz rá a pénzem és beküldőm az anyjukom, vegye azt meg nékem. Mibe is kerül az? Nézem, keresem, kutatom a

z árát. Tyüh,az áldóját, itt baj van! Nincs ára. Nem tudom mibe kerül. — Biztosan olyan borsos lehet az ára, hogy félt az Istenadta szegény örménye kitenni ,nehogy iz-. gatásért becsukják. < Más. v Egynémely helyen hirdetik, • hogy • »Takarékosság«-ra, »Unió«- > ra 6 havi készpénzárban vásárolhatok. Rendben van. Vevő vagyok. Igen ám, de megint van egy kis bökkenő. Hát miért én járjak Ponciustól Pilátusig, amig megtudom, hogy hol teli mindezeket? a formaságokat elintézni? Hát csak nekem érdekem az, hogy hitelbe kapjak? Annak a kereskedőnek, Takarékosságnak^ Uniónak nem érdeke az ? Ha az a pesti kereskedő érdemesnek tartja leküldeni hozzám az utazóját a drága vonat- és szálloda költség dacára, akkor miért ne juttathatná tudomásomra az a helyi érdekeltség is valamilyen módon, hogy nála milyen árban kapom a kanavászt, a borotvapasztát^ a subickot, a hasított bőrcsizmát, a Castell-ceruzát vagy a magyart és a kiakkot, frakkot, meg miegymást?! I Nem hinném, hogy idehaza olyan jói menne a bolt, hogy ujabb vevőkörre mán nincsen szükség. — Ugye ön sem hiszi ezt kedves Szerkesztő ur? i No ,de nem untatom sem ont, kedves Szerkesztő ur, sem az olvasókat további adatok felsorolásával és kérdések özönével, hagyjunk' máskorra is. (. Szíves türelmét megköszönve, maradok a Szerkesztő ur iránt megkülönböztetett tisztelettel Egy vásárló. 1 GlJÖZÖD]éK N€ö arról, hogy a legdivatosabb, legszebb és legolcsóbb őszi NOI KALAPOT WALUCRNC kalapszalonj ában vásárolhat. Alakítást, javítást, díszítést és vasalást olcsón vállal. Lutherutca 20. szám. Lova s; Kovács-ház. {Tanulólány felvéteti*) Fokozódó érdeklődéssel várja Nyíregyháza közönsége szeptember 20-át, azt a napot, amelyen a nagyszerű erdélyi iró: Tabéry Géza, az erdélyi irodalmi Helikon megbízásából indult missziós útjára és ennek az útnak első állomása Nyíregyháza lesz. A kiváló iró és élőadó Fehér Gábor tanárral, a Bessenyei Kör titkárával közölte érkezésének pontos idejét és a Nyírvidék kérésére a következő rendkívül érdekes nyilatkozatot tett magyarországi útjáról és nyíregyházi előadásának szempontjairól. — Erdélynek Magyarországtól történt elszakadása óta az erdélyi magyar irodalom olyan erőteljes arányokban fejlődött ki, amilyen életerős irodalmi életre vidéken nem is volt példa, amióta a magyar sajtó kifejlődése Budapestet állította az irodalmi élet homlokterébe is. A »teher alatt nő a pálma« közmondása Erdélyben valósággal telt meg s ugyanakkor, amikor Budapesten az irodalom nagyrésze áthajolt a zsurnalizmus felé, részben pedig kommercializálódott, Erdély megtalálta, a magyar irodalomnak azt az ereded hivatását, hogy ne csupán szórakoztasson — hanem a maga tragikus kisebbségi sorba zuhant magyar népe számára legyen sorsproblémái megbeszélésének terepe. Ezt a Királyhágón tuli magyar szellemi erőkifejtést a magyar közönség a maga heroikus feladatvállalásaiban alig ismeri. Amit a magyarországi közönség általában hallott az erdélyi irodalomról, az részben romantika, részben pedig olyan részletek, amik nem mindenkor jellemzők az egész erdélyi irodalomra. Egybefoglaló képet a magyarországi közönség számára eddig még senki nem adott Erdély irodalmáról. Pedig ha meggondoljuk, hogy a Romániához csatolt területrészen kétmillió magyar él, tehát egynegyed része a magyarországi magyar népességnek és ha tekintetbe vesszük azt, hogy sajátságos viszonyaiknál fogva az erdélyi magyarok sorában az Íróknak egészen más, elsőbb vonalban álló szerepük van, mint olyan országban, ahol a közélet, a politika és gazdasági lét irányításában velük egynyelvű intellektusok vesznek részt, akkor könnyen belátható, hogy az erdélyi irók működése mögött nemcsak puszta irodalmi felaadatok húzódnak meg, hanem ennél sokkal szélesebb felületre kiterjeszkedő nemzetproblémák is. Én magam az impériumváltozás kezdetétől úgyszólván szakadatlanul benne éltem az erdélyi magyar irodalom küzdelmeiben. Talán éppen ezért választott engem az Erdélyi Helikon arra a szerepre, hogy a magyarországi közönségnek helyes képét mutassam meg a mi irodalmi életünknek. Előadásomban igyekezni fogok színesen, könnyen felfogható módon ismertetni nemcsak az egyes erdélyi irók működését s az őket leginkább jellemző gondolatokat és müveket, hanem felvázolom az erdélyi irodalom lényeges hátterét, ami nélkül igazában nem is lehetne megérteni működésünket, megfestem az irodalom hátterében azt az erdélyi magyar sorsot, amelyből ez az irodalom kihajtott. Előadásomban a magyarországi közönség e magyar életnek igen sok olyan vonatkozását fogja megismerni, amelyről sejtelme sem volt. Költők ismertetésével indulok ki előadásomban, mert igy a kronológián sem ütök csorbát. Amikor az 1920-as évek kezdetén komolyabb arányú könyvkiadásról álmonunk sem lehetett, csak a versírásban élte ki magát az erdélyi iró. De amint a költők között Reményik Sándortól Apríly Lajosig, Ugy a prózaírók között a székelyektől Gulácsy Irénig minderikiről beszélni fogok, aki jelentőset alkotott Erdélyben. Szerénytelenség nélkül ígérhetem, hogy mondanivalóim illetékesek lesznek mindenkiről, hiszen nálam tüzetesebben senki sem ismeri az erdélyi irodalmat. Az első folyóiratot — 1919-ben én indítottam Nagyváradon, némi rátartisággal vallhatom, hogy Gulácsy Irén, a Fekete vőlegények szerzője az én felfédezettem és nem volt Erdélyben az elmúlt tíz év alatt valamirevaló irodalmi moccanás, amiben benne ne lettem volna. Megpróbálom az erdélyi lira és az erdélyi nagypróza ismertetése után megadni a feleletet arra Is, miért és mennyiben elütő az erdélyi irodalom a magyarországitól• És el fogom mondani annak a ma már legendás erdélyi specialitásnak, az Erdélyi Helikon-nak megalakulása történetét, ami 5 évvel ez előtt Kemény János báró barátom elismerésre méltó ritka lelkességéből oly mérhetetlenül fellendítette irodalmunkat. Szeretném, ha Kemény János marosvécsi kastélyának emelkedett szelleméből sikerülne valamit előadásomon keresztül megérzékeltetni a magyarországi közönséggel. Hogy pedig miért kell mindezt, tíz évi szellemi elválás multán közölnöm a magyarországi közönséggel ? Azért, mert tiz év alatt nagyon messze távolodtunk egymástól az egymás dolgainak ismeretében magyarországiak és erdélyiek. Itt az ideje, hogy bármily szerény de igaz üzenethozó beszéljen testvérnek a messze idegenbe szakadt testvérekről. Ezután a nyilatkozat után bizonyára megkettőződik az érdeklődés városunk irodalombarát és Erdély sorsa iránt érdeklődő közönségében, a szeptember 20-iki, szombati Tabéry-előadás iránt, a mely délután 6 órakor a városháza nagytermében lesz a Bessenyei Kör rendezésében s amelyen nem lesz belépődíj. Nyíregyháza megyei város polgármesteri hivatalától. K: 15412—1930. Hirdetmény., Nyíregyháza város bérbeadja a városháza épületben üresen álló bét bolthelyiségét, a Debreceni üti régi vámházépületet, a Rákóczi utcai Bundi épüietbeni bolthelyiséget, a Bencs László téri Bodnár házban üresen álló kettős bolthelyiséget és 7 árus

;tó bódét és a Buza téri 3. árusító bódét. A bérleti ajánlatokat folyó évi szeptember hő 20. napjáig kell benyújtani. A bérleti feltételek a város pénzügyi csztalyában megtudhatók. Nyíregyháza. 1930. szept. 10. Szentpétery Endre s. k. 5880-2 tanácsnok.