Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-25 / 20. szám

Fénysugarak a magyar éjszakában Irta: Hook Gyula ág. h. ev. tanitó, oki. gazda. Szinte napról-napra lehet hallani nyilatkozatokat a mai nehéz viszonyokról, gazdasági krízisről, stb. és olvashatni cikkeket a magyar sajtóorgánumokban a vajúdó nehéz magyar sorsról s életről, melyek talán tulsötét szinekkel is ecse telik azokat. De ha kizárólag pesszimista szempontból • fogjuk mindenkor az eseményeket s a gazdasági élet jelenségeit megítélni, akkor a jobb jövőbe vetett törhetetlen hitünknek lángját az elhamvadás veszélye fenyegeti. Hogy mennyi sok lélekben kialudt már ez a láng, mutatja az öngyilkosok emelkedő statisztikája. Még az a másik veszély is fenyeget. hogy az ifjúságot is hatalmába kerítheti a keserű lemondás érzése, mely ólomsullyal húzza le a lelkeket a pesszimizmus mélységébe, ha nem őrködnének lelke épsége fölött az őket nevelő tanárok és tanítók, kiknek szerepe az ifjúság életfelfogásának, gondolkozásmódjának kialakításában igen fontos. Bár tény, hogy a maga reális valóságában is meg kell láttatnunk mindent az egyedekkel, de a mai magyar sajtónak, mely Magyarország' feltámasztásának mérhetetlenül nehéz harcában oly héroszi mó don vette ki és veszi kt a részét, eminens feladata, hogy a sok üröm közé a bizakodásnak és örömnek ís keverje pár édes csöppjét, mert másképp a szenvedő magyar pszihé a sok keserű gyógyszertől nem fog meggyógyulni. Ezt a célt szeretném szolgálni én is jelen írásommal. Nem a veszteségszámlát fogom tehát vizsgálgatgatni, hogy mit vesztettünk anyagi és erkölcsi értékekben, hanem a nyereségszámlán felfedezett pár tételt fogom ismertetni, kikutatva azokat a gyöngyszemeket, melyeket a világháború s az azt követő küzdelmes évek viharai itt-ott elszórtak a magyar lelkekben. — Vagyis egy lélektani kereső útra jön velem a szives olvasó. vájjon fogunk e találni pár gyöngyszemet, mely a szenvedések emésztő tüzéből sértetlenül s talán még tisztább fénnyel csillog elő. Oh jöjj el magyar égboltnak tün döklő napja, hogy sugaraid világánál megtalálhassuk, amit keresünk. Sokat vesztettünk igaz, de hátha azok helyébe a lelkek teltek még kincsekkel. A legelső tétel, amint én látom a magyar lélek nyereségszámláján, a hit és a vallásos érzés fellángolása. Akik tamáskodva rázzák fejüket, azok nézzenek be vasárnaponként s ünnepnapokon a templomokba, szinte meglepődve fogják látni ott a nagyszámban összegyülekezett hívőket, hol a komoly, áhitatot sugárzó arcok mindennél ékesebben szólnak. Ez a tény örömmel tölthet el mindannyiunkat, mert az Istenbe vetett hitj a Mindenható akaratában való megnyugvás megóvja a lelket az idegromboló tépelődésektől, leverő csüggedéstől s olyan nyugalmat hoz az emberek lelkébe, melyet máshol soha és seholsem találnának meg. A vallásos ember nem panaszkodik folyton, nem zúgolódik szütt' telenül sorsa ellen, mert azt bűnnek tartja. Ahelyett dolgozik. Ha az előzőből veszi eredetét, a jótékonyság fokozottabb gyakorlása, ha pedig könnyezni kénytelen néha az élet ostorcsapásai alatt, befelé hallatja azokat. A második nyereségtétel, mely Zadravetz Istfán volt tábori püspök a sajtó etikájáról mond nagy beszédet Nyíregyházán (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Minthogy kezdenek kibontakozni a nyiregyházi nagy sajtódélután kontúrjai, általános a meggyőződés, hogy január 25-én a Központi Sajtóvállalat nyíregyházi sajtóünnepén magas színvonalú iro daimi délutánban gyönyörködhet Nyíregyháza közönsége. Értesülésünk szerint a d. u. 6 órakor kezdődő sajtónap kiemelkedő mozzanataként különösen Zadravetz István páter, volt tábori püspök nagy beszédjét várják. Zadravetz páter több ízben volt Nyíregyházán, hoi mindig elragadtatással hallgatták a kapisztráni érejü szónokot, aki izzó nacionalizmusa mellett a kisembereket forró szeretettel átölelő testvén szivével bódította meg a hallgatóságot és történelmi szerepe volt a forradalmak után zajló lelki válság gyógyításában. A január 30-1 sajtódélutánon a sajtó etikájáról fog nagy előadást tartani Zadravetz István, akit a kíséretében fellépő Lendvai Istvánnal Gáspár Jenő Írókkal, Vencell Béla operaénekessel Baranyay Lajossal a Központi Sajtóvállalat igazgatójával együtt nagy érdeklődéssel várnak Nyíregyházán és a környéken, ahonnan sokan bejönnek a kivételes alkalomra Nyíregyházára A sajtódélután jegyeit az Ujságbolt árusítja. az előzőből veszi eredetét, a jótékonyság fokozottabb gyakorlása s általában a charitativ irányú mozgalmuknak s intézményeknek erős terjedése. Csak helyi példára fogok hivatkozni, de tudjuk és olvashatjuk az örvendetes tényt, hogy az ország minden nagyobb kulturcentrumában is igy van, sőt a községekre nézve is érvényes ez a megállapítás. Aki pl. figyelemmel kisérte a »Nyirvidék« decemberi számait, az jóleső melegséggel vehetett tudomást arról, hogy a karácsonyi aján dékozások során mennyi sok szegénynek, sorsüldözöttnek, árvának arcáról törölte le a könnyeket, a megtisztult magyar lélek. Még a raboknak, a fegyenceknek, az élet hajótöröttjeinek is jutott a szeretet ajándékaiból. Az Ifjúsági Vöröskereszt, az altruisztikus irányú Mansz, a Nőegyletek, Leányegyletek, Szociális Misszió társulat, stb. mind a jótékonyság szolgálatában állanak. Kit ne töltene el örömmel ainnak a tudata, hogy ébren vannak, őrködnek s munkálkodnak, a szeretet földi angyalai ma is, sőt még nagyobb ambícióval, mint régente. A harmadik gyöngyszem, amelyre reátaláltam, a munkaszeretet növekedése s általában a munkálkodás megkedvelése. Ez igy van. Tessék jól szétnézni. — Ma mindenki siet,' dolgozni akar, szinte érezve, hogy sok évszázad mulasztásait kell belyrepótolni, mert a Habsburg éra a lat', a nemzet keze sok tekintetben meg volt kötve. Különösen, ha olyan intézmények, tervek megvalósításáról volt szó, melyek a magyarság javát szolgálták volna. Minden intelligens raaták volna. • Minden intelligens magyar ember tudja, hogy Ausztria Magyarországot közönséges gyarmatává akarta lesüllyeszteni. Ha sokat vesztettünk is, de az nyereség, hogy megszabadultunk Ausztriától, a 400 éves osztrák iga alól. Gondoljatok csak az aradi tizenhárom mártírra !!! Drága áron bár, de hozzájutottunk nemzeti függetlenségünkhöz s most már a magyarság önmaga Irányíthatja a sorsát szeretett Kormányzó urunk vezetése alatt. Nagy a dolgozni, alkotni akarók száma, de kevés a munkaalkalom. Nincs munka. Íme elérkeztünk a munkanélküliekhez, kik Csonkíamagyarország legsajnálatraméltóbb csoportját képezik. Itt már a legoptimistább szemüveg is elhomályosodik egy kissé, de az a körülmény vet gátat a csüggedésnek, hogy ez így van manapság a győztes országokban is. Mivel lehetne segítem ? Közmunkákkal, kamatterhek csökkentésével, hosszabb lejáratú kölcsönök nyújtásával, az építkezési feltételek enyhítésével, gyáripar fejlesztésével, magyar iparcikkek védelme védvámokkal és azok intenzivebb propagálása, továbbá belterjesebb irányú mezőgazdálkodással, valamint az arra érdemesek nagyobb arányú földhöz juttatásával, vagy kedvező kisbérletek nyújtásával lehetne segíteni a munkanélkülieken és a nincsteleneken. Belgium, Dájnia például sokkal sűrűbb lakosságuak s mégis ott mily kevés a munkanélküli. De mily különös az élet ! Sokaknak nincs állásuk, még annyi sem, hogy családjuknak megtudják szerezni a betévő falatot, addig egyesek, kik talán burokban születtek, még ma is, több állással is rendelkeznek. Erre vonatkozólag egy nemes lélekre valló esetet hallottam a multkorában. Egy igaz magyar ur, gyönyörű gesztussal egy sokgyermekes, állástalan apának adta állását, mivel ő amúgy is gyermektelen és tekintélyes nyugdijat élvez, ingatlana is van, viszont annak se hajléka, se állása, csak a diplomája és sok gyermeke van. Bárcsak követnék remek példáját többen is, kik hasonló helyzetben vannak, vagy több állást tölteJantiár 24-én, pénteken 5, 7 és 9 órakor ELFELEJTETT ARCOK Az idéay lairszebti társadalmi drátnáÁa 10 Mvouiisbna Föwerepb.n: CLIVE BROO^K, OLGA BAKLANOVA, MARY BklAN és W1LLIAM POWEL. ZORO és MURU Herkules három munkája Burleszkvigjáték 7 felvonásban. 1930. január 28. nek be. Igen sók iródna ja\-ukra odafönn a magas Égben. A végső leszámoláskor pedig nem az hangzana fülünkbe, hogy »Megmérettél és könnyűnek találtattál, hanem az, hogy: »Menj be a te Uradnak örömébe !« Magyarok ! Mint testvéreket és ne mint ellenségeket nézzük egymást. Segítsünk egymáson, ahol csak lehet s amivel csak lehet ! Fogjuk egymás kezét szorosa^ úgyis van ellenségünk elég ! ! A negyedik drágagyöngy, mely előcsillog a lélek tengeréből, takarékosság megtanulása, a takarékosság eszméjének térhódítása! Bátram mondhatni, hogy ma már sokkal jobban tudja megbecsülni erkölcsi és anyagi értékeit a magyar, mint a háború előtt. Komolyabb lett az életfelfogás s az adott körülmények és lehetőségek gondos mérlegelése. Ami elsőrendű fontosságú, már az ifjúság, a magyar jövő reménysége is, a takarékosság gondolatáriak szolgálatába szegődött. Mi tanitóemberek pedig már itt az iskolákban, a kultura őrhelyein oltogatjuk be a fogékony gyermeki lélekbe a takarékosság szeretetét, hogy az annak szinte szokásává váljék. Könny jött a szemembe, mikor az egyik szemináriumi órán azt a kérdést intézte egy kartársam a II-ik osztályos gyermekekhez s azok válaszát meghallottam. y>Mit temetek avval a pénzzel, amit valakitől, (pl. egy rokonotoktól) ajándékba kapnátok ?* A legnagyobb része azt felelte reá : Odaadnám anyukámnak, vagy apukámnak !• Csak kevesen voltak, kik játékot, vagy cukrot vettek volna érte. . . . Ott csillogott ártatlan szemükben a boldogság már arra a gondolatra is, hogy örömet szereznének ezzel szüleiknek, kik érettük annyit fáradnak. De ebben benne rejlett már a takarékosság szeretetének a magva is, mert gyermeki sziveik ösztönszerűen megsejtették, hogy apuka, vagy anyuka csak olyasmire fogja elkölteni azt, ami jó és hasznos. Gyönyörű feladata van a magyar tanítói karnak azon eszményi munkának a végzésében, hogy ugy neveljék föl az ujabb magyar nemzedéket, hpgy azok egyikének lelkéből se hiányozzanak az itt felsorakoztatott lelki értékek. Hiszen » nevelés legfőbb célja az eszrnényiséget minél jobban megközelíteni! Mert éppen korunknak rezignációval és szkepticizmussal telt légkörében van legnagyobb szükség ideálokért fanatikusan rajongó lelkekre. Magyar apostolok ! Oh neveljétek idealistákká a gondjaitokra bízott jövő nemzedéket. Tanítsátok meg őket lángolóan szeretni e hazát s neveljétek őket puritán jellemekké ! Merem állítani, hogy az ifjúság nevelőinek, a tanárok és tanítóknak sokkal nagyobb szerepük van a léleképités nehéz munkájában, mint a szülőknek. Régen elfelejtettük már pl. a logarithmus táblát, vagy a nehezebb mértani képleteket, midőn még mindig fülünkbe csengenek volt tanáraink szeretetteljes nevelő szavai. Ki tudná elfelejteni volt tanítványai közül például Leffler Sámuel, Mészáros Ferenc, Moravszki Ferenc, Dr. Vietórisz József, Adorján Ferenc, Kozák István óráit ? Valóban, a tanítással párhuzamosan elsőrendű nevelői munkát is végeztek. Legyen csöndes és békés pihenése az elköltöző tteknek, mély tisztelet és igaz szeretet az élőknek.