Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

Nyíregyháza, 1930 január 1. * Szerda Xil. olyan. 1. sz. EMMtx*«é*i árak, baiy»#fi h vkrtfce*; Mr» 8 60 p«n§4. 7 50 pangö. 8»íti*xtTÍB«M>lD»eJf és UfiMttuk Wt ecgetlmény. wa<i ii »iw amrmmtí*mMmsmmmmsKV9gmm Alította JÓSA ELEK F*M6« sMrkMKtfi : VfcRT8E K. ANDOR. SzvrfcMztéséf és kiadóhivatal: Széchenyl-út 9. Szerkesztőségi tataion: 6—22. A kiadóhivatal telefonja: 1-39. Poatacheque 28556 HMzIratokat nem adunk vla Újévi köszöntő Az, óesztendő temetésén elfogult szívvel állunk meg a közelgő újév hajnalán és midőn gyöngyöző borral régi szokás szerint áldomását isszuk a Muhnak, hogy biztassuk magunkat a jövőre, — nem szabad kétségbeesnünk. Minden magyar elmondhatja ma gáról az óesztendő elmúlt napjainak hegyén állva, jó harcot harcoltam, helyemet megálltán] és vitorlám kifeszíti az ismeretlen újesztendő szele, hogy ismeretlen uj vizekre vigyen, de a MuTt kitartó küzdelme megedzette akaratunkat, megnövelte önbizalmunkat. Csalódnak, akik azt hiszik, hogy a szenvedés erőtlenné tesz, hiszen a mult esztendő hősies küzdelmei épen a mult esztendő végén csodálatos nagy nemzeti megújhodást készítettek elő és bátran elmondhatjuk, hogy 1930-as magyarság vértezetten indul az uj küzdelembe sokkal elszántabb, magabizóbb, ön tudatosabb is a mult év magyarjánál. A muft esztendő legnagyobb tanulsága az, hogy nem bízhatunk másban, csak a saját erőnkbe. Látszóan szomorú tanulság ez, vannak, akik ebben az elhagyatottság érzését látják, de nem szabad elfelejtenünk, hogy éppen a magunkra utaltság érzése adja meg a hősiesség igazi lendületét, mely minden egyes esetben elengedhetetlen kelléke a sikernek. Mikor tehát a magyarság ilye,, lélekkel indul az uj esztendőnek, nincs okunk félni a feladat nagyságától, melyet meg kell oldania, nincs jogunk megrémülni saját gyengeségünk tudatában, mert az elszántság a legnagyobb történelmi erő, mely népeket nevel nagygyá_, nevüket beírja a történelembe és az ellenséget előre megbénítja. A magyarok Istenéhez száll az első újévi fohász. Aki kihozott ben nünket Szkitiából, aki megtartott bennünket némettel, tatárral, tőrökkel, románnal és szlávval szem. ben, most sem fog elhagyni bennünket, mert lehetetlen, hogy a teremtés tréfát űzzön egy néppel és nem véletlen játéka a Sorsnak, hogy ezer esztendő óta ezen a helyen állunk és küzdünk és ezer óesztcidő rr.ir.uer. vihart -t n. tudott erőt venni rajtunk. A megmaradt szentelt föld áll ma is talpunk alatt, amidőn újévet köszöntünk és háládatos szivvei borulunk íe a magyarok Istene előtt, hogy az óesztendő kemény tüzpróbáján keresztül segített és ma már Hága felől dereng az Igaz ság napja, amelynek világossága felé és sugarainak éltető melege felé egy sötét évtized óta igyekszünk. Fordulópont ez az esztendő a kafendáriumban, a 30-as évek következnek, uj évtized kezdődik, meiy a meggyorsult elet és fejlődés következtében szinte uj évszázad jelentőségével bir. De forduló pont az uj évtized első esztendeje a históriáiban is: amint a (kilencszáz zas évek első évtizedét a háborúra való fölkészülés, a másodikat a háború, a harmadikat a belpolitikai és a nemzetközi jog ellen támadó forradalmak jellemezték, ugy a most következő negyedik évtizedet a béke után való sóvárgás jellemzi. A béke évtizede Sezdődik és a magyarság az igazi békétől a saját jogainak biztosítását, érintetlen és sérthetetlen visszaszerzését remélheti, mert Európa és a világbékéjének ügyévé lett a magyar Igazság, , Mikor a sötét Mult felhőit magunk mögött tudva, arcunkat az uj esz'tendő felé Fordítjuk és az uj magyar fölkészülés dicsőséges aratásának biztos reményében " köszöntjük az ujesztendőt, ugyanakkor elszorult szivvei gondolunk az üldözött magyarság mártírjaira, a békének csúfolt véres tiz esztendő elesett hőseire és szeretnők, ha ők is itt lennének közöttünk, hogy lelkesedésünket növeljék és élvezzék velünk együtt azt a dicsőséges aratást, amelyet vérük és életük hullásával vetettek. Az újesztendő hajnalán a magyar köszöntő első poharát rájuk köszöntjük. Kilenc ügyosztályba vonták össze a városházán az eddig kfilön mű&ödő hivatalokat (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Réntekeu, clect:ai

tjt-r i^-iáa ej?. Bencs Kálmán kir. koi mánvfőtanácsos, polgármester elnökletével nagyjelentőségű értekezlet volt a városházán, amely értekezleten megalapozták a közigazgatás egyNTcnTsitésérőJ s^óíó rendelet megkívánta intézkedéseket. A tanácskozás eredményeként, addig is mig a városi szabályrendelet az uj közigazgatási ügymenet szerint átPali-bá' V. — »A Nyírvidéki- eredeti tárcája. — Irta : Péter Károly. Nagy tekintélyre tett szert Pali bá' ott messze, keleten, görbe Erdélyország hepe hupás vidékén a jó békevilágban. Mert nem kis dolog ám az, ha valakinek oíyan eszet adott az Ur Isten, hogy minden dolgokat egyszeribe megértsen. Sőt ! Mit ? Megértsen ? Annál is több, mert tnirdenről egyszerre olyan tökéletes, megdönthetetlen Ítéletet tudjon alkotni, hogy azt még a tudósok sem tudják megcáfolni. Mert ámbár a tudósok tanulhathattak könyvből sok mindenfélét és uri huncutsággal elámíthatják az egyszerű embert, de a dolgok mivoltát csak józanésszel lehet világosan megérteni, az pedig van a székelyföldön csüstül, még másnak is adhatnának belőle kölcsön, ha otthon olyan nagy szükség nem volna rá. így történt, hogy Pali-bá' még 'pelyhedző állu siheder korában, minekutána' a Szentgyörgyi kollégiumban három osztályt becsülettel végig izzadván, másik négy évet az oltparti kis faluban végig legénykedett, rájött, hogy rettentő bölcsesség lakozik több bunkósbot által kipróbált, s mindég dicsőséggel helytállott koponyájának üregében, amit kár volna parlagon hevertetni. El is határozta, hogy ezt a kiváló isteni adományt saját nerrweti bankjának gyarapítására és tekintélyének emelésére használja. Egyszerű, harisnyás székely fia lévén, se földje, se pénze nem vala még akkor, csak az apjának volt egy kis házikója a falu szélén, ő pedig sokra, nagyon sokra vágyott, mert már akkor kieszelte szömyfl tudásávaChogy pénz nélkül még a hatalom is koldus-mankón biceg, de a sok pénz tekintélyt jelent. El sétálgatott az oltparti kis vízimalomhoz, elnézegette a fürge hegyipatak gyors futását, elhallgatta a vizimalom zakatolását, a lelke pedig szállt, szállt a kéklő hegyeken tul fekvő városok felé, hol élénkebb élet, több pénz van, díszesebb gunyáju urak, szép galambducos kapuk megett pompázó kúriákban laknak, és mig hatalmas szive erősen dörömbölt széles, domború börtönében, beleizzadt abba a nagy gondolkodásban : hogyan kezdhetne a pénzgyüjtéshez ? Hogyan lehetne ő is olyan ur ? Sok-sok földre, nagy tekintélyre vágyott, mint van teszem a szolgabírónak, aki csak azért lett olyan nagy ur. mert Sok vagyont hagyott rá az apja. Mert esze neki is-van annyi, még talán több is. Legalább ugy véli. Hiszen tavaly a Pajorék lakadalmán történt összeszólalkozáskor is ő sűrítette kupán Darabont Miskát mégis azt verték meg a csendőrök, mikor a szolgabíró ur elé került a dolog. Ebből pedig nyilván következik. hogy neki van több esze, mert ő csapta be a főszolgabírót !. Efeletti elmélyedéséből különös hangok ébreszték fel Palit. Ócska, fakószekér ereszkedett alá két k, bozontos sörényű mokány lovacskával, messzehangzó, kutyavonílásszerü nyikorgással, a hegyi uton. Están bá' szekere volt. Már messziről meg lehetett ismerni, minden más szekértől elütő különös csikorgásáról, melyben a magas visitás ritmikusan váltakozott a mély köszörüléssel, amit csuklásszerü nagy kottyanás fejezett be. Búzát hozott őrölni Están bá' a malomba. Pali megindult. Elgondolkozva ballagott az öreg elé. Mindég örült az öreg látására, mert nagytudományu, világlátott ember volt Están bá'. Bécsben is járt katona korában, később pedig fontos külkereskedelmi megbízatások végrehajtásán fáradozott. Marhákat hajtott át Romániából a sásmezői átjárón, mihez nagy tudomány és sok politikai érzék kellett. Mert nem anynyiból áll az, hogy — teszem azt — rábíznak odaát negyven marhát, aminek másnap Kézdivásárhelyen kell lenni a sokadalomna. Mert ha egyszerűen áthajtja és mindenik után meg kell fizetni k vámot, hát bizony valami sokat nem lehet utána fogni. Meg kell előbb tudni, mikor, mely részen sétál a 2sandár. Azután éppen neki kell ajtani vagy öt darabot, amelyik szépen összetanulta már, hogy mikor előre inditják az egyenes után, a zsandár láttára ahány, annyifelé szalad. Nosza ezt nagy kiabálással öszsze kell terelni, még a zsandán is segit az őrzésben, még egy visszaszaladt marhát megfognak és előhozzák, mert akad közte olyan, hogy nem érti a magyar szót és sehogysem akar átmenni a magyar határon. Ez pedig nagy időbe, fáradságba kerül, szidja is Están bá' ezt a rossz mesterséget, a csendőröknek is elhálálkodik, hogy segítettek a szegény embernek, közben aztán az oldaluton átsétál csendesen a többi harmincöt vámInélkül, s ott várja már a többi ötöt a rekettyésben, ahova nem lát el a csendőr szeme. Útközben az is megeshetik, hogy egy-két árva jószág eltéved, nagy s méla búsulásában elfelejti a la kása címét és házszámát. Hát ezt meg éppen embertelenség volna otthagyni az erdőszélen, kóborló farkasok, vagy bitangoló medve prédájává. De mert az ilyen jószágot görbe szemmel nézi a magyar hatóság, mivel nem hozta magával az apai-anyai származását igazoló keresztlevelet, törvényeink szerint pedig a bizonytalan származás törvénytelennek tekintetik, útközben az ilyen jószágot a becsületes magyar marhatársadalom rendes polgárává kell avatni. Ez pedig csak akként történhet meg, hogy egy kis áldomás közben valamelyik község ahhoz értő mészárosa kezébe adandó az árva jószág, a többinél jóvai olcsóbb áron, ki is a taglóval mielőbb magyar marhává avatja a szimben, annak a husa, pecsenyéje pedig még a szolgabíró ur asztalán sem árulja el, hogy oláh, vagy magyar tejet szopott.e borjú korában. Szép mesterség ez és hasznot is hajt. Ebből szerezte Están bá' sl^^w ^ sz.omszédfalusi házát, földjét, kSt- f. N D szálóját. És senki sem vala .táy ^ > nagy bámulója, mint Pali, aki

:, JSS^v, & az öreg hébe-hóba heverő idején fy^ le-lejött a malomba őrölíepy, órákig elhallgatta az öreg meséjét, amint Están bá' nagy tempóvhT,. ravasz szemhunyorítással elméséi- . V Es^ye* m Ara. 16 fillér