Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-10 / 257. szám

1929. november 10. JNÍYÍRYIDÉK. •elhagyott cigány tanyán íelkoncoinak az elszánt cigányíegények. De szerencsémre csak egy pillanatig forrt az ázsiai vér az öregasszony szikkadt ereiben, nem következett be az, ami átsuhant agyamban, hanem egyszerre megváltozott arccal, alamuszi nyájassággal kezdett könyörögni: — Csókolom á kezsit a frátál urnák, ne tessen mán ilyeneket írni, nem ártunk mi a légynek sem. Éldegélünk mi csendben, békességgel, mint a fehér bárányok. Az ízes cigánypecsenye. De a további diskurzusunkat lűegzavarta három füstös kamasz zajos érkezése, akik orditva, vidáman ugrálva jöttek a tábor felé, hátukon féligtelt zsákokat cipelve. Egyszerre megélénkült a tábor. A gyerekek sivalkodva rohantak az érkezők elé. Az asszonyok kíváncsian dugták ki borzas fejüket az odúkból. Csupasz, barim mellükön mohón csüngtek a meztelen porontyok. Még a férfiak is feltápászkodtak fekhelyükről és nagyokat nyújtózkodva tempós léptekkel mentek a kamaszok eíe. A kamaszok a tábor közepén álltak meg, vállukról a földre hajítva a zsákokat. A többiek gyűrűt képeztek köréjük és éhes szem mei lesték a kamaszok minden mozdulatát. Mintegy meghajszolt malaccsorda visított a köíyökhad, a férfiak szélesrenyilt szájjal boldogan röhögtek, az asszonyok hatalmas tenyereikkef kemény csípőjüket csapdosták örömükben, amikor a kamaszok diadalmas arccal kiürítették a zsákok tartalmát. Én borzadva, értelmetlenül bámultam a földre, Azon a helyen, anol a zsákokat kiürítették véres, lefejezett apró, undok állatok feküdtek halmazával. Patkányoknak néztem őket. De mintahogy később megtudtam ürgék voltak. A kamaszok már kora hajnalban kimentek a tar mezőkre ürgét önteni. — Tetsik tudni most ázs árátás után jó kövérek — világosított fel az öregasszony. — Kitűnő páprikás les 'ábból. Ezs a cigánypecsenye. Kilemb a csirkehúsnál. Márádjon itt az úrfi és kóstolja meg, nem fogja megbánni. ' Mondanom sem kell, hogy elutasítottam a szives invitálást és émeiygő gyomorral siettem el a cigánytábor barátságtalan színhelyéről. Divat Kötött rnha a „favorit" Kockás kosztüm és csíkos rnha Amióta a divat történelmet csinál és amióta ez a történelem perióausokra oszlik, soha sem volt még rá eset, hogy ruha olyan nagy és osztatlan sikert ért volna el, mint a kötött holmik, amelyek a nagy külföldi luxushotelek halijai, tói a tennisz, a golf, a ródlipályákon keresztül minden modern aszszony ruhatárában megtalálhatók. Héhány esztendővel ezelőtt a kö tőtechnika sokkal fejletlenebb volt, mint ma, ugy hogy a kötött dolgok akkor kizárólag sport célokat szolgáltak. Ma azonban a gép és tervezőipar tetőpontján a kötött holmik nemcsak diadalmasan szállnak szembe a szövetdoígokkal, haKözismert tény, hogy Schmidthauer 9M-15 keserúvizB Európa legtartalmasabb keserüviz-forrása s mint ilyen, egyedüli a maga nemében. Gyomor- és béltisztitó hatása páratlan — Rendszeres adag éhgyomorra fél ivó pohárral, sok esetben elegendő' már néhány evó'kanállal is. Magyarország részére kizárólagos egyedárusitó: Ásványvizkereskedelmi R.-T. Budapest, VI., Király-u. 12. nem azokat lényegesen felül is múlják. A kötöttruna sokkal gyürődésmentesebb a szövetnél és így séta es utazó trottőr-kosztümökre, irodai ruhákra, általában napközi használatra sokkal megfelelőbb. Sok hölgy — különösen a molet" tebb alakúak közül — abban a téves hitben él, hogy a kötött ruhák csak karcsú és nyúlánk alakra valók. Ezzel szemben a szaktekintélyek véleménye az, hogy a jó szinösszeállitásu, jól megválasztott kötött ruha végtelenül előnyös még az erős alakokra is. A mai kötőtechnika előtt nincs akadály. A legfinomabb, legelmosódottabb szinü délután- selyem és gyapjuanyagbói kombinált egyenruháktói az intraziás pulóvereken keresztül a kockás és sima angol kosztümökig minden efgondolásu minta összeállításában tökéleteset adnak. A be nem avatottak véleménye szerint a mindinkább térthóditó »glókni divat« mintha káros hatású volna az angol egyszerűség és igy a kötött dolgok divatjára is. Ez a vélemény egészen téves, mert bár igaz az is, hogy a gfokni erősen hódit az estélyi és alkalmi ru. hákon, viszont igaz az is, hogy az egészséges, végtelenül praktikus és esztétikus angol vonalak nem fognak letűnni soha. —Nemcsak azért, mert a ma asszonya nem nélkülözheti a könnyed járást, a gyors mozgást, a kényelmet biztosító rövid angol ruhákat, hanem azért sem, mert a hölgyek nem fognak lemondani arról az örömről, hogy éppen a rövid ruha használata közben szépre, finomra ápolt, kacsuvá fáslizott lábaikat mutogassák. Igy, bár a parkett és villanyfény elfogadta a hosszú, bőven gioknizódó hullámvonalakat, az ut. ca, a napközi viselet, a sport, a — Nem, nem ez a rettenetes. Az a rettenetes, hogy azóta három hónap telt el, de nekem csak a szememet kell behunyni, már látom azt a kis fehér csomót, amint rezeg a rozsdaveres kövön. Ne is igyekezzenek, hogy ezt megértsék, csak az értheti ezt meg, aki átélte — .tette hozzá és elsárgulva támaszkodott az egyik szék karjára. — Hát lehet jónak maradni ? — folytatta tovább ideges felvontsággal, lehet békében élni az Istennel, ha ilyeneket az ember naponta lát? Mi rosszak, komiszak vagyunk, az lehet, de ez csak maguk miatt van, mert magukért vagyunk odakinn. Hát maguk mit tesztnek mi értünk idehaza ? Megveszik a jegyet egy-két jótékonysági koncertre, küldenek ki minden karácsonykor egyegy szeretetcsomagot és azt hiszik, hogy ezzel ki van egyenlítve a tnagy tartozás. És még maguk akarnak ítélni mi felettünk ? Vigyázzanak 1 — Halkan, de a lázadt idegek dühével beszélt. A nő lesütötte a szemét és szintoly halkan felelt: ' — Maguk nagyon sokat szenvednek, de itthon se jobb. Itt is szenved mindenki, megpróbál bennünket az Isten. — Ilyet ne beszéljen —» válaszol türelmetlenül a katona. — Amit maguk szenvednek, az semmi. Senkit se hallottam még, aki belehalt volna abba, hogy valakije odakinn elesett. Az ember nagy bestia, egy-két hónap éppen elég, hogy beletörődjék a más szerencsétlenségébe, különösen, ha a saját nyugalma biztosítva van. A szenvedés is megszelídül ilyen jó polgári kényelemben, mint például a maguké. Ne piruljon el, nem magukat akartam bántani. Én látom, hogy maguk a legeslegjobbak az itthonievők közt. De menjen be a legközelebbi nagyvárosba, nézze meg azokat. Vannak asszonyok — sok millió — akik meg se tudják várni, amig az uruk odakinn meghal és ugy élnek, mintha az a szerencsétlen már nem is volna a világon. Keresztüljöttem három országon, mindenütt csak mulatság, tánc. Bécs egy óriási muv latóhely, privátházakból mozit és bárokat csinálnak és zsúfolva van mind. A pesti asszony magára rakja minden gyémántját, olyan az egész Pest, mintha örömünnepet ülne az ország. A szegények fatalpu cipőkben járnak, mert hiszen nincsen bőr, de a női kosztümök finom fényezett bőrcsikokkal vannak díszítve, mert ezt kívánja az idei párizsi divat. És a becsület? Lehet, hogy egy ilyen eldugott kis faluban még ilyesmi is akad, de ez csak maradék a békebeli készletből, majd érte jönnek és apródonként elrekvirálják ezt is. i Ugy látszott, hogy a nő felelni akar, de aztán mégsem szólott semmit. Újra a katona szólalt meg: — Az emberek odakinn elvadultak, legtöbb olyan, mint az állat. De akik itthon maradtak, hallgassanak, mert nem érdemelnek meg még minket se. — A nő szórakozottan hallgatta, azután hirtelen odafordult hozzá. — Élnek a szülői? — A szülőim? Élnek. Az apám tisztviselő Bálintfalván. — — Találkozott már velük, mióta eljött a harctérről ? — — Nem. — — Miért nem? — — Miskolcra kellett jönnöm, a főhadnagyom megkért, hogy látogassam meg a családját és nyugtassam meg őket. Az uj beosztásom is ide szól. — Mit tett azután, hogy a látogatást megcsinálta ? — — Megháltam Miskolcon és azután... ide jöttem — felelt a hadnagy elvörösödve. — Tud az édesanyja arról, hogy most itt van?—' — Nem. — felelt ez és kényelmetlenül feszengett a székén. Az öreg kisasszony nyílt és szúrós gunynyal a szeme közé mosolygott. Arcáról nagy lenézés, de amellett féltékeny düh volt olvasható. » | — Na és ha már egyszer igy rászánta magát, hogy a szüleitől távol, idegen emberek közt töltse el a szabadsága egy részét, ilyen áldozatnak már igazán nagy okának kell lennie. Amiért ide jött, az mindenesetre valami életbevágó ok lehet. Vagy nem? — A hadnagy a cipője orrát nézegette és nem szólt semmit. Az öreg kiasszony felállott helyéről. . I < — Kedves barátom — mondotta komolyan és nyugodtan — maga sok szomorú dolgot mondott itten el és ugfy érzem, hogy majdnem mindenben igaza van. Az a rettenetes élet a fronton messzire elviszi a katonát. Abban is igaza van, hogy nagyon nehéz és kétséges az Ítélkezés fölötte. De itt aztán álljunk is meg, mert a maga dolga ettől egészen külön doldg. Ne haragudjék meg, de én azt hiszem, hogy maga nagyon is gyenge legény volt, még mielőtt ebbe a kinos életbe belekerült volna. Aki egy kellemes kirándulás kedvéért megvárakoztatja az édesanyját: közönséges ember az, a pillanatra utalt élvezetvadász, szívtelen, üres alak. — A hadnagy gúnyos daccal felütötte a fejét: — Az anyám? Ne féljen, hogy agyon aggódja magát miattam, ö az ilyesmit nem szokta túlzásba vinni, ehhez már szokva vagyok gyermekkoromtól. Engem a kollégium nsvelt, nem az anyám. — — Ah, milyen finom distinkciókra van berendezkedve ! Igazán örülök, hogy utólag is ilyen szépen igazolja, hogy maga csakugyan az, akinek mondtam. Azt hiszem, mint a ketten elmondtuk a magunkét és kölcsönösen tisztában vagyunk egymással. Csak még egyet. Ez a ház nem az én házam, magam is olyan vendég-féle vagyok benne, mint maga. Épp azért megmondhatom, legkorrektebb volna, ha meg se zavarná ezt a szegény gyermeket, hanem menne haza az első vonattal. Hiszen látszik, hogy egy pillanatig sem gondolkozott még rajta. milyen játékba fogott bele. (Folytatjuk.) , 9