Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 198-222. szám)

1929-09-22 / 216. szám

Nyíregyháza, 1929. szeptember 22. * Vasárnap Ja, évfolyam, 222. sz. T A Sóstóhegy és a kultuszminiszter A Sóstóhegy vagy Sóstószőlőtelep eredetileg a Hegyalja azon szőlőtulajdonosai által lett betelepítve szőlővel, akiknek hegyaljai szőlőterületét a filoxéra pusztította el. A telepítés állami segéllyei történt. A meglehetősen sivár, széljárásos terület szőlő kulturája alig 30 éves. Ma ez a szőlőterület mintegy 620 kat. holdnyi; ez körülbelül 80 tulajdonos közt oszlik meg. Alig van ma tulajdonos, akinek birtokán szép, többnyire télen-nyáron lakhatófuri lakás nem épült. Vannak nyári lakások is és minden birtokosnak vincellérháza és présháza, modern felszereléssel; ezenkívül mintegy 25—30 munkásház, ahol a szakmányosok laknak. Most már villanyvilágítása is van. De van egy-két osztályos szép iskolája is két kitűnő tanerővel, mintegy 140—150 gyermekkel, v^ gyümölcs szeszfőzdéje, két boltja, hentesüzlete. Ez a telep a kisvárda-felé haladó máv. vonal mentén fekszik. Két állomása van, a Sóstóhegy és a Sóstógyógyfürdő állomásai. Ezenkívül a sostószőlőtelepi villamos vasút is közlekedik a teleppel. Ez utóbbi a Sóstófürdővel köti össze, ahonnan sürün közlekedő városi villamos utján . lehet jutni Nyíregyházára. Ekként a máv. vonalain naponként hatszor, a íelepi motorossal háromszor, tehát kilencszer közlekedhet a lakos ság Nyíregyházával, sőt a Sóstógyógyfürdőtői, a dombrádi és balsai vonáTök révén nyólcszor, a helyi villamos utján májustól októberig még külön tizennyolcszor naponta. A nyolcvan tulajdonos köa-ül 22en állandóan kint laknak, ezek közül'is többen Nyiregyháza város ban vannak leginkább, mint hivatalnokok, alkalmazásban. A tulajdonosok közül 37-en Nyíregyházán 'Ikkó polgárok. Ezenkívül a legtöbbnek Budapest az állandó lakhelye, de ezek is Nyíregyházáról, mint nyugdijasok költöztek el. Nyirpazony községben lakó tulajdonos nincs a birtokosok között. Állandó lakosa tehát a telepnek 22 uricsalád, 43 vincellér és 25—30 szakmányos család. Két tanitó, néhány felügyelő, szeszfőzde hivatalnok, kereskedő, Több mint 100 család, intelligens, szorgalmas, munkás emberek. És a Nyíregyházával lakóhely, hivatás, kitűnő közlekedés, piac, gazdasági és érzelmi szálak szerint ennyire egybekötött telep, közigazgatásilag Nyirpazonyhoz tartozik. A község a telep közepétől másfélórányi távolságra fekszik. Nincs semmi közlekedési eszköz, gyalog keh megtenni poros, kövezetlen dűlőkön keresztül ezt az utat. Tessék elképzelni az esetet, ha haláleset történik, temetni kell. A nyiregyházi »Morgó« temető alig pár kilóméternyire van a teleptől, mellyel kőut köti bssze. Hát ha ide kell eltemetni valakit, akkor a családnak el kell menni Nyirpazonyba és kihozni a halottkéme't, aztán el kell menni Kemecsére a járásorvoshoz, szolgabíróhoz engedélyért. Egy nap alatt mindezt elvégezni nem lehet és temérdek pénzbe kerül. Adóügyben három órai 'kénytelen gyaloglás árán járhat el az érdekelt. Bizonyítvány, járlatlevvél égy félnap elvesztésével és három órai kényszerű sétával szerezhető be. És most jön a kultuszminiszter. Gr. TKIebelsberg cikket irt arról, hogy Kisdorozsmát 20.000 lakossal, Tápét 3800 és Szöreget 3400 lakossal azért kell Szegedhez csatolni — akármit mond ehhez Csongrádmegye, —- mert nemcsak hatóságok, hanem állampolgárok is vannak a viíágon. A kultuszminiszter látta a porosz törvényt, mely a rajna-westfáliai vidék községei és közigazgatási 'határait újból és ez a vidék 6—3 milliónyi lakossága igényei szerint rendezi | Szerinte az a fontos, hogy Dorozsma-Tápé-Szöreg lakosságának köz Iekedési és gazdasági, valamint közigazgatási és kulturális szempontokból élőnyös-e, ha Szegedhez Csatolják? Nem fontos tehát az, hogy Csongrádmegye kisebbedik. ; Mit jelent ennek a nagy jövőjű telepnek az, ha közigazgatásilag Nyíregyházához csatoltatik, ahová minden érdekszála füzij amelylyel könnyen, olcsón, naponta 17-szer a Sóstóról pedig tavasztól őszig még 18-szor közlékedhetik, ahová hordja termését, tejét, borát, — azt alig kell még fejtegetni. És mennyi fáradságot idő és pénzveszteséget okoz a "Nyírpazonyhoz tartozás, az a fentiekből látható. Nyirpazonyt legfeljebb az alig 3000 P-nyi földadó fele, mint községi adó érdekli. A bortermés 80 —90 százaléka Nyíregyházára kerül és igy a fogyasztási adó nem jut Nyirpazonyhoz. Ellenben a telep csaknem koszorúzza a Sóstógyógyfürdőt és előrelátható, hogy a Sóstó fellendülése, a tervbe vett szabadfürdők (uszoda, strandj léteáitése ezt a koszorút nyári lakásokkai fogja benépesíteni. A szép keret, a kiadható villák, a türdőforgalmát, az idegenek látogatását fogja fokozni. Most a törvény a hegyközségek uj alakítását rendeli el. Az uj hegy községnek ajánljuk ezt a gondolatot megszívlelésre. —hm— Alapította JÓBA ELEK FSaaorfcsaztö 1 Dr. 8. SZABÓ LÁSZLÓ. Falaiba uarksaatft: VERTSE K. ANDOR. János bácsi olcsón lakik — A »Nyirvidék« eredeti tárcája — Irta: Sziíárd Róbert. , __ Somorjai János bátyánk, a nagy üzsögi főjegyző, nagy kujon voft szűkebb pátriájában. Nem volt olyan alkalom, melyet a saját előnyére ki he használt volna. Igaz, hogy gáláns ember volt, de csak a nőkkel szemben. Rengeteg anekdótát mesélnek ma is róla a nagyüszögiek, pedig szegény most már onnan a túlvilágról figyeli, hogyan pusztulunk, veszünk. Ha jó kedve támadt és berándult a közeli megyei székvárosba, még harmadnap is részeg volt min den cigány, aki csak neki húzta. Egy-egy ilyen dáridón a Dárius kincsét is elmulatta volna. Ha bevette magát a fehér asztal mellé, hat ökör sem tudta onnan elmozdítani. Lehetett akármilyen sürgős munkája, az mind mellékes volt, napokig nem nézett a község és az iroda felé. ; 1 1 1 Hosszú ideig szemethunytak eze kért a kisiklásokért, rendszerint se gitett a családi összeköttetés. Sógora volt a megyei főjegyzőnek. Egyszer aztán baj történt. Javában mulatott a megyei szék helyen. A Korona főpincére kéjjei'•'bontogatta a nem tudom hányadik üveg pezsgőt, a cigány I olyan szivhezszólóan húzta, hogy | »Ki tanyája ez a nyárfás...«, nem csoda, hogy János bátyánk olvadozott, mint a kánikulában a városi járdán az aszfalt. Ezalatt kemény parancsolat érkezett az alattvalókról atyailag gondoskodó magas minisztériumtól, hogy negyvennyolc óra alatt jelentés teendő a legutóbbi országos jégverés pusztításairól, mert a kormány segíteni akar a károsultakon. Kovács Ferke, a segédjegyző és János bátyánk jobbkeze lóhalálával vágtatott be a városba. A főjegyző ur már huszadszor húzatta a »ki tanyáját«, aztán merész lendülettel rendelte meg a »Csak egy kislányt«, miközben kissé vizenyőssé vált tekintetével epekedően ostromolta a szokatlanul jéghideg kaszirnőt, Rózsikát. Kovács Ferke kissé fontoskodva adta elő hívatlan érkezésének bkát s talán ép

e

n ez a fontoskodás, meg azután a főjegyző úrban lötyögő pezsgőmennyis"ég felebresztette a benne szunnyadó ősi virtust, mert csak ugy foghegyről vetette "oda: — Eb ura Takó! ( azzal a táviratot begyűrte mellénye zsebébe. Ferke elé tolt egy színültig megtöltött poharat, a cigány felé intett és jobbkeze mutató ujjával a magas ég felé bökött: — Ácsi, te! Hogyan is mondtad az előbb ? Kissé borízű baritonján újból rákezdett: Csak egy kislány.... a"nynyira elkeseredett, hogy a legvadabb ivásra adta magát. Kidőlt mellőle mindenki. Elsőnek Ferke, aztán sorba a pincérek és a cigányok. A pincérek és cigányok később felváltást kaptak, de János bácsi még mindig birta erővel. Kovács Ferke harmadnap kocsin szállította haza érdemes principálisát, de csak a negyedik este tudott beléje lelket verni. Addigri. épen három távirah sürgetés feküdt az asztalán. 'Szó, ami szó, a vége az lett, hogy Somorjay Jánosnak ufilaput kötöttek a talpára. Előbb felfüggesztették, utóbb kényszer uton nyugdíjazták. Ezt is nehezen tudta a sógora kijárni. Szük napok jöttek János bácsira, kezdődött a nélkülözés. Hamarosan kikopott az emberségből és senki nem mert neki hitelezni, mert senki emberfia tőle egy fillért viszont nem látott. Egyik lakását a másik után változtatta és meif sehoi'sem fizette meg a lakbért, mindenhonnan kitették a szűrét. Amikor Nagyüzsögön elfogyott a becsülete, átköltözött Palkonyára. Kikeresett egy szemrevaló lakást és alkudozni kezdett a gazdával. A falusi polgár mindig bizalmatlan a nadrágos emberrel szemben, Vörös Bódi Márton sem volt kivétel. Neki annyival több oka volt a bizalmatlanságra, mert nadrágos emberrel már egyszer megjárta, amikor a városból jött és rábeszélte a biztosításra és csak utólag derült ki, hogy a városi ur egy verklit sózott a nyakába —• drága pénzért. Most is sanda gyanúval szemlélte a különben jól öltözött urat, akit nem is ismert. János bácsi alkudozott vele, mint egy cigány, végül aztán megegyeztek. — Ennél maradunk — szólt megelégedetten a gazdának, — kend kiadja árendába ezt a két szobát és a konyhát, én meg fizetek érte egy hónapra 200.000 koronát. Hogy kend is biztos legyen a dolgában, meg én is, csináljunk erről egy kis kontraktust... Vörös Bódi Márton kissé zavartan forgatta kezében a viharvert kalapot. Látszott, hogy valami nyomja a lelkét. Somorjay észrevette és mndjárti meg is kérdezte: — j^átom, gazduram, hogy valami aggodalma van. Hát csak ki vele, mi a baj? —Mán megkövetem alássan a tekintetes urat, — akadozott ki belőle a szó — ugyan tisztességes szándékúnak nézem az urat, de tessék má megnyugtatni, mi lesz akkor, ha a tekintetes ur nem fizeti meg az árendát?... János bácsi a fejére csapott Hogy erről ő is igy megfeledkezett! Kolosszális idea támadt az agyában. — Hogy mi lesz akkor? — kérdezte méltatlankodva — ezt el sem lehet képzelni! Még hogy én nem fizetek!... De ilyet!.., Szörnyen csóválta a fejét. Vörös Egyes szám ára 16 fillér