Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 122-146. szám)

1929-06-18 / 136. szám

14 JNfYÍRYIDÉK. 1929. junius 18. A tehetetlenségek tanácsa A népszövetség vitasornozata vé­get ért s a kisebbségi kérdést, mely benünket magyarokat olyan égetően érdekel, ismét elodázták, amennyiben Stresemann német bi­rodalmi külügyminiszternek és Dandurand kanadai államminisz­ternek a javaslatát nem fogadták el. Helyette egy olyan javaslatot tett magáévá a népszövetségi ta nács, mely az európai kisebbsé­gek helyzetén nem sokat változtat. Pedig a kisebbségi kérdés az igazságtalan békeszerződések kö­vetkeztében ma negyven millió em­bernek az égető ügye, akik mint kisebbségek élnek másfajta s leg­többször elnyomó államban. Elve­tették hát azt a határozatot, ame­lyik megközelítően békét eredmé­nyezhetett volna ebben a mind­inkább üszkösödő sebü kérdésben s enyhítette volna ebben az uj határok okozta politikai és elnyo­másbeli feszültségét. Biztosította volna azt, hogy ez a negyvenmil­liós kisebbség nem veri fel szün­telenül jajszavával Európa békére vágyó nyugalmát. Meg kell valla­nunk őszintén, hogy a madridi ta­nácskozások bennünk is csalódást keltettek, mert valójában nem ar­ról volt szó, hogy az úgynevezett győzők kedvezményeket adjanak a legyőzötteknek, hanem csupán ar­ról,- hogy a kisebbségeknek nyúj­tandó eljáráson keresztül az any­nyiszor és olyan szívesen hangoz­tatott európai békét megszilárdít­sák. Fájdalmasan érintett minket ez a határozat azért is, mert a népszövetségi tanácskozásokon haüőttuk azt a szirénhangot is, amelyik a nyugalom és a béke jelszavát calán még az igazság elé is hajlandó helyezni, csak azért, hogy valahogy lehiggadást és nyugalmat erőszakoljanak az álta­lános európai s valljuk be, állan­dóan nyugtalan közvéleményre Eddig volna az általános európai vonatkozása ennek az elégtelen ha­tározatnak, de ezen tul jönnek a magyar szempontok. Tény, hogy bennünket a békeszerződések nem csak szégyenletesen megnyomorí­tottak, hanem formálisan be is csaptak, mert két legkardináli­sabb Ígéretüket sem tartották be. Először azt, hogy csak fegyver­kezzünk le még jobban, hiszen az­tán majd ők is leszállnak a harci szerekről, majd pedig azt, hogy az uj határok által igazságtalanul idegenbe taszított kisebbségi jo­gokon a Népszövetség fog ébe­ren őrködni. Most, tiz esztendő után szomorúan, de a bizalom és a remény érzésével a jövő iránt tárgyilagosan meg kell állapita­nunk, hogy a kisebbségi jogok ga­ranciát a Népszövetségben nem kaptak. A Népszövetség sohasem tudott érvényt szerezni annak a"" békeszerződésben lefektetett pont­nak, mely szerint a Népszövetség hatékonyan ellenőrzi azokat a ren­delkezéseket, amelyek a kisebb­ségek védelmére vonatkoznak.Meg kell állapitanunk, hogy 1920 óta a kisebbségi kérdésben a Népszö­vetség egyetlen lépéssel sem vitte előbbre a tiz év előtti állapotot. Ilyen körülmények között nincs más választás számunkra, mint az, hogy éppen olyan kitartással és ép pen olyan lankadatlan, éberséggel követeljük nemzeti kisebbségünk védelmét, mint ahogy azt a béke­szerződések aláírásától fogva meg­szakítás nélkül tettük. Ezt a kö­vetendő utat támogatja Strese­mann német külügyminiszternek a határozathozatalnál elfoglalt állás­pontja is, aki csak fenntartással járult hozzá az eredménytelen ja­vaslatnak az elfogadásához. A ki­sebbségi kérdésben mindezek elle­nére is van egy vigasztald mo­mentum s ez az, hogy ennek a 1 negyven milliós kisebbségnek a dolgát ma már nem is lehet egy­szerűen agyonhallgatni, mert ime, már átütő erejével, a tehetetlen népszövetségi tanács elodázó zöld asztalaihoz hatol. A jelenleg meg­nyilvánuló kisantant magatartás ugylátszik abban bizik, hogy to­vábbra is a győzők szájaize, sze­rint fogják ezt a nagyfontosságú kérdést kezelni. Azonban csalat­koznak, mert az eddig tehetetlen­nek bizonyult népszövetségi taná­csot esetleg egy hatékonyabb és igazságosabb európai fórum fogja felváltani. á Kovács István Bajtársi Egyesület nagy népünnepélyét óriási érdeklődéssel várjáK Nyíregyházán A hőség elől Sóstó-fürdő üde lombjai alá menekülve a tónak vi­rágba borult zöld pázsitos partján # pihenek. Előttem a tavon élénk élet folyik. Minden csónak foglal­va. Itt-ott dresszes hölgyek és urak eveznek. Gyors kitartó tem­pójuk elárulja, hogy nemcsupán kedvtelésből hódolnak a sportnak, de tréningeznek. Eszembe jutott a tavalyi evezősverseny. A csó­nakmesterrel beszédbe elegyedve, megtudtam, hogy a dresszes eve­zősök, de a többiek közül is egy­néhányan a Kovács István Baj­társi Egyesület julius 7-i evezős­versenyére a városi üzemi r.-t.-nál 3 P. nevezési dijjal beneveztek és kedvezményes tréningjeggyel bér­lik a szandolinokat. Elbeszélte azt is, hogy különösen egy dresszes hölgy és ur szorgalmatoskodik. Csaknem minden nap kint vannak és máris a tavalyinál jobb időt értek el. A dolog kezdett érdekel­ni. A csónakmester meg is mu­tatta az éppen munkában levő két versenyzőt. Mondhatom, hogy min­degyikük oly stílust mutatott, amint a vizet alig éritő lapátok­kal elsiklottak előttem, hogy a csónakmester megállapításait , el kellett fogadnom és az a véleke­dés alakult ki bennem, hogy az idei csónakverseny, ha minden jól beüt, nívósabb lesz a tavalyinál. Ez azonban elsősorban a városi üzemi r.-t.-nak köszönhető, mely a régi csónakokat teljesen rendbe­hozta és karcsú, a legmodernebb kivitelezésű szandolinokkai egészí­tette ki a csónakparkot s vará­zsolt a mi szép Sóstónk megduz­zadt tavára, mely a lekényesebb sportigényeket is kielégíti. Itt is az az örökkévaló igazság igazoló­dott be, hogy ifjuságunk sport­szeretete azonnal megnyilvánul, mihelyt megfelelő eszközök álla­nak rendelkezésére. A mi ifjaink is megmutatták, hogy nem a kö­zömbösség tartotta őket távol az evezéstől, de az eddigi csónakok sportszerűtlensége és használhatat lansága. Megtudtuk a csónakmes­tertől, hogy a julius 7-i verseny 3 ázámból fog állani, még pedig lesz két egyevezps szám, egy a hölgyek és egy külön a férfiak ré­szére és lesz egy kétevezős regatta szám kormányossal, melyben höl­gyek és férfiak vegyesen vehet­nek részt. Azt is elmondotta in­formátorom, hogy a tavalyi gyö­nyörű vándordíjon kívül a baj­társi egyesület egy inásik értékes dijat kapott a várostól, melyet va­szinüleg a legjobb hölgyverseny­ző jutalmazására fordit a rendező­ség. Tehát már az értékes dijak elnyerése kedvéért is érdemes ver­senyezni. Tavaly — mondotta a csónakmester — Hajdú Imre nyer­te ideiglenesen a vándordijat, most azonban keményebb munkája lesz ha az első akar lenni. Azzal a vélekedéssel távoztam, hogy a ta­valyi vándordijas versenyző rész­vétele és a vándordíjnak ismételt elnyerése érdekében kifejtendő ke­mény küzdelme miatt a mostani verseny izgalmasabb lesz az ed­digieknél. Csak tempó és kitartás! Versenyző hölgyeim és uraim! Mint a csónakverseny, ugyan­ilyen, sőt még ennél is nagyobb izgalmat és általános érdeklődést keltett városszerte a Miss Nyír­egyháza címéért és az ezzel kap­csolatos gyönyörű jutalomért meg­induló küzdelem szenzációs hire. Lapunk hírrovatában közöljük azo­kat a helyeket, ahol mától kezdve szavazólapokat lehet vásárolni. Azokban az üzletekben, ahol szava­zólapokat árusítanak, begyüjtőur­nák is lesznek, a már kiállított sza­vazólapok részére. Junius 20-tól kezdve a szava­zatszedő bizottság mindennap pon­tosan megállapítja az összegyűlt szavazatok számát s az eredményt naponta a Nyírvidékben közli, hogy a közönség állandóan infor­málva legyen a Miss Nyíregyháza cimért folyó verseny eredményé­nek fejleményéről. Eladó a Széchenyi-út 14. sz. lakóház, mely áll egy négy szobás, fürdő­szobás, egy két szobás és egy udvari lakásból. Nagy telekkel. Külön telek a Báthory-utcára. Érdeklődni lehet Széchenyi-út 9. - szám alatt. 1947—? Néhány szó a közönséghez Már régebbi idő óta, a jelek szerint egy vagy két hónappal ez­előtt egy csúnya pletyka indult meg a városban, amely ma már általánosan ismertnek mondható. Ez a pletyka az utóbbi két hét folyamán egészen érthetetlen mó­don egyik növendékünk nevéhez is hozzáfüződött. Mivel a hir olyan, hogy annak lecáfolása az iskola keretén is ki­vülható, életbevágó személyes ér­dek, ugy érezzük, hogy e tárgy­ban a város közönsége számára szavunk van. Szóbanforgó növendékünk tanul­mányait kezdettől fogva iskolánk­ban végezte. Ezen idő alatt maga­viselete mindig mintaszerű és oly;* volt, amit minden tekintetben pél­dául állíthattunk növendékeinkelé. Ellene semminemű kifogás nem merült fel; olyan természetű pana­szoknak pedig, melyek a pletykát ért hetővé tennék, vagy csak némileg is indokolnák, még az árnyéka sem volt soha. Magaviselete tehát sem az intézetben, sem azon kívül sem­minemű kifogás alá nem eshetett. Véleményünk szerint a pletyka legújabb alakjában annál inkább elitélendő és megvetésre méltó, mert egy olyan fiatal leány ellen irányult, aki ezt a méltatlan meg­hurcoltatást semmi módon meg nem érdemelte. Nyíregyháza, 1925 .junius 15. Az ev. leánygimnázium tanártestülete. A kárvalott háztulajdonosok kül­döttsége az igazságügyminiszter­nél. Azok a háztulajdonosok, kik bérházaikat és városi házakat a háború és koronaromlás ideje alatt eladták, mozgalmat indítot­tak, hogy a Kormánynál és a törvényhozásnál a vételár kiegé­szítésére jogot nyújtó törvény meg hozatalát kieszközöljék. Az orszá­gos szervezet végrehajtóbizottsá­gát junius hó 13-án fogadta az igazságügyminiszter. A küldöttsé­get Haller István orsz. gyűl. kép­viselő a végrehajtóbizottság elnö­ke vezette s Kutkafalvy Miklós ny. államtitkár a végrehajtóbizott­ság előadója terjesztette elő az or­szágos szervezet kérelmét a me­morandum átnyújtása kapcsán. Zsitvay Tibor igazságügymi­niszter válaszában kijelentette, hogy teljes jóakarattal és megér­téssel fogja az ügyet tanulmányoz­ni, mert maga is tisztában van azzal, hogy azok a volt ingatlaa tulajdonosok, kik ingatlanaikat a háború és a koronaromlás ideje alatt eladták, ingatlanaik reális ér­tékét nem kapták meg s ezek kö­zül különösen azok, kik a vétel­árat vagy annak egy részét hadi­kölcsönkötvénybe, vagy más ál­lampapírokba fektették, nagy anyagi károkat szenvedtek. Utalt azonban arra, hogy a kérdés kap­csolatos az általános gazdasági ér­dekekkkel s azért szükséges a kor­mánynak az ügyet abból a szem­pontból is megvizsgálni, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom