Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 222-247. szám)
1927-10-02 / 223. szám
' 927. október 2. MYÍRYIDJSK. mmn jMMHMaMfflfflMHMB rMrrtlfc^^ 13 émozmm A LEGJOB B-T APÍ«LÉK -a 0 U. TELEFOMTlmCM Irtsuk ki a jazz-band-et! Nem is igazi magyar ember, aki még sohasem mulatott cigánymu" zsika mellett. Talán a világnak semmiféle zenésze nem tud a sokféle emoéri érzelemnek oly nagyszerű hangot adni, mint tudnak Fáraó füstös arcú ivadékai, akik bár nomád.., tehát félig vad népből származnak, mégis a leggyöngédebb szivhangokat és a legszilajabb szenvedélyeket is, anélkül, hogy valaha kótát tanultak volna, a legmesteribben tudják szárazfájukon kifejezni. A magyar cigányok hosszú évszázadok óta élnek itt nálunk. s nem lehet születés, lakodalom vagy temetés, nem búsulhatott és nem vigadhatott a magyar nélkülök. Ezek a kedves, drága cigányok mindenütt megjelentek, ahol megszimatolták hogy gyönyörű érzelmek akarnak kicsordulni a magyar szivekből. Melyik férfi nem busult, vagy kurjongatott már cigány mellett s melyik nőnek' nem dobogott édes boldogsággal a szive? mikor éjféltájban a szerelem, a vágy epekedő dallamait sirták ablaka alatt a cigányok nyirettyüi... A magyar ember ezer év óta sirvavigadt, s ehez a sirva-vigadáshoz (hosszú ideig a cigányok adták a kisérő zenét... A magyar cigányok oly művészi megszólaítatói voltak a hegedű négy húrjának, hogy nemcsak idehaza, hanem a külföldön is mindenkit' elragadtattak játékukkal, akiknek mellében érző sziv dobog. Nagyhercegeket és királyokat hozott a cigányok magyar nótája exttázisb'a s Párisban Pátikárus Ferkó, Londonban az öreg Berkes Lajos és az öreg Rácz Pali muzsikájáért rajongtak valamikor. Balog Poldiért husz évig lelkesedtek Párisban. — Mindenütt azt irták róluk, hogy szenzációsan szép zenei mutatványokat produkálnak kóta nélkül. — Megszerették mindenütt a szomorú magyar nótákat és a vidám csárdásokat, Tehát a magyar cigányok valósággal propagandát csináltak nemcsak a gyönyörű magvar nótáknak, hanem őáítaluk tudta meg a világ már békében is, hogy meszsze Keleten él egy nép, a magyar, s ez igen hálára méltó cselekedetük volt, mert békében a külföld, sajnos, édes-keveset tudott rólunk... S most, a mi derék cigányainknak olyan szomorú nótát huz a Sors, amilyen szomorút még ők sem tudnak játszani... A csodálatosan szép magyar nótát és vele együtt a magyar cigányokat kezdi kiirtani a borzalmas, förtelmes néger muzsika: a jazz-band... A magyar forradalmak lezajlása után titkos utakon hozzánk is beszökött az a muzsika, amely hihetetlen gyorsasággal bezengte egész Európát: a jazz-band. — A jazz-zenekarban nevetésre ingerlő és dühbe guritó hangszerek vannak, amelyek jellemzők azokra a fél-állati népekre, amelyek Afrikában felnek s botfülük számára kitalálták a jazz-bandet. Vannak ebben a zenekarban paragrafus alakú kürtök, cintányérok és kolompok, sivalkodó és röfögő fúvók s csak a jó Isten tudja, mi még!... Ezzel a zenekarral csupán azt lehet elérni, hogy vademberek kötélidegeit vagy a világháborúban elpetyhüdt európai ember idegeit bizseregtessék. De semmiféle nemes érzelmet nem lehet kifejezni velük... A jazz-band zenészek ki akarják irtani nemcsak a magyar nótát, hanem a magyar cigányokat is... Szomorú és felbőszítő, hogy ma már nemcsak Budapesten, hanem nagyobb vidéki városokban is a jazz-band zene ocsmány hangjai undorítják az ember fülét és émelyitik a gyomrát... S a magyar zene egykor buja nótarétjén egyre kevesebb a virág s egyre gyérülnek sorai a cigányoknak, akik ezeknek a drága virágoknak muzsikás illatával gyönyörködtették a lelkünket... A Magyar Cigányzenészek Országos Szövetsége küldöttségileg jelent meg a napokban a Belügyminisztériumban és ott azt a kérést terjesztette elő, akadályozza meg a belügyminisztérium a jazz-band-ok elharapózását, mert különben a magyar nóta elpusztul a cigánnyal együtt, hiszen már a kávéházak sem jatszatják a cigányzenekarokat. Mi magyar fajunk iránt érzett minden rajongó szerelmünkkel, s a mi kedves, derék cigányainkkal szemben érzett szeretetünkkel kérve kérjük az igazi magyarokat: Ne látogassátok azokat a helveket, ahol a jazz-band nyavalyogd hanem istápolják a magyar cigányokat, mert a nemzet nemcsak nyelvében él, hanem nótájában is! Rákosi Szidi bárom legénye. Gulyás Menyhért a szinésziskolában. Harminc évvel ezelőtt Rákosi Szidi Röck-Szilárd u. 4. III. emeleti szinésziskolájában mi hárman voltunk a legkiválóbb legények : Gulyás Menyhért (ma Cegléd, Nyir egyháza stb. szinigazgátója) Bárdi Ödön (ma a Vígszínház epizódlszinész£) és én (m;a e sorok irója és más egyéb a nyolc kettőben). Gulyás Menyhértnek volt egy bársonvkihajtásos szmokingja. Bárdi ödönnek egy kiváló profilja és nekem meg havi 20 frt. ösztöndil'am. Ösztöndíja Gulyásnak is volt, de csak 10 frt., viszont ő adta kölcsön a szmokingot, mikor a szegény ifjú történetében én voltam a szegény ifjú a Várszínházban. De ott is csak a Ill-ik felvonásban kellett. É Bárdi Ödönnek a profilián kívül egy jomódu bátyja is .volt s így éppen olyan városi bundát .csináltatott, amilyent legkedvesebb tanárunk, Somló Sándor hordott. — Még a mozdulatait, arcjátékát is elleste, mert észrevette, hogy Somló ideálja lett mind az ötven leánynövendéknek, és ő is az akart leríni. Mikor Bárdi először jelent meg az iskolában az uj téli bundájában, (akkoriban »Lili«-re készültünk), külön megmutatta minden lánynak, Fóti Fridának, Ámon Margitnak, Ledofszky Gizellának, Fedák Zsazsának meg a bélését is, de a t gőgös teremtés, már mint Bárdi ödön, a mi kettőnk feje fölött elnézett. Gulyásnak csak tavalyi volt és az is őszi-téli-tavaszi, ne kem meg egy ugyancsak tavalyi i malaclopóm. De magas cilinderbén i jártam. Bárdi, Gulyás, meg én, délután (nem merem ugy mondani, hogy »ebéd« után) a Newyorkban szoktunk ülni egy körúti ablaknál. De Bárdi, amióta felvette a városi bundáját, napokig elmaradt^ szé,. gyeit velünk egy ablakba ülni, mikor aztán mégis eljött, bundában ült az asztalunkhoz. Nógatásunkra letette, de csakis a főpincér segítségével, kinek olyan grandezzával engedte át magát, mintha ő leli volna Somló Sándor. Az ebéd néha bizonyos okból elmaradt, de a délutáni fekete — soha! Hiszen az ebédnél senkik voltunk, de a feketénél félistenek. Nagy színészek és még nagyobb költők. A főpincér nagyokat kacagott és látszólag szívesen hitelezett, t. i. nem állta el az utunkat amikor kifelé mentünk. Állandóan verseltünk és szójátékokat rögtönöztünk. Nem igaz. hogy verseinket nem fogadták el a szerkesztők ! Bárdinak egyszer hat soros verse jelent meg a Magyar Figaróban s éppen olyan fogadtatásra lelt a szinésznövendék-lányok között, mint az uj téli bundája. A verset is körülhordozta s végül a háziszinpadról kéjesen elszavalta. Muszáj volt megtapsolni. Mint költő Heltainak, — mint szinész Somló Sándornak képzelte magát. Én Petőfi voltam és Mihályffy Károly, Gulyás pedig Gabányi és főrendező, o már a lányokát is mindig rendezte s bár nem volt olyan érdekes feje mint most, a legbájosabb növendék az I RádióKészülé KeK és alkatrészek, villamosfelszerelési cikkek, csillárok és izzólámpák elösmert szolid beszerzési helye: DOKUPIL GYULA g.-mérnök villamossági szaküzlete, Budapest, Üllői-út 1. Vidékre nagyobb rendelésnél portómerftesen. hoffher-Schrantz-Clayton-Schuttleworth gyártmányú VETÖGEPÉKET raktárról, kedvező fizetési feltételek mellett legolosóbb árban szállít a 5860 Májerszky gépgyár. ő tanácsait kérte ki a legtöbbször s állítólag otthon is próbálták a' Gerolsteini nagyhercegnőt. S érdekes, hogy a felesége csak most tudja meg ebből az újságcikkből. Csak legalább ne figyelmeztetné rá valaki. Különben is nincs benne semmi. Menyus nem olyan legény volt, bár csak 10 forintja volt meg egv nagynénje, .akit le lehetett volna .kapni a lábáról. Ő mindig csak művészi tanácsokat adott, rendezett kritizált, de a nevét nem tudtuk az illetőnek, aki kiforgatta volna a sodrából. Bárdi nem titkolhatta el Aranyossy Jankát.és én sem Szegedi Irént, de ez a Menyus még a feketénél sem tudott kigombolkozni. Pedig jriennyi szép lány volt ott egy csomóba ! Igaz, hogy azoknak nem is jgqn kellettek a férfi növendékek. Mind az ötven hércegi koronáról álmodott s mi csak partnereknek voltunk jók. Meg is hapták egyszer tőlünk a magukét. Elpanaszoltam a kávéházban hogy Szegedi Irén lakására elvittem a La Palomát és — nem eresztett be— Hja — szólt közbe Bárdi — azért mondta ma Simkovics Erzsikének, hogy »mit járjon hozzám egy növendék ?« — Ezt mondta ? — kiáltottam és^megmarkoltam a márvány asz— Én is hallottam — szólt Gulyás, — de tán nem magát értette. (A három jó barát magázta egymást s csak harminc év után kezdtek tegeződni.^ Gulyás ezzel csak ugratott s én dühösen papirost és creuzát vettem elő s irtam <igy tizszakaszos verset. Minden sza kasznak ez volt a refrénje : — »Mit járogat én hozzám egv szinésznövendék ?« Fel is olvastam s Gulyás azt javasolta, hogy Bárdi az " illető ideál jelenlétében, de mind az ötven Jány előtt, gúnyosain Szavalja el a házi színpadról. Ugy is történt. Szidi mamának éppen vendégei (Voltak s igy a délutáni operettpróba jó későn kezdődött Bárdi fellépett a sugólyuk elé, egyik lábát feltette a sugódugóra, ahogy Szidi mama szokta és Somló Sándor gesztusaival, de az én szivem keserűségével előadta a verset, a refrént mindig kiszínezve. Gulyás meg én az előszobából lestük á hatást. Szegedi Irén irult-pirult és ez kellett nekünk, a növendékek meg tapsoltak, mig a kulisszák mögül elő nem lépett Szidi mama. — Légy szives Aranka — szólt egy tanárnőnek — ülj a zongorához, a Lili második felvonását fogjuk elpróbálni, mert jön Evva és Re He megnézni, hogy kit lesz érdemes elszerződtetni ? 1 Micsoda izgalom vett erőt a lelkeken 1 Pestre szerződni! Az álmok álma ! — Lilit — Szegedi Irén alakítja. .. — mondta tovább Szidi mama s .minden más mellékes, a fő az, hogy én kaptam Plinchard had nagy szerepét (aki Lilit hevesen átkarol ia és megcsókolja.\ És ne restelkedi emlékezni kedves, jó Gulyás Menyus, hogy nem Téged, hanem engem szerződtetett Relle az éppen akkor megnyilló »Magyar Szinház«-hoz. Es mégis Te lettél a legjobb magyar komikusok egyike és ügyes színigazgató s Bárdi ödön a Vígszínház tagja, én pedig... itt ülök a hivatali íróasztal mellett egy lantos hátú székben a VIII—2-ben s várom a lakbéres hónapot. Deési Sándor-