Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-28 / 219. szám

^ «*27. szeptember 28 jsfrminimL 3 Gábort. Egyik sem volt otthon. A Gábor szénát volt részelni a Fo­lyásnál, Albert pedig apjával ment el egy építkezéshez dolgozni. Este Albert jött leghamarabb ha­za a munkából. Az egyik csendőr már várta és nyomban elkísérte a Hajdú-korcsmába, ahol a kihallga­tásnak kellett megtörténnie. Néhány perc múlva hazajött az öreg Polon­kai is, akinek az asszony sírva pa naszolta el, hogy a csendőr elvitte áz Albertet. — Kérlek Gábor — mondotta férjének .kétségbeess — meni utá­nuk, mentsd meg őket, hogy a csendőrök ne bántalmazzák, mert csakugyan bebizonyul, hogy a C Tye­rekeket összetörik, ahogyan a Hajdú Piroska mondta. Az öreg Polonkai el is ment a Hajdu-korcsmába,. amelynek egyik sarkában egy csendőrőrmester már őirizte ifj. Aszódy Jánost és Polon­kai Albertet. A korcsmáros a szo­bában beszélgetett a tiszthelyettes­sel. Az apa be akart hozzá menni, de Hajdú félretolta az ajtóból: — Nem lehet most bejönni ko­mám — mondotta Polonkainak nagy fontoskodva, de az öreg" nem hagyta magát: — Dehogy nem lehet felelte — én ha kell, erőszakosan Is beszélek a tiszthelyettes úrral, ha te nem engeded. Erre egy mérges han& szólt ki a szobából: — Mit akar? — Én ?d. Polonkai Gábor va­gyok — mondotta az ana — ács és kőmjves mester, akinek magáivá, gyona van. Fiaimért a felelősségei vállalom. Kijelentem a tiszthelyet­tes urnák, hogy nagyon félre vai. nak vezetve s tudom jól, hogy ázzál a szándékkal jöttek, hogy a két fi-mat csszepofozzák, Aszódit pedig összeverjék. De a le gkomo" lyabtoan kijelentem, hogy ha a legkissebbet is megüti a fisimat: feljelentemf! A tiszthelyettes, aki közben ki­jött, dühében a szája, szélét rágta — beszéli el Polonkai — majd igy szólt: < — Azonnal menjen haza, a fiát kihallgatom és hazabocsátom 1 Tényleg nyomban kihallgatta Al­bert fiamat a tiszthelyettes — mond ja az öreg Polonkai — és nem is bántalmazta. Hanem utána a Gá­bor íjamat követelte, aki pedig nem is volt ott a dulakodásnál. — Én hazamentem és elküldtem Gábort, mert most már meg voltam nyu­godva, hogy nem fogja bántal­mazni a tiszthelyettes. Egyszer csak, néhány perc múl­va i ohart haza Albert s lélekszakadva mondja; — Apám — mondotta jajveszé­kelve — szaladjon azonnal az öreg Aszódy [ánosért, mert agyonütik a csendörök a fiát. Annyira ütik, hogy még hallgatni is nehéz. Ami­kor eljöttem, leverték a földre, az ablakon át hallottam a zuhanását, majd amikor keltegették: — Kelsz fel az anyád mindenit, mindjárt agyonszúrlak! Ezt a jelenetet ifj. Polonkai Al­berten kivül Dovák Mihály falusi gépész, községi pénztáros is hal­lotta, sőt utóbbi szemtanuja is volt, mint a kihallgatásnál jelenlévő bizalmi egyén. apja küldött föl a kihallgatásra. — Láttad-e — rivalt rá a dü­höngő tiszthelyettes — amikor a leány ujját Aszódy megütötte? Amikor a 17 esztendős gyerek tagadó választ adott, a tiszthelyet­tes ököllel fültövön vágta. — Vallasz, az anyád kutya min­denit vagy nem? — ordította őrjöngve a csendőr, s amikoir a fiu újból nem felelt a kedvére, ismét fültövön vágta. A szobaajtót véletlenül nyitva felejtették, amit a szegény fiu nagy szorongatottságában észrevett és pillanatnyi elhatározással kiugrott rajta. A tiszthelyettes utána ira­modott, de a fiu ügyesebb volt s a végkielégítésnek szánt hatalmas rúgást is elkerülte. Az öreg Polonkai épen" akkor került haza Aszódiéktól, amikor á Gábor gyerek sirva megérkezett. — Jaj édesapám — panaszkodott a fiu — a tiszthelyettes annyira megütött, hogY alis "hallok a fü­lemre, meg hasgat is a teje mbe­Nyomban vizes borogatást tettek a fiu fejére s az öreg Polonkai le­fektette a gyereket, majd elrete r szelt eaz ajtót, elfújta a támpát, hogy a csendőr, ha keresné a fiát, ne tudjon bejönni* Éjféli látogató! a fiát ért rettenetes bántalmazásról. Az öreg Polonkai eleinte vona­kodott menni, meri attól félt, hegy még ráfogják a gyilkosságot, tanú meg'nem volt a közelben, aki elkí­sérte volna, de néhány perc múlva összeszedte magái — hiszen kat© naviseít ember volt, aki több üt­közetben részt vett — vas villát ráadott «kutya ellert» — mint mondotta — s azzal elindult a Hajdu-korcsma felé. Önként jelentkeztek tanukul Pál Zsuzsanna és Pál Julianna görbe­házai hajadonok, akik a korcsmá­rosnál voltak napszámban tenge­rit törni. Ezeknek rnondoita Hajdú Fei-encné njgy kárörve-dve: — Halljátok-e, hogy táncol Aszédy a földön négykézláb? A jobbérzésü lányok erre mind­ketten sírva fakadtak. A következő pillanatban azonban egy wagy düb­Milton Sllls és Betty Bronson: puRüűicsoitn A két attrakció, 15 fel?, egyszerre Előadások kezdete: hétköznap 5, 7 és 9 órakor. Polonkai csakhamar odaérkezett s az istállóban megtalálta a szeren­csétlen ifj. Aszódy [ánost. Oít feküdt szegény a földön s már az ajtó elé kihallatszott a halálhör­gése. Ott találta a fiu mellett Hajdú Ferenc korcsmárost is, akit nyilván rossz lelkiismerete vitt oda. Polonkai vádlőlatf kérdezte tőle: — Mit csináltatta! a gyerekkel te átkozott? Hiszen ez agyon van ütve?! Én nem tudom, mi a fenét csinált vele a csendőr — felelte Hajdú. — Levetyem az istállólámpát a falról — mondja Polonkai — rá­világítottam vele a betegre. — Orrán-száján folyt a vér. Az orr­nyerge is össze volt törve. Az isi vérzett. t - Tagadhatatlan, hogy a fiút összeverték — állapította meg Polonkai. Hajdú: A gye rmek biztosan Szív­bajos, leesett a lócáról. Ekkor ért oda a csendörtiszthe­lyettes Vitéz Aszódyval. Ennek is azt mondták: — A gyérek a lócáról 'leesett, amint ült és ekkor zúzta össze pia­gát. Mire Polonkai ezt vetette oda: — Tiszthelyettes úréknak a tör­vényük azt tartja, hogy ha valaki szívbajos és leesik a lócáról, akkor Ugy kell felkelteni, hogy «keli, fel az anyád kutya mindenit?» Tiszthelyet.es: Mi r.em bántot­tuk Aszódyt! Polonkai: Hogy meri ezt mon­dani? Hát Dovák Mihály előtt ki ütötte? Talán én a lakásomból' Tiszthelyettes: Majd kitűnik a törvény előtt. Polonkai még ekkor nem tudott a Pál-leányok vallomásáról, mert bizonyára ezt is-odamondta volna a tiszthelyettesnek. Amikor Aszódy odajött kocsijá­val — mondja Polo tkai — és fel­tetlük a beteg fiút, indulás előtt a tiszthelyettes azf az utasítást ad­l a, hogy Hajdúnánásra menjünk: — Odamegyünk, ahová akarunk, odaviszem a fiamat, áfcol hama*­rabb kaphatunk orvosi segélyt — mondotta Aszódy. Mire a tiszthe­lyettes fenyegetőleg ezt mondotta; — Vitéznek igy beszélni nem szabad. Vigyázzon, mert befogom a száját. Vitéz Aszódy János nem felelt a hetyke kijelentésre, hanem a lo­vak közé vágott és behajtott Pol­gárra, Újhelyi Miklós dr. községi orvoshoz, aki a fiatalembert meg­vizsgálta és azt tanácsolta, hogy azonnal vigyék be Debrecenbe a sebészeti klinikára. Egyidejűleg a következő tartalmú látleletet ad­ta ki: «A beteg eszméletlen. Pupilláris és co rneális ; nemkülönben patel­láris reflexei hiányzanak. Pulzusa 127, légzése 46, hőmérséklete 39.8, majd később 40.50. Az egész test izomza.a mérsékelten merev. Pulzusa elnyomható. Aszódy Jáios betegsége ütésektől eredő agyráz­kódás.» MAGYAR HIRDETŐ IRODA FIÓK HÍRLAPTERJESZTŐ oszTíimm (Dohány Nagytőzsde) a leggyönyörűbb bel- és külföldi szines divatlapok, folyóiratok, sportlapok, ÖSSZeS újságok stb. kaphatók. _ Újság, plakát, kisvasúti és egyéb hirdetések felvétele. Saját kirakatban kis hirdetések elhelyezése. „MAGYAR RÁDIÓ ÚJSÁG" főelárusitó helye. Újságokra, folyóiratokra előfize­tések felvétele. 5729-3 Cipiujdonságok Lichtenber*?* cipöéruházébavv, lyirecsyhá^a, Zrínyi Ilona ucca I. gyönyörű divatszínekben és szebbnél­szebb modellekben, óriási választékban Gyerm.k iskolacipök és patnttaarisuyák olcsóéiban. — „Liclitinann" és „Reform" «ipők főraktára. »F. L. Popper", világmárka, „Ányos", „Commers" és „Extra" védjegyű cipők egyedárnaitása. 7895 Az apa erélyes fellépése megmenti a íiut. Halljátok, hogy táncol Aszódy? benést hallottak, mint mondják, ; amikor arrafelé pillantottak, ahon nan a hang jött, már kinti feküd Asződy a gangon. A tiszthelyettes durván odaszó a két síró lánynak: — Talán sajnáljátok a disznót 1 Ha szépen nem megy Aszódy haza reggelre agyonütöm. .Most csak el hagyta magát. Teszi magát... Fiiltövönütéssel vallat a tiszthelyettes. A tiszthelyettes ezután bement a | korcsmába, majd onnan a szobába, i Ekkor érkezett meg szerencsé ilen­ségére ifj. Polonkai Gábor, akit Ugy 11—12 ó ra lehetett éjjel mindja az öreg Polonkai — amikor valaki bekopogtatott az ablakomon és siró hangon beszólt hozzám: — Gábor komám — az Istenre .kérlek — eredj át Hajéuékhoz, az istállóban fekszik a fiam agyonütve, légy ott vele addig, amig odame­gyek. Vitéz Aszódy János volt az éj­féli látogató, aki időközben értesült „Mit csináltattál a gyerekkel te átkozott?"

Next

/
Oldalképek
Tartalom