Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 172-196. szám)

1926-08-01 / 172. szám

Nyíregyháza, 1926.. augusztus 1. • Vasárnap XLVIL évfolyam. 172, szám. EISfisattel árak h«lyfc<Mt és «M4k*n: kére BOOOO K. N»ffy«4évr« 9COOO K. SS6«tfei:tviaeiSkn®k te tanítóknak 20>/» eageómizy. AnipItoK• ÜÓSA ELEK X»*.«t6 : Dr. 8. SZABÓ l-ASZLÓ. ssarkautt ! VEKT8E K. ANDOR. SjMtkaazfóség és kiadóhivatal: »2£CHENYI-UT 6. SZÁM, Talatan sxAir. Í3ö. Postachsqus 29638. Kéziratokat nam adunk vissza. Politikai babonák. Vannak ilyenek is. Sajnos, a közelmúltban mi is egy ilyen babonának estünk áldozatául- Még' ma is ezt kolduljuk és ki tudja, meddig fogjuk koldulni. Ez a babona akkor azt mondta, hogy Károlyi a zsebében hozza a különbékét. Ugyan ki merné tagadni, hogy hittünk ebben a babonában és egy ötödfél évi rémes világháború izgaímaitól kimerült lélek beteges sóvárgásával csüngtünk a Károlyi utján remélt különbéke lehetőségén, mint valami egészen természetes és bizonyos megoldáson, amely meg fog bennünket menteni a további szenvedésektől és a háború gyászos következményeitől. Csak akkor ocsudtunk fel a rettenetesen balga álombóí és akkor tudtuk meg, hogy az egész hiedelem közönséges politikai babona volt, amelyet mesteri kézzel hintettek el a közvélemény fogékony talajába forradalmi bajkeverőink, amikor Belgrádban lámpa alá állították a politikai babona hősét, a szerencsetlen, félkegyelmű Károlyi Mihályt. A. zsebben seholse volt a különbéke és a babona lidércfénye mellett valami hihetetlenül groteszk vigyorgással riadt ránk a kétségbeejtő valóság halálkoponyája. Ez volt ránk nézve az első tragikus kimenetelű politikai babona szörnyű históriája a közelmúltban. Most egy másik politikai babona terjeszti köztünk ragályos mételyét. Épp olyan tetszetős, mint annak idején az előbbi voít és ha csakugyan babonának fog bizonyulni, épp olyan tragikus vége lesz, mint az előbbinek. Az válik köztünk általános hiedelemmé, hegy az ország integritását a Habsburg restauráció hozz

3. Sokáig hallgattunk ezzel a kérdéssel, mert a guvemamentális politikának egyik sarkalatos elve ez idő szerint az, hogy a király-kérdést nem keli feszegetni, miután az nem aktuális s mi ez ellen a tilalom elíen nem akarunk illoyális módon véteni s e soroknak is nem az a célja, hogy a király-kérdés időszerűtlen felvetésével áldatlan izgalmakat keltsünk, mert magunk is azt tartjuk, hogy elég szenvedelmet és izgalmat fog az kiváltani akkor, amikor aktuálissá válik: mindazonáltal nem állhatjuk meg, hogy intő szavunkat az ilyesféle politikai babonaságok terjedése ellen feí ne emeljük, mert hiszen egy ilyen tévhitnek az elterjedése könnyen válhatik végzetes tényezővé akkorra, amikor a nemzetnek ebben a vitális kérdésben komoly tárgyilagossággal bölcsességgel és egységesen kialakult, határozott fellépéssel kell majd döntenie. Az illoyalitás arról az oldalról forog fent, ahonnan ezt a hiedelmet palám et publice nyíltan és következetesen terjesztik 'es beleszuggerálni igyekeznek a közvéleménybe és már jóelőre befolyásolni iparkodnak vele a magyar mentalitást arra az időre, amikor majd csakugyan dönteni keli, retnélve, hogy ez a döntés annak idején nem történhetik másként, mint sóvárogva várt magyar integritás látószögén keresztül a Habsburg restauráció Javára. Ezt a hiedelmet mi egyszerűen alapnélküli és magyarhoz nem illő pipogya felfogásnak tartjuk. Egy nemzetnek a maga integritását, amelyet elveszített, magának, a maga erejéből, a maga bölcsességével, vagy ha kell, a maga áaldozato

s küzdelmével kell visszaszereznie és nem sültgalamb módjára várnia, hogy valaki, vagy valaminek az ingyen segedelméből a Szánkba repül. Micsoda pipogya és gyermekes felfogás az, hogy egyszer, egy szép napon megjön majd közibénk egy Valaki, egy fényes nevet viselő, előkelő Valaki, aki végeredijléijyben azért éppen olyan ember, mint egy másik ember, és annak intésére, vagy puszta megjelenésére szétválik a tenger, mint annak idején Mózes pálcájának intésére, kiderül az ég, ránk mosolyog belőle a Magyarok Istene, elszaladnak az ellenségek, felszabadulnak a rabságban sinylő milliók és szent lesz megint a Hármas-halom és Négyfolyó országának az egysége! Mert — ugy mondják — a szent Koronából kisugárzó fénynek a .hatalma, mint összeforrasztó és öszszetartó Erő egyszerre össze fogja megint hozni es egyesíteni fogja az 1000 esztendős múltban egygyé kovácsolt s most ideiglenesen szétszakított tagokat! Hát itt álljunk meg egy szóra. Ezt én is afáirom. A Szent Koronának ebben az összetartó, bűvös erejében én is hiszek. Én is aláírom, hogy Ennek varázslatos ereje csodákat fog mivel ni. És ha egyszer jönni fog a felkent, akit a Szent István koronájának misztikus fényével homlokán Királyának fog tisztelni a nemzet, az ennek a Koronának varázslatos hatalmával eílenállha'tatlan erőt fog kigyakorolni a lekapcsolt részekre es elementáris vonzó erőt fog reprezentálni a jövő történet kialakulásában. Ám ezt a varázshatalmat én nem a személynek, hanem a Szent Koronának, a benne képviselt nemzeti erőnek, nemzeti egységnek tulajdonítom annak a legitimizmusnak az alapján, amelyet a Szent Korona tana értelmében maga a magyar Korona képvisel és amely azt tanítja, hogy itt ebben az "ezer esztendős hazában minden hatalom a nemzettől vagyon és a felkent király ís ebből a forrásból veszi a maga hatalmát éppen a Szent Korona által, amely ekként a nemzeti egységnek és nemzeti erőnek, a nemzet akaratának szent szimbóluma! Hogy kinek' fejét fogja e borona ékíteni, azt a kérdést ne feszegessük ez idő szerint, mert az most - tényleg nem aktuális. Fel kell azonban intő szavunkat emelnünk egy olyan tan ellen, amefy ezt a kérdést elhomályosítani igyekszik egyéni és dinasztikus érdekből. A varázserő nem egy halandónak a személyében rejlik, hanem az ezeresztendős magyar Szent Koronában. ' < És abban az áldozatos nagy magyar erőben és elhatározásban, amely ennek a régi szent szimbólumnak az integritása érdekében nem fog visszariadni Semmi erőfeszítéstől, semmi áldozattól akkor, amikor elérkezettnek fogja látni az időt a jelenlegi helyzet végleges tisztázására és megoldására. őrizzük meg ebben a kérdésben teljes önállóságunkat, tárgyilagosságunkat, függetlenségünket és kezeljük a kérdést égyesegyedül a nemzet érdeke szempontjából, hogy annak Idején, amikor csakugyan dönteni keli, minden személyi elfogultságtól" menten, egyedül a nemzet parancsoló érdeke szerint 'cselekedhessünk. Ez a felfogás nem ellenkezik azzal, hogy ha téhyfeg ugy fogjuk legjobbnak és legcélszerűbbnek látni, hát restauráljuk a Habsburgokat... Ez a felfogás nem akar elébe vágni a személy szerinü megoldásnak. De előre lemondani a nemzet önálló rendelkezési jogáról és behódolni egy téves tannak, egy politikai tévhitnek, babonának — az végzetes lehet. Ugy találunk járni, mint ezelőtt 8 évvel Károlyival. Hogy a Habsburgok épp ugy nem tartják a mellényzsebükben az ország integritását, mint ahogy Károlyi nem hordta a lajbi zsebben a különbékét. Az integritást a Szent Korona reprezentálja. Az pedig nem a hordozójától veszi a fényét és erejét, hanem megfordítva. Ha ugy történne egykor — adja Isten, hogy minél előbb — hogy a Habsburg restauráció csakugyan meghozza a nemzet egységét, integritását, akkor se feledjük, hogy azért hozza, mert a nemzet ugy akarta és hogy a Szent Korona fénye és történelmileg szankcionált Hatalma erre őket megsegítette! Sasf Szabó László. Szomorn statisztika jelent meg a magyar faj pusztulásáról. A népesség szaporodásában utolsók vagyunk Európában. Idegen nemzetek és idegen fajok közé vagyunk ékelve, amelyek 'évszázadok óta elnyeléssel fenyegetik a maroknyi ,,magyar nemzetet. Ez a veszedelem örökös számunkra, de talán sohase (volt fenyegetőbb és közdálljóbb, mint éppen napjainkban. Pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve széthull nemzetünk. A költőnek ezt a szomorú megállapítását ma alátámasztja a számok rideg és megdönthetetlen statisztikája. A Magyar Statisztikai Szemle tegnap megjelent száma részletes kimutatást közöl szaporodási viszonyainkról. Ez a közlés azonban végtelenül elszomorító reánk nézve és egyben megdöbbentő tanúbizonysága a háború nemzetpusztitó hatásának. A háború után, mint mindenütt, ugrásszerűen felszökött a születési arányszám náfunk Is| 1919-ben a hadviselő államok közül csak Bulgária mutat nagyobb arányszámot. 1920-ban — a kommunizmus és a gyalázatos oláh megszállás következménvekép — megint ijesztően csőiként a szaporodás. Még Csehszlovákia és Ausztria is előttünk álí. 1921ben átmenetien javul, de azóta fokozatosan csökken a ~ szaporodási arányszámunk. A háború előtti 34.2 százalékról 1924-ben lecsökkent 26-3 százalékra. Ijesztően beszédes szám ez! Másszóval ez annyit jelent: 1924ben 70.000 gyermekkel kevesebb született Csonka-Magyarországon, mint amennyinek születnie kellett volna! Itt van a trianoni Magyarország tragédiája a szaporodási arányban. Gazdasági és erkölcsi nyomorúságunk évente 50.000— 70.000 gyermek életébe kerül. Románia és Szerbia messze NAGY CIPŐ ÁRLESZÁLLÍTÁS a Hnngária Cipoáruházban Nyiregjbáza, Zrinjí Ilona-nlea 5. sz Telefon: 195. — Olvassa el ezen lapban lev5 reklím mellékletünket és nízze meg kirakatainkat, a7ok mindent mpgmn''dan?k. 3736