Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-12 / 8. szám

JW&HDÉE 1926. január 12. Adj számot sáfár a te sáfárságodról. Amidőn azt a minden igaz magyar lelket mélyen megdöbbentő esetet olvastam, hogy Windischgrátz herceget s Nádosy országos főkapitánnyt a frankhamisítás ügyében letartóztatták, Jézusnak a namis sáfárról mondott s Lukács evangélioma 16-ik részében olvasható példázata elevenedett meg lelkemben. Igy szól a Szentírás: »Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és ez bevádolta ték nála, hogy javait eltékozolja. Hivá azért, és monda neki: Mit hallok felőled ? Adj számot a te sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár.® — íme ott marad ezek elé a volt nagyok elé is a számonkérő szó : »Adj számot a te sáfárságodról !« Nagy vagyonnak, magas, előkelő állásnak birtokába helyeztelek bennneteket. Felruháztalak fénynyel, hatalommal, dicsőséggel. S ti eltékozoltátok a rátok bizott drága javakat. És ime hangzik az ítélet: »A haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre.« Magyarország országos főkapitánya, egy magyarországi herceg, aki nagy vagyonnak ura, gyalázatos bűncselekmény, pénzhamisítás miatt letartóztatva. Mily rettenetes zuhanás ! Mi, egyszerű falusi emberek, mindenkor nátborzongva olvastuk, a — fájdalom — nagyon sűrűn felhangzó bűneseteket; hátborzongva láttuk, hogy mennyire megvan fertőzve a mi társadalmi életünk is, de arra soha nem gondoltunk, hogy ennyire le legyünk csúszva, hogy olyan magas állású emberek is ott fetrengjenek, a lelki elaljasodásnak szennycsatornájában, akikről joggal remélhettük, hogy kezük tiszta minden szennytől, szivük távol áll minden aljas indulattól s lelkük fertőzetlen, mint a napsugárban fürdő harmatos levegő. Igazán velőtrázó csalódás 1 Rendőrségünknek, Személy- és vagyonbiztonságunknak legfőbb őre és egy előkelő herceg, egy volt magyar miniszter, remélve, hogy magyar társadalmi állásuk mint hatalmas páncél megvédi őket rablóbandát szerveznek... Mélyen megrendítők az árvíz okozta országos károk. De az erkölcstelenség szennyárjának ez a gátszakadása sokkal borzalmasabb, sokkal lesújtóbb, sokkal rettenetesebb. A nyakunkba szakadt anyagi károk terhe pehely könnyüség azokhoz az erkölcsi károkhoz mérten, amelyek ez elaljasodott emberek szivében , lappangó fekélyeknek megnyitásából zudulnak porbatiport, szerencsétlen hazánkra, nemzetünkre. Lehet-e nagyobb bűnt elkövetni, mint amit Nádossy és Windischgrátz elkövet tek ? Más halandó, ha odaadja lelkét a gonosznakl, gonoszsága miatt csak maga zuhan a mélységbe. De ezek a nagy gazemberek, eztj a szerencsétlen nemzetet is magukkal rántották, éspedig oly időben, midőn lelki erejüknek teljes megfeszítésével, kivéve nyomorgó családjai kezéből a falatot is, már-már ott áll, hogy visszaszerezze gazul elrabolt becsületét és tisztásságát. Nincs az a súlyos bünteiés, amivel ezt a rettenetes vétket — ami több a hazaárulásnál is — meglehetne torolni. S megnyugvással látjuk, hogy az illetékes tényezők a bűnügy nagy fontosságához mérten, teljes szigorral járnak el, hogy arra világosságot derítsenek. Hogy tisztán láthassuk mi, s láthassa az egész világ, hogy ezzel a rabló bandával a magyar nemzetnnek semmi érdekszála összefüggésben nincs. És a magyar sajtónak, pártállás nélkül jaz a kötelessége, hogy ebben támo\ gjassa az igazságszolgáltatás érdekében eljárókat. Minden ezzel ellentétes szó, vagy cselekedet hazaárulás, nemzetgyalázás. Bizony-bizony megdöbbentően rut, elitélendő dolog, hogy akad magyar ember aki a magyar kormány, vagy valamely politikai párt elleni gyűlölet bői, ezt a világszenzációvá vált bűnügyet szerencsétlen hazánk érdekeivel kapcsolatban állónak meri állítani. S még rútabb dolog, h^gy akad magyar sajtó, amely e förtelemorditóknak szócsövévé szegődik. Rettenetes az a vad gyűlölködés, amely ebben a hazában azok szivében dul, pusztító vihar gyanánt, akik arra vannak hivatva vagy még több esetben aljas önérdekből arra elhivottnak érzik

; magukat, hogy a haza, a nemzet érdekeit szolgálják. < Szomorú bizonyság erre maga, a mi nemzetgyűlésünk is. Nem a hazafiság, nem a nemzet érdeke, a pártérdek, ennek leple alatt az elvakult önérdek vezeti a vezetőket. — »A szívnek teljességéből szól a száj« — mondja a szentírás. Az a szív, amely tele van gyűlölködéssel, pártoskodással, ily leroskasztó nehéz időkben is, sem nem magyar, sem nem keresztyén. Beteg, nagyon beteg a mi társadalmi életünk. Beteg, mert az Isten (és a haza képe elhomályosodott a lelkében. Rjdeg önzés uralja a sziveket. Kihaltnak látszik a szivekből pz a hit, amely »türni és remélni megtannit.« Tépjük ki szivünket a Sátán kezéből. Adjuk át Krisztusnak. S kérjük az Istent, hogy a Krisztus önefláldozó szeretetével töltse meg szivünket, hogy életünk jó gyümölcsöket teremjen, amelyek által megtartassunk az örök életre. Vas Mihály. Kállay András uj hetilapja, a „Szabolcs Népe" tizenhatezer példányban jelent meg. á hetilapnak SzaboIcsYármegye valamennyi községében számos előfizetője lesz. A „Szabolcs Népe" a nemzeti érzéstől áthatott demokrácia hatalmas szószólója. Nyíregyháza, január .11- (A Nyírvidék tudósítójától.) Nyíregyházáról uí lap kelt szárnyra, megjelent Kállay András volt nemzetgyűlési képviselő' uj hetilapja, a «Szabolcs Népe»- Az uj lap példányszámai a magyar földművelő nép otthonába kopogtattak be, hogy felgyújtsák az ismeretek világosságát, élesszék a vallásosság, hazaszeretet hitét, de impozáns hasábjairóf a falvakon tul is meszszehangzó igazságok szólalnak meg hogy felrázzák a dolgozó magyar nép érdekei iránt közömbös társadalom lelkiismeretét. Kétségtelen, hogy ezt a hetenkint megjelenő, változatos és gazdag tartalmú, élénkén szerkesztett újságot megértéssel és támogatással fogadják vármegyeszerte, de bizonyosra vehető az is, hogy a lapból fellobbanó tüz, a dolgozó nép iránt érzett olthatatDIADAL mOZgÓ Januar 11-12 én, hétfőn-kedden, 5, 7 és 9 órakor MARION DJIVIES világfilmje (A burgundi leány) Egy csodaszép aszszony története 10 felvonásban. Egy film, melyről az egész viiágbeszél. — Kisérő: Buster Kaeton mint enyveshát burleszk 2 felvon-isban. JON i JÖN: A csábító eirce Mae Murray-jal! Ián szeretet tüze messze veti fényét a vármegye határain tul is és Kállay András hetilapja előbbutóbb érezhetően hatásos tényező- ' ie lesz az országos társadalmi és politikai életnek is. Alap feién Magyarország teljes címerének rajzát tölgyfaág és búzakalász füzér veszi körül, két oldalt Vörösmarty Szózatának és a magyar Hiszekegynek szivbemarkoló sorai hirdetik azt a történelmi hagyományok szeretetébői és ápolásából fakadó nemzeti érzést, amely a lap életrekeltésének egyik hatalmas tényezője. A másik oldalon Csonkamagyarország tőviskoszorus rajza mellett két oldalt egy fejfás és egy katonasir jelképezi a nép hős fiainak százezer jet, az egész szimbolikus rajz egyszerű, de minden magyar szivet átható szavakban hirdeti ezeréves Magyarország trianoni Golgotháját. Ha ezekről a szabolcsi rajzokról a szabolcsi falvak népének szivébe átáramlik a lapot életre keltei nemzeti érzés, a haza sorsán való busongás, Kállay András Írásaiból s a lap munkatársainak cikkeiből meg fog győződni arról is, hogy ez a nemzeti érzés nem csupán" a nagy mult búsongó visszasiratása, hanem tetteket sürgető, célokra mutató becsületes demokráciát követelő igaz honszeretet, a haza szeretete abban az értelemben, amely értelemben most egy évszázada Széchenyi István és a társadalmi gazdasági evolúciót hirdető többi nagy államférfiú szerette hazáját. Amiként az ő szavuk újnak merésznek tünt fel a beteg magyar közéletben, de képes volt arra, hogy felkeltse a nemzetben a «nemlét iszonyát®, Kállay András eszméi, bátor szókimondása is az újság, a bátorság tavaszos lendületével és energiájával hatnak és fogják meg a sziveket. A lap vezércikkében, amelyben Kállay András markáns vonásokkal, tömören adja programmját, valóságos politikai es társadalmi célkitűzés vajn s ez nagyjelentőségűvé teszi az uj lapot, amelyet a szabolcsi népnek Kállay András iránt érzett ragaszkodó szeretete odavon a magyar otthonok ezreibe. Kállay András a következőket irja vezercikkében: Ezer esztendő, ezer megpróbáltatásán keresztül, a harcok mezején éppen ugy, mint a nemzeti elet minden terén, életét, vagyonát, tudását áldozva a Haza oltárára, teljesítette a régi magyar nemesség az államfenntartás eme szent feladatát. Ám e vállaira nehezedő súlyos teher alatt, a hosszú évszázadok során, — fájó szívvel kell belátnunk, — összeroskadt, elvérzett, elpusztult, megfogyott, — a nemesség — hivatását betölteni többé alig képes. A régi nemesi osztály maradékának, egyesülve a kialakult, de széttagolt középosztály jobbjaival, segítő társakat kell tehát keresniök, akikkel összeforrva, a jövő nemzedékek gerincét képezhessék és akikkel a második ezer év alapjait lerakhassák. Ilyen gondolatokkal foglalkoztam huszonöt évvel ezelőtt mint fiatal gazda felejthetetlen jó édes Atyám örökében. Látó szemmel néztem a magyar föld egyszerű népének csendes, verejtékes, áldást hozó munkája. Csodálattal tanultam megbecsülíii a falu népének vallásos és hazafias érzését, tiszta erkölcsi felfogását, szorgalmát, takarékosságát. — Megértő szívvel hallgattam mindég jogos panaszaikat, mindég dicsérendő törekvéseiket. Büszke vagyok arra, tisztelt olvasóim, hogy a magam fajtájából e megyében első voltam, aki fennen hirdettem, hogy a jövő nemzedék gerince, a nemzeti lét fenntartói csakis a magyar föld munkásai, kisÍ

jazda, a földművelő és osztályosai ehetnek. Hazafias örömmel állottam ekkor a nép fiának, Nagyatádi Szabó Istvánnak zászlaja alá, a Veres Ferencek, a Pauluszok,, a Kovácsok, és a többi lelkes kisgazdák közé. Guny és lekicsinylés volt akkor a mi osztályrészünk. Hiába küzdöttünk; kiáltó szavunk a falu népe érdekében csak á pusztában elhangzott jajkiáltás maradt, nem jött segitő kéz a' nyomor enyhítésére, nem jött aki a föld népének jogos követeléseit teljesiJön a „Csábító Circe" Mae Murray-jal a Diadal Mozgóba