Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 224-250. szám)

1924-10-01 / 224. szám

HIíotidék JÚÍÍMWEK BHnamnBHwnHMBB 1924. október 5. Vitézi telekbeiktatás a trianoni határ szabolcsvármegyei szakaszán. Pokol János, Eszenyi János, Varga Ferenc és Sallai Áron az uj szabolcsi telkes vitézek, — A beiktatás Záhonyban történt. Nyíregyháza, szeptember 30. A Nyirvidék tudósítójától. A cseh poszttal farkasszemet néző Záhony, valaha ősi Ungmegyének legdélibb községe, ma — addig, mig az átok verése tart — Szabolcsmegye és Csonkamagyarország legészakibb falva ezeken a gyümölcsöt érlelő gyönyörű őszi napokon minden szivet melengető ünnepre, vitézek telekbe iktatására készült. Oh, ti, akik ott bennt laktok a megcsonkított haza áldottan békés ellenséges' gőggel, megalázó lobogók színével nem találkozó belsejében, nem tudjátok, mit jelent ott, a trianoni határ mentén legalább egy napra fennen lobogtatni a háromszínű zászlót, mit jelent a tiszáninnenre és tiszántulra egyaránt ragyogó őszi ég alatt a magasba zendíteni Kölcsey Himnuszát, Vörösmarty Szózatát, elmondatni dacos, bátor hitvallással a magyar Hiszekegyet ajnnak tudatában, hogy a magasba bugó imádság átszárnyal a kegyetlenül megvont határon, ők, akiknek kis földjük is odaát cseh uralom alatt van, akik feledhetetlenül érzik a trianoni kés sebzését, a határmentiek : boldogan ünnepelték Horthy vitézeinek birtokba iktatását, önfeledten néztek a fényességbe, az ünnep varázsában elénk tünő boldogabb jövendőbe. Négy vitézt, keménykötésű, erős, szép négy magyar férfit iktattak be vasárnap az O. F. B. által megítélt 15—15 holdnyi birtokba, amelyek közül egy Záhony, három Tiszaszentmárton határában van s az Odeschalchy hercegi és a Forgách grófi uradalom területéből került ki. A beiktatáson a kormányzó őfőméltósága képviseletében Vitéz revisnyei Reviczky László ny. tábornok, a szabolcsmegyei vitézi szék kapitánya jelent meg, hogy a kormányzó által Pokol János, Eszenyi ános, Varga Ferenc és Sziklai Áron vitézeket beiktassa. Kíséretében Vitéz Barczaujfalussy Egon széktartó, Szőnyi István százados, Beck Ferenc főhadnagy érkeztek oda. Szabolcsvármegye törvényhatóságát, a vármegye főispánját és alispánját dr. Szesztay Zoltán vármegyei főügyész, a Nemzeti Szövetség szabolcsmegyei csoportjának ügyvezető elnöke és Mikecz István vármegyei főjegyző képviselték. A csonka vitéz. A Nyíregyháza felől Záhonyba futó vonatot a nemzeti lobogóval ékesített állomáson délceg bandérium várta és népes küldöttség fogadta a notabilitásokat. A vonatból kiszálló Reviczky László ny. tábornokot Nozdroviczky Pál mándoki főszolgabíró üdvözölte a lelkes magyar szív örvendő szavaival. A vitézi szék kapitánya válaszában annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a határszéli birtokba iktatott vitézek az olthatatlan hazafiúi érzés terjesztői, a becsületes magyar munka számottevő tényezői lesznek. Ezután a kormányzó őfőméltósiágánák képviselője az állomáson felsorakozott vámőrségi tisztikar és a vitézek tisztelgését fogadta. A vitézeket a járási vitézek hadnagya, a hős magyar tanító, vitéz Somogyi Dezső mutatta be. A ragyogó kitüntetésekkel ékesített vitézek délceg sora előtt elvonuló tábornok hosszasan időzött az egyik féllábára csonka vitéz Kutassy Mihály, előtt. A galíciai Kopasz hegynél, gyilkos

1 rohamban vesztette el féllábát. Bandériumos menet. A fogadás után kocsik hosszú során vonultak az ünnep résztvevői a községbe. Elől a virágokkal ékesített bandérium vágtatott magasan llengő trikolórral. A község bejáratánál zöld cserágakból font diadalkapu előtt Nyiry Gyula, Záhony község főjegyzője a képviselőtestület élén fogadta a kormányzó képviselőjét és a vármegyei törvényhatóság küldötteit, majd az ünnepi diszt öltött református templom előtt a vámőrség díszszázada s a bejáratnál Peley József záhonyi ési Porzsolt Ferenc tiszaszentmártoni ref. lelkészek fogadták az ünnepi aktust végző méltóságokat. A kebelünkben a sziv égő seb. A templom megtelik hivőkkel s az őszirózsás, ragyogóan tiszta, magyar református istenháza meghatóan szép kerete a fájdalom és reménység ünnepének. A Himnusz zengése átszűrődik az ablakokon, nők, férfiak áhítattal éneklik, majd az ősi zsoltár szakad fel a szivek legmélyéből : Te benned biztunk eleitől fogva... Aztán Záhony sastekintetü, nagyszerű papja : Peley József szól a nagy magyar apostolok szaván. A szépséges imának, a hazaszeretet magasztos erényét érzéssel, tiszta logikával, könnyeztetőn fejtegető beszédnek különös jelensége van itt. Keblünkben a sziv egő seb — mondja —és érezzük sajgását. A fájdalomnak tisztító ereje meghozza a feltámadást — fejti ki a beszéd és itt a határszélen oly jó esik hinni. A szent beszéd után buzgó zsoltár, aztán a Szózat s az ünneplők a templom után az állami iskola udvarára gyülekeznek. Záhony község díszközgyűlése Egész Záhony lakossága eljött ide, a község diszközgyülésére, amelyen Nozdroviczky Pál főszolgabiró elnököl. A díszközgyűlésre a kormányzó képviselőjét és kíséretét Telegdy Károly tiszaszentmártoni főjegyző hivja meg. Megjelentek Szabó Zoltán és Mózer Ernő nemzetgyűlési képviselők, Stéger László tb. főszolgabiró, a vámőrség tisztikara : Ecsedi Csapó Márton őrnagy, Szeretnyey Andor százados, Lőrinczy Ferenc főhadnagy, Schiffer Gyula hadnagy, aki a vámőrség diszszakaszát vezeti, a csendőrség részéről Szekamina Arthur százados, Jurás József őrsparancsnok, az államrendőrségi kirendeltség résszéről dr. Dalmy István fogalmazó a fővámhivatal részéről Szűcs Imre főszámtiszt, Nagy Kálmán vámtiszt, az Odeschalchy hercegi uradalom képviseletében Beregi Bencskó László intéző, itt látjuk Andrássy László mándoki r. k., Guthy József tornyospálcai g. kath. lelkészeket, Hahn János tornyospálca főjegyzőét, dr. Szabó Géza debreceni egyetemi tanárt, Záhony község és környéki falvak számos notabilitásait. A díszközgyűlésen Porzsolt Ferenc tiszaszentmártoni ref. lelkész lendületes, mély szépségekkel ékes beszédben köszöntötte a kormányzót képviselő Reviczky László tábornokot. A vitézi szék — mondotta — a magyar lélekből felszakadt kiáltás szomszédainkhoz : annak a nemzetnek, amely ilyen gárdát mutathat fel, hivatása van. Az ekés zárva mellett £s teremnek hősök. Megindítóan szép volt Révész Károlynak a gazdatársadalom képviselőjének beszéde. Lelkes szeretettel köszönti a földi koronát nyert vitézeket, akik megmutatják, hogy nemcsak a katonai akadémiákon, hanem az ekeszarva mellett is nőnek vitéz hazafiak. Hadúr, m

agyarok Istene, halljad ! Minden szem Reviczky tábornokra, a kormányzó képviselőjére szegződik. A tábornok megszólal s az ő szeretettől átmelegedett, de egyben a rettenthetetlen hős erős, szilárd jellemét tükröző szavait mindig áhítattal hallgatják. Bemutatja a községnek a négy vitézt, akiket most a kormányzó nevében birtokba iktat hü magyar hazafiságukért a haza hálájaképpen. Most a vitézek hadnagya, vitéz Somogyi Dezső ismerteti a négy hős fegyvertényeit. — Hadúr, magyarok Istene, — mondja — íme halljad fiaid vitézi tetteit. És az ámuló sokaság hallgatja a viharokkal szembeverő hősök nagy tetteit. Szuronyroham fergetegéről, drótakadályokat áttörő bravúrokról, rettentő támadásokat visszaverő géppuskaharcról, oláh, olasz, orosz harctereken véghez vitt halált megvető tettekről szól a vitézi hadnagy és négy magyar vitéz feje köré a legendák aranysugara fonódik. A csodálat, a szeretet nézése árad alakjaikra, amint ott állanak a nagy napokat idéző emlékezés központjában. Ezek a mi ériékeink. A haditettek felsorolása után újra a hadak nagy tábornoka szól. Lendülettel, hévvel mutat rá a vitézek érdemeire, amelyek érdemessé teszik a község szerető támogatására. És beszél a sárba tiport nemzeti lobogót felragadó nagy magyarról, akinek köszönhetjük, hogy ha kifosztva is, él nemzet e hazán s akiben magyar sziv dobog, büszkén vallja magát magyarnak. Beszél ihletetten a vitézi rendet szerző kormányzóról. Ma már az idő pora betemette a fényes haditettek hőseit, mikor ime napfényre hozta a nemzet őket. Ezek a mi értékeink, akiknek haza földjének egy-egy darabját juttatjuk, hogy azt szeretettel müveive jobbá, hasznosabbá tegyék. Aztán visszatér gondolatban a tábornok az olasz harctér eseményeire, a győzelmes harcokra, mikor seregeink letiporták az ellent. Akkor a legyőzött olaszokat megtanulta tisztelni. Nem zúgolódtak, nem törte őket össze a szerencsétlenség. Tűrtek ,dolgoztak panasz nélkül s ma hatalmasan felviruló nemzeti életet élnek s aztán ők emeltek a San Michele magaslatain emlékkövet a magyar hősöknek. A ti vitézségeteket is tisztelni fogják a mi fojtogató ellenségeink — szól a vitézek felé. A vitézi föld csak zálog. Telegdy Károly tiszaszentmártoni jegyző indítványára viharos éljennel határozza el a díszközgyűlés, hogy Horthy Miklós kormányzót táviratban üdvözli. — Majd a négy vitéz közül Pokol János okos, lelkes, szép beszédben tolmácsolja vitéz társainak érzéseit. A földet, amelyet a hazától kapnak, szentségnek tekintik. Fogadalmat tesznek, hogy ez a föld mindaddig csak zálog lesz a kezükben, mig az ősi földet vissza nem szerezzük ; mert Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország. Éljen riad fel, majd a közönség és a vitézek a Hiszekegyet mondják el. Hiszek Magyarország feltámadásában — hangzik át a Tiszán a csehekhez. A díszközgyűlés a Szózattal ér véget. A vámőrség szakasza diszmenetben vonul el a kormányzó képviselője előtt, aki a közgyűlés után kíséretével a vitézi telkekre vonul ki. Az őszbe hajló táj gyönyörű tablóját messziről az ungi hegyek halvány kerete fogja be. Elől egy magaslaton, ahol egykor talán az Ung mentén délfelé lovagló honfoglaló vezér állott büszke paripáján, most nemzetiszínű lobogóiéiig, a vitézekre áldást mondó pap fekete palástja, Keddtől Apolló (Gróf Chón) Apolló Keddtől