Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 172-196. szám)
1923-08-02 / 173. szám
1923. augusztus 2. JÍ7ÍBSIBÉ& vántató kőművesmunkák vállalása és Végzésétől eltiltani az ácsmestereket. De »egyenesen hiba tcmíe az építőmestert kötelezni arra, hogy vállalatánál az ácsmunkát kizárólag képesített ácsmesterrel végeztesse, mert hiszen akkor csak egy lépés volna megteendő, az ácskartell életre hívásához. Ennek lehetősége pedig csaknem kizárt. Ebben az esetben a nemzetgazdaság többet veszilene, mint amenynyit azzal nyerne, hogy képesített ácsmesterek készítenék a ma már szabványos tervek szerint is készíteni szokott tetőszerkezeteket, ahol a faméretek hatóságilag vannak megállapítva és előirva . Az ácsmesterek megélhetését nem az nehezjti meg, hogy a kőművesmesterek és az építőmesterek készítenek ácsmunkákat is, mert hiszen ez a legritkább esetben fordul elő, hanem az, hogy nem ellenőrizik kellőleg, hogy az épitő, illetve kőművesmesterek részéről vállalt ácsmunkákat, az illető kőműves és «építőmesterek vájjon saját munkásaikkal végzik-e, avagy nem-e adják ki javitó iparosoknak, azoknak ,akík tanulók tartására nem is jogosultak. ' Mert az épitő, illetőleg kőművesmestereknek joguk van a munkát elvállalni, joguk van saját munkásaikkal, saját munkavezetőjükkel elvégeztetni, de nincs joguk arra, hogy javitó iparengedéllyel biró ácsiparosoknak adják alvállalatba. Pedig ez eseteknek nagyobb része ez, de ezeket a javitó ácsiparosokat az ácsmesterek nem kívánják arra szorítani, hogy a nekik megengedett javító munkákat végez zék, hanem eltűrik ezeknek uj munkák végzésére irányuló tevékenységét még ott is,a hol a kőművesmestereknek közbejöttéről ,illetve fővállalatáról szó sincsen. Az ácsmesterek kartársakat« látnak a javitó ácsiparosban is és ezeknek — lényegében — kontármunkája ellen nem lépnek fel, hanem a kényelmesebb utat választva, a törvényes jogaikban levő épi tőmesterektől és kőmüvpsmesterektől kívánnák elvenni, a sok évtizedes jogosultságot és a gyakorlat folytán kifejlődött szokást, valamint megszüntetni az épitő vállár kozásnak azt az elkerülhetetlen velejáróját ,amely a megfelelő jogkörben működőknek, a munka teljes előállításához: szükséges minden munka vállalása és végzésével kapcsolatos . összegezve a mondottakat, a kamara véleménye az, hogy az ácsmesterek kívánsága nem teljesithető, mert szerzett jogoknak megvonásával járna ,mert a kívánság esetleges teljesítése, semminemű nemzetgazdasági előnyt nem nyújtana, mert végül az ácsmesterek tanonctartási lehetőségét és megélhetésük kedvezőbb alakulását sem biztosítaná jobban, mint a több évtizedes állapot; műszaki szempontból pedig jobb ipar és gazdasági viszonyokat sem teremtene. Az ácsmesterek anyagi érdekeinek megvédése, az ipartestületek utján volna a kontár ácsok működésének visszaszoritá sa révén elérhető . Bármennyire méltányolja a kamara azt a súlyos helyzetet, amelybe az ácsmesteri társadalom a technika fejlődése ujabban pedig az ország erdőinek elvesetése következtében erősen hanyatló ácsipar visszafejlődése folytán került, mindamellett nem járulhatott hozzá az épitőmester hatáskörének az ácsmesterek által kivánt korlátozáshoz, mert ezáltal önmaga ütne rést az egységesen és körüLnyek helyes figyelembe vételével megállapított jogszabályon, hogy az épitőmester az építkezés terén előforduló és építkezés befejezéséhez szükséges összes munkákat önállóan végezheti. Nem járulhat hozzá a kamara az építőmesteri hatáskör megszorításához azért sem, mert ez a jogköre igazságosan lett megállapítva. Az épitőmester ugyanis akar a feDső ipariskola elvégzése és azután az építőmesteri vizsga letétele után, álcár a műegyetemi építészeti oklevél megszerzésével' jut az építőmesteri jogok élvezetébe az épilkezés terén előforduló összes munkák, tehát az ácsmunkához szükséges ismereteket is megszerziUgyanazon szempontok dominálnak a kamara állásfoglalásában akkor, amikor a kőművesmesterek jogkörének megszorítását sem tartja az igazságossággal és méltányossággal összeegyeztethetőnek. A kamara egyébként e bajok és panaszok megszüntetése céljából a maga részéről már régebben sürgeti az építőipari törvény életbeléptetését. Pályázati hirdetmény a hadirokkantak gyermekei és a hadiárvák részére megállapított ösztöndíjakba, illetve ezen gyermekek intézeti elhelyezésére. A m. kir. Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium 1923. évi 4670. M. E. szám alatt kiadott s a Budapesti Közlöny 1923. évi 142. számában megjelent rendeletében az u. n. nevelési segélyekre vonatkozólag eddig érvényben állott rendeletek hatályon kivül helyezésével akként intézkedett, hogy a nem hivatásos állományból származó hadirokkantak gyermekei és a hadiárvák, akik a 2700. M. E. 1922. számú rendelet^ lapján (kihirdetetetett a Budapesti Közlöny 1922- évi március hó 19-én megjelent 65. számában) nevelési pótlékot, illetve árvajáradékot élveznek, középfokú és főiskolai tanulmányok folytatására, illetve ipari vagy kereskedelmi pályára való kiképeztetésük elősegítésére tanuló éveik alatt évről-évre adományozható ösztöndíjban vagy ingyenes intézeti (árvaházi) elhelyezésben részesülhetnek. ösztöndíj elnyerésére irányuló pályázati kérelmek 1923. évi szeptember hó 15-ig a m kir. népjóléti és munkásügyi minisztériumnál (Budapest, IV. Eskü-tér 1. sz. a.) nyújtandók be. Az intézeti elhelyezésre irányuló kérelmek benyújtására nincs időhöz kötött korlátozás, de mivel a beutalások közvetlenül az előző iskolai év eltelte után eszközöltetnek, a folyó évi julius lió 15. után beérkező kérvényeket ezjdén csak az esetben fognak figyelembe venni, ha az előjegyzésben levő régi kérvényekben ezen időben történő elbírálása után az intézetekben még betöltetlen helyek maradnak rendelkezésre. Évközi beutalások csak a legkivételesebb esetben eszközöltetnek. ' A pályázathoz szükséges nyomtatványokat s mindennemű tájékoztatást a vármegyei levéltárban a hivatalos órák alatt az érdekeltek megkaphatják. Zola világhírű regénye, a Pálinka pénteken a Városi Színház Mozgóban. Nincsics jugoszláv külügyminiszter a jugoszláv magyar viszonyról. Belgrádból jelentik: Nincsics jugoszláv külügyminiszter a szinajai konferencián tárgyalandó magyar külföldi kölcsön ügyével kapcsolatban egy újságíró előtt nyilatkozott a magyar—jugoszláv viszonyról a következők szerint: „A konferencia legjelentősebb mozzanata az, amikor a magyar helyzettel foglalkozunk. Ezzel kapcsolatban meg kell állapitanom, hogy Magyarország semmi jelét nem adta eddig ama szándékának, hogy megakarja változtatni szomszédjai iránt magatartását és békés, loyalis szomszéd akar lenni. Emlékezetes külpolitikai expozém alkalmával élesen támadtak a magyarok és azt állították, hogy tendenciózusan állítottam Magyarországról az elmondottakat Én szeretném legjobban, ha megcáfolnák Magyarország részéről állításaimat. Mégis azzal a hittel megyek a szinajai konferenciára, hogy ott a legjobb eredményeket fogjuk elérni". (K. E. K.) Beleesett a cséplőgép dobjába Debrecen, aug. 1. Saját tudósítónktól. Tegnap hajnalban súlyos baleset történt a Monostorpályi-i ut mellett elterülő dr. Péchyféle tanyán. A tanyán már napok óta csépelnek. A cséplésnél do'gozott Cselei Sándor 32 éves napszamos is, aki a cséplőnél, mint ,,etető" volt alkalmazásban. Ma hajnalban 4 és 5 óra között az indításkor Cselei újra felment a cséplőgép dobjához s a kévékét egyre-másra adogatta be a cséplő dobba. Hogy, ho^y nem, csak eddig ismeretlen körülmények kőzött a munka megkezdése után Cselei a dobba beleesett. A borzalmas balesetet az asztsgon levő munkások vették észre, akik nyomban intézkedtek, hogy a gépet megállítsák. A szerencsétlenül j irt Cselei mindkét lábát borzalmasan összeroncsolta a cséplőgép dobja s maga a munkás is borzalmasan jajveszékelt Cseleit nyomban bocsira tették és nagyon súlyos sérüléseivel eszméletlen állapotban beszállították a sebészeti klinikára. A sebászoti klinikán ma délelőtt Cselei mindkét lábát térden felül amputálták. Nagy vérvesztesége folytán Cselei állapota olyan súlyos, hogy életben maradásához kevés a remény. Éjszakai ünnepségek az aggteleki cseppkőbarlangban. Budapest, aug. 1. Saját tudósítónktól. A Magyarországi Kárpát Egyesület Petőfi, id. Andrássy Gyula és Pákh Albert centemáriumának emlékére az aggteleki cseppkőbarlangot fényes éjszakai ünnepségek között újból megnyitja. A megnyitó ünnepség műsorát az alabbiakban közöljük. 1923, augusztus 19-én vasárnap délután 3 és este 9 óra között gyülekezés a régi aggteleki főbejárati mentláz előtt. A szélrózsa minden irányából érkező vendégek és turisták ismerkedése és elhelyezkedése a parkban. Az esetben, ha a Rimamurány-S.-T.-vasmü társulat ajándéka, Petőfi emléktáblája ez időre elkészülne, ennek ünnepélyes leleplezése aznap este fél 10 órakor történik meg a barlang bejáratánál, mely alkalommal Szávay Gyula, a Petőfi-Társaság főtitkára mond beszédet. Este 10 órakor az ózdi acélgyári zenekar és énekkar Kölcsey Himnuszát adja elő. Ennek hangjai mellett bevonulás az ünnepély színhelyére, mely a bejárattól 20 percnyire van. 1. Dr. Forneth Gyula Csonka-Gömör vármegye alispánja üdvözli a megjelent venSzöszös bükkönyt, borsót, lencsét, mákot Mayer Henrik és Társa és egyéb hüvelyeseket és magvakat magas árban ves^ vetóraa'a gyker e 3kedés e Budapest, v., AkadémiaSürgönycim: Vetffmag. éS mintázott árajánlatot kér utca 8. — Telefon: 168-11. és 165-62. »zára.
