Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 197-221. szám)

1921-09-01 / 197. szám

l « ír £ 4# í| 1 I s & ág­Z? 19*1. sief » TBMnrfiiTWTírfrrii imTin-í.TT|fi r í,ti , riíWfTTWi' i II' II IiWil'lMHIil 11 íl"lTHill IWBIBIi 1'*!I"li< ni II 1 H1 IHMjMBtfMBg*lIMHilMnHijim l Tartsuk mag i vasárnapot! A Baross-Szövetség országos mozgal­mat indított és felszólította Csonkama­gyarország valamennyi kereskedőjét, hogy, a vasárnapi munkaszünetet tartsák meg addig' is, mig" a sürgős elintézést váró kér­dés törvényhozásilag rendezést nyer. A szomszéd Debrecen városában a mult hó elején, talán éppen a Baross—Szö­vetség felhívására a kereskedők gyűlést tartottak és nagy szótöbbséggel kimond­ták, hogy a vasárnapi munkaszünetre §zük •ség nincs, mert az csak néhány ember ké­nyelemszeretetét szolgálná. A törvényho­zási rendezés ellen pedig erősen tiltakoz lak, mondván, hogyha az üzletek vasár­ai aj) egész nap csukva volnának, ugy ez­az országra óriási gazdasági kárt zúdí­tana, mely ugy a kereskedelmet, mint 3 vasárnapi vevőközönséget sújtaná, mely utóbbit a hétköznapi munkaidőtől von­ná el. Paulik János esperes ur e lapban közölt súlyos argumentumai előtt meghaj­tok és kalapot emelek és csak azt fűzöm hozzá, hogy elég volna, ha nem »komo" lyabban«, hanem csak »komolyam ven­nénk és vennék a vasárnapot, de sajna, még ott sem tartunk! Holczberger 'Andor keresk. alkalma­zott ur alapos érvelésekre felépített s ugyancsak e lapokban megjelent indítvá­nyát féltem, hogy a debreceni után ez is kátyúba sülyed. Adja Isten, hogy téved­jek"! Azért én a fogyasztóközönségtől, de főleg a magyar nőktől várom a csatasorba való lépést és a sikeres eredményt. Ne vásároljunk vasárnap és igyekez­zünk erről másokat is meggyőzni s akkor majd becsuknak a boltos urak és nem beszélnek debreceni hangnemben, mert hiszen ők volnának miértünk és nem meg­fordítva! Ne féltsék hát az ország romlá­sál a vasárnapi munkaszünettől, mert en­nek éppen az ellenkezője áll. De lássuk az okokat, amelyek ennek' a kérdésnek a keresztény irányzat nélkül is mielőbbi megoldást sürgetik 1 Mindnyájan tudatában vagyunk an­nak, hogy 6 napi becsületes és tisztessé­ges munka után jól esik a 7-ik nap pi­henni, a lelkijellemet, az istenfélelmet ápolni és egy kicsit szórakozni. Nem vol­na szabad hát az emberiességi érzésből kifolyólag sem az üzleti alkalmazottakat még a vasárnap bevonásával is igénybe venni, kihasználni. Avagy talán az üzleti forgalom lebo­nyolítására mutatkozik oly felette szüksé­gesnek a vasárnap?? Nézzük mennyi idő­ről van szó?? 2—3 óráról. Ettől a 2—3 órai üzleti haszontól el kellene tekintenie minden kereskedőnek, ha tekintetbe vesz­szük, hogy micsoda nagy. erkölcsi érté­ket dob érte oda. 'Nem állhat meg az a feltevés sem, hogy sokan szombaton kapják a pénzt s igy csak vasárnap vásárolhatnak. Vala­mint az sem, hogy a tanyasi és falusi nép egész héten a mezőn van elfoglalva és csak vasárnap vásárolhat be. Szeretném tudni, hogy kik azok a munkások, akik önhibájukon JkivüJ csak vasárnap vásá­rolhatnak.?? Hiszen a szombati hetivásár­ra olv tömegesen jönnek be, hogy ez mái* magában kizárja a boltoknak a nép, a kis­emberek érdekében való vasárnapi nyitá­sát. Igenis, a népet nevelnünk kell és meg kell értetni vele, hogyha nekünk jó a va­sárnapi munkaszünet, ugy emberbaráti kö telességünk azt másoknak is megszerezni, biztosítani. Tehát fennhangon kell hirdet­nünk, hogy tartsuk meg a vasárnapot és akkor ne vásároljunk jsemmitf A tekintély tisztelet hangoztatását hall­juk nagyjainktól és akkor a vasárnapot megnyirbáljuk és ennek rovására, tekinté­lyének csorbítására jónak látjuk abból 2—3 Órát üzletre lealkudni. A legnagyobb érv lehetne, hogiy az állam maga is megenjgjedi vasárnapokon a 10 óráig való árusítást. De art is nagyon jól tudjuk, hogy a vasárnapi munkaszünetre vonatkozólag uj törvény van készülőben mely a régi törvény, által hagyott repedéseket hivatva van eltüntetni, ki­tatarozni. Városunkban ez idő szerint 14 üzlet van vasárnap állandóan csukva. Debre­ceni kereskedő urak ! Engedjék meg, hogy én is tiltakozhassam az ellen, hogy ezeíc az üzletek, köztük a legtöbb alkalmazottai rendelkező Tisztviselők Szövetkezete ez­által az országra gazdasáfgi kárt indítana. Sőt éppen ellenkezőleg, purrifikálnak. Ha az emberiség elérte volna a mű­veltségnek (azt a fokát, amikor a rosszat öh magáért nem tenné és nem azért kerülné, mert la törvény tiltja és bünteti, hanem inert kifejlődött önérzete, erős jelleme és keresztény érzése tiltaná, akkor nem volna szükség a törvényre, de mert ettől messze, nagyon messze vagyunk, hassunk oda, hogy a vasárnapi munkaszünetről ugy, alkottassék meg az uj törvény, hogy az a vasárnapot arra a piadesztálra, amelyet mi keresztény hitünkkel óhaj­tunk, kívánunk, követelünk! Addig pedig a fogyasztó közönséget SZÍVÓS és ki­tartó munkával igyekezzünk a vasárnapi bevásárlásról leszoktatni éppen ugy r mint a hitelbe való vásárlástól. Erre a munkára 'kérem én a fogyasztó­közönség minden egyes taigját, de főleg a lelkében keresztény háziasszonyokat, hogy szűnjék meg már egyszer nálunk is a nem igazi keresztény nagytőkének ezirányu anti szociális harca a keresztény munkaerők. & kisemberek, a munkásság ellen ! H V. A Keresiténj Missiáiársulat pmekoyaraltatása Nyíregyháza, aug 31. Saját tudósítónktól. Tegnap délelőtt a Máv. pályaudvarán élénk, vidám gyermekcsoport yárla a deb­receni vonat indulását. Ott nyüzsögtek a perronon, szőke, barna fiúcskák és kis­leányok, egészséges, piros arcocskájukról á megfrissültség, az erő sugárzik. Ezek a haza készülő gyermekek a Keresztény jy[issiőtársulat nyaraltatási akciójának si­kerét jelentik. A missziótársulat felhívá­sára a vármegye több községében szerető figyelemmel áldozatkészséggel karolták fel a fővárosi munkás és tisztviselő gyer- ­mekek nyaraltatásának ügyét. A gyerme­keket testi—lelki gondozásban részesítet­ték s most ennek a nemes evangéliumi munkának eredményében az üdülésben uj életet nyert gyermekseregben hálatelt szív­vel gyönyörködünk. A Budapestre ké­szülő gyermekekért Ifj. Rónai Antalné és Kugler Izabella missiós hölgyek jöttek Nyíregyházára, akik gondjaikba veszik a nyaralásból hazatérőket. A nyíregyházi Missiótársulat hölgyei közül Lányi Im­rén é, Estók Aranka és Mulega Ilonka fá­radoznak a gyermekek körül. A dadai nyaralókat, akik a vissiek 1 mellett a legtöbb figyelemben részesültek, most külön csoportba szólítják. Ragyán Lajos aljegyző és Barta Lajos tanító buz­golkodáíía arra is kiterjedt, hogy a gyer­mekek útiköltséget kapjanak. A gyerme­kek azonban a Missió társulat költségéi? utaznak s igy az összegyűjtött pénzt most osztogatják szét a dadai gyermekeknek. Ez alkalommal negyvennégy gyermek indul a fővárosba, a még Szabolcsban ma­radt gyermekek a napokban térnek vissza, A Missió Társulat számos sikerrel járó akciójához méltán sorakozik a jól sike­rűit nyaraitatós is. íember 1 öj ajánlat a Városi kúu bérletire Nyíregyháza, aug. 31 (Saját tudósítónktól) A Városi Színházban a jelek szerint mégis csak kapunyitás lesz. Nem régen adtunk hirt a Mariházy-társulattal való tárgyalás kudarcáról s most újra remény van a Városi Színház megnyitásária. Ez alkalommal a miskolciak adták be ajánla­tot s ez sok jóval kecsegtet. A Neményi­társulat személyi és dologi tekintetben elsőrangú kvalitásokat jelent. A társulat hajlandó a színház tűzbiztonsága erdeké­ben szükséges áLalakitások költségeit fe­dezni s a tönkrejutott ülőhelyeket rencTbe­hozatni. Az előadásokat szeptembertől a hideg napok beálltáig, tehát mintegy két hónapra biztositallá. A miskolciak ezeket a befektetéseket abban a reményben vall­ják, hogy jeles társulatuk megnyeri a kö­zönség rokonszenyét, kiérdemli az inten­zív pártfogolást s ők évekre biztosithatják maguknak Nyíregyházát. Elvégre Miskolc sokkal közelebb van, mint Kaposvár, a társulat ideköltözése nem jelent olyan horribilis kiadásokat, mint amilyenre Maftházynak kellett volna elkészülnie. Miskolcznak mindenképpen helye van vá­rosunkban. A társulat ajánlatának ügyé­ben a szinügyi bizottság valószinüleg|ked­Vezően fog dönteni és igy ősszel mégis csak megelevenedik a kihalt Városi Szinház. Üüitjű/naK1 zseMajok Nyíregyháza, angr. 31. Saját tudósítónktól Több 'Zsebmetszés történt hétfőn este a nyicegyházai vasüti állomáson. Nagy­városok tapasztalt enyveskezüi, akik fel­használják a nagyobb vidéki vásárok al­kalmával a vasúton beálló zsúfolt h'ely­izetet, jöttek le most is, hogy pénzzel dúsan megrakodva térjenek vissza fészkűkbe Igen sok utast ért hétfőn az a kelle­metlen meglepetés, hogy a pénztárcája el­tűnt. Neufeld Mór budapesti lakos Máté­szalka felől utazott Budapest felé. A nyír­egyházi vasútállomáson a vonatot meg­rohan ók által okozott nagy tolongásból kikerülve Neufeld felesége ijedten vette észre, hogy pénztárcája nyitva van és a benne levő 4150 koronája hiányzik. Erre Neufeld is zsebéhez kapott, de ő is szo­morúan vonta vissza a kezét: 1500 ko­ronája eltűnt. A zsebmetszők tovább is dolgoztak. Papp Károly helybeli lakosnak hallatlan ügyességgel a belső zsebéből csentek ki 1200 koronát. Több embert fosztottak még ki, anélkül, hogy rajtavesztettek volna. — Egy vasutas azonban, akinél szintén meg­próbálkoztak. észrevette a ravasz szán­dékot. A dolog ugy történt, hogy a vasutas éppen a tömegben állt, mikor érezte, hogy valaki a hátsó zsebébe nyul. Hirtelen hát ra kapott és megmarkolta a tolvaj tilosban kaparászó kezét, aki azonban addig rán­gatta, mig sikerült kiszabadítani magát és a nagv tolongást felhasználva elmene­kült. Hogy ilyen tolvajlások megtörténhet­nek, igen jó alkalom az a "körülmény, hogy a türelmetlen utasok még a vonat be­futása előtt kiózönlenek a^peronra s a vo­nat beérkezésekor nem várják meg a le­szállásokát, hanem azonnal a kocsiknak rohannak, amiből persze hatalmas zűrza­var és kavarodás keletkezik. Ezt aztán fel­használják a pénztárcák szerelmesei s az utas hiába fogadkozik ezután, hogy soha többé nem fog tolongani, a pénztárca már. vissza nem kerül. , , • >

Next

/
Oldalképek
Tartalom