Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 73-121. szám)

1919-05-28 / 119. szám

A kommunizmusnak nem Marx és Engels a teremtő atyja. Ez a két népboldogító nem áldása, átka volt az emberiségnek. Meglopván Machiavelli h'res elvét „a cél szentesíti az eszközt," tizezrek kiontott vére árán az iró asztal biztonságából célozva akarták boldogítani az emberiséget. S jaj annak az eszmének, amely ellenzőit vértanukká avatja Vérteleniil kisért ez minden idők jobbra törekvő leikeiben. Századok, ezredek jötténmentén ki kisarjadzott, de most -verte ki vadhajtásait. A szó isteni értelmében Krisztin Í3 kommunista volt, de nem terorral, a szeretet drága szavával, s példaadás meggyőző erejével irányította az emberiséget a cél felé. S amig az isteni mester nem tehette mindenkiben élő valósággá, hogyan tehetnék akkor zsebrák emberfiőkák frázisai ?! A kommunizmus eszméje majdnem olyan régen él mint maga az ember. Mikor az ember a tíiz meghódításával először települt le családnak, törzsnek, önkéntelenül kommunista alapon élt együtt. Bizonyítja az ős szláv gazdálkodás a „zadruga", amelyben mindenki a végzett munka arányában jutott javakhoz. A primitív népeknél, — mint azt az indiánoknál magam láttam, — ma is egybehordják a szerzett élelmet. De azon a kulturfokon. amelyen az ember már nem önkénytelenül, de tudatosan dolgozik, ahol fogalom a munka és a produkálás már feleslegre törekszik, önmagát emészti meg a kommunizmus. A megfigyelni tudó ember összeméri termelőerejét és munkaképességét munkatársaival és ha az nem üti meg a mértéket lázadozik. A nappal kelő nem osztja meg keresményét azzal, akinek hasára süt a nap s a takarékos nem robotol a tékozlóért. A kommunista közösségekből fejlődött ki a magántulajdon — a vagyon. Erőszakkal kifosztani valakit, — rablás, — bármilyen névre kereszteljék is el. Ami nem természetes, nem lehet maradandó. Nézzük C3ak a természetet, az örök mintakönyvet, amely után igazodik minden — ami testi — vagy lelki — de élő. A történelem előtti időkből gigantikus állatszörnyek csontvázai kerülnek napfényre, amelyeknek valahogy itt ragadt kis unokájok a az elefánt. Ugyanezen időkben a hangyák, méhek jelenléte is feltételezhető. S amig az óriás állatok létezése évezredek öltőjén az enyészetbe fordult, a szorgos hangya ma is télire való után szaladgál, s virágról-virágra szállva gyűjti mézét a méh. S láttál-e már hangya vagy méhcsaládot, amely a másik család készletéhez nvul ? Évezredek szűrőjén leszűrt társadalmi rendszert, belészórt szennyel zavarossá lehet tenni, de nem lehet lényegét vele máról holnapra megváltoztatni. Bolond ember az, aki árterületre épit s aki szétrombolja a házát, amig más hajlékról nem gondoskodott. Nitsche az emberiségét „Übermensch" re, emberfeletti emberre s „Heerden mensch" re — nyájemberre osztályozta. Szomorúan tudjuk, hogy ez utóbbi van lu'számban. A szocializmus is téved-, ha a kommunizmust tekinti végcéljának, addig amig képtelen az emberből emberfeletti embert nevelni. De amig érték a családi fészek, fáitett kincs az ember párja, őrült drágaság a gyermek, különböző a munka, más és más a munkaerő és képesség, az egyes ember egyéniség marad Társadalmi reformokkal szüntetni meg a miliők árnyékában szenvedő nyomort, ez a szocializmus mai feladata. Egyéniségek létezése kizárja az absolut közösséget. No legyen cél az embert egyéniségétől megfosztani, amint, hogy a legkitűnőbb kertész sem tud szép, hajszalra egyforma almát termelni, vele keli az embert nevelni, hogy tömegbe verődve is megtartsa heíves Ítéletét. Akkor v megszűnik a nyájembar fogalma, undorral rúgja fel a népbolonditók — „ami a tied, HZ az enyém, de ami az enyém, az nem a tied" — betörő logikáját s megvadult vezérük kolon pja szavára nem rohan szakadások felé Igazában jőszántadból fordulj vissza magyar népem — quo vadis — hová indu'tál ? yhiia Ji?§j$ ii. A közlekedés. A jövő nagy feladatai között talán egy sincs olyan mélyreható és életbevágó fontos ságu, mint a közlekedés kérdése. A háború folyamán szomorú alkalmunk volt tapasztalni, hogy közlekedési eszközeink mint mennek tönkre, hogyan züllenek le a legalacsonyabb tokra. Ezen züllésnek első oka az a mértéken túli használat volt, amelyet a háborús felvonulások tettek s .ükségessó, a második pedig a különböző körülmények folytán előállott szénhiány, amely a demarkációs vonalak megrajzolása után mindjobban fokozódott. Bár közlekedésünk javulása érthető okokból még a jövő zenéje, erre vonatkozólag még is kérdést intéztünk Nyíregyháza város egyii közlekedési szakemberéhez, akinek a nyilatkozatai alapján az alábbiakat közölhetjük. A magyar államvasutak közlekedési viszonyainak javulásához sok szó fér. Első sorban tisztában kellene lennünk azokkal a kérdésekkel, amelyek jalenleg a legtágabbkörü találgatásokra adnak alkalmat. Másodsorban látnunk kellene a jöfő Magyarország szilárdan megalapozott kormányának programját, s ebből különösen azt, amely a közlekedési viszonyok megjavítására vonatkozik. Kétségtelen, hogy a program első része a tönkretett pályatestek és felépítmények kijavítására kell, hogy vonatkozzék, s csak azután kerülhet sor a közlekedési viszonyok javítására, uj vonalak építésére. Ugyanez az elv vonatkozik a váró sunkat oly közelről érintő Nyiregyházavídélci Kisvasutak programjára. Itt is elsősorban a pályatest teljes renoválására és a közlekedési eszközök szaporítására, illetve kicserélésére van szükség. Csak ezután beszélhetünk uj vonalak építéséről. Köztudomásu, hogy a Nyiregyházavidéki Kisvasutak részvénytársaságának üzemi vezetését egy budapesti pénzcsoport vette kezelésbe, s hogy az ezzel kötött szerződés maholnap lejár. A szerződés megújításának kérdése nem kis gondot oioz azoknak, akik a vármegye ügyeit vezetik, s akik a részvénytársaság megalapítása körül érdekelve vannak. De nem lehet közömbös a szerződés megújításának kérdése azok olőtt sem, akik élénk figyelemmel kisu-ik Nyíregyháza városának közlekedésügyi fejlődését. Egy tekintélyes pénzcsoport, amelynek kezében több ilyen vidéki vasút van. mindenesetre több garanciát nyújt a fejlesztés szempontjából, mint a kezelésnek bármely más megoldása, Ha a szerződés lejár, s Nyíregyháza városa, továbbá a vármegyei érdekeltségek nem gondoskodnak megfelelő m?goldásról, esetleg annak lehetünk kitéve, hogy a Kisvasutak üzeme, mint az már más városban is megesett, egyszerűen csődöt mond. Már pedig fölösleges hangsúlyoznunk, hogy a Kisvasutak milyen gazdasági értéket képviselnek városunk szempontjából. Közjogi és gazdasági jövőnk bizonytalansága miatt egyelőre határozott kijelentéseket nem tehetünk. Bizonyos az, hogy a kisvasutak vonalainak kibővítése Nyirpazony és Hajdudorog irányában már ró^en tervbe volt véve. Ugyancsak tervbe van véve a holyi torgalom nak a kibőritése is. Nyíregyháza város nagy terjedelmű s raiuián piaca koncentrálva van. szinte szükségszerű követelmény. hogy a város minden porifóriája össze legyen kötve a központtal. Csak az ipari termelés megindulását várjuk, s akkor reményünk lőhet rá, hogy a váró? minden főbb utcáin csilingelni fognak a villamoskocsik. Nagyon régen várunk erre, s araikor szóvá tesszük, minden nyíregyházi polgár titkos vágyát tolmácsoljuk, Ugyanez áll a szintén régóta tervbevett tanyai vasútra is. Ha valaki megnézi Nyíregyháza város környezetének térképit, valósággal elszörnyüködik annak hatalmas kiterjedése fölött. S ez a széles térség mindezideig nélkülözi a vasutat. Vájjon mit jelenthet az Nvir egyháza piacának, ha a tanyák között villamos síneket rakunk le? Mit jelenthet a tanyai népességnek az, ha olcsó pénzen minden félórábm bejöhet a varosba? Gondoljuk el ennek gazdasági jelentőséget! Kétségtelen, hogy a közlekedéssol kapcsolatos kérdések megoldása rendkívüli nehézségekbe ütközik. Azonbin bizalommal várjuk a jövőt s Magyarország gazdasági megújhodásába vetett rendithetetlen hittel reméljük, hogy a többi gazdasági kérdéssel együtt ez is a legkielégitőbb módon nyer majd elintézést. Szabolcsvármegye alispánja. 11112-919. K. Árverési hirdetmény. A nyii egyházi 2-ik számú barakkórház épületeinek s azok mindennemű felszerelési tárgyainak nyilvános árverésen való eladását elrendelem. Az árverés napját 1919. év junius hó 4 ének ddelőtt 9 órájára a helyszínére kitűzöm. Az eláf vsrezendő tárgyak csakis azonnali készpénzfizetés meliett fognak eladatni és a vevő köteles a megvett tárgyakat saját költségén elszállíttatni. Az elszállítás idejéig a megvett tárgyak megőrzése szintén a vevő kötelessége. Miheztartás céljából közhírré teszem, hogy főleg építkezésekhez szükséges épület faanyagok (ajtó, ablak, deszka) lesznek elárverezve. Nyíregyháza, 1919 május 27. MIKECZ ISTVÁN s. k., 768 alispán h., féjegyző.