Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 1-66. szám)
1917-01-04 / 1. szám
Nyíregyháza, 1917. január 18. * Csütörtök XXXVIII. évfolyam * 1. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előiizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedív^ 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENY5-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQliE 28556. Kéziratokat nem adunk vissza. Hlrdatései árszabás szériát S2imittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hivatalos hirdetések aora 60 f. A nyiltlér soronként 80 (. Apró hirdetések ltl ttóíe 1 K. minden további sió 5 fillér. Vastag betavel szedett ketszeresen számit. A mult számunkhoz csatolt postai befizetési lapok felhasználásával kérjük az előfizetéseket mielőbb beküldeni. iu nv á Újévi szózat. Várjatok,bízzatok,munkálkodjatok: ez a szózat csendül föl lelkünkben az új esztendő kezdetén. Várjatok! S vájjon teszünk-é egyebet immár harmadfél év óta, mint, hogy vá-; runk. türelemmel várunk? Várjuk a megtnyugtató szót, amely elhallgattatja aggodalmunkat; várjuk az erős kart, amely minden kézből kicsavarja az öldöklő fegyyert; várjuk az egyetlen boldog valóságot, amelynek áldott béke a neve. És kimerülünk, eltikkadunk, megrokkanunk ebben az idegsorvasztó várakozásban. Mert könnyű a várakozás ott, ahol bizonyosra várunk; de végtelenül nehéz ott, ahol várakozásunk teljesülésének sem idejét, sem módját nem ismerjük. Tenni mégsem tehetünk ellene semmit: várjunk tehát béketűréssel tovább. ITátha 'ez az év hozza el a megváltó fordulalot, amely kárpótolni fog hosszú szenvedéseinkért!... Bízza! ' Boldog Isten, kétségbe kellene esnünk, a a reménykedő bizakodás nem tartaná be^jjünk a lelket. Ez a legnagyobb erőforrásom., keserves megpróbáltatásunk idején, ez .; legértékesebb záloga a jövőbe vetett minoVn reményünknek. És hálát kell adnunk a gondviselésnek, hogy bizalmunk nem pusztában elhangzó íszó, nem porbaírt betű, hanem tényekkel igazolt jogos meggyőződéi meivel mindennapi tapasztalat táplá' s> a, napról-napra megujuló siker riövéU nagyra. Hiszen számíthattunk-e valaha anyuyira, amennyit eddig is elértünk? És ha nem csü, ^ediin.1 lehetetlenség-e elérnünk azl is, amire ma még nem számíthatunk? Mi íkátkod Sok! Hiába a várakozás, ha (azon, amit vártok, magatok is nem fáradoztok; hiába a bizakodás, ha arra, amiben bíztok, minden erőtökkel nem törekesztek. A kezdet nekilendülését kitartó munkának kell követnie odakün 's idebenn egyaránt, hogy magunkhoz c ívatásunkhoz méltó eredményt érjüi.k ! A félúton megálló küzdő többet kock.' 1 tat, mint az, aki neki se állott a küzdelemnek; nekünk is meglehet fogynunk, talán meg is kell hajlanunk, de megtörnünk nem szabad soha! Csak egy fél évig győzze még \ára kozással a szenvedő, bizalommal a esik: gedő, kitartással a fáradozó: s megérjük az óhajtott kibontakozást a világ legiszonyatosabb háborújából. S mennél közeiebi) hozzuk magunkhoz az új esztendőben, annál inkább elmondhatják rólunk az egész világon, hogy egszolgáltuk és megérdemeltük fáradoástKJk legnagyobb jutalmát: a békét! Pont. A . •• ff jovo. Belementünk ismét egy uj esztendőbe. Vajon mit hoz nekünk ez az uj esz tendő? Hát éppen semmit! Ezzel legyünk tisztába, hogy semmit se hoz, — mert nem hozhat. A föld forogni fog a nap körül, pontosan, mint évezredek óta csinálja, anélkül ,nogy az évezredekre figyelt volna. A nap is forog a naprendszerek forgatagában, !a végtelenség megszabott körforgásában, anélkül, hogy a mi bolygónkon nyüzsgő frontokra és frontmögötti nvüzsgésekrre figyelne. Ami rajtunk kivül él, mozog, hat, munkál. — egy növénygyökérben áramló nedvkeringés, vagy a csillagmiliárdok egymáskörül keringése, — mind megy a maga utján, a jövő esztendőben ís, anélkül, hogy a mi nagy bölcsességünkre, vagy kis bolondságainkra ügyet vetne. Sőt ami testünkben él, kering: — egy vércsepp atomjai, a beszívott levegő atomjai, az izmok, és idegek mozgást és érzést szállító hullámzása, ezek is végzik dolgaikat, mint eddig, ezer meg ezer éveken át elődeinkben, most pedig bennünk, nem ügyelve a mi ukos találmányainkra és társadalmi berendezkedé L sünkre, — ha egy emberben, ha ezer emberben megakad is az életmozgás, talál az élet uj egyéneket, embert vagy nem embert, de az élet örvénylése fenn nem akad. Az uj esztendőben is ugy lesz, mint eddig. Mint Salamon bölcs király megállapította eképpen: «ami volt, az lesz; ami elmúlt, ismét visszajön és semmi uj dolog 'nincs a nap alatt.» Bizony, üres hiábavalóság tőlünk, akár az elmúlt esztendőre, akár a jövőre vetni valamit, — az idő süket is, vak is. minden mi bölcselkedésünkre, vagy kifogásainkra, boldogulásunkra, vagy pusztulásunkra, örömünkre, vagv bánatunkra'. Azonban ez nem azt teszi, hogy tehát tegyifJv ölbe kezünket, vagy — menjünk a frontra ennivalóért. Bizony, nem azt teszi. Sőt azt teszi, hogy annál inkább nézzünk körül dolgaink során, tegyük fel a pápaszemet ... hogy annál inkább megláthassuk a, összekötő fonalakat dolgaink közölt. Me rt ;> dolgok mintegy zsinórra vannak fűzve velünk együtt, akárcsak a kis lányok 'gyöngyfüzére s a dolgok összeköttetése szüli a,hatásokat, mint a gyöngyök is 'hatás végett vannak a figyelő fejecskék alatt. Tehát figyolni kell és ez a figyelés lesz ránk nézve a legbiztosabb kiindulópont kétes jövőnk') ' a behíató figyelem meghozza nekünk azt « bölcsességet, hogy mi emberek, ikei.jt is, nemzetenként is, az egyeten -s ;'.::')z r> ásnak egyes darabjai vagyunk ,-ra ; ' < törekednünk, hogy többi mozgi i -link lehetőleg simán bonyolítsuk le é^tnvozgásunkat. Annyivalinkább embervit^m&ban, embertársainkkal való viselkedésünkben, ne igyekezzünk holmi külön rai^osztályutakat csapni, mert ez ttnndny; j UI1 na k ártalmára van és lesz örökkönönj; • ane m kölcsöinös megértéssel ki-ki végezze dolgát ott, ahol van. Ami veszteséget okozott nemzetünknek s okoz még mindig ez a nagy háborgás, a nemzet egyetemére nézve mindaz helyrepótolható, sőt nyereségünk is lehet belőle tanúságaiban, ha e tanúságokat okosan felhasználjuk. De ha a nagy zivatar elmultával visszatérünk a régi útra, akkor nem érdemeljük meg az életet. Halottaink megnyugosznak, szanaszét porladva a mindenütt nyugtot adó földben; nyomorékká lett ezreinkről gondoskodnunk kell; kik erőben hátramaradtak, vagy ezután jutnak munkaerőre, azoknak meg kell tanulni dolgozni, ugy, hogy ez a dolog közboldogulást és megnyugvást szerezzen. Hangsúlyozom, hogy tanulni kell emberi módon' dolgozni, mert mindaddig csak állati módon dolgozunk, mig a dolog verejtékes fáradságot okoz. Az okos emberi munka legnagyobb gyönyörűség e földi világban. Egyénnek is, nemzetnek is. Ez adja és adhatja a jobb jövőt. Bízzunk csak a magunk lelki, testi erőiben, fez az életnek nagy törvénye, igy állította azt be az élet ura. Andrássy Kálmán. A cár és a béke. A béke megteremtésére törekvő őszinte hangok vegyülékébe, december 29-iki kelettel egy vad dörgedelem rémségének szövegét hozta el hozzánk Pelrográdból a távíró drótja. A cár napi parancsa ez, a békéről. A napi parancs tartalma, hangja teljesen cári. Ha II. Miklós eddig egyszerű szürke alakja lett volna is a történelemnek, ha eddigi tettei nem emelték volna fel őt zsarnok elődeihez, úgy e napi parancscsal egyszerre felemelkedett volna a méltó helyre, mely a Bomanowok között őt méltón megilleti. A történelem, melyben megörökítve maradnak az események tömkelegei, s amely az utókor kezein forog majd: tűkre lesz ama férfiú jellemének, aki mester a képmutatásban, művész a történések magyarázásának hamis beállításában, pazarló az emberélet értékelésénél és aki álmodó a cári álmok megvalósítására való törekvésekben. A cár napi parancsa a történelem egyik legocsmányabb okmánya lészen. — Felséges irás a béke ellen. Akik a harctereken estek el, nem engedik, hogy a békére gondoljunk. — Szegény, szegény orosz emberek. Szegény, szegény jámbor lelkű, alázatos, megcsalt boldogtalanok, akiknek vére végig locsolta a csúnya föld porát a Kárpátoktól Lengyelországon át, az orosz földbe vájt utolsó védelmi állásig; kiknek sokaságából békésebb időkben kozák golyók, rendőr kardok elé oly nagyon sok került, kikből Szibéria kínbörtöneibe megszámlálhatatlan tömegek száműzettek — ti lettetek hát a mindenhatók!? Öh fölséges nép! Cár őfelsége elhullott véretekre, tö-