Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-01-06 / 1. szám

Nyíregyháza, 1916. január 6. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 1. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztősig és Kiadófiivatal: SZÉCHENYI-ÜT 9. SZÁM. TELEFON SZAffl 138. POSTACHEQUE 2ÍB58. Kéziratokat mm adimk vissza. Hlrdotések Arézabás Ftétíat tzaroittatnab. lepoLssóíi hírdrtí* 1 K. Hlvataics hiríítiae* sora A f. A nyttttér soronként 80 Apró hlrdetóeek 10 Kólg 1 H, nrfndM tovibbi eó 5 fllWr. Vastag betárol szttített kéts®was«o számit. ÜK Mai számunkhoz postai befizetési lapokat mellékeltünk, a melyeken az előfizetési dijak portómentesen küldhetők be. Hosszú háború. A világháború közfelfogás szerint 1914. közepén kezdődött, most már 1916-ot irunk s a háború még mindig javában dühöng. Rettenetes, mondják némelyek, hogy a mai fegyverek mellett ily hosszú ideig tarthat a vérontás! Olyan cikkeket is volt alkalmunk olvasni, amelyekben egy bizonyos melankóliával konststáltaíik, hogy se a német császárnak se a magyar miniszterelnöknek újévi megnyilatkozásában nem fordul elő ez a szó, hogy „béke." Mindezeket a dolgokat jclesz egy kissé szemügyre venni. Először is a háború nem 1914. augusztusában, hanem jóval korábban kezdődött, mégpedig nem is egészen vértelenül. Oroszország az 1905 diki forradalom elcsendesülése óta állandóan mi ellenünk készült és fegyvei kezett. Franciaországtól egyenesen erre a célra kapta a milliárdokat. 1908-ban már mozgósít Oroszország, hogy a Monarchia ellenes szerb mozgalmaknak nagyobb súlyt adjon. Mi is kénytelenek voltunk valamilyes mozgósítással felelni ezekre a kihívásokra és tudva levő, hogy a bosnyák szerb határon folyt is vér, ha nem is éppen sok s csak a német császárnak erélyes fellépése hárította el akkor a háborúnak teljes erővel való kitörését. A háború azonban alattomban tényleg folyt, s nálunk óriási drágaság és gazdasági pangás volt az eredménye. Oroszországban a Mensikov-féle uraknak nagy megelégedésére volt ez a dolog, s a hírhedt muszka natíonálista 1913-ban már azt. irta, hogy csak még egyszer kétszer kell Ausztria-Magyarországot mozgósításra kényszeríteni s az anyagilag ugy tőnkre megy, hogy kardcsapás nélkül fog elbukni Oroszországgal szemben. Ugyancsak több mini háborús előkészület, valóságos háború volt az, ami Keletgalicia ruthénjei közt már sok, sok év óta folyt. A debreceni merénylettel már a komitácsi háború stádiumába lépett a lappangó háborús állapot. Merénylet természetesen sokkal több volt tervbe véve, mint amennyinek tényleges kivitelére sor kerülhetett, s Imindezeknek közvetlen célja a vérontáson kívül a megfélemlítés, megriasztás volt. A háború tehát már nagyon hosszú idő óta folyik és pedig azért, mert a háború lappangó stádiumában Oroszország annyi stratégiai előnyt biztosított magának, amennyit részünkről a legnagyobb hadvezéri képesség s a legnagyobb katonai hősiesség is csak óriási áldozatok árán tudott ellensúlyozni. Hogy ezeknek utána még mindig nem beszélnek békéről a mi vezető embereink, azon nem kell csodálkozni, hiszen valósággal hozzászoktunk a háborúhoz. Vizsgálja meg csak kiki a maga idegeinek állapotját és hasonlítsa azt össze azzal az állapottal, amelyben idegei másfél évvel ezelőtt voltak és észre fogja venni, hogy egész mivolta nyugodtabb, higgadtabb, bizakodóbb mint akkor volt. És ez a nyugalom és bizakodás, az idegek nyugalma az, ami a békét megfogja hozni miként azt Hindenburg már a háború kezdetén kimondotta. Hogy mikor, az már csak attól függ, hogy ellenségeink meddig képesek az idegek nyugalmát seinlelni. Nekünk hála Istennek, nem kell színlelnünk ezt a nyugalmat s ezért egyaránt felesleges békéről szónokolnunk vagy tízéves háborúval fenyegetőznünk. & háborús óv. A legutóbb tartott megyegyülés tárgyalta Brassó és Fehérvármegyék törvényhatóságainak — hasonló szellemű felirattal leendő pártolás végett megküldött — átiratát, a melyben intézkedést kérnek a vármegyei tisztviselők anyagi helyzetének megjavítására és kérik, hogy a háborús év szolgálati, előléptetési és nyugdíjjogosultság szempontjából kétszeresen számittassék a tisztviselők részére. A megyegyülés e tárgyban a következő — a m. kir. belügyminiszterhez felterjesztendő — véghatározatot hozta: Szabolcsvármegye törvényhatósága a folyó évi október hó 12-ik napján tartott őszi rendes közgyűlésében a kötelességét e nehéz, történelmi nagy időkben is kifogástalanul teljesítő vármegyei tisztikarnak nem csak hogy elismerését nyilvánította, hanem méltányolva azt az értékes, felelősségteljes és legtöbbször zaklatot munkát, melyet a vármegye tisztviselői a háború nehéz hónapjai alatt — igen sokszor a meg élhetés gondjaival küzdve — teljesítenek, készségesen felajánlotta, hogy a vármegyei alkalmazottakat saját erejéből — esetleg — pótacló kivetése, vagy más alkalmas módon fizetésük megfelelő százalékát kitevő s a tényleges szükségletet megközelítő drágasági pótlékban kívánja részesíteni. Miután azonban a tisztviselők sorsának nagyon is indokolt és sürgőssé vállott megjavításáról időközben a törvényhozás gondoskodott: ennélfogva Fej ér vármegyének e tárgyban intézett felirata felett napirendre tér. Brassóvármegye törvényhatóságának azon álláspontját, hogy a háborús évek a tisztviselők szolgálati éveibe nyugdíjjogosultsági szempontból — kétszeresen számíttassanak be, a maga részéről is helyesnek és teljesen indokoltnak tartja : miért is egyhangúlag hozott határozatával kimondja, hogy ugy a vármegye szolgálatában lévő összes nyugdíjjogosultsággal bíró tisztviselőknek, valamint a községi, kör- és rendszeresített állásban levő segédjegyzőknek, a hadiállapot kezdetétől fogva szolgálati idejük nyugdíjjogosultság szempontjából kétszeresen fog beszámíttatni; — a társtörvényhatóság által felhozott okoknál fogva és azért, mert kétségtelen, hogy a háború alatti fokozott felelősségteljes és legtöbbnyire zaklatott hivatali működés kétszeresen veszi igénybe és koptatja el a tisztviselők munkaerejét és idegzetét és igy teljesen indokolt, ha ugyanilyen arányban közelebb hozza a törvényhatóság ugy. a maga, mint a törvényhatósági tisztviselőkkel egyenlő fontos, felelősségteljes és zaklatot munkát végző községi, kör- és segédjegyzőket a nyugalomba vonulás lehetőségéhez. Ha a törvényhatóság annak idején méltányos volt s a kormányhatóság nem emelt kifogást az ellen, hogy a milleniumi év a törvényhatóság e két nyugdijszabályzatában kétszeresen számittassék be tisztviselői szolgálati idejébe, még kevésbé zárkózhatott el a háborús évek kétszeres beszámítása elől. Hiszen még akkor a nemzet ezeréves fennállása örömére adatott e kedvezmény ajándékul, azoknak a tisztvisedőknek, kiknek nem volt és nem lehetett szerepük e nagy nemzeti jubileum reánk következésében: addig most az ezeréves nemzet fennmaradhatásáért vivott nehéz küzdelem itthoni harcosainak megérdemelt jutalmazásáról van szó, kiknek kötelesség teljesítése és a hadviselés ügyével kapcsolatos közigazgatási működésük terén teljesített rendkívüli és eredményes szolgálataikért ö császiri és apostoli királyi felsége is csak a közelmúltban adott köszönetének és legteljesebb megelégedésének kifejést. Kapkodás. Ami most történik, igazán már nem háború a szó öntudatos értelmében, hanem fegyveres kapkodás és fejetlen összevissza próbálkozás. A balkáni szintérnek ők adták meg a történelmi jelentőséget, csak azért, hogy most nem tudnak mihez fogni, ök mentek a Dardanellákra, hogy. Konstantinápolyt elfoglalják s Törökországot kiszolgáltassák Oroszországnak. A dardanellai akció nélkül nem született volna meg a szalonikii expedíció s e nélkül nem bontakozott volna a középhatalmak hatalmas láncolata a Balti-tengertől Kisázsiáig. A szerb háborút a mult idejében teljesen elhanyagoltuk volt s nagy ellenségeinkkel szemben kerestük a döntést. Ök tették, hogy Szerbia ismét sorra került s elsöprése a világháborúnak elsőrendű feladattá, minek elvégzésére immár rányomta bélyegét a nagy tragikum utolsó sugárkévéjének vésztjósló percegése. Fölidézvén pedig ezt az alakulást, csak rémülten és tehetetlenül állnak vele szemben. A török háború kiterjesztése abból állt, hogy Gallipolinál abbahagyták a küzdelmet, anélkül, hogy Szalonokinál felvették volna. Elhatározták a szerbek közvetlen megsegítését s most mégis csak eszeveszett rohamokkal északon, nyugaton és az olasz határon akarnának segíteni. Minekutána már megkezdték az uj háborút, sütik ki, hogy nincs számára katonájuk. így ment ez az októberi napokon. Akkor még nem látták tiszta képét a nagy szerb offenzivánk eredményének. Elrontották a dolgukat Görögországgal, csak azért, hogy semmi értelme ne legyen annak, amiért