Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-11-07 / 89. szám

2 85-ik szám. jvyírvidék. 1915. október 24. volt szó, hogv a közönség tüzelőanyag szük­ségletének kielégítését teljes egészében a város közönsége vegye a maga kezébe, határozottan kijelentették, hogy az első osztályú fának köb­méterét ez év végéig 15 koronáért, a jövő év kezdetétől pedig köbméterenként 16 koronáért fogják árusítani. A mai állapot az, hogy még jó távol ál­lunk az uj évtől, s ennek dacára a fa köbmé­terének ára máris meghaladja a 20 koronát. Sőt épen ma panaszolták előttünk, — s a pa­naszos szavahihetőségében nincs okunk kétel­kedni — hogy egy köbméter fáért a kereskedő 24 koronát követelt. Emellett állandó panasz az is, hogy a normális viszonyok között 18 métermázsa sulyu méteröl fa helyett a vevők jelenleg aligha kapnak többet 12 métermázsa sulymennyiségnél. Ha már most kereskedőink azt panaszol­ják, hogy a szállítási viszonyok következtében nem tudnak a szükséges famennyiséghez hoz­zájutni, akkor kétségtelen, hogy nem volt való a nyár végén tett azon nyilatkozatuk, hogy a város közönségének téli szükségletéről a kellő gondoskodás nemcsak megtörtént, hanem máris van elegendő készletük. Az érdekelt fakereskedők a városházán megtartott értekezleten azt is kijelentették, hogy a jóval nagyobb mennyiséget kötöttek le már jó előre, mint a mennyire a közönség­nek szüksége lenne. Ha ez a nyilatkozatuk, fedte volna akkor a valóságot, érthetetlen elő­tünk, hogy mi idézhette ellő a mai még soha el nem ért árudrágaságot ? Tudatában vagyunk annak, hogy mindezek a keserves panaszok a kivánt sikert már nem eredményezhetik. Azonban a közönség iránti kötelességünk parancsolja, hogy ezt a mai álla­potot a nyilvánosság előtt megvilágítsuk, s felhívjuk arra az illetékes tényezők s ezek között legelsősorban a kormány és a rendőrség figyelmét. Levél a harctérre. Hőseink emléke. Szép a legelsők közt harcolva elesni hónáért, Bátor férfiúhoz illik a hősi halál. Tyrtaios. Édes fiam! Költők dalaiban, történetírók fejtegetéseiben, bölcselők következtetéseiben mindenütt ott találjuk azt a nemesen egyszerű s íölemelően magasztos igazságot, hogy a hazáért meghalni dicsőség. Nincs olyan gondolat, amely az ifjú lelkét ennél jobban megragadná, s nincs olyan ifjú, akinek lelkében ez a gondolat soha meg ne fogant volna. Áldjad a jó Istent, hogy te is rászülettél a dicsőség szomjazására, és áldjad az iskolát, hogy ránevelt az önfeláldozás készségére. Tudom, hogy téged meg nem rettent, ké­születlenül nem talál és meg nem tántorít a hősi halál gondolata; de nem hallgathatom el reszketésünket attól a lehetőségtől, hogy neked is korán kell megfizetned az életnek minden értéket meghaladó adóját. Ám ha még annyira aggódik is lelkünk, és ha még annyira vérzik is a szivünk, nem mondhatunk egyebet, mint hogy menj te is és küzdj te is a többiek sorában. Mert ma ez az ifjak egyetlen kötelessége. A mi kötelességünk pedig az, hogy szere­tettel gondoljunk rátok, mindent megtegyünk értetek és imádkozzunk munkátok sikeréért. Igy leszünk méltók egymáshoz életben és halálban egyaránt. Talán még a halál gondolatába is köny­nyebben beletörődik az ember, ha a harco­sok küzdelmének helyén, a reljes elszántság pillanatában, egyszerre következik be. Az itt­maradottak fájdalma nem kisebb ugyan, de boldogoknak mondhatják ama kedveseiket, akik­nek a gondviselés ezt a megkülönböztetést adta osztályrészül. Annál megrendítőbb azoknak a szeren­csétlen hősöknek kínszenvedése, akik halálos sebbel vagy gyógyíthatatlan betegséggel kerül­nek vissza a harc mezejéről. Idegenben pusztulnak el, szeretetlenül, megsiratlanul. De mégse 1 Nem idegenben, nem szeretetlenül, nem megsiratatlanul! Halottak napján ott jártam a száz meg száz egyforma katoaasir között, amelyek mind­egyikére virágot szórt és világosságot gyújtott a hazafias kegyelet. És mily szomorúsággal gondoltam én is a békének és háborúnak arra a leginkább szivreható különbségére, hogy bé­kében az ifjak temetik az öregeket, háborúban az öregek temetik az ifjakat. Könny csillogott minden szemben, emlé­kezésünk zokogásba fúlt. Nem őket sirattuk, akik mindennel leszámoltak és mindennel meg­békéltek, hanem magunkat, akik annyi szép remény romjain állottunk. És eszünkbe jutottak azok az elesettek is v akik északon és délen erdő mélyén, pataki partján jeltelen sírokban pihennek . . . Mikor a nyáron a Kárpátokban jártam, ezekre a névtelen hősökre gondoltam s önként jöttek tollamra a következő sorok: Tele van az erdő Madárcsattogással, Szellőlebbenéssel, Fenyősusogással, Patakcsobogással. Mindenütt az élet Ujjongását látom, S nem oszlik el mégsem Megilletődésem: Árny borong a fákon . . . Itt küzdött a világ Legszebb katonája ; Erdő ! szemfödélként Egy-két falevélkét Hullattál-e rája ? Szavadban egy nemzet Zokogása reszket: Azok a honvédek Megérdemelnének Egy kis fakeresztet ! Mégis jobb, hogy így van . . . Nem hal meg a lélek: Jeltelen sírokból A ti porotokból Támad fel az élet. S a feltámadásnak Szent zálogaképen Él, mint áldó béke Nevetek emléke Mindnyájunk szivében ! Te sem jársz idegenben, édes fiam, mikor a hadviseles közben ismeretlen vi­dékekre, új meg új tájakra szólít a parancs. A vágy, amellyel hazagondolsz, az áldás, amely­lyel kisérünk, a közösség tudata, mely a haza földjéhez csatol: kell, hogy lelkesítsen, meg­nyugtasson, boldogítson. Hiszen velünk vagy, mint ahogy mi is veled vagyunk az élet min­den viharában, az élet minden forgatagában. Mondd el bajtársaidnak is, hogy nem kö­zönyösen nézzük erőfeszítésüket, nem hűtlenül védelmezzük érdekeiket, nem hálátlanul őrizzük emléküket. Nem is volnánk magyarok, ha valaha meg tudnánk feledkezni azoknak érdemeiről, akik érettünk vérzettek. A megelégedés büszkeségével, a béke óhaj­tásával, a viszontlátás biztatásával száll a lel­künk hozzátok. Ti pedig addig is hivatásotokat teljesítve, a megpróbáltatásokat leküzdve, a győzelem re­ményében harcoljatok tovább ! Hadikölcsönre már 50 koronát is lehet jegyezni és igy senki nem vonhatja ki ma­gát a jegyzés alól. HadikoEcsan jegyzés. A III-ik hadikölcsönre ujabban a kővet­kező jegyzések jutottak tudomásunkra : Egy millió koronát jegyzett Klár Gusztáv Nyíregyháza. 20000 koronát Jármy Menyhért Kótaj ujabban ismét s igy jegyzése a III. hadikölcsönre 40000 koronát tesz. 13000 koronát kiskorú Rotter Mária Róza. 11250 koronát kiskorú Nyikos Ilona. 10000 koronát Mezey Béla, Déry P. Pál, Blistyán Kálmán, Zomborszky András, Csengery Kálmán, Bleuer Lajos, dr. Kovách Elek, Csépány István Kemecse, Rosenbaum Jenő Nyíregyháza, Szálkái Zsófia Nyírbátor, Szabó Károly Debrecen, Reiner Báni Nyíribrony, Stark Gyula Nyírbátor, Hönsch Miklós Nagyhalász. 9000 koronát Szabó Antal Balsa, Miitel­mann Manóné Nyíregyháza. 8000 koronát özv. Szálkái Émilné Nyír­bátor. 6000 koronát Papp István Vámospércs, Rottenstein Róza Nyíregyháza. 5000 koronát Nádasy József, Gansl L. és fia, Csapkay Jenőné, Ungár Lipót, Szűcs Mi­hály, Nebenmayer Antalné Nyíregyháza, Nyir­baktai takarékpénytár, Hjlfersohn Arthur Büd­szentmihály, Wohl Sándorné Záhony, ifj. Kántor József Beszterecz. 4000 koronát Csengsry Károly Tiszanagy­falu, Farkas Bálint Beregszász, Kállay Lipót Budapest, Hegedűs Ferenc Demecser, ld. Vass Gábor Beszterecz, Klein Benedek, Késmárky Béláné, özv. Bleuer Sámuelné, id. Tomasovszky András Nyíregyháza, 3000 koronát Ébrey Győző Királytelek, Grünwald Ignác Büdszentmihály, Kovács Mihály Nyíregyháza, Burger István, Ballá Jenőné, Kéry József Nyíregyháza. 2200 koronát Babicz István Nyíregyháza. 2000 koronát Tiszanagyfalu község, Lo­sonczy Gabriella Tiszanagyfalu. Knipl József Nyirbakta, Kilisánszky József Kótaj, Raczka Mihály Nagyhalász, Greksa Lajos Királytelek, Gávai orth. izr. hitközség, Hunyady Sári és Malachovszky István, Földes Márton, Hulvej János, Karácsony László, dr. Mászáros Gyula, Márkus József, Lippa András, özv. Bartha Lajosné Nyíregyháza. 1800 koronát Kovács András gazda Nyír­egyháza. 1500 koronát Katz Farkasné Nyíregyháza. 1200 koronát Katz Sámuel Nyíregyháza. 1 100 koronát Nagy Imre Nyíregyháza. 1050 koronát Wohl Olga Záhony, Malos György Nyirbakta. 1000 koronát Róna Sándor, Szikszay Sán­dor, Törők Gyula, Fábián Nándor, Szikora Júlia, Bónis Mór, Spitz Pál, Strausz Ernő, Groszmann Annuska, Goldstein Hermann, Já­nószky András, Szmolár Mihály, Deák József, Pócsik Mihály, Babicz Mihály, Nagy János, Guttmann Samu. Liskány András, Klein Adolf, Zomborszky Mihály, Mezey Kálmán, Guttmann József Nyíregyháza, Lakatos Gyula Rakamaz, Takács Eerenc Büdszentmihály, Komoróczy Imre Hodász, Teller Ernő Ibrány, Kriser Ja­kab Bashalom, Nyárády Ferencné Nyirpazony, iíj. Kántor János Tiszabercel, Damjanovich Ivánné Ungvár, Zlóta Mihály királytelki szőlő. 800 koronát: Dóka István Basbalom. 700 koronát; Mayer Lipót Nyíregyháza. 600 koronát: Havinya Mihály, Szolár Pál, Szolár András Nyíregyháza. 500 koronát Sinka Károly Buj, Manyók András Királytelek, Péczely Sándor Kisléta, Nóvák Sándor Bűdsztmihály, Schobiik Károlyné, Ruhmann Andor Nyíregyháza. 400 koronát Vietórisz Aranka, Somogyi Gyula, Salamon György, dr. Vietórisz József Nyíregyháza, Grosz Miksa Kisléta. 300 koronát Korányi Anna, Nyíregyházi polg. leányiskola, Hőnig Mór Kisléta, Székely Rezsőné Bűdsztmihály. 200 koronát Zsák Emil, Oláh Sárika, Schvarcz Jenő, Nádasi János, Nyiszter Lina, Henriette Siann, Jenyik Anna Nyíregyháza, Neufeld Jenő Kisléta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom