Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-07-06 / 54. szám

1913. julius 6. Vasárnap . ZZ XXXIV. évfolyam, 54. szám. YIR¥IDEXC. jolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. |án és Szombaton este. re 10 kor\ Fél évre 5 kor., lér. Egyes sxám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbbj detés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyílt-tér„ ként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, mij vábbi szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszereg \fizetések rti^gujiszives bekiTi{déjtakaritása cé/)(ámnkhoz csatolt használásával. \ |s tanítóság. 1 ik gondolkozásának reflektorát, a Nyírveszem észre, hogy ívelés ügyepl is szivesen foglalkozik, fről tanuságH tesz a Mentő oktatás vezércikk is N melynek irója a tanítók Lbe óhajtja ez oktatást is letenni. A Írójának meggyőző érvei nem szoío^atásra s nem is e cél adta liamat, hanem az az érdekaellyel a társadalom s untélyes organuma az istanitóság felé fordul, mikor a társadalom egéaz iskolát s nem érette, küzdött. De nem is csoda, csak a középkorban, hanem még napjainkban is, az egyves kertjének tekintik az is^anitó teljesen alárendelt szefcl, a konzervativizmusban elfásultan, jnyel nézi a progressiv társadalomsötétséggel folytatott elkeseredett mellyel ez az iskola céljait szolDe ami e dolognak lényegét képezi és érdekességet nyújt, ez az, hogy a tanítóság egyrésze mind ennek dacára a társadalmot szidja lépten-nyomon, ugy a gyűléseken, mint a szaklapokban, hogy közönyös az iskola iránt. A Nyírvidék hasábjai is élénk bizonyságul szolgálnak, hogy ugy a közel, mint a rég mult gyűlések szónokainak első vehemens támadása a társadalom felé irányult. Ez állítást igazolja a magyar tanítóság egyetemes organuma, a Néptanítók Lapja, mely f. év május 29-iki számában az Igazságszolgáltatás és nevelés c cikk bevezető soraiban ezeket irja : Sokszor panaszkodunk, hogy az iskolai munka azért nehéz, mert a társadalom magára hagyja vagy éppen gátolja. Ezt nem mindég ugy értjük, hogy szándékosan rontja a hatását, ámbár példa erre is van, hanem az a panaszunk, hogy nemtörődésével, más irányú példa mutatásával arra kényszeríti, hogy harcot folytassunk. Észre kell vennünk, hogy ez a helyzet — ha nagyon lassan is változni kezd. Egyesek kezdésére, de már hivatalos erővel tolyik a gyermekvédelem. íme tehát az állítás igazolást nyert, de a tények nem mutatják azt, hogy a tanítóság észrevette volna e változást; mert most is ugy jár, mint az a vak koldus, kinek szeméről levették a hályogott, továbbra is csukott szemmel járt és tovább koldult, mert ezt szokta meg s e szokás természetévé vált. A gyermekvédelem a csq és társadalom közös neveléj s mint ilyen, közös munlj társadalom a tanítóságot e : ból nem hogy kizárná, h^ j ban a tanítóságot hívja se£ I példa a helybeli patronázsj határozata. Hogy még sí5 értés, erre csak Szécher hetünk : régen nyomja t bántott egek azon átk| fogni egymást nem akartuk. A tanítónak, mini erkölcsi jóléte előmozj vennie mindazon ner az emberiség szelle:! művelődését, fejlődés dogabb jővó'höz vezeti^ adta és növelte speciál lettel kell szolgálnunk dalom reformtörekvései^ essze/, szivvel és hai mai mindaddig, mig ri\ liók születnek. Nem csak' meggyőződésünk is — mert nyíl mel kell hogy nézzünk és vizsgá hogy a tanítóság jövője a hala? sadalom kezében van s győzelme ^ mokrácia győzelmét jelenti. A tanítói e törekvése nem uj, mint a hogy semr sem uj a nap alatt — a bölcs szavai' szerint — nem pedig azért, mert a nevelés nagynevű hősei: Commenius, Pest^izenegy órakor . . . Irta: Bede Jób. I I. Hárman játszottak. Fityaly, a főmérnök, ^ estén át nyert, több partner már kidőlt ^s miután hárman maradtak még, sil^nkadás. Megint nyert. Tizezer kobakjában. Nem vett vissza sem[a gyalogos kapitány ült. a kapitánynak, de azért londta: ^hogy egyedül tartsa, fapott rá, a főmérnökkapitány megnyerte Dnát. Fityalynak nem ltorvos, Stein ült a I koronával és most a ílppen nyolcvan ko£re. ,az állatorvos és elmara, vélte a fsolygott savanyúan &ra van. Kapitány ur, Frára ' és nem akarod L'lelt mosolyogva HanNapoleon megmondta már : „asszonyt várakoztatni annyi, mint csatát veszteni." Felkeltek. Az állatorvos a szomszéd olvasó szobába ment, valami helybeli lapot vett elő és olvasgatta a szükséges tudnivalókat, mikor lesz a jótékony bazár, mikor jön a színtársulat, hová utazik nyári pihenőre a főispán. Mig a kapitány a kardját csatolta, szólt főmérnök. — Az állatorvost hivnám. A feleségem szeretné, ha vendég is lenne. . . — Hisz én . . . — Te nem vagy vendég, kapitány ur. (Mintha gúnyos lenne a hangja.) Te otthon vagy nálunk. Te olyan unalmas vagy, mint én. Egy konyakot, Rudi! A kaszinó pincére egy konyakot hozott. Fityaly egy hajtásra megitta. — Még egyet. — Hozza az üveget, — folytatta a kapitány és aztán ő is ivott, többször sürün töltögette a poharakat, le is ültek az üveg mellé. — Hogyha, kérlek kapitány ur, nem akarod, hogy az állatorvos jöjjön, csak szólj. — Az egyenruhája zseniroz. A gallérja, a kardja. Egy tábornok. Nevetséges. Egy tábornok, aki a kehes lovat látja.el recepttel, mielőtt a dögvész elvinné. — Kérlek, kapitány ur, akadémiát végzett, egyetemet is végzett mellékesen. Bemehet a minisztériumba, osztályvezető lehet belőle. Protekciója van. Az apja rokonságban van a miniszter birtokának bérlőjével. — Te vagy házadban az ur, barátom — szólt a kapitány. — Zongorázni tud, kérlek, kitűnően. És a feleségem szeret énekelni, ha akad jó kisérő. Versei jelennek meg Tibor álnévvel a nagy pesti illusztrált lapokban. Nem szédelgés. A Szalon Lap hozta az arcképet az álnevű aláírással. A feleségem meg akar ismerkedni vele. A kapitány egymásután még két pohár konyakot ivott: — ;Hát jol van, hivd meg. De valahogy figyelmeztesd, hogy civilben jöjjön. Mi előbb megyünk, ő késhetik félórát, feleséged érdekesebbnek fogja találni, ha késik. — És — nevetett a főmérnök, — hogy is mondta a te Napoleonod: asszonyt várakoztatni annyi, mint csatát veszteni. Nagy diplomata vagy te, kapitány ur. II. Gyönyörű nyári este volt. Rózsák, violák bomladoztak és haldokló leheletüket bele lehelték az est csendes levegőjébe. A piros szegfűk lázongtak. A veranda mellett a nagy tölgyek lombjai közt az aludni térő madara búcsúzó dala kallatszott. A lécajtó reteszét a kapitány félretolta, két férfi köhécselve haladt befelé a kavic uton. Egy kis cselédleány szaladt elébük elvette az ur kalapját, botját. A kapitány n vált meg a kardjától, huszárosán csörget mert gyalogos volt.