Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-04-26 / 17. szám

15-ik szám. N Y I R V I D É K két fa hall el, mert rossz volt a gyökere. Különböző fákkal volt dolga, egyebek között robiniákkal, akáczczai és diófákkal is. Ronault azonban nem elégedett meg ezekkel a kísérletekkel, hanem egy kertészekből és botanikusokból álló bizottság előtt junius közepén ezüst nyarfákat ülte­tett át, amelyeknek törzse 1 méterre a föld fölött 27—37 cm. vastag volt és amelyeknek koronája 2 5 m.-nyi kerülettel birt. ezercel lefényképezte; augusztusban teljesen normális kinézésüek voltak, mintha nem is lettek volna átültetve. A gyökérzet is kitűnő állapotban volt. Továbbá egy robiniát 14 napon belül kétszer ültelelt át, anélkül, hogy baja támadt volna. Juliusban isuiét egy csomó fát és ookrot űlleleit át kiállítási célra a legjobb sikerrel és a kiserlet szőlőtőkékkel és gyümölcsfákkal is sikerült. Fersze a kellő óvatossággal keli eljárni, a fákat erősebben meglocsolni és csak akkor megejteni az átültetést, amikor a friss hajtások nem tulrövidek, azaz amikor hosszuk feléig már megfásodtak. A koniferáknál a fiatal haj'ásoknak legalább egy hóna posoknak kell lenniök, hogy el ne hervadjanak. Az át­ültetést mindig éjjel 10 és 2 óra között kell végezni. Ronault felfedezése ugy az erdészek, mint a fatu­lajdono ok és földesgazdak szempontjából becses, mert a rendes ültetési időt pár hónappal meghosszabbítói, A kertészet is hasznát wheti, iu jit krizantenumok és dísznövények is átültethetek ily módon. ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 139. — Hivatal vizsgálat. Mikecz Dezső alispán, Fejér Imre t. főügyész kíséretében e hó 24-dikén a kisvárdai főszolgabírói hivatal ügy- és pénzkezelését vizsgálta meg. — Az uj várnagy. Vay Gábor gróf főispán, a Henter Antal elhunytával megüresedett várnagyi állásra Vay Dienest nevezte ki. — Képviseleti közgyűlés. Nyiregyháza város képviselőlestülete e hó 24 én pénteken délután 3 óra­kor íendes képviseleti közgyűlést tartolt a városháza dísztermében. — Hivatalos órák változása. A helybeli m. kir. pénzügyigazgatóságnál és a mellé rendelt számvevőség nél, május 1-től szeptember végéig, — a vármegye területén lévő adóhivataloknál pedig junius hó 1-től szeptember 15-ig reggel 7 órától d. u. l-ig állapíttattak meg a hivatalos órák. 1908. április 12. 155 — | Hcnter Antal . Ha lesz is utódja, akit úgy fognak hívni, hogy „várnagy ur" ! nem les?, mert nem lehet olyan prototypusa, az a megtestesülése ennek az ősi fogalomnak, mint aki volt II°nler Antal, a szepsi szentiványi bodoki. Meghalt! El is temetlük már; miután rellenetes tusát vivott a halállal, végtére is ő lett a legyőzött. 4-2 esztendőn át szolgálta a vármegyét. Azzal együtt jött át Nagykálióból Nyíregyházára s ami válto­zás ezzel és azóta a vármegye erkölcsén esett, őt alig­alig érintette meg a-z-időnek ez- a nagy fordulása. Vár-­nagy maradt ő a vendéglátó Nyiregyháza város házában is s az volt s olyanul halt meg a vármegye uj palo­tájában. Eletének volt egy nevezetes epizódja is. A hires tiszaeszláfi pör idején, amik a kir. törvényszék vizs gálali fogságba helyezte Schurf Salamont, a rituális gyilkosság vádjával terhelt fővádlotiját ennek a pörnek: az árván, mind' n pyamol nélkül maradt kis fiát a rab nik a közigazgatás, köteles gondoskodással llenler An­Ekkor özlán, mert \ezéri szerepre voltam kárhoz­tatva, rte meg mint Balaton melléki gyerek úszni is jól ludlam, én vezettem seregemet. Persze másként nem lehetett, hanem ráűllteni s lassan előre lökdöstem magam a túlpartig. Sikerült mindnyájunknak s kezdtem bízni, hogy én önálló katonai megbízást is tudok teljesíteni. Igen ám. De hol az a 2 ik számú várta? Stefán Kovács tanácsára (ezt elismerem ilt is nyíl­tan, mert hát ha okosabb embernek tudtam is maga­mat, mint Slefán Kovács, kén)telenek voltunk az ő tanácsát követni, annál inkább, mert én mint vezér semmiféle tanácsot nem adtam), tehát a Kovács taná­csára elindultunk Slolac felé. Jobbra- indultunk mindenféle bokrok és iszalagok közt, bicegve, sénlilva, kimerülten, imádkozva nr"g káromkodva. Egyszer c-ak egy ijedt „hal'" kiáltást hallunk. A reszkető hang bizonyította, hogy a megállító atyafi se erzi bátorságosabban magát, mint mi. A szokásos szavakai elmondtuk egymásn <k s meg­értvén, hogy mi küldöncök vagyunk és hogy épen a 2-ik számú vártánál vagyunk, elvezetlek minket a tiszthez. Ez a liszt pedig épen somogyi ember volt, Bernát Elek, akihez nekem ajánló levelem is volt, de az ördög tudta, hogy merre volt Bernát Elek. Ki is pihentem magam a tiszt kunyhójában, de hál. már sötétben vissza kellelt indulni a válasszal. Bizony nem törődtem én vele, hogy mit akarnak tőle, pedig hátha egy történelmi esemény titkait tudhattam volna meg. Keresztül mentünk már a magunk alkotta repülő hidon, midőn egyszer c-ak Stefan Kovács hozzám szalad. — Frájter ur, baj van. — No még csak ez kell. Hát mi az? — Előttünk a völgyben tűz van, lovakat és embe­rekel látlain a tűz körűi — Hátha a mieink. — Nem ugy sejtem Én pedig a Stefán Kovács sejtésére sokat adtam. Amit ez a jó fejű, jó eszű Kovács sejt, az valami. Elrendeltem, hogy lassan kússzanak előre, figyeljék meg a völgyet, nekem je'enlést legyenek s én azok szerint fogom intézkedéseimet meglenni. tálnál, Szabolcsvármegye várnagyánál helyezte el. Énnek a fiúnak, Schwarf Móricznak, a végzetes szerepét a pör­ben ismerjük. Meghalt azóta ő is, s a szomorú pörnek az emlékét megbolygatni legföljebb ha Eötvös Károlynak jut eszébe még, — de gustibus non est disputandum — ő lévén ahoz a legkevésbbé illetés, mint fizetett prókátora ennek a pörnek. Henter Antal azonban egészségesen túlélte a nagy pört. Fia üzletet akart volna csinálni belőle, nem kelleti volna egyebet tennie, mint — maga nem lévén valamelyes nagyobb barátságban a pennaval — meg­kérni valami tollforgató embert, hogy írja meg Scharf Móricznak nála töltött ideje történetét. Versben és prózában kiadva, ezreket jövedelmezett volna neki ez a vállalkozás. Annyit legalább is, mint amenyit Eötvös Károlynak a „Nagy pör" czim alatt hamvaiból föltá­masztott emlékezései juttattak. Sohasem volt azonban pörben Eötvös Károlylyal szegény Henter Antal, aki — amig tehetle — ha lóra ült, hát valósággal „lóhátról" beszélgetett az egész vi­lággal; aki talán sohasem volt boldogabb, mint a mil­léniumi bandérium díszruhájában, s későbben is a Rákóczi kassai temetesén, kuruez Vay Ádám hamvainak Vajára szállításánál, ugy megülve a lovat, mint egy érc­szobor, kiragyogó klasszikusan metszett ábrázatával; legfeljebb ha ugv és azért jutott neki eszébe ez a bi­zonyos Eötvös Károly, mert — azt hitte — hires emberré tette őt. Mint ahogy — vice versa — azt hiszem, hogy az Eötvös Károly tiszaeszláii pörbeli szereplésében is ez volt a fő rnolivuin (természetesen nem ilyen naiv ala­pon). i. ert egyébként — elvégezvén kötelességét — hogyan ju'hatolt eszébe régen elfelejtett, bemohosodolt sírokban nyugvó emlékeket megbolygatni. Öreg szolgája a vármegyének, a nyugalomnak biztos révébe tér'él ! Lezártunk veled valamit a múltból, ami ha kicsi is volt, nekünk, akik szeretjük azt a mul­tat, fáj elmúlása. Te voltál az utolsó igazi várnagya S'abolcsvár • megyének ! Alólirottak a nagyszámú rokonokkal szomorodott szívvel jelentik, hogy szepsi-szenliványi bodoki Henter Antal vármegyei várnagy, e hó 20 án, reggel 6 órakor hosszas szenvedés után, 64 éves korában elhunyt. A megboldogult hült tetemei e hó 21-én, d. u. 4 órakor­fognak a ref. vallás szertartása szerint a vármegyehá­zán levő gyászházból, a Morgó temetőben levő sírbolt­ban örök nyugalomra helyeztetni. Nyiregyháza, 1903. április hó 20. Áldás és béke poraira! özv. Henler An­talné Zsolnay Karolin felesége. Henter Ilona özv. Sexty Jozsefné, Henter Zolán, Dr. Henter Juliska gyermekei. Henter Zoltánné Márton Serene menye. özv. Baumerth Mórné testvére. Sexty Ilona, Sexty Anna, Sexty Irén. Henter Pálma unokái. — Köszönetnyilvánítás. Mikecz Dezső alispán ur a húsvéti ünnepekre egy malacot küldött a jótékony nőegylet által fenntartott Erzsébet árvaháznak. Fogad <a érte ez uton is hálás köszönetemet. Özv. Básthy Banidné n. e. elnök. — Napszám árak 115 év előtt. A vármegye levéltárának egy érdekes okmánya akadt kezünkbe 1792 bői. Megszabja ebben a vármegye nagy részle­tességgel a napszám árakat, bizonyságául a boldog időknek, melyben őseink akkor éltek. Az érdekes ok­mány a követ kezőleg szól : Egész hadvezérnek képzeltem magam, pedig a. fejemért nem adtam volna akkor egy fületlen gombot. De röglön többre kezdtem tartani a fejemet, midőn jelentetlék, hogy nincs ott csak egy ló, meg egy jám­bor török. — Egy desentor — tört ki belőlem a katonai szellem. Elfogjuk. Egy hadvezérnek is dicséretére váló körültekintés­sel, szétoszlaltam 4 emberből álló csapatomat s alig 5 perc alatt elfogtuk a desrntort. Motyogott valamit törökül is, németül is, de urnd a kettőt olyan rosszul beszelte, hogy talán még dr. Pröhle se értette volna meg. Igaz az is, hogy én is mind a két nyelvből édes keveset tudtam. De biztosra vettem, hogv desentor, megszökött, mint Boszniában egész zászlóaljak megszöktek. Gondoltam, hogy most kijavíthatom a conduit listámat. Csodálkoztam azonban azon, hogy a török midőn ötünk magyarázatára megértelte, hogy a mieinkhez vezetem, nem mayon volt megijedve. Teszi magát — gondoltam én. A kapitányom nagyon mpgörült, m'dőn megértette tőlem, kogy egy desentort is fog'am. Bevezettette. Azon­ban niidőn megláitn, elkiáltotta magát, hogy „Esel." A katonáéknál ezt a szót nagyon hamar meg­tanulja a magyar tiu. Én is tudtam, hogy mit jel mt, de nem tudtam, hogy nekem szól. De nem sokáig maradtam kétségben, mntakapi tány odalépett a törökhöz s a vállára mutatóit. — Hál nem latja, ném látta, hogy itt ez a kis fekete-sárga zsinór s hosy ez azt je nnti, hogy ez az ember katonai szállító. Kerteuch, msrsch! .Vinek mondtam volna én azt, hogy az ördf>£ lát sötétben, meg imbolygó-bolyongó galy világánál, rn 'g azt, hogy bizony még ha láttam volna is, nem tudtam volna, mit jelent a fekete-sárga zsinór. Mit ismer in én a (örökök öltözködési forlélyait. Na de ezért a kalandomért aztán belejött a con­duit listámba, hogy „önálló katonai megbízás teljesíté­sére képtelen." Még népfelkelő tiszt sem lehettem. De csodálatos, ennek dacára Ist«i• -egitségével nehéznek látszó dolgo­kat is sikerrel tuduii elvegezni. „A kézi munkálkodásra nezve minden ezen me­gyébe közönségesen folytattalni szokott munkáktól fizetendő bérek a napi számosoknak olyan megjegyzem sel, hogy ebbe a földes uraság és annak emberei között ké désbe levő napi számoknak bére, mely r.z urbárium által vagyon meghatározva, sem egy, sem más részről nem értetődhetik, hanem azoknak kifizetése vagy meg­váltása az urbárialis rendelések szerint légyen -— kű­vetkezendőképpen halároztatik meg: tengeri vagy másféle kapásnak étellel 9 krajezár. étel nélkül 15 tengeri törőknek é'ellel — — — — t; étel nélkül 10 tengeri bántónak étellel — — — — 4 „ étel nélkül 7 , magyar kaszádnak étellel — — — ~ 17 étel nélkül 24 felső vármegyei orosz kaszásnak étellel— 12 „ é 1 el nélkül 18 „ gyűjtőnek éle lel — — — — — 7 . elei nélkül 12 boglya rakónak étel ei — — — — 14 étel nélkül 20 rudas hordónak éleik I — — — — 12 étel nélkül 18 „ aratónak étellel — — — — — 9 u * élei nélkül 15 , kéve kötőnek étellel — — — — — 14 étel nélkül 20 kéve lr..nyónak s széna hordónak etellel 12 étel nélkül IS „ asztagrakónak étellel — — — — — 17 „ étel nélkül 24 szánlónak 4 ökörrel ugarra s keverésre étellel — — — — 40 ttel nélkül 51 , szántónak tavaszszul s ősszel vetés alá n '^gy ököire étellel — — — — — 34 „ elei nélkül 4í „ egy boron dónak n gy marhával s egy ve­zetőnek mint a nyárt szántónak étellel 40 , élei nélkül 51 „ egy velőnek különö-ön étellel — — 12 . étel nélkül 18 „ egy boronáló né y ökörrel étellel — — 28 „ étel nélkül 34 szénahordónak négy marhával étellel — 40 „ étel nélkül 51 „ trágya hordás télbe két marhával étellel 20 „ étel nélkül 24 „ egyébkori trágya hordás étellel — — 24 „ élei nélkül ;-0 „ átaliyála munkálkodó kőmives es egyéb­fele mester emberek körül dolgozó napi számosok étellel — — — — — 12 „ etel nélkül 18 szabott rendes órákra dolgozó mester em­berek körül való napi számosok étellel 9 „ étel nélkül 15 „ irtónak étellel — — — — — — 12 „ élei nélkül 17 „ árok hanyónak fél ölnyi széle ségü s mély­ségű egy öles ároktól étellel — — — 2 „ étel nélkül , n dvágónak 100 kévétől étellel — — 17 „ étel nélkül 24 öl fa vágónak egy öltől étellel — — 15 „ élei nélkül 20 léli akármely másféle munkát tevő napi számosoknak étellel — — — — — 7 „ étel nélkül 10 A 15 esztendősökön alól való napszámosoknak egy negyedrész hijján a leiül kiszabolt béreknek adat­tasson. Kell Kércsen, 1792. junius 7. liárczay Miklós Jármy Mihály astessor. assessoni Osváth Lajos Vay Ádám hites nótárius. assessor. — Megjutalmazott cseléd. A földmivelésügyi mi niszter Balázsi Imre ujfehértói gazdasági cselédnek, hosszas és hűséges szolgálatának elismeréseként, 100 korona jutalmat adományozott, elismerő oklevél kíséretében. — A mátészaika—szatmári vasút építési mun­kálatai nagyban előrehaladlak már, ugy hogy a vasút megnyitása ez évi junius— julius hó folyamán biztosra várható. A vasul részvénytársaság a napokban alakú t meg formálisan 4.051,600 korona részvénytőkével. Az uj vasút az államvasutak kezelés ;ben lesz. — Uj honvéd laktanya. Tegnapelőtt délután ült össze az uj honvéd laktanya kérdésének megvitatá­sára kiküldött vegyes bizottság, melynek föladata tanu­mányozni az ügyet s befejezése után részletesen beszá­molni. Sipos Béla vármegyei főj'gy/ő, mint az alispan helyettese vezeti az üléseket, melyek nyolc napra vannak tervezve, amelyen résztvesznek : Májerszky Béla polgár­mester, Balla Jenő városi tanácsos, Saáry Sándor dr. tiszti orvos, Vajay Endre kir. főmérnök, az államépité­szeti hivalal főnöke, Nagy Elek városi helyettes főmér­nök és a katonai hatóság részéről egy e/.redes, őrnagy, törzskari mérnök, százados és honvédtiszli állalorvos. Az elsőosztályu laktanya építkezésének színhelyéül eddig elvben, a Vásártérnek az úgynevezett cédulaháztól Nagy ­kálló felé vezető ulra eső részét jelölték ki, de termé­szetesen ezt még a szakértői tanácskozások megváltoz­tathatják. A szükséges telket a város engedné át, ezzel együtt járna Nyiregyháza városának a negyedik lakbér­osztályba való sorozása is. Az épület ragyságát ugy lervezik, hogy esetleg egy egész ezred számára is ki­bőwlhető legyen. — A nyíregyházi villamossági részvénytársaság igazga'ósági tagjává, az elhunyt Zipernovszkv Ferenc helyére Tolnay Kornélt választotta meg. — Gyászrovat. Alulírottak mély fájdalomtól meg­tört szívvel jelentjük a rokonság nevében is, ho^-y a forrón szeretett férj, legjobb apa, nagyapa, apos és rokon id. Gyurcsány Ferenc Nyíregyháza város képvi­seletének tagja életének 57 ik, boldog házasságának

Next

/
Oldalképek
Tartalom