Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-11-27 / 48. szám

XXV. évfolyam. 48. szám. IVyiregryhóza, 1904. november 37. IDÉK A SZABOLCSVÁRMEGYtl KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként égyszer vasárnapon. -«»• — Hirdetési dijak: Előfizetési feltételek: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap siellenii részét képezd küldemények, i .••ii j- ri • a szerkesztő czime alatt kéretne* beküldeni. ... , postán vagy helyben házhoz hordva : lap szétküldésé targyaban leendő felszo- Minden négyezer ;..»..u,sov pe-.i: -or „•»•-. Egész évre . 8 korona, lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fogadtatlak el ° ls

n»ert kezektol k8 l

é , , fi

l,

é t8bb<;

; ,

n K s «• évre 4 . könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám A. kéziratok csak rfUgo. kívánatra . az Ap^deí!^ Negyed évre 2 . (Janoszky haz) intezendok. illető költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag betűvel szede t <-t. a imit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Altalános Tudósító es GrUnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. A városi tisztviselők foetés*rende:ése, Annak a mozgalomnak, melyet néhány évvel ez előtt az állatni tisztviselők indítottak meg anyagi helyzetük javítása érdekében, erős hullámzásai indultak meg és vannak mosl folyamatban a városok tisztviselői körében. Nyíregyháza város tisztikara — ez az igazán rosszul javadalmazott testület is megmozdult s ez idő szerint szakosztályi tárgyalás alatt áll ennek a nehéz kérdésnek megoldása. A tisztikar terjedelmes emlékiratban fordult a szakosztályhoz, igazai megbizonyitása czéljából s midőn ezt teszi, megadja előterjesztéseinek a kérdés teljes ismeretéhez szükséges ama magasabb szempontok hátterét is, amelylyel ezt a kérdést a .tisztességes kenyér" dolgától eltekintve, tekinteni és eldönteni kell. Az emlékiratból közöljük a következő részletet: Tisztelt Szakosztály! Nyiregyhiza város alulírott lisztkara a folyó évi augusztus hó 10. napján a város képviselőtestületéhez 11833—1904. K. szám alalt benyújtott, ez által a t. Szakosztály elé éidemleges tárgyalás alá vétel czéljából kiadóit kérvényében azon kérelemmel fordult a város képviselőtestületéhez, miszerint a város szolgálatában álló tisztikar, segéd- és kezelőszemélyzet, továbbá a szolgák és szegődvényesek javadalmazásának rendezését elrendelni szíveskedjék. Amennyiben azonban a t. Szakos/lály előtt fekvő kételim csupán általánosságban foglalkozik a tisztviselői A ll ii Néhány sző a hárfáról. A háifa! Az emlékeknek egész világa támad föl e szóra ! Senirnifele hangszer sem tekinthet vissza ilyen dicsőséges múltra. A legősibb civilizációk kortársaképp n, ugy látszi<, hogy dedelgetelt tolmácsa volt az emberi léleknek örömében-bújában, m^rt az emberi szívnek összes húrjait rezgésbe tudja hozni. Ott látni a hárfát már az emberi kultúra ősiészkében, Egyiptomban, Théba városa féldomborműveinek átlátszó ruliájú tündérei kezében, es a hieroglifek tanúsága szerint ott zengtek macskabélből gyártott húrjai az egyiptomi nép templomainak óriási oszlop.i tövében a nagy vallási ünnepélyeken. Ázsiában az asszírok, babi loniaiak és zsidók a hárfának szent áhítatot kellő hangjai mellett imádták, kiki a maga Istenét, mert a zenének nincs vallása. Dávid, ez a műt ész-király, a kinek a híretncvét 3000 év sem tudta elteme ni. pásztor koraban a hárfának csilapitó hantjaival űzi el a ború Saul király homlokáról, és mint király e mellett a szeráf-zene melleit zengi csodás zsoltaraíl a szenlseges frigyszekreny előtt. A görögöknél és rómaiaknál, a kik, dacára a nagy szeretetnek, a mellyel a tudományokon és művészeteken csüngöttek, nem voltak valami nagyon erősek a zeneben, csaknem nyonn vesz a hárfának, hogy egyszerre csak Európa északi népeinek kezében zengjen föl újra. A történelem lapjai némák arra nezve, hogyan jutott e hangszer Észak barbaraiink: a germánoknak, angolszászoknak és skandinávoknak kezébe. Tan a fóniciai, ez az élelmes kalmárnép, vitte föl közéjük, hagy borostyánkövet kapjon érte. Albion és főképpen Írország lelt a hárfának új hazája: a druidák az ő hangjával törték meg az őserdők néma csöndjét; az ötszáz walesi bárd az ő hanja mellett ment a lángsírba, hogy kísértő lelkük megzavarja a kegyetlen király álmait ; a bárdok kiralyanak. O.siánnak, komor énekein szinte hallani véljük, hogy.ni rezgett által a háifa húrjainak szivetrázó hangja; Gromwell katonái ellen a zöld Erinnek fehérruhás szűkei az ő húijait pengetve lelkesítették a szabadságharcra honfitársaikat, hogy aztán a n 'kibőszült győzők irtóháborút indítsanak minden hárfa ellen Írországban. karnak jogos és méltánylást váró panaszaival s annak n ikénli orvoslása tekintetéi en a t. Szakosztály tudomásunk szerint sem megfelelő adatokkal, sem egy concret tervezettel nem rendelkezik : legyen szabad 1.) alalt az egyes városok tisztviselőinek javadalmazásai összehasonlító táblázatot, 2) alatt az állami és törvényhatósági — s Nyíregyháza varos tisztikarán k javadalmazását összehasonlító kimula'ást —, végül 3) ala l a fízeiés rendezési tervezetei bemutatni, jóindu'atu párlolását kérni s azt teljes egészében e

1 fogadásra ajánlani. Tisztelt Szakosztály! Mindenekelőtt a valósághoz híven szükségesnek lartjuk határozottan kijelenteni, hogy a csatolt tervezet egy beállításinál mindnyájunkat anyagi szükségleteinknek kielégiiése, jogos és méltányos kérelmünk teljesitétének szüksége csak másodsorban, — első sorban azonban tisztán és egyedül városunknak jól felfogott érdeke vezetett, s bár c két irdek a jelen esvtben elválaszthatlanul kapcsolatos, mindazonáltal azt kérjük, hugy törekvésünket nem kizár ólag a mi érdekeink — de első sorban a város jövendő sorsa s érdeke szempontjából, eltekintve teljesen az érdekelt személyektől, kizárólag az egyes rendszeresített hivatali állásokra való tekintettel méltóztassanak tárgyalás alá venni. T. Szakosztály ! Aki a közélet terén hosszabb idő óta rendszeresen munkálkodik s a ki a napi események lezajlását figyelő szemmel kíséri és kisérte eddig is, ani ak éber figyelmét n m kerülhette el azon mindjobban és jobban, s észrevehetőbb alakban mulalkozó jelenség, hogy a régi vármegyei szervezet már hosszú idő óta tehetetlenséggel küzd, hogy a történelmi múlttal biró úgynevezett vármegyei élet hova-tovább gyöngül, hogy a megyei közigazgatás vezetésében azelőtt résztveit egyéAz ír nép képzelete gyönyörű regét szőtt erről az ő nemzeti hangszeréről, melyet a legnagyobb ír poéta Moore Tamás remek szép költeménybe foglalt; imé: „Ez a hárfa, melyet most számodra fölajzok, édes kincsem, a tenger mélyén éneklő szirén volt hajdanában, a ki éjjenle gyakran a csillogó habokon át a zöld parthoz l.beent, hogy in'glássa imádói tját. Ámde hiába szeretett! Szerelme tárgya ott hagyá epedni es könnyeinek árjával füröszteni aranyfürteit a vak éjiszakában, míglen az ég, megkönyörülve a? ily gyöngéi és igaz szerelmen, a tenger szűzét imez édes hírfává valloztalla : és márvány-keble úgy emelkedett, arca rózsái ú,'y feslettek, mint annakelőtte; hab-teste kecsesen hajlott m -g ; hajanak könnyektől csepegő, ragyogó fürtéi betakarták hókarjiit és arany húrokká varázsolódtak. Innen van az, hegy ez az édes hárfa hosszú időn át egybevegyítette a a szerelem szózatát a fájdalom szíveltépő hangjával; a míglen te, édes kincsem, elválasztva őket, arra tanítottad hangjait, hogy csak szerelmet zengjenek a te édes közeledben, és csak fajdalmai, hogyha elhagysz.* Az ír bárdok versenytársakra találtak a hárfában a linneknel, a kiknek énekesei a hárfa égi hangja mellett zengették nagyszerű hösköltemenyüknek, a Kalevalának, rúnóit, enekeit. Egy ilyen finn hárfa, melynek finnül kantele a nfcve, nekem is birtokomban vagyon. Északról aztán eljutott a hárfa a Rajna melle, onnan a Dinte hónába és Franci lországba, a hol a középkorban ott ragyogott a vándor trubadúr kezében kunyhóban és palotában egyaránt. És mégis ilyen dicső múlt után a XVI. szazadban ez az isteni hangszer csaknem haldokolni kezd, mert megmarad gyerm kded egyszerűségében akkor is, amikor a többi hangszer: a flóta, viola, tro.nbita, mind tökéletesedik, és — föltalálják főversenytársát, a zongorát í*y tengeti-lengeti életét 1720-ig, a mikor egy német hangszergyárosnak, Hochbruckernek, az a merész és szerencses öli te támad, hogy a het alaphangnak megfelelően hét pedált alkalmazzon. Ebben a formájában kegyébe fogadta és divatba hozta a francia udvarban szerencsétlen Maria Anton^tta, a ki maga is szépen játszott rajta. Édes és bűvös játékszerré lett ottan a szép hölgyek kezében, a kik rajongtak érte, mert k-cses és Watteau-fajtájú kepekkel ékes idomaihoz tapadva, jobban érvényesült a női báj, a finom hajlasü kéz, a pi cinyke láb, és kísérete a zongoráénál gyöngédebben sin.ult Garat nak érzelmes románcaihoz. A világ magasztalta. nek sorai mindinkább gyérülnek, az egykor oly intensive lalogatott megyegyűlések mindjobban elnéptelenednék, hogy a vármegye tanácskozásaiban való részvétel mind szűkebb térre szorul s hogy nincs messze az az idő, a midőn az egész szervezet egy hatalmas gépezet alakjai ölti föl s a régi alkotmanyos tusak h lyet, a szaraz beureaukratizmus taglalja el. És viszont annak, a ki e tagadhatatlanul meglevő jelenseget figyelemmd kiséri, látnia kell azt i-, hogy a vármegyei életnek es szervezetnek ezen el ;rotleneJé«e magaban rejti a városok újjászületésé rek teruiekeny csiráit. Látnia kell, hogy a vezető szerep mindjobban a varosok fele közeledik, a politikai érzetnek kifejezőivé a városok lettek s látnia kell azt is, hogy a varosok immár nem csupán az ipar, kereskedelem es gazdasagi elet góc/pontjai, de a megindult áltaianos fejlődésben, az élet ezer és ezer s új és ujabb valtozalai áhal a köz- és állami életnek uj és áltaianos erőforrásai latlck. Nem kívánunk itt, ezen előterjesztesünk ken tén belül ezen jelenségek okainik ví'.s

s'álódasáv.,l foglalkozni, de annak bizonyságai ', hogy ezek tényleg megvannak, hogy ezek nem valami üres, s minden reá is alapot nélkülöző képzelődések : — hivatkozunk a törvényhozási es kormanyhatalini tényekre s leltétlen hitelt érdemlő kijelentésekre, melyek a városok ujászervezését, önkormányzati joguknak kiterjesztését, egy uj városi törvény megalkotását s ezáltal a törvé lyhalo-ágnak legtöbbször jóakaratú, de az eredményre nézve c-.<k gátló gyam ága alol való föloldásál c.elozzák. Az adott viszonyok között teliit, amidőn a megindult általános fejlődésnek még úgyszólván csak kezdőperczeit éljük, s amidőn a perczről p;rczre változó eleidé a komoly művészek panaszkodtak rá, mert egy igen fontos lépés hiányzott még a tökéletess ghez: minden kólát csak egy fel hanggal lehetett rajta a p'dalokkal emelni ; ki kellett találni a módját annak, hogy b-uiolizálni lehessen őket, ehhez pedig az. kellett, hogy a pedálok egy teljes h inggal bírják emelni őket. A halhatatlan Érard Sebesíyen a di -sőseg, h gy 1810-ben megalkotta a mai modern kell is pedálhlnát. Ez a lángeszű h ingszer nű.ész találmányával a hárfát egy csapásra az összes hangszerek királyává tette tök életesség dolgában, m ;rt a mai hírfa könnyű szerrel alkalmazkodik a modern zenének össz s hangszereihez. ív. a mai fölséges hangszer ces-durban van hangolva ; 1-0 darab, 6','a oktávát kitevő húrja birkabélböl van gyártva, kivéve a 10 legmélyebbel, a melyek részben érccel, részben selyemmel vannak átfonva ; könnyebb eligazodás végeit minden ces kékre, és minden fes pirosra vau festve rajta. A húrjait pmgelik, és a pengetés minőség, adja az elterő hangszíneket; n mcsak egyes flage'olet-hangokat lehet adni rajta, hanem akkordban is ; nagyon érdekes rajta az egyszerű és keltősfogá-ú glissando; nagyon nehéz a trilla és a lánctrilla. Lehet rijta játszani az erős.-égnek minden fokán. Az egyik húrt cisre, a másikat desre taposva, pompisin utánozza a dobolási ; megszólalásig utanozhatok rajta az énekhangok is. Sokkal nehezebb rajta játszani, és sokkal drágább, mint a zongora, a mi jobban megvédi a kontároktól. Különben nagy tévédés volna, ha valaki a hárfán zongoraműveket akarna előadni. Hiszen a két hangszer a nap s a? ej; merőben elütök rajtuk: a hangszín, kötőjelek, ujjazat; a hárfén a kis ujj nem is játszik. Csak a világ legnagyobb hárfása, Parish-Alvars (1808-1849), a kit halas kora, a XIX. század, a hárfások Paganini-jenek nevezett el, merte és bírta óriási tehetségével játszani rajla a legnehez;bb Cbopin-etude őket is. A két hárfa, melyen művészeink játsíottak, a tökéletesség netovabbja : az egyik egy 5000 koronás angol harfa, a másik egy 40 0 koronás francia hárfa. A modern harfa Berlioz tói kezdve az orkeszterben is nagy diadalokat aratott. Berlioz, Meyerbeer, Gounod és kivált Wagner érvényre tudják emelni és fölséges szimfonikus hatásokat csalnak ki belőle. A zenekarban az érzékek elragadtatásai, a lélek önkívületét fejezi ki legkivált ; olyan benne, mint az égi jelenések visszhán.'j i : így Gounod Faustjának bőrtönje netében ; Wagnernél a Walkűr kikelet dalában s ugyanott a tűinek csodálatraMérnöki iroda. NAGY ELEK okleveles mérnök Nyiregyházán, iskola-utcza 13 szám a Nyirvizszabályozó társulat mellett dr, Prok Gyula ügyvéd úr házában. Elvállal mindenféle 111 -ni >ki m i ikát u. m. földméréseket, tagosítást, út, híd, vasúti, vízépitési munkálatokat és épület tervezeteket.