Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-07-05 / 27. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1896. 27-ik számához. Kendkiviili közgyűlés a vármegyénél. Ai Ü hó J dikdra összehívott rendkívüli vármegyei köígyűlés, Kállay András főispiu elnöklete alatt a bi­íottmányi tagok elég uagy résztvétele melletttartatott meg, * két napi tárgyalást vett igéuybe, a második napon Mikect János alíspáu eluöklete alatt. Kállay András főispán ilr őméltósága megnyitván a közgyűlést, miudenekelött felolvastatta a belügymi­niszter leiratát, melyben tudatja a vármegye közönsé­gével, hogy Ó felsége a király köszöuetét nyilvánitá a részvétért, melyuek a közöuség László főherczeg tragi­kus halála alkalmával kifejezést adott. A király köszö­netét a közgyűlés hódolattal tudomásul vette. Bejeleutette ezután a főispán a közlekedésügyi miniszternek a vármegye közönségéhez intézett ama rendeletét, melybeu tudatja, hogy a m. kir. államvas­utak vonalain efeutül a törvényhatósági közigazgatási tisztviselők is ugyan olyan utazási kedvezményben ré­szesülnek (50% engedmény) mint az állami tisztviselők. A közgyűlés a kormány ezen iutózkedósét örvendetes tudomásul vévén, elrendelte, hogy azért a miniszter­elnökhöz, mint a minisztertanács elnökéhez köszönő felirat intéztessék. Bejelenté még a főispán úr őméltósága Kállay Au­rél, Rézler Aurél és dr. Baruch Mór bizottmáuyi tagok halálát, kiknek elhunyta felett a közgyűlés részvétét fejezve ki, elhatározta, hogy erről az illetők hátramaradt családja jegyzőkönyvi kivonaton értesitessék. A napi rend tárgyalása előtt Kovád István előze­tes fölszólalást kivánt tenni a uagykállói járás fószolga­birája által, a járásában róm. kath. és gör. kath. lelké­szek által állítólag az orsz. kiállítás ellen elkövetett izgatásról tett hivatalos jelentéséről. A főispán ur köz­beszólása után azonban, hogy a tárgysorozat keretén kivtll, előleges bejelentés nélkül, ily kérdések nem tár­gyalhatók, Kovács István ur a szótól elállott. Ezután a tárgysorozat tárgyalásához fogott a köz­gyűlés, s annak első pontjánál, örvendetes tudomásul vévén, hogy a belügyminiszter, a vármegyei házi pénz­tár ez évi költségvetésénél mutatkozó 2368 frt hiány­nak, az állami javadalmazásból való fedezését elrendelte — elhatározta egyszersmint, hojy a belügyminiszterhez e/ intézkedéseért köszönő felirat intéztessék. A belügyminiszternek egy másik leiratát, mely'uen tudatja, hogy az árvaszéki ideiglenes nyilvántartói állás fenntartását egy ujabbi évre engedélyezte — tudomásul vette a közgyűlés. A korcsmákról és sörházakról szóló szabályrende­let, a belügyminiszternek a szabályrendeleten tett mó­dosításai figyelembe vételével, megállapittatott. Az 1896 dik évi közúti költségvetést, illetőleg a kereskedelemügyi miniszternek erre vonatkozó leiratát s a közigazgatási bizottságnak ez ügyben hozott hatá­.zatát tárgyalta ezután a közgyűlés. A kereskedelmi miniszter leiratával megállapított közúti költségelőirányzat szerint a kiépítés alá kerülő utak általánosságban megegyeznek a vármegye közön­sége által kiépíteni tervezett vonalokkal. A debreczen— ungvári törvényhatósági közút nyíregyháza—bogdányi szakaszának kiépítésére előirányzott 120,000 frtnak e czélra leendő fölhasználását azonbau a vármegye közön­sége nem rendelte el, mert a méltányosság követelmé­nyeivel nem tartotta megegyezteihetőnek, hogy a közúti alap pénzkészletének ily jelentékeny része, más vidékek közlekedési igényeinek háttérbe szorításával, csupán ez egyetlen útvonal kiépítésére használtassák föl. Ezért a közgyűlés felirat intézését határozta el a kereskedelem ügyi miniszterhez, kérve, hogy a debreczen—ungvári hadászati fontosságú közút, valamint a szintén hadászati fontosságú h.-böszörmény—ujfehértói és nyirbátor—v.­naményi utvonalak kiépítését legalább is oly mérvű segélyezéssel segítse elő, mint amilyenben a szomszédos Hajdú és Ungvármegyéket részesítette. Az igazoló választmány bejelentése alapján a L • Petriben megtartott megyebizottsági tag választás, vala­mint Mezey Illésnek a nyiradonyi kerületben való meg­választása megsemmisíttetvén, az uj választás határ­alattomosságnak tartaná barátnőivel szemben a kelló udvariasságot respectálni. Ha vagy egygyel találkozik s uj ruhát lát rajta, első dolga végig kritizálni és pedig nem a legelőnyösebb módon, annak minden alkotó részét, először felülről lefelé, azután alulról felfelé. Ha a ruha birálgatásából kifogyott, az arczszinen kezdi és igy tovább, szóval kötelességének tartja mindenkinek a lehető leg­rosszabbat mondani. Mennyivel kedvesebb lehetne min­denki előtt, ha kevésbbé őszinte volna, mondanom is felesleges. Egy uri ember magasabb ranguakkal szemben annyira udvarias, hogy udvariassága szinte határos az alázatossággal. Csekélyebbektől megvetéssel fordul el, ha csak nem készteti pillanatnyi pénzzavara az ellen­kezőre. Ilyenkor maga a kedvesség, a nyájasság. Dc ha zsebében a bankó, visszatér megszokott régi modora, már csak azért is, hogy ne legyen kedve hitelezőjének a terminus lejártára figyelmeztetni. A valóban udvarias embernél éppen az ellenkezőt tapasztaltam. Mindig azt láttam, hogy csekélyebb rangúak iránt udvariasabb mint magasabb rangúak" iránt, nyilván azért, mert helyesen érzi, hogy amazok bizalmának felköltésére több bátorí­tásra van szükség. A nőkkel való társalgás lévén az illemtudás elemi feltétele, világos, hogy az udvariassági tanfolyamot is legsikeresebben ott végezhetjük, ahol minél több alkal­munk nyílik a szép nemmel való érintkezésre. A valódi udvarias ember nőkkel szemben sohasem nyegle. Inkább magához igyekszik emelni őket, semhogy elcsépelt köz­helyekkel, hízelgéssel, bókkal akarná magát becsulesukbe fészkelni. Egy jelentéktelennek látszó figyelmesség, melyet férfiakkal szemben nem szoktunk gyakorolni, több ered­ményre vezet, mint a világ legjobb és legtartalmasabb c.ompliment-kónyvének elrecitálása. Az udvarias ember ihas-m részesít társaságban egy nőt előnyben. I igyelme iteijed rang- és korküiömbség nélkül mindegyikre s ep idejéül mindkét helyen julius hó 28 dik napja tűzetett ki A l.-petrii kerületbe választási elnökül Erdőhegyi Lajos, alelnökül Máthr Lásesló, a nyiradonyi választókerületbe pedig elnökül Szentmiklóssy Sándor, aleluökül Márton Gyula küldettek ki. Nyíregyháza város képviselő-testületének ama ha­tározatát, melylyel a városi tiszti-karnak az ezredév ajkalmából egy havi kettős fizetést szavazott meg. — Kovács János ós társai megfelebbezvén, a közgyűlés — a felebbezés elutasításával — a határozatot jóváhagyta. Emlékbeszéd néli. Sebő Lajos ev. ref. tanító lelett. (Vége.) Olyan a tanító, mint a bányamunkás, ki még vért izzadva ós nyirkos levegőt sziva, a mélységből aranysze­meket hoz fel, addig ezeknek mások veszik a hasznát. És Sebő Lajos, kedvvel gyűjtögette ama drága szemeket, hogy tanítványainak ajándékozhassa. Estve vascsákányait csiszolá és élesité, hogy ezekkel, napközben minél köny­nyebben hozhassa felszínre a tudomány ós jó erkölcs nemes gyöngyeit, a gyermeki lélek rejtett bányájából. Tanult, hogy tauithasson. Mint katonaviselt ember, szigorú pontosságú és fellépésű volt, de szigora hátterébeu mindég ott mosoly­gott a jó atya nyájas arcza; szigora mindég az igazság és méltányosság lábain nyugodott ós érvényesült tanít­ványaival szembeu. É-i az atyjai szigor ós szeretett ket­tős szála szerencsésen fonódott át a jó tanítványok szi­vein. Komoly, szor balmas, tanítójukat híven szerető, az embereket becsülni tudó tauitványok kerültek ki a jó tauitókezei alól. Ríjzoljam e hosszasau a hangyaszorgal­mat és szakképzettséget, melylyel a jó tauitó rendel­kezett?! Ékesebben te<z erről bizonyságot a berezeli kitűnő iskola, maguk a keze alól kikerült növendékek, az egyház elöljárói ós a fölsőbb hatóságok, mint erőt­len nyelvem. Másodszor igen tisztelt tanítói gyűlés, Sebő Lajos példás nevelő volt. Tanítás és nevelés, — e két szó egy­mással föl nem cserélhető. Mi a tanitás nevelés nélkül?! Csak fél munka, ineiy igen gyakran meddő értékű lehet, sót társadalmi érvényesülésében, ha t. i. az ész kidob­ván lábai alól a lelkiismereti jogalapot, nemtelen esz­mék szolgálatába szegődik, veszélyes is lehet. Ellenben a tanítással okosan párosult nevelés egy kerekded egész, melynek jótékony eredménye kilátszik az egyén leg­kisebb cselekedetéből, s a vele rendelkező egyént igazi emberré alakítja, kihez mindenki bizalommal viseltetik, kit a jobbak oly igen szeretnek utánozui. — A tanitó működési sikere egyedül nevelői tisztének okos betölté­sétől függ. Ruházzuk fel a gyermekeket egészséges vi­lágnézlettel, oltsuk sziveikbe az erkölcsi eszmék iránti finom érzék nemes gályáit, mürészileg feleltünk meg hivatásunknak. És Sebő Lajosról elmondhatjuk, hogy mint nevelő, tökéletesen betöltölte küldetését. A szere­tet vizében megfürösztőlt tanítása, jótékony cseppekkel teliték egykori tauitványai lelki csatornáit, szívből fa­kadó gyermekdalai, melyeket iskolájában oly szép siker­rel tauitott szent és tiszta érzelemparányokat vittek bí azok idegrendszereibe. — S«okjók hozzá az ideg rendszer megrezdülni a nemesen és szépen az iskolábao, meg fog az a felnőtt korban is. íme az áldásthozó ne­velés. — Példája oly tükör volt, mely növendékei maga­viseletében csakis a szépet, jót és gazat sugározhatta vissza. — „H» embereknek, vagy angyaloknak nyelve­ken szólnéK is, a szeretet pedig nincs óu bennem, oly­lyá lettem, mint a zengő érez és pengő czimbalom. És ha jövendőt tudnék is mondani és minden titkokat és minden bölc-ességeket tudnék is; és ha egész hitem volna is, ugy annyira, hogy a hegyeket is elviuém he­lyűkről, ha szeretet nincsen én bennem, semmi vagyok', mondja a nagy apostol. Ezen örök becsű szavakat irta S'bő Lajos is tanítói működésének zászlójára, ezen jel vény alatt harczolt. Ezért vonzott ő, mint a mágnes, ezért melegített, mint a napsugár, — és ezért hódított ama kisded körben, melynek tíz éven át volt vezető­szelleme. És nem hiába ! —Hisz' méltó a megörökítésre, hogy midőn tanítványai meghallották kedves tanítójuk oly előzékeny modort tanusit a legszebbel, mint a leg­rútabbal szemben. Az udvarias ember sohasem mond ellent egy másik egyénnek, ha csak nem kivánja oly fontos czél, melynek szem elől tévesztése akár egyesekre, akár többekre kiváló kellemetlenséget hárítana. Az udvarias ember nem ka­czag a szamárságokon, amelyeknek néha akaratlanul is fültanuja. A legrikitóbb sottise nyomtalanul sikamlik el füle mellett s ha oly szembeszökő, hogy mások figyel­mét nagy mértékben költi fel, igyekszik gyors más tárgyra térés által embertársát a nevetségesség hínárjából kirán­tani. Szóval: szerénység, szolgálatkészség, szivélyesség, nyájasság, gyöngédség jellemzik a valódi udvarias embert. Hogy mennyire szükségét érzi minden művelt em­ber az élet minden fázisában az udvariasságnak, kitet­szik abból is, hogy minden valamire való nemzet nyel­vében egész sorozata keletkezett a gáláns kifejezéseknek, afféle csokoládéval bevont igazságlabdacsoknak, melyek­nek czélja a valónak könnyen kitalálható, de a brüderiát meg nem sértő módon adni kifejezést. Valahányszor az őrületet magába zárkózottnak, a pokróezgorombaságot őszintének, a hatemeletes szamarat korlátolt eszünek, a férezmunkát gyenge munkának, a kikapós menyecskét csintalannak mondjuk, mindannyiszor hódolunk az eufé­mizmus törvényének, melynek áthágása számtalan illem­paragrafussal jönne coliisióba s könnyen nyakát szeg­hetné a dolgot a maga nevén megnevezőnek. De vala­mint a nevetségest a fenségestől csak egy hajszál vá­lasztja el, ugy az eufémizmustól az iróniáig is csak egy lépés kell. Ha egy, a természettől elhanyagolt egyénre azt mondom, hogy oly tökéletes szépségű, mint egy Adonis s annyi ismeretben bővelkedik, mint egy hím­nemű Minerva, vagy egy elismert hirhedtségü gazembert szilárd karakterűnek tüntetek fel, bizonyára nem köszöni rneg az illető a bókot, sőt lehet, hogy becsületsértés niatt még panaszt is emel ellenem. halálát, nem gondolva a késő őszi sötét éjféllel töme­gesen tódultak a jó nevelő kihűlt lábaihoz, hogy 'hangos zokogásukkal életre keltsék — a halhatatlant — Óh bizony, a jó nevelő szereteténok szelleme legott visz­szasugárzott a hű tanitváuyok meleg sziveiből! Harmadszor Sebő Lajos örök emléket hagyott maga után ugy is, mint igazi aranytiszta jellemű ember a társadalomban. -- Chanoing, midőn Napóleonról ta­nulmányt irt, az érzelmi, erkölcsi ós tettre való nagy­ság kategóriái szerint, őt az utolsóba sorozta. Én Sebő Lajost, különösen mint erkölcsi nagyságot bámulom bár magasabb szempontból relatíve, de tekintve a he­lyet, melyet betöltött absolut értelmében, a másik két tulajdonsággal is ékeskedett. Most tárgyalt szempont­ból milyen volt Napóleonhoz mérve? — Bámulom Na­pólent, de — nem követem. Vágyva vágyunk követni az erkölcsi nagyságot. Shakespere mondta, hogy a nagy emberek hibáit érezbe vésik, érdemét pedig vizba írják. — így elmond­hatjuk, hogy a Sebő Lajos neve nem való az érezbe­vésésre. — Aranytiszta jellem, melyet a rosda nem fog de fánye a körülötte állókat beragyogja, nemes gondoí­kozásu, becsületes ember, igazi felebarát, gondos család­apa, barátait hiven szerető lélek, ama szép tulajdonok, melyek őt valódi jellemes emberré tették. — Azt mondja Eötvös, hogy az_ „ész relatív, a jellem absolut becscsel bír." Igaz! — 0 valóban a lelkiismeretet képviselte a a társadalomban, absolut becscsel birt. — Igényeiben egyszerű, törekvésében nemes irányú, a közéletben elv­hü, jótékony benyomást gyakorló, hivatását rajongásig szerető, felsőbb elöljáróival szemben önérzetes és sze­rény, az alsóbbak iránt nyájas, példája által nemes irányban hatni tudó, népszerű alak volt. Barátaival szem­ben önfeláldozó ugy, „hogy ki őt barátjául nem volt szerencsés birni nem is tudhatja, hogy milyen az igazi barátság." — Mint a hatalmas cser, dus lombozatával védi a körülötte álló kisebbeket, ugy ő is mindég kész volt fogadni a méltatlanul sértett felett. Mélyen tisztelt tanítói gyűlés! Valamint az üveg, prizmán áttört fénysugár több főszinre oszolván szét' mindig elragadóan bájoló, ugy az ő jellemének sugarai is, akár meddig ellenezzük is, csakis szivet és lelket gyönyörködtető lehet. Zárjuk be hát immár a koporsót, melyben nyugszik a jó tanitó, a példás nevelő és ez aranytiszta jellemű ember, s mondjuk mindnyájan : • Legyen könnyű neki a föld I Legyen békés síri álma 1« Sikolya Antal, ev. ref. tanitó. Figyelmeztetés Szabolcsvármegye községi és körjegyzőihez. Minthogy a községi és körjegyzők országos kon­gresszusán résztvenni óhajtók részére tűzött jelentkezési határidő junius hó végével lejárt, — figyelmeztetnek a résztvenni óhajtó kartársak, hogy ebbeli szándékukat haladéktalanul és közvetlenül Uszkay Bálint egyleti főjegyzőhöz Tisza Szent-Imrén jelentsék be; az 1 forint 01 kr. belépti füzetekért járó dijat pedig Lázár József egyleti pénztárnokhoz Nagy-Kürübe (J.-N. K.-Szolnok-m.) | szintén közvetlenül küldjék meg. Okom van hinni, hogy a pár napi késéssel be­nyújtott jelentkezések az illető helyen figyelembe fognak vétetni. Egyben igen kérem a tisztelt kartársakat, hogy a reánk nézve fontos ügy érdekében a kongresszuson mentől számosabban megjelenni szíveskedjenek. Moravck Crusztár, e. elDök. Értesítés. A vármegyei iparosok tudomására hozom, hogy az országos kiállítás igazgatósága legalább 30 egyén együttes felrándulásának feltétele mellett, az idáig meg­állapított két napi tartózkodást négy napra, — a menet­A nagy világban számtalan oly udvariassági for­mula létezik, amelynek követése az emberi méltóságon alulinak látszik. Nap-nap után alázatos szolgájának vall­juk magunkat a legtöbbeknek, akikkel találkozunk, mé­lyen meg kell hajlanunk sok olyan egyén előtt, akinek értéke fordított arányban áll a főhajtás nagyságával. így kell tennünk, mert igy tanultuk gyermekkorunk óta, mert tapasztaltuk, hogy ez apró-cseprő külsőségek elmulasz­tása énünk becsét lejebb szállítja. Az udvariasság köve­telményei ár gyanánt sodorják magukkal az embert, kár volna ellene szegülni, ki-ki csak a maga hátrányát val­laná benne. De e tekintetben is meg lehet tartani a kellő mértéket. Legyünk takarékosak az u. n. udvariassági vizitekkel, amelyeknek eredménye igen gyakran nem barát, hanem ellenségszerzés, legyünk takarékosak az udvarias­sági korrespondanciákkal, amelyek többnyire magunknak alkalmatlanságot, másoknak bosszúságot szereznek, álta­lában kerüljünk mindent, aminek mellőzése sem magunk­nak, sem másoknak semminemű hátrányára nem szolgál. Az udvariasság tárgyalása mintegy önkényt elvezet bennünket annak egyik válfajához, az oly nőkkel szem­ben gyakorolt udvariassághoz, akik irá nt legalább is a közönyösségnél többet érzünk. Kötetekre menő munkákat lehetne irni azon különböző módokról, amelyekkel egyik vagy másik gavallér él a széptevésben, de valamint min­den ut Rómába visz, ugy mindennemű udvarlásnak is csak egy lehet a czélja; a hölgy figyelmét látható, gyak­ran láthatatlan, de könnyen sejthető jelekkel felkölteni s arról győzni meg, hogy érdeklődünk iránta, szeretnők, ha ő is érdeklődnék irántunk, sőt még azért se hara­gudnánk, ha az esetleges szerelmi vallomás alkalmával akár hangos, akár néma beleegyezésüket lehetne szeren­csénk kivívni. A férfiak udvarlása iránt minden nő fogékony, sőt némelyik annyira fogékony, hogy puszta és sivár volna számára az élet, ha nap-nap után nem látná magát kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom