Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-01-28 / 4. szám
Végül általánosságban tisztelettel megjegyezzük, hogy különös szakismeretet igénylő kérdésekben a bíróság tagjai szakavatottak nem lehetvén, a törvény azért gondoskodott, hogy ily kérdésekben a vizsgálat folyamán a bíróság álláspontját megbízható szakértő férfiak képviseljék. Három jogosult álláspont vau a vizsgálat folyamán. Az első a vizsgálóbíróé, a második a vádé, a harmadik a védelemé. A fenforgó esetben mind a három jogosult álláspont képviselete teljesen egy nézeten volt arra nézve. hogy a hulla egészben s a júniusi szakértők utólagos felvilágosítása is egészben az egyetemi szakértők rendelkezésére bocsájtassék. S ennek daczára a t. törvényszék ellenkezőleg határoz olyan „meg nem nevezett“ szakértők javaslatára, kiknek szerepet adni ily alakban perjogellenes és törvénybe ütköző. Biztosan tudjuk mi azt, hogy ügyünk végén a felsőbb bíróságok nekünk igazságot és elégtételt szolgáltatnak, valamint ugyanezt megcselekszi a t. törvényszék igazságszeretete is, majd a végtárgyalás alkalmával. Ámde mi közel háromnegyed év óta szenvedjük a börtönnek szenvedéseit s az ily eljárással még mindig beláthatatlan időre lialasztatik el ügyünk végbefejezése^ nem mi miattunk, hanem a vizsgálat helytelenségei miatt. Ezeket újabbakkal tetézni s bennünket föllebezésekre kényszeríteni,bizonyára kínos helyzet ránk letartóztatottakra nézve. Hiteles védőink által esedezünk, hogy a sérelmes végzés megváltoztatása s az egész hullának s a júniusi szakértők utólagos felvilágosításainak az egyetemi szakértők részére leendő kiadása végett a vonatkozó iratok a budapesti tekintetes királyi ítélőtáblára fölterjesztessenek. Mély tisztelettel alázatos szolgái: Scharf József, és társai letartóztatott vádlottak. A) Az egyetemi szakértők véleménye. (Vége.) Hl. Az egyetemi szakértők véleménye egész terjedelmében, mely a főügyészség egyes érdekesebb kérdéseire adatott. A főügyész harmadik kérdése ekkép hangzott: „A láb bőrének finomsága, vékonysága és nem érdessége, a bal láb kisujján volt tyúkszem, a kezek kicsiny volta és szépsége s növesztett körmei, melyeket dr. Trajt- ler és dr. Kiss urak a Csonka-Füzes mellett a Tiszából kifogott hullán észleltek, nem engednek-e más magyarázatot meg, mint azt, melyet ezen urak adtak, hogy t. i. „a lábak alkata folytonos czipőviselésre vall, hogy a lábak es alkotása legkevéshbé sem szólhat amellett, hogy az egyén élete folyamán durvább munkával foglalkozott?“ Felelet. Miután dr. Trajtler és dr. Kiss bonczjegyző- könyve szerint a törzs felhámja már czafatokban volt leválva, a kezek és lábak felhámja pedig, különösen hogy ha, mint esetünkben, sem keztyük' sem lábbeli által nem volt védve, sokkal előbb válik le, mint a törzsé, miután a kezek és lábak felhámja, mielőtt lehullna, sőt már ’/a3 napi vízben való ázás után igen duzzadt, szemcsés, érdes és a mosónők kezeihez hasonló ; azért ama simaság csak onnan százmazhatik, hogy a kezek és lábak felhámja már teljesen hiányzott. Ezen felfogást még azon körülmény is támogatja, hogy a bonczjegyzőkönyv egy a még felhámmal fedett előkar és alszárról a kéz és lábra folytatott, a felhám kimutatására czélirányosan eszközölt metszésről nem tesz említést; ezenkívül az is, hogy a kiásatás alkalmával a hullát rejtő ládában egyetlenegy láb vagy kézujj- köröm sem találtatott. Miután pedig a körmök éveken át ellenállnak a rothadásnak; miután a körmeiktől fosztott körömágyak, hogy ha tapintás és bevágás által azok jelenlétéről meggyőződés nem szereztetett, amint azt dr. Trajtler és dr. Kiss saját szóbeli bevallásuk szerint tenni elmulasztották, a gyakorlatlan szemnek szép, gyöngéd, szabályszerűen határolt körmök gyanánt tűnhetnek fel: azért nem szenved kétséget, hogy a tisza-dadai hulla már akkor, midőn a vízből kifogatott, körmökkel nem birt, hanem azokat a r’othadás által a vízben elvesztette. Miután pedig a körmök csak akkor hullanak le, midőn a bőrnek felhámja a kezek és lábakról teljesen levált, azért a kezek és lábak felhámjának hiányára nézve az utolsó kétely is eloszlik. Vájjon az, amit dr. Trajtler és dr. Kiss junius 20-án a bal láb kis ujján láttak, tyúkszem vagy pedig egy tanú kimondása szerint más valami, talán lemeztelenített ujjpercz volt-e, az közönyös, mert a nagy ujjak első és második perczének csekély fokú elhajlása, melyet találtunk, világosabban mutatja mint a kérdéses tyúkszem, hogy a szóban levő egyén, legalább időnként, épen úgy, mint Eszter, lábbelit és pedig kelleténél szükebbet és nem engedékenyt viselt. Hogy a lábak és kezek felhámjával és körmeivel dr. Trajtler és Kiss azon következtetései is, „hogy a szóban levő egyén nem lehet inezitlábjáró, nehéz kézi munkával foglalkozó parasztleány“, vízbe esnek, magától értetődik. A főügyészség ötödik kérdése a következőleg hangzik: „Előbbi szakértők a vélemény VI. pontjában foglalt azon állítása, hogy a Csonka-Füzes mellett kifogott hulla az élőnek a nemi élvezetek nagy mérvbeni gyakorlását bizonyítja“, a vizsgálati eljárás és a leírás pontossága szerint oly megbízható adatokra van-e alapítva, melyek csak ezen magyarázatot engedik meg? Felelet. Miután dr. Trajtler és dr. Kiss bonczjegy- zőkönyve az ivarszervek vizsgálati módjáról sem közvetlenül sem közvetve nem nyújt biztos felvilágosítást; miután ezen orvosoknak erre vonatkozó kérdésünkre adott válaszát a tek. nyíregyházi törvényszék tőlünk megtagadta,^ azért a vizsgálati eljárásról, legalább előlegesen semmi bizonyosat sem mondhatunk ki. Csak azon fen- tartás mellett, hogy az ivarszervekre vonatkozó kimondásunk dr. Trajtler és dr. Kiss feleletei és esetleges tanúvallomások által még lehetőlegesen módosítást fog szenvedni, jelenthetjük ki a következőket: Miután nemcsak a kélyhölgyeknél, hanem szült asszonyoknál sem tűnik el a szüzhártya, hanem annak maradványai lebenyek alakjában visszamaradnak, azért dr. Trajtler és dr. Kiss azon állítása, hogy a szüzhár- tyának nyomát sem találták, a mellett szól, hogy a hü- velybemenetet vagy csak kutaszolták, vagy ha azt megtekintették, ezt a kellő körültekintés és tárgyismeret nélkül tették. Ha azonban dr. Trajtler és dr. Kiss feleleteiből kiderülne, hogy nem megtekintés, hanem csak ku- taszolás utján történt a vizsgálat, akkor a szűzhártya •jelenléte épen nem volna kizárva, mert előfordul, hogy szeplőtelen szüzeknek is vannak olyan szűzhártyái, melyeknek tágnyilása, a hüvelykujjnak, kés nyelének behatolását berepedés nélkül is megengedi. A hüvely leírása is mutatja azon hiányosságot és felületességet, mely a petefészekről épen semmit, a méh- ről csak a semmitmondó, mert minden életkorra alkalmazható „rendes“-t említi, ámbár mindkettőnek tüzetes leírása az életkor meghatározásánál a legnagyobb fontossággal birt volna. A hüvelyről ugyanis csak az mondatik, hogy „rendkívüli tag“, a nélkül, hogy ezen állítás az átmérők megjelölése által az itt nélkülözhetlen tudományos indoklással bírna. Vájjon a hüvely tágságá- ról való nézet csak kutaszolás, vagy e mellett megtekintés utján is szereztetett-e, a már említett oknál fogva nem tudjuk; mindenesetre a megtekintés fontossága ellen szól, az, hogy sem a hüvely ránczainak, sem felhámjának minőségéről nem történik említés, ámbár az előbbieknek kisimultsága, az utóbbinak megvastago- dása a gyakori nemi közösülés legjobb jelei közé tartoznak. Miután a „rendkívüli tág“ kifejezés nem nyújt elég biztosítékot annak helyessége iránt, másrészt pedig már csupán a rothadásból is a hüvely kitágulása és nagyobb fokú nyujthatósága megmagyarázható, amennyiben a rothadás a hüvelyszoritót pelvhüdttó teszi, a rothadási vér- szegénység a hüvely falának visszérhálózatát lelohasztja, a falazatot vékonyabbá, engedékenyebbé, az ürteret tá- gabbá teszi, azért ezen hulla tünetből még nem szabad az élő egyén hüvelyének tágságára következtetést vonnunk, és igy dr. Trajtler és dr. Kiss azon állítását, hogy a hulla ivarszervei a nemi közösülés nagy mérvbeni gyakolására mutatnak, nem tekinthetjük bebizonyitottnak. A főügyészségnek a vizbefulás lehetőségét felvető kérdése következőleg hangzik: „Dr. Trajtler és dr. Kiss azon állítását, hogy; „a vizsgált hulla nem lehetett vizbefulás áldozata, támogatják-e oly bonczleletek és oly bizonyítékok, melyek a vizbefulási halál lehetőségét biztosan engedi kizárni, habár a rothadás anynyira előhaladott volt, hogy az agyat csokolád-barna péppé változtatta át?“ Felelet. Dr. Trajtler és dr. Kiss kijelentették, hogy a vizsgált hulla nem lehetett vizbefulás áldozata és a vízbe, csak mint hulla dobatott, mert a tüdők vérszegények a jobb szivgyomron, a felső és alsó üres visszér üres volt, mert a gége, a tápcső, a gyomor és a belek folyadékot nem tartalmaztak, mert a gége és a tápcső nyákhártyája nem volt fellazulva, mert a kezekben homok vagy más idegen test nem találtatott.“ Dr. Trajtler és dr. Kiss ezen összes bizonyítékai között egyetlenegy sincs olyan, mely a vizbefullási halált kizárhatná. A tüdők vérszegénysége, a jobb szivfél, a fel- és lehágó üres visszér üres volta épügy következményei a rothadásnak, mint más szervek vérszegénysége. A tüdők egyébbiránt vizbefulttak friss hulláinál is vérszegények lehetnek: azon állítás, hogy vizbefultakuál a kezek üsszeszoritva, homokos, vagy más idegen testet tartalmazni szoktak, régen megczáfolt mese. De dr. Trajtler és dr. Kiss azon állítása is, hogy vizbefulttaknál a légutakbau, a gyomor belekben folyadéknak kell lennie, téves. Vizbefulttaknak friss hulláiban is nem ritkán hiányzik a folyadék a légutakbau akkor, t. i. ha az egyén, nem a harmadik: asphiktikus, hanem a második dyspnoikus stádiumában halt meg. A rothadás oly fokánál pedig, aminőt a tisza- dadai hulla junius 20-án tüntetett fel, folyadéknak hiá- na a légutakban, a gyomor- ős belekben a szabályhoz tartozik, mert a testüregek rothadási gázai által felpuffasztott szervek által a folyadék legnagyobb része a szájon ős orron keresztül véresre festett hab alakjában már előbb kiszorittatott, a folyadék pedig már régen elpárolgott. A gége és tápcső nyákhártyájának fellazulása nem jellemző ismérvo a fulladási halálnak, az legfeljebb csekély fokban a friss hullákon gyakran előforduló belövelését a nyákhártyának kisérhetné, hogy a vérszegénység fellépésével a rothadt hullánál ismét elenyésszék. Hogy miért nem volt felpuffadva ős miért nem duzzadt fel és nem változtatta meg színét, ámbár 7 órán át a napsugarainak volt kitéve, már előadtuk. Semmiesetre sem volt feljogosítva dr. Trajtler és dr. Kiss ezen tényeket úgy magyarázni, hogy az egyén csak mint hulla került a vízbe, mert vizi hullák, egyenlő körülmények között, ugyanazon kinézést mutatják, akár vizbefultak- tólakár a szárazón meghaltaktól származtak. Ekképen bebizonyítottuk, hogy az okok, melyek segélyével Dr. Trajtler és dr. Kiss a Csonka-füzes mellett kifogott egyén vizbefulási halálát ki akarták zárni, teljesen értéknélküliek. Most pedig be akarjuk bizonyítani, hogy a szóban levő egyén vizbefullási halála nemcsak lehetséges, hanem egy bizonyos feltétel mellett a legnagyobb fokban valószínű is. Régi és bebizonyított tétele a törvény- széki orvostannak, hogy rothadt, vízből kifogott hulláknál a vizbefullási halált valószínűséggel fel kell venni, ha az semmi halálokot nem enged felismerni. Már pedig előbb bebizonyítottuk, hogy a tisza-dadai hullánál junius 20-án egyetlenegy oly szervi elváltozás sem volt kimutatható, mely természetes halál oka gyanánt szerepelhetne. És igy csak az marad hátra, hogy kimutassuk, hogy a tisza-dadai hullánál, a vizbefulási halált kivéve, erőszakos halál jelei sem mutathatók ki. A fejbőr anyaghiányai mindkét falcsont fölött azon gondolatra vezethetnének, hogy a szóban lévő egyén ütéseket kapott fejére és hogy az ezek folytán a kopo- nyaürbe történt vérömlény következtében halt meg. Miután azonban ezen anyaghiányok alapja és szélei sem visszahatásnak sem jelen volt vérömlénynek nyomát sem mutatják, azért nem bizonyítható be, hogy azok az élőn keletkeztek be, sőt amennyire azok külleme a Trajtler- Kiss-féle bonczjegyzőkönyv alapján megítélhető, a hullán is, nem valamely erőmüvi behatás, hanem a rothadási gázok által alávájt szövet repedése folytán jöttek létre. Az erőművi behatás ellen szól némileg a koponya- sérülésnek hiánya is; ami pedig a koponyaürbe történt netaláni vérömlényt illeti, hogy halálos legyen, mégis nagyobb terjedelműnek kell lennie és nem valószínű, hogy nagyobb, öszszeálló vőrtömeg a rothadás folytán eltűnt volna. •—• Megfolytásra lehetne gondolni, de a nyakon ilyen benyomásnak semmi nyoma. Mondhatjuk e szerint, hogy a bonczlelet, a netaláni vizbefulladástól eltekintve, nemcsak a természetes, hanem erőszakos halálnemek tekintetében is nemleges volt. De nemcsak nemleges bonczlelet szól a vizbefulási halál mellett, hanem három pozitiv változás is mutatható ki, melyek ezen föltevést többé-kevésbó támogatják. Értjük ez alatt a jobb szív tágulatát, a gyomor kávébarna tapadékát, mindenekelőtt pedig az agy átalakulását csokoládbarna péppé. Miután sem hólyagcsás jü- dőlégdag, sem a bal szív valamely bilentyü bántál ina nem volt jelen, sem pedig a jobb szív falzatának ineg- vastagodásáról nem történik említés, azért a jobb szív tágulata ha nem alapszik dr. Trajtler és dr. Kiss egy tévedésén és nem egyedül a rothadt szív petyhüdtségé- ben leli magyarázatát, a vérnek a jobb szivfélben történt feltorlódása által lehetett feltételezve, mely lelet igen gyakori, a tágulat megmarad akkor is, midőn a vízbe fultaknál vér a jobb szívből a rothadás folytán legnagyobb részében felemésztetett. A kávébarna tapadók a gyomor balfelületén nem egyébb, mint emésztett vér, nyákhártyával keverve és minden esetre azt mutatja hogy az élet utólsó pillanataiban a gyomornak jelentékeny vérbősége, talán apró vérömlenyekkel párosulva volt jelen; ilyesmi a legkülönbözőbb helybeli éB általános vérkeringési zavaroknál lép ugyan fel, de igen gyakori a vizbefulttaknál is. Fontosabb, mint ezen két tünet, melyek vizbefulási, halálnál előjönnek ugyan, de mégis más magyarázatot is engednek meg, az agynak csokoládbarna péppé történt átváltozása. Éz feltételezi a vérnek folyékonyságát, azonkívül a hulla fejének hosszabb időn át megtartott mélyebb helyzetét és pedig oly időpontban, midőn az a rothadás folytán még nem lett vérszegénynyé; feltételez továbbá elegendő időt, mely alatt a vérfesteny barna festenynyé átalakulhat. Mindezen feltételeknek megfelel a következő feltevés: a szóban levő egyén vízbe fűlt, hajával, vagy a a test felső részének valamely ruhadarabjával valamely fatörzsön, czölöpön, vagy más hasonló tárgyon függve maradt. Miután nehány nap múlva a halál után a mell- kass és a has, melyekben a rothadási gázak először fejlődnek ki, épen ezen gázak következtében a viz felszíne felé emelkedett, a viz alján függve maradt hulla fejének a legmélyebb helyzetet kellett elfoglalnia, a folyékony vér a nehézség törvénye szerint az agy felé tolult, ennek véredényei vérdusak lettek, mely vérbőség a rothadást az agynak csokoládbarna péppé való szétfolyását szükségképen előmozdította és a barna festeny képződését előidézte. Ezen helyzetben maradt a hulla, mig a fej a hajak kihullása folytán, őt a viz fenekén fogva tartó tárgytól meg nem szabaditá: a hulla most a viz felszínére jutott és Csonkafüzes felé úszott le, hol újra és pedig ezúttal valamely a vízből kiálló fán függve maradt. A nemleges bonczlelet ős igy a vizbefulási halál felvétele ellenében fel lehetne hozni, hogy az agy nagyfokú rothadása annak valamely az élőben önszenvileg fellépett, halálos megbetegedését leplezhette és tehette felismerhetetlenné. Megengedjük ezen lehetőséget, hangsúlyozzuk azonban azt, hogy ezt csak akkor szabad felvenni, hogy ha a tisza-dadai hullának nem azonossága Solymosi Eszterrel be van bizonyítva. Ha azonban a tisza-dadai hulla Eszternek hullája, akkor öuszenvi hat lálos agybántalmat ki kell zárni. Mert vagy meghall Eszter eltűnésének napján, vagy napokkal és hetekkei később. Eltűnésének napján idült vagy félheveny, közel- halállal fenyegető agymegbetegedésnek nyomát sem mutathatta ; öuszenvi agymegbetegedés pedig, mely rögtöni halált okoz, milyen a gutaütés, edényeltömülés, Eszternek fiatalkora mellett, vérkeringési rendszerének ép állapota mellett az orvosi statisztika szerint nem vehető fel. Ha azonban később, valamely félheveny agybántalom folytán halt volna meg, miért nem vette volna le kezéről ő maga vagy ápolói a napokig tartó betegség alatt a festéket tartalmazó csomagot, miért dobták volna a hullát a Tiszába, ahelyett, hogy ápoltjuk haláláról megtették a jelentést, miért kötötték volna fel ismét a "már letett csomagot? Kimondhatjuk, hogy ha az egyén, kinek, hulláját Csonka-Füzes mellett a Tiszából kifogták, Solymosi Eszter volt, akkor a halál bekövetkezése önszenvileg fellépett agy-bántalom következtében, épugy mint bármely más természetes halálnem, ki van zárva. A hullacsempészeti elmélet hívei a hullacsempészet nehézségeit általában kevésre becsülték és ezen nehézségek saját vizsgálataink folytán még szaporodtak. Nemcsak arról vau szó, hogy azok, kik Solymosi Eszter ruháit kiszolgáltatják és egy Eszterhez hasonló hullának megszerzésével valakit megbíz ak,a gyilkosság bűntársaivá válnak, és magokat majdnem szükségtelen veszélynek teszik ki, hanem egy oly hullamegszerzésének nehézségéről is, mely nemcsak korára, nagyságára, hajának és szemeinek színére nézve Solymosy Eszterhez legyen hasonló, hanem ezenkívül semmiféle olyan megbetegedést sem tüntessen fel, mely halál ok gyanánt szerepelhetne, hogy igy vizbefultuak legyen tekiuhető. Miután azon feltűnés következtében, melyet Soly- mossy Eszter eltűnése keltett, azon vidék vizeiből kifogott hullák, lía állapotuk még valamely pozitiv bonczo- lási eredményt ígért, nemcsak a külső megtekintésnek, hanem a bouczolásnak is vettettek alá, azért vizbefult- nak nem bonczolt hullája valamely hullakamrából nehezen volt megszerezhető, és igy nem maradt volna egyéb hátra, mint számos tutajost, hajóst és halászt alkalmas vizi hullának megszerzésével megbízni, és őket igy a bűntény bűntársaivá tenni, mely eljárásnak veszélyessége őket annak kivitelétől elijeszthette. Miután megdöntöttük az összes okokat, melyeknek dr. Trajtler és dr. Kiss által készített első bonczlelet és a tisza-dadai hullának a rokonok legnagyobb része által történt fel nem ismerése alapján a hullacserét kellett volna bizonyitaniok, azért a magunk részéről kimondhatjuk, hogy sem az első bonczolás, sem a tisza-dadai hullának pótvizsgálata az ismételt azonossági eljárásnál nyert eredményekkel együtt nem nyújtottak egyetlenegy egy oly tényt sem, mely hullacsere feltevésre 'kényszerítene, és mely a tisza-dadai hulla Solymosi Eszterrel való azonosságának lehetőségét, sőt valószínűségét kizárná. Vonatkozással ezen hosszú, de szükséges kitérés végén azonban, előbbi fejtegetéseinkre kimondhatjuk azt, hogy Solymosi Eszter és a tisza-dadai hulla közti azonosság valószínűsége, amidőn önszenvi agymegbetegedést valószínűtlenné tesz, egyúttal emeli annak valószínűségét hogy az egyén, kinek hullája Csonka-Füzes mellett kifogatott, vizbefult. Kelt Budapesten 1883 január 8-án. Dr. Scheuthauser Gusztáv, dr. Mihalkovics Géza, dr. Belky János, a nyíregyházi törvényszék által kinevezett szakértők.
