Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-01-28 / 4. szám

A tisza-dadai hulláról.

B) Fellebbezés a visszatartott hullarészek kiadatásának megtagadása ellen.

(Vége.)

Oly életkorban, amiuőben Solymosy Eszter volt, a porozok elcsontosodásának, az ivarérettség teljességével összenövő csontrészek összenövésének, különösen az ízvégek összetapadásának fejlettségi fokozatából az életkor megközelítőleg megállapítható. Ámde e fokozat lelkiismeretes megvizsgálása Tisza-Eszláron lehetetlen volt, miután ehez idő sem vala, helyiség és világosság is hiányzott; oly, gazdájától elhagyott, félig Összedőlt, pusztán, egy négyszög lábnyi ablakkal biró s még igy is nagyrészben papírral beragasztott ablaku ház üregében teljesítetvén a bonczolás, mely inkább barlangnak, rókák és patkányok tanyájának tekinthető. De ezenkívül a hulla csontrészei még lágyrészekkel s földdel is részben eltakarva lévén, a szakértőknek természettani lehetetlenség állotta utjokat a pontos vizsgálatban. Ily vizsgálathoz minden körülmény közt a csontok áztatása szükséges, hogy a rothadási folyamat mesterséges siettetésével az elcsontosodás és összenövés fokozata világosan kitűnjék. De miután a t. törvényszék a hulacsoutok nagy részét saját szakértőinek rendelkezésére nem bocsátotta, ennélfogva ő maga tette lehetetlenné a szakértői vizsgálatot, ő maga tette lehetetetlenné, hogy szakértői, a nekik adott bírói megbízásnak teljesen eleget tehessenek. Az ily eljárás semmi körülmény közt soha sem indokolható.

Szükséges lett volna a hulla hosszának megmérése is. Novemberi előterjesztésünkben ugyanis tisztelettel kimutattuk, hogy e tekintetben a vizsgálat eddig nem rendelkezik biztos adatokkal, miután a júniusi szakértők egyszer 140, másszor pedig 144 czentiméternyinek találják a hulla hosszát s egyik esetben sem Írták le jegyzőkönyvileg azon eljárási módot, mellyel a mérést teljesítették. Kétség forog fenn tehát először az alkalmazott mérőeszközök hitelessége, másodszor a mérési eljárás tudományosan alkalmas módja iránt is. Ezen okokhoz járul, hogy a testhossz pontos adata némi távoli segédadatot képez esetleg a kor megállapításához is. Ámde Tisza- Eszláron a decz. 7-iki és 8-adiki vizsgálat alkalmával a hosszúság megmérhető nem volt.

Ugyanis a júniusi vizsgálat közegei menthetetlen figyelmetlenséggel a hullát egy kicsiny terjedelmű budai keserüvizes faládikóban temették el s miután abban természetes hosszúságban el nem fért, tehát a bonczolás- nál összemetélt hullát három részben hajtották össze. A hulla ily helyzetben adatott által az enyészetnek s rothadása kiszáradva, elmumiásodva történvén, önkényt következett, hogy amint a szakértők a kinyujtóztatást meg- kisérlették, a hulla testrészei a forgóknál eltöredeztek s a csontok széthullottak. Ily körülmények közt a hulla hosszmérése csakis a csontváz tudományosan pontos ösz- szeállitása, a váz egészének megmérése és az akként előállott mérethez a lágy és porezrészének tudományosan megállapított mértékhányadának hozzáadása által lehetséges, de igy aztán a müveit világ minden szakemberének tapasztalata szerint teljesen megközelítő pontossággal lehetséges. A t. törvényszék intézkedése szerint ez is lehetetlen.

Végül még egy nem fontosság nélküli körülményt említünk fel.

Védőink ugyanis szükségesnek tartották volna és tartják ma is, hogy a hulla medenczéjéről pontos leírás, a medenczenyilásáról pontos méret eszközöltessék, miután tudományos tekintélyek után azon jogosult nézetben vannak, hogy a medenczecsontok szárnyainak s alsó peri- phérikus részeinek hajlásai s a medenczenyilás mérve esetleg szintén jelentékeny segédadatot nyújthatnak a kor megközelítő megállapításához. Ámde a t. törvényszék a medenezének csak egyik felét adván s ezt is a bonczolás által előidézett több darabban a szakértők rendelkezésére, ekként a medenczecsontok szükséges leírásai és méretei is lehetetlenekké váltak.

Tisztelettel hangsúlyoznunk kell azt is, hogy még a hullamaradvány lágy részeit is szükséges lett volna a bírói szakértők rendelkezésére adni. Megyery Géza vizsgálóbíró urnák ugyanis decz. 13-án kelt végzésében II. F. pont alatt oly hullarészekről tétetik említés, melyek részben elszappanosodott lágy részekkel vannak öszetart- va. A hullaszappan tüzetes vizsgálata egyébb körülmények kapcsán döntő bizonyítékot nyújthatott volna arra nézve, hogy a tisza-dadai hulla legalább 70—75 napig lehetett, s illetőleg volt szükségképen a vízben, tehát annyi ideig, amennyi Solymosy Eszter eltűnése s a tisza- dadai hulla feltalálása közt lefolyt.

IV. A törvényszék sérelmes végzésének indokai. A 4598/882 sz. a. végzésben a hullamaradvány bizonyos részeinek visszatartására többnemü indok hozatik fel, melyek mindegyikére tisztelettel meg kell tenni észrevételeinket, miután azok közt egyetlenegy sincs, mely akár a törvényesség, akár a vizsgálati észszerüség szerint megálhatna. A végzés indokai következők:

1. Hogy a bírósági szakértők a Tisza-Eszláron

1882. decz. 8-án felvett jkönyv szerint azt mondották, hogy a csontrendszernek csak egyes részeire van szükségük maczeráczió és kémlő vizsgálat végett, a törvényszék pedig nemcsak egyes részeket, hanem az összes hullamaradvány nagyobbik felét rendelkezésükre bocsátotta. Ez az indok komolynak s tartalmilag megállható- nak semmiképen se tekintethetik; ugyanis

a) a hullamaradvány minden részére maczeraezió (vízbe áztatás) folytán kémlő vizsgálat végett, hanem a test-liosszuság megmérése végett is szükség volt, már pedig holmi dirib-darab csontokból a test hosszúságot megközelítő szabatossággal megmérni nem lehet.

V) a szakértők a múlt év deczember 18-án Budapesten felvett bírósági jegyzőkönyv szerint, hivatalból egész világosan kérték az egész hullát, mely semmikép sincs ellenmondásban decz. 8-ki kijeleutésüirkel, sőt ha ellenmondásban volna is: kérelmük még az esetben is feltétlenül teljesítendő volna, miután ez csak azt jelenti, hogy a szakértők a vizsgálat folyamában az eset fontosságának érzetében az egész hulla minden használható részének tüzetes megfigyelését látták szükségesnek;

c) abból, hogy a birói szakértők áztatás és kémlő vizsgálat alá csak egyes hullarészeket vesznek, semmiképen sem következik, hogy a törvényszék jelölje ki saját tetszése szerint a csontrészeket. Hiszen a törvényszék minden jogi miveltsége s igazságszeretete daczára e dologhoz semmit sem ért, s ezért a legjobb indulattal

elküldhetett s kétségtelenül küldött is el olyan hullarészeket, melyek a szakértői vizsgálatnak az önmaga által kitűzött czélra semmiképen sem alkalmas tárgyai, viszont a szükséges szakértelem hiányában visszatarthatott a kor meghatározására teljesen alkalmas csontrészeket. Például a fél medenczecsont, a visszatartott felső végtag csontrészei, a bal alsó végtag részei stb. s az összes ízvégü és porezos csontok különösen szükségesek lettek volna s ezeket a törvényszék mind, vagy legalább nagy részben visszatartá.

d) a Bünv. élj. szab. 60 §-a világosan rendeli, hogy

„a szakértő az elébe adott kérdéseken kívül még más kérdéseket is bevonhat vizsgálódása körébe, ha azokat tudományának Útmutatása szerint a fenforgó esetre nézve döntő horderejűiknek találja. A szakértők ezen törvényadta jogát a törvényszék egyenesen megsemmisíti részint azzal, hogy minden szakvizsgálati tárgyat nem adott a szakértők rendelkezésére, részint pedig azzal, hogy a megvizsgálandó csontok kiválogatását nem a szakértőkre bízta, hanem megfelelő szakértelem nélkül ő maga teljesítette.

2. A sérelmes végzés második indoka az, hogy a törvényszék orvos-szakértőileg válogatta ki az egyetemi szakértők rendelkezésére adandó cs'ontrészeket. Ez az indok nem ugyan általában, hanem a fenforgó koncrét esetben teljesen tarthatatlan.

Ugyanis eltekintve attól, hogy sem mi, sem a birói szakértők azt sem tudják, kinek szaktanácsával élt a t. törvényszék, már önmagában is érthetetlen sőt teljesen indokolhatatlan dolog az, hogy a t. törvényszék Schcut- hauer, Mihálkovics és Belky tanárokat, országos liirü kitűnő szakférfiúkat hí föl véleményadásra, de azért mégis más, ismeretlen szakértők véleményétől teszi függővé, hogy e szakférfiaknak minő hullarészeket adjon rendelkezésükre. Arra teljesen megbízhatóknak tartja őket, hogy birói ítélet alapjául szolgáló szakvéleményt, adjanak, de arra már nem tartja őket megbízhatóknak, hogy ezek maguk jelöljék meg az általuk használható hullarészeket. Ezen eljárásnak párjára alig akadna a t. törvényszék, mióta rendezett igazságszolgáltatás van a világon.

Tisztelettel megjegyezzük, hogy minékünk aggályaink vannak arra nézve, vájjon a t. törvényszék meg nem nevezett szakértői valósággal szakértők-e a fenforgó kérdésben. A csontfejlődéstau (osteologia) aránylag nagyon ifjú tudomány s törvényszéki igazságszolgáltatási czélok- ra hazánkban talán még soha igénybe se vétetett s azért nagyon meglehet, hogy ama illegnem nevezett szakértők e tudományt csupán csak híréből ismerik, s különben is aligha Nyíregyháza, egy vidéki város alkalmas hely arra, hogy ily tudományban magát habár a legkitűnőbb gyógy- orvos is úgy elméletileg, mint gyakorlatilag kiművelhesse. Gyakorlatilag legalább semmi esetre sem.

Különben is az oly szakértők, kik jobb orsó és sing- csontot választanak ki bal orsó és singcsont helyett; kik a tiszadadai hulla csontjai közt egy darab marhacsontot is elküldenek; kik a borsó-csontot fel nem ismerik, csak gyanítják (decz. 13-iki v. b. végzés II. 12. p.) ; — végre akik egy nagy számú csonthalmazt úgy küldenek el, hogy nagyrészben maguk is bevalják, hogy annak egyes darabjait fel nem ismerték (decz. 13-iki vizsg. b. végzés I. 14 pont;) az oly szakértők aligha alkalmasak arra, hogy a t. törvényszék a fennforgó kérdésben az ő szaktanácsukkal éljen.

3. A sérelmes végzés harmadik indoka az, hogy a birói szakértők, a hulla testhoszszának megmérésére utasítva nem lettek, de különben decz. 18-án Tisza-Eszláron maguk is kijelentették, hogy az pontosau nem teljesíthető.

E kérdésről fönnebb már tisztelettel kifejtettük, hogy a hulla testhoszszának megmérése Tisza-Eszláron idő, világosság, helyiség és műszerek hiányában pontosan nem teljesíthető, de igen is teljesíthető lett volna Budapesten az orvosi egyetemen. Az indoknak tehát ez a része teljesen elesik.

A másik része azonban, hogy a hoszmérésre utasítva nem lettek, csak addig tartható, mig a birói szakértők maguk el nem határozták a hosszmérés teljesítését. De amint ezt elhatározták, a t. törvényszék ennek foganatosítását törvényesen már meg nem tagadhatá, miután erre a Bünv. élj. szab. 60 §-a szerint a birói szakértőknek föltétien joguk volt.

S aztán tisztelettel kérdezzük, ugyan mi baj, mi hátrány származik abból, ha a bíróság, teljes tudományos pontossággal bírja a tisza-dadai hulla testhosszának méretét? Hiszen ez a hulla 140 cm. is és 144 centiméter is a hosszúságban csakugyan nem lehet, már pedig oly hullánál, amely a vizsgálóbiróság nézete szerint ismeretlen származású, a bíróságnak törvényszerű kötelessége a hulla biztos hoszszát is megállapítani, ami eddig még nem történt meg, mert a júniusi szakértők ezt hol 140, hol 144 czentiméternek mérték. Erre nézve egyébiránt hivatkozunk a fönnebb már tisztelettel előadottakra.

4. A sérelmes végzés negyedik indoka az, hogy a jelen esetben egy szakértői felülvizsgálatnak lehetősége kizárva nincs s e végből a törvényszéknek a Bünv. élj. szab. 58-ik §-ákoz képest gondoskodnia kellett, hogy a bekövetkezhető eshetőségre érintetlen esontrészek rendelkezésére álljanak.

Tisztelettel megjegyezzük, hogy ezen indok csakis úgy Juthatott a végzésbe, hogy először a t. törvényszéket ismeretlen szakértői félrevezették s másodszor ennek folytán a hivatkozott törvényt maga a t. törvényszék is tévesen magyarázta és alkalmazta.

E törvény ugyanis azt mondja, hogy a megvizsgálandó tárgyaknak csupán csak egy része s nem egésze csak az esetben adandók a szakértők rendelkezésére, ha azok egészben nem szükségesek, s ha azok a szakértői vizsgálat által megsemmisittetnek vagy megváltoznak. Ámde miután a jelen esetben az egész hullamaradvány megvizsgálása volt egy vagy más fontos szempontból szükséges s miután a vizsgálat által a hullamaradvány összes csontvázai sem meg nem semmisittetnek, sem meg nem változtattalak: ennélfogva a fenforgó esetben a hivatkozott törvény, csak úgy alkalmaztatott volna helyesén, ha a t. törvényszék az egész hullát rendelkezésükre adja saját szakértőinek.

Ugyanis a csontáztatás (maceratió) sem vegyileg, sem természettanilag, sem érőművileg sem meg nem semmisiti, sem meg nem változtatja, sem darabokra nem tördeli sem nagyobbá, vagy kisebbé nem teszi, sem alakjából ki nem forgatja, sem anyagában vagy tömöttségé- ben nem minősiti a csontot, hanem pusztán csak arra

teszi alkalmassá, hogy összenövéseinek, porczai elcson- tosodásának, ízvégei tapadásának fejlettségi fokozata világosan felismerhető legyen. És ha a t. törvényszék még tíz szakértővel tízszer felülvizsgáltatja is azokat a csontokat: az áztatást minden szakértő megteteti szolgájával ha előzőleg még meg nem történt az s viszont a már áztatott csontokat a felülvizsgálatnál minden szakértő köszönettel veszi, miután azzal legalább nem kell neki vesződnie.

A hivatkozott törvény csakis olyan esetekről gondoskodik, midőn például mérgek vagy mérges anyagok vizsgáltatnak, vagy a hulla lágy részei, zsigerek, gyomornak, bélnek, epe és húgyhólyagnak stb. tartalma hevítés, lepárolás, vegykémleti szerek hozzáadása stb. által egészben vagy részben megsemmisittetnek vagy színben, szagban, tömöttségben stb. egészen más természettani tárgygyá alakíttatnak át. Ily esetekben igen is czélszerü, sőt gyakran szükséges a tárgynak csak egy részét vonni vizsgálat alá, hogy az érintetlenül maradt részen az első vizsgálat helyessége, vagy helytelensége megpróbál- tassék. Ez az eset azonban itt fenn nem forog s a t. törvényszék gondos leltár mellett érintetlenül visszakap minden darab csontot, a mint ez a birói szakértők által a múlt évi deczemberhó 18-án, Budapesten felvett jegyzőkönyvben világosan kijelentetett. — Nem állhat meg tehát a sérelmes végzésnek ezen indoka sem.

V. A juuiusi szakértők utólagos felvilágosításai. Novemberi előterjesztésünkben kimutattuk, hogy a hulla júniusi szakvizsgálata a legfontosabb pontokban hézagos, sok részletében téves s egyátalán ki nem elégítő. Leírásaiból például a rothadás mérvét s ekként a hullának mint olyannak idejét megállapítani nem lehet. A hulla szőrzetéről, annak hiányáról, a hiány okáról fontos mozzanatokban vagy nem nyilatkozik, vagy elburkolttan, ezélzatosan és csak hozzávetőleg nyilatkozik ott is, ahol szabatos vizsgálat mellett biztosan nyilatkozhatott volna. Az emlők, valamint az ivarszervek külső és belső részei semimképen meg nem vizsgáltattak, azok állományáról, különös jelenségeiről egy szó sincs a leletben. Azok a jelenségek, melyekből a halál neme és oka felvilágosítható lett volna, vagy teljességgel hiányzanak vagy tudománybeli tévedés nyomaira mutatnak. Különösen a zsi- gereknek, a kezeknek és lábaknak leírása s a hulla nemi előéletére vonatkozó vélemény teljesen tévesnek mutatkozik. A hulla életkorára vonatkozó vélemény is, legalább azon indok alapján, melyet e szakértők alkalmaztak, teljesen tarthatlan s a tudomány mai állásával meg nem egyeztethető.

Mindezt kimutattuk. Előterjesztésünk és okaink súlyát maga a t. törvényszék igazságosan belátta, s azért a hulla újabb vizsgálatát, s erre országos hirü szakférfiak alkalmazását látta szükségesnek. Az újabb mzsgálatra meg idézte törvényszerüleg a júniusi szakértőket is.

Természetes, hogy ha a hulla a junius 20-iki állapotban lett volna található: az esetben a júniusi szakértők újabb felvilágosításaira semmi szükség sem lett volna, miután az egyetemi szakértők minden fenforog- ható kérdésre magában a hullában elegendő felvilágosítást nyertek volna. Ámde junius 20-tól, az eltemetés napjától, decz. 7-ig, az újabb vizsgálat napjáig közel félév telt el, ennyi idő alatt a rothadás előre halad, a s az újabb szakértők magából a hullából képtelenek a júniusi vizsgálat minden hézagát és helytelenségét kipótolni, helyreigazítani. Ugyanezt bölcsen belátta a t.törvényszék is, s azért elrendelte, hogy a júniusi szakértők a szükséghez képest megkérdeztessenek, s pótló nyilatkozatokra felhivassanak. Kimondá ugyanis múlt évi november 23-án 4155. sz. a. hozott végzésében, hogy „utasittatik a vizsgálóbíró, hogy az előbb alkalmazott orvosszakértöket a kiadott véleményükben netalán homályos pontok felvilágosítására felhívja s általában a szakvéleményt minden hézagtól ment teljes egészszé kipótolni igyekezzék.“

Ebben mi is teljesen megnyugodtunk, mert az igazságnak és a vizsgálati okosságnak ez felel meg. S ehez képest az egyetemi szakértők indítványára a vizsgálóbiróság deczember 8-án felvilágosító kérdéseket intézett a júniusi szakértőkhöz s ezek ezekre utólagos felvilágosításaikat deczember 20-ig be is adták. S ennek daczára s a most idézett 4155 sz. végzés daczára a t. törvényszék mégis határozottan megtagadta a júniusi szakértők utólagos felvilágosításainak az egyetemi szakértők részérei kiadását.

E bírósági ténynyel szemközt bámulva kérdezzük, vájjon mi lehet e megtagadás oka s mi lehet ennek a késztető perjogi haszna.

Puszta konokság, oktalan dacz, oly magas testületet, mint a t. törvényszék, nem vezérelhet. Fontos igazságszolgáltatási ok nélkül a törvényszék sem el nem rendelhet, sem meg nem tagadhat semmit. Ez esetben minden ok amellett harczol, hogy az egyetemi szakértőknek minden lehető tárgy és anyag rendelkezésükre bocsáttassák és semmi tőlük meg ne vonassák s e köte- lességszerü feladat daczára é szakértőktől nemcsak a hullamaradvány nagy része, hanem még az előző szakértők pótló felvilágosításai is megtagad tatnak. Valóban e ténynél azt kell hinnünk, hogy a t. törvényszék bölcsességét az ő meg nem nevezett szakértői, kikről fentebb e beadványnak IV. 2. pontjában már megemlékeztünk, vezették félre.

Ugyanis a júniusi szakértők utólagos felvilágosításai semmi egyebet nem képeznek, mint a júniusi látlelet kiegészítését. Tehát amely törvény és kötelesség azt parancsolja, hogy a júniusi látlelet az egyetemi szakértőknek kiadassák: ugyanazon törvény és kötelesség parancsolja azt, hogy ennek a látleletnek pótlékai is kiadassanak.

A dolgoknak ezen kényszerű logikája semmi alkut meg nem enged. Különben is teljesen képzelhetetlen dolog, hogy a bíróság azt megengedje, hogy az egyetemi szakértők kérdéseket intézhessenek a júniusi szakértőkhöz, azt azonban meg ne engedje, hogy a kérdéseikre kapott feleleteket megtudhassák. Valóban ezen eljárásnak párját is hiába keresnők büntető törvénykezésünk egész történetében.

S aztán tisztelettel kérdezzük, vájjon mi czélja, mi haszna, mi fontossága van a júniusi szakértők utólagos felvilágosításainak, ha nem az, hogy azok az egyetemi szakértők véleményének anyagát képezzék? Hiszen a törvényszék a júniusi szakértők munkálatát úgy sem akarja irányadóul tekinteni az itélethozásnál, mert ha ezt akarta volna tenni, akkor nem rendelte volna el az újabb vizsgálatot ős véleményadást. Maga az elrendelés birói ténye mutatja azt, hogy a júniusi szakértők munkálata oly hézagos, hogy azt biróilag az itélethozásnál irányadóul venni nem lehet.