Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-01-21 / 3. szám
A tiszadadai hulláról. A) Az egyetemi szakértők véleménye. A Tisza-Eszldron deczember 7-én és 8-án felvett újabb bonczleletet, a Budapestre küldött hullarészek vizsgálati eredményével kiegészítve. I. Az orvosok előterjesztése a visszatartott hullarészek kiadásának megtagadása ellen. Tekintetes törvényszék! Az iránt voltunk bátrak esedezni, hogy az egész tisza-dadai hullát dr. Trajtler és dr. Kiss orvosoknak, a múlt deczemberhó 8-áu hozzájuk intézett kérdéseinkre adandó válaszaikkal együtt, hozzánk inég véleményük elküldése előtt átszármaztatni méltóztassék. E kérelmünk nem lehetett törvénytelen, mert különben azt Szeyffert Ede főügyészi helyettes és Eötvös Károly védő ügyvéd aligha támogatták volna. A tekintetes törvényszék ép úgy fel volt jogosítva e kérelmünket teljesíteni, mint azt viszautasitani. Kérelmünk el lett utasítva, s mégis véleményünk beadására hivatunk fel. Ezt tenni jogában állotta t. törvényszéknek és mi a törvény előtt meghajolva, a kiszabott határidőn belül véleményünket be is küldjük. De a t. törvényszék határozatához oly indokolásokat fűzött, melyek magukban azon szemrehányást foglalják, hogy mi a tiszadadai hulla megmérhetősége és mérhetetlenségét illetőleg ellentmondásokba keveredtünk volna, hogy mi kérdéseket intéztünk és dolgokat vizsgálni akartunk volna, melyek véleményünkkel semmi tárgyi kapcsolatban nem állanak, és végre felőlünk felteszi azt, hogy mi dr. Trajtler és dr. Kiss által kérdéseinkre adandó válaszaiknak véleményünk befejezése előtt eszközlendő beküldéséről magunk lemondottunk volna. Minthogy ezen állítások azonban részben a tek. törvényszék félreértésén, részben pedig orvosi tanácsadóinak téves nézetem alapulnak, ennélfogva a törvény sérthetetlensége ellen nem vétünk talán és nekünk sértetteknek és bántottaknak, kiknek tudományos következetessége és eljárásunk abszolút helyessége meg nem érdemelt módon beszennyeztetett, meg lesz engedve, hogy amaz állításokat a tekintetes törvényszék iránti tartozó tekintettel megvilágítsuk. Mi Trajtler és Kiss orvosoknak azon kérelmét, hogy nekiek az engedélyezett három napi határidő helyett kérdéseinkre adandó Írásbeli válaszunkra nyolcz nap engedtessék, támogattuk, mivel véleményünk beadására adott 10 napi határidő csak azon naptól számítható, melyen vagy a hulla áztatása befejeztetett, vagy amelyen a hulla átküldése iránti kérvényünkre hozott visszautasító határozat nekünk kézbesítve lett, ennélfogva nekünk mindenesetre legalább 15 napunk volt arra, hogy véleményünket megszerkeszthessük. Mi kijelentettük, hogy véleményünk nagyobbik részét még dr. Trajtler és dr. Kiss feleleteinek beérkezte előtt is elkészíthetjük, az ezen feleletekre vonatkozó részt azonban azoknak beérkezte után és az imént említett 15 napi határidőnknek utolsó napjaiban fogjuk pótlólag hozzá függeszteni. Sohasem jelentettük azonban ki azt, hogy véleményünk megszerkesztéséhez dr. Trajtler és dr. Kiss feleleteire szükségünk ne volna. Sajátságos logika is tulajdonittatik nekünk, hogy t. i. elébb feladatunk megoldásához bizonyos kérdésekre adandó válaszok szükségességét jelentettük ki, és mihelyt nekünk ezen véleményünket megelőző feleleteknek megküldése a vizsgálóbíró részéről megigértetett, nyomban és önkénytesen ezen idejekoráu való beküldésről lemondottunk volna. Ez az, mit t. törvényszék félreértésének neveztünk és bizonyára nem kerülend nagy fáradságába meggyőződni arról, hogy a tévedés a t. törvényszék, és nem a mi részünkön volt. Az egyedül lehetséges és centiméterig pontos meg- mérési módja a kiásott, összeaszott és kigyószerüen összekuporodott, az egyenesre nyújtásra való törekvésnél a megdermedt lágyrészek törésével és az epiphysisek leválásával fenyegetődző tisza-dadai hullának olyformán eszközölhető, hogy a csontvázat áztatják, a lágyrészektől megfosztott csontokat egymáshoz kapcsolják, és rég megállapított tabellák szerint a perczentualis magasságát a lágyrészeknek hozzászámolják, ami 8 napi időt, ezenfelül áztató és terjedelmesebb mérőkészülékeket igényel, a mik a tisza-eszlári kunyhóban hiányzottak, de amik a jól berendezett budapesti boncztani intézetben rendelkezésünkre állottak volna. Ha tehát mi a mérés eszközlését Tisza-Eszláron lehetetlennek, Budapesten azonban lehetségesnek jelentettük ki, úgy nem fedezhetjük fel azon ellentmondást, melyre a tek. törvényszék czéloz, és mely azon indokok között, hogy miért nem szolgáltatott ki az egész hulla, szerepet játszik. A tekintetes törvényszék ez alkalommal az önmagában véve egészen helyes megjegyzést teszi, hogy a tisza-dadai hulla mérését nekünk meg sem hagyta; de a tekintetes törvényszék fel- szóllitott bennünket, hogy a fogak és csontokból a szóban forgó egyén korát határozzuk meg, e nehéz meghatározásnál azonban a csontváz hossza segédeszköz gyanánt szolgál és ennélfogva a szakértő az életkor iránti kérdéssel a hosszmérték iránti kérdést is felvetettnek tartja. De a jövő felülvizsgálat sem lehetett kényszerítő ok arra, hogy tőlünk a hulla nagyobb és tanulságosabb része megtagadtassék, mert nem egyedül a maczeráczió, mi a szolgák dolga, nem az epiphysisek leválásának megfigyelése, a felülvizsgáló feladata, hanem ezen epiphysisek pontos megfigyelése, a nehéz következtetések, a melyek ezek alkatából vonhatók voltak és ez mind ép oly mértékben módjában állott volna a fe- lülvizsgálóknak, ha a megtagadott csontokat áztatás végett nekünk megküldték volna; az egész különbség mindöszsze abban állott volna, hogy azon előnyök, melyek immár egyedül a felülvizsgálóknak maradnak fentartva, nekünk is osztályrészül estek volna. Hogy nekünk a hozzánk intézett kérdések lehetőleg alapos tisztázására mely gyógytani adatokra van szükségünk, és melyekre nincs, ez nem jogi hanem tisztán orvostani kérdés, és nem szerénytelenség, hogy ha magunknak speczialis szakmáinkban szélesebb látkört, terjedtebb szemléletet és finomabb érzést tulajdonítunk egymástól látszólag távol álló dolgok összefüggésbe hozatalára nézve, mint a milyennel bírnak a tekintetes nyíregyházai törvényszék orvosi bizalmi férfiai, kik lehetnek ugyan derék gyógyorvosok, de nem specziálisták az itt kérdésben forgó szakokban. De eltekintve ezen általános szempontoktól, részletesen is ki tudjuk mutatni, hogy a dr. Trajtler és dr. Kisshez általunk intézett három kérdés közül egyetlen egy sem volt olyan, mely a hozzánk feltett kérdések megválaszolásával a legszorosabb kapcsolatban ne állana. Ha arra kell felelnünk, vájjon a szóban levő egyén valóban anaemiában halt-e meg és mi — minekutána a bonczjegyzőkönyvük- ben az anaemia bizonyitásául felhozott okok tarthatatlansága felől meggyőződtünk — dr. Trajtler és dr. Kiss uraktól kérdezzük, hogy állításukat más okokkal is támogathatják-e? úgy az azon uraknak ugyan kényelmetlen kérdés lehet, de bizonyára nem hiábavaló. Ha a főállam- ügyészi helyettes tőlünk azt kérdezi, hogy a kéz- és lábbőr finomsága a Trajtler-Kiss-féle jegyzőkönyv értelméhez képest csakugyan kizárja-e a durvább munkát és mezitlábjárást, és ha mi tudjuk azt, hogy hasonló bőrfinomság vizi hullákon, kérges kéz és lábon a felső bőr lehullása folytán elő áll, nem a dolgokra tartozó kérdés-e az, ha mi ez aggályokra Dr. Trajtler és Dr. Kisst figyelmessé tettük, és őket ezzel közvetetten felszólítottuk, hogy tudassák, vájjon a kéz- és lábbőrbe tett metszés által a felbőrnek feltételezett létezéséről valóban meg is győződtek-e ? Ha a főállamügyészi helyettes tőlünk felvilágosítást kíván az iránt, vájjon a módszer, melylyel Dr. Trajtler és Dr. Kiss a tisza-dadai hulla nemzőrészeit megvizsgálták, csakugyan biztosítékot nyujt-e amaz orvosok abbeli kijelentésére nézve, hogy a hulla „a nemi közösülésnek nagy mérvbeni gyakorlását bizonyítja,“ ha a bonczjegyzőkönyvben ezen vizsgálati módszerről egy sző sincsen említve, igazán nem a dologra tartozó kérdés-e az, midőn mi dr. Trajtler és dr. Kiss urakat az iránt interpelláltuk, vájjon ezen rendkívül fontos eredményre egyszerű kutaszoiás, (mely mitsem bizonyítana), avagy a hüvely felmetszése és megmérése által keresztülvitt vizsgálat alapján jutottak-e? E nyilatkozatunkkal szakférfiúi becsületünknek tartoztunk, nehogy idegen országok tekintélyei, a kik törvényszékeik részéről jogos kívánságaikkal szemben kíméletesebb bánásmódhoz vannak szokva, bennünket szaktudomány hiányával, avagy a szükséges tények kutatása körüli hanyagsággal rójjanak meg, midőn fáradságos kerülő utakon kell bebizonyítanunk azt, a mi kedvező körülmények között kevés szóval eszközölhető volna, sőt midőn egyik-másik fontos, más esetben könnyen megfejthető kérdésre a felelettel egyelőre, sőt talán örökre adósoknak kell maradnunk. II. A Budapesten felvett lelet s válasz a bírósági kérdésekre. Az „Orvosi Hetilap“ közli a tisza-dadai hullának részint a második bonczolás alkalmával borszeszben eltett és az egyetemi szakértők által Budapestre hozott bőr darabjain, részint a nyíregyházi törvényszék végzései alapján Budapestre átszállított hullarészek újból való megvizsgálásának eredményét. Ez képezi az egyetemi szakértők véleményének második részét s következőleg hangzik • A) Hajak és szőrökA szempillákon, nevezetesen a jobb felsőn a 8 mm. hosszúságú, setétbarna pillaszőrök a rendes számtól el nem ütő mennyiségben vannak jelen. Hogy ezen pillaszörők és a szempillák a második bonczolás alkalmával a szakértők figyelmét elkerülték, részint a bonczoló helyiség setét voltában, főleg pedig abban leli magyarázatát, hogy a szemteke összetöpörödése folytán a szempillák a szemöldökszőrökkel együtt erősen visszahúzódtak a szemgödörbe. Kézi nagyitóval tekintve a homlok bőrét, rendes hosz- szuságu, kihegyesedve végződő pehelyszőrök láthatók rendes számban. Mind a pilla, mind az említett pehelyszőrök húzásnak engedve, hagymástól együtt könnyen kihuzhatók. Szabadon kiálló szemöldökszőrök a pergamentszerü, összetöpörödött, setétbarna bőr felszínén kézi nagyitóval nem láthatók. Azonban a megfelelő helyekről vett bőrnek haránt metszetén sok festenyt tartalmazó, tehát setétbarna szinü szemöldökszőrök, melyeknek egyesei megmérve, 00.48 mm. vastagok fordulnak elő, nem ugyan a rendes, de elegendő mennyiségben. Ezen szemöldökszőrök közül a legtöbb, a nyert haránt metszeteken, nem terjed a bőr felszínén túl, melynek hám- és irharétege elenyészett, hanem annak felszíne közelében harántul vagy kissé ferdén és gyengén egyenetlenül végződik; némely szemöldökszőr azonban a górcsövi metszeteken kevéssé a bőr felszínén is tülemelke- dik s ugyanolyan véget mutat, mint az előbb említettek. A koponyát fedő bőrön, melynek hám- és irharétege szintén hiányzik, kézi-nagyitóval nézve, csak itl-ott mutatkoznak épen a bőr felszínéig terjedő és a hajak végeinek megfelelő setét pontok; legnagyobbrészt azonban ilynemű vizsgálatnál nem a hajak végei, hanem az üres hajtüszők nyílásainak megfelelő apró bemélyedések mutatkoznak. Némely górcsövi hossz- és haránt metszetein az összeesett hajtűszők között, ezek számának körülbelül i/3— i/a-ét tevő mennyiségben, hajgyököket tartalmazó tüszők is fordulnak elő. Ezeu hajak világos-barna színűek, és velőállományuk — valószínűleg a rothadás következtében — jól fel nem ismerhető; egyesek megmérve 0'0073 inra. átmérőt mutatnak. Némely hajgyökerek épen a bőr felszínéig érnek, s ezek, valamint a mélyebben, azaz a bőr felszíne alatt végződök haránt, vagy kevéssé ferde végződésüek. A végződés! felszín fel nem foszladozott, igen kevéssé egyenetlen majdnem sima, körzete éles, s le nem csiszolt. A nagy szeméremajkon világos, majdnem festeny nélküli pehelyszőrök, 0.0190 átmérővel fordulnak elő gyéren, melyek a bőr felszínén kissé tülemelkednek. Azonkívül gyéren világosbarna, velőállományt nem mutató, s 0'032 mm. átmérőjű szeméremszőrök észleltettek, melyeknek egyesei a górcsövi haránt metszeteken a felszínen kissé túlemelkedve végződnek, ugyanoly módon, mint ez fentebb a fejtető hajairól emlittetett. A hónaljszőrök vizsgálata, melyek az ivarszőrök vizsgálata után úgyis csak mellékes fontosságiaknak látszanak, a bőrnek tökéletes rothadása folytán, ezen a helyen nem volt foganatosítható. B) Lágy részek. A bádogszelenczében elküldött és a hullarészeket fedő földnek pontos átkutatása után sem találtattak körmök, vagy ezekhez hasonló maradványok; úgyszintén nem voltunk képesek a rothadásban levő részek között a méh, petefészek és szív nyomaira akadni. Ellenben jelen volt egy körülbelül gyermekököl nagyságú rothadt tüdődarab, mely vizen úszott, s megtaláltatott az egyik vese, mely átmetszetén nem mutatja a többi részekhez hasonló barna szint és a zsíros, pépszerü összeállítást, hanem a rendeshez közel álló vereses szinü, s tömött tapintatu. A többi lágy részek szalonnabőrhöz hasonló tapintatu, setétbarna szinü összetöpörödött bőrből, s erős rothadásban levő izomzatból, nevezetesen hát- és farizomzatból állanak. C) Csontok. Hideg, majd langyos vízben áztatás és a lágy részekről való megtisztítás után a csontok piszkos, világos barna színűek, s a hely alkalmatlan volta miatt meg nem állapítható következő viszonyokat mutatják. A koponya térfogata 50 cm. a külső hangvezetékek közepétől harántul a fejtetőre alkalmazott szalagmérték 34 cm.; a nyíl átmérője 164 mm.; legnagyobb harántátmérő 148 mm.; csecsnyujtványoknak egymástóli távolsága 98 mm.; az arcz magassága (az orr-homlokvarrattól az áll- csucsig) 102 mm., a felső állcsont magassága 58 mm. Szemöldökivek (arcus superciliares) gyengén kifejlettek. A homloköblök, melyek a homlokcsontnak külső megtekintésénél gyöngén kifejlődve mutatkoznak, s a második bonczolás alkalmával ilyenekül emlittettek fel, most a homlokcsontnak több helyen való felfürészelése után elég jól kifejlődve találtattak, amennyiben az öblöket elválasztó sövény mellett, az orr-homlokvarrattól számítva, 11 mm. magasak, 7 mm. mélyek és a sövénytől kifelé 26 mm.-re, (egész a felső szemgödri bemetszésig) terjednek. Az öböl 8 mm. távolságban a középvonaltól, a felső szemgödri széltől számítva, 20 mm.-re terjed, a homlokcsont vízszintes részének két lemeze közé, s ezen szemgödör feletti öböl (sinus sup- raorbitalis) a felső szeragödri szél tájékán 5 mm. A jobboldali torkolatlik jóval szükebb, mint a bal (az utóbbi belülről mérve 8 mm. magas és 11 mm. széles, mig az utóbbi 4 mm. magas és 8 mm. széles). Varratcsont a koponyán nem fordult elő. A dobhártya nincs jelen, de a kis hallás-csontocskák a dobüregben feküsznek; egyébbként a dobüreg üres, föld vagy iszapnak nyomai sem látszanak. A felső álcsontnak a bölcsesség-fogakat befogadó üregei tágak, gömbölydedek, s szoros értelemben vett fogmeder (alveolus) mely a gyökereket környezné, miután az utóbbiak is hiányzanak a bölcsesség-fogakon, illetőleg képződésük legelső állapotában vannak, még nem létezik. A kivett bölcsességfognak koronája tömör, s a fogüreg csak a vékonykérgü nyakra szorítkozik. Az alsó bölcsességfogakat környező csontüreg 2'/a mm.-nyi likon át a csont fogmedri szélen nyílik. Az alsó állcsont hossza az állesucstól egész a szegletig 80 mm.; az ág magassága a szeglettől a fejecsig 45 mm. Az alsó bölcsességfogak gödrei az állkapocsban egészen olyan viszonyuak, mint a felsőben. Az utólsó előtti zápfog ürege a nyaknak szintáján 5 mm. hosszú és 2 mm. széles, ugyanitt a fogállomány 2 mm. vastag. A csigolyatestek epiphysisei nagyrészt még nem képeznek összefüggő lemezeket, hanem közepett hiányosak, Va— 1 mm. vastagságúak. A hordafejecsek epiphysisei vékony csontleinezkékből állanak. A keresztcsont 3-ik, 4-ik és 5-ik, de különösen a harmadik és negyedik állcsigolyá- jának testei az epiphysis-lemezek közvetítésével részben összeforradva mutatkoznak. A tömeges oldalrészek (massae lateralis) az ivek, és álizületi nyujtványok már összeforrtak s csak hátulról tekintve tűnnek elő, a tömeges oldalrészeken az egyes csigolyáknak megfelelő hasadékok. Ennek folytán áztatás közben a keresztcsontnak elküldött jobboldali fele egyes részeire szét nem hullott. A lapoczko. alapjánál 12 cm. hosszú, hollóornyujtvá- nyának töve a felső részen teljesen összetört, úgy, hogy felülről nézve forradási hely sem mutatkozik; ellenben alulról tekintve, még szabad; felfelé félig letörve látható, s hogy felső fele, részben oda van forrva, alsó fele azonban még nem. A karcsont hossza 26.6 cm.; körfogata, testének közepén 5 ez. Alsó epiphysise (a görge és a fejecses kiemelkedés) teljesen odaforradt, úgy, hogy a forradás nyomai még átfürészelés után sem mutatkoznak. A singcsont hossza a kampónyujtvány csúcsától egész az alsó epiphysisig (eme nélkül) 20 ez. A kampónyujtvány (olecranon) teljesen kifejlődött ős odafortt; az izületi felszínen összeforradás nyomai nem mutatkoznak; ellenben a hátulső felszínen elenyészőben levő keskeny haránt rés látható, mely azonban csak 2 mm. mélységre nyomul be. Hosszátfürészelésen a kampónyujtvány odaforradásának nyomai nem látszanak. A medenczecsonton a mellső felső cslpőtövisnek a liátulsótól való távolsága 13'/2 czm.; aconjungata(amennyire a második bonczolás alkalmával szétfürészelt medenczecsonton meglehet határozni) 10 cm. A csípőtarély még porezos, azonban benne 2 helyen csontmagvak találhatók, melyek mellsőbbike 19 mm, hosszú, 2 mm. vastag, a hátulsó 8 mm. hosszú és 1 mm. vastag. A mellső alsó csípőtövis csontmagva 10 cm. hosszú, 3 mm. vastag. A medenczecsont három része közül a forradási helyen áztatás után csak a szemérem- és ülcson- tok nincsenek egymással összeforradva; ellenben az ülesont a cspíőcsonttal, valamint a szeméremcsont a cslpőcsonttal erősen összeforrt, úgy, hogy belülről nézve ott az összeforradás helye kissé kiemelkedő lécz alakjában mutatkozik. Az izvápai oldalról tekintve, a középen az összeforradás teljes, csak a duglik, és a nagy ülőlik felé mutatkoznak keskeny hasadékok. A ezombcsont a nagy tompor csúcsától a külső bütyök végéig 38 cm. hosszú, testének körfogata a középen 7 cm. A nagy tompor az áztatás által magától levált, ellenben a kistompor, mely már szintén jól kifejlődött, teljesen oda van forrva, s bár a forradási hely kívül mutatkozik, erővel sem választhatóié; a az átfürészelt metszetlapon a forradás helye nem látszik. A sípcsont belül mérve 31 cm. hosszú, az epiphysisek az áztatás által maguktól leváltak. A sarkcsont hátulsó csontmagva teljesen kifejlődött s bár külső szemléletnél összeforradásának helyei még mutatkoznak, erővel sem választható le a sarkcsontról. Hosszát-fürészelésén a hátulső csontmag odaforradásának vonala közepett nem látszik, s csak a szélek felé vehető ki. Vélemény. A nyíregyházi kir. törvényszék által alólirott szakértőkhöz intézett és eddig meg nem fejtett kérdéseket illetőleg, az első két kérdésre, hogy a) a hulla csontszervezetének és fejlettségének, valamint b) a fogak állásának és fejlődésének tüzetes átvizsgálása alapján mily életkorú lehetett a pótvizsgáit hulla“, alólirottak a következőkben válaszolnak: Mind a fogak állapota, mind a csontok fejlettsége arra mutat, hogy a pótvizsgáit hulla az úgynevezett fanosodási vagy ivarérődési időszakban volt, mely terjed a 14-től egész a 16-ik legfeljebb a 17-ik évig, s némely egyéneknél egy vagy két évvel korábban, másoknál későbben szokott beállni. Bizonyosan látszik, hogy 14 éven alul és 17 éven felül a hulla nem volt, de hogy ezen évek közül, melyik illik pontosan a hullára, az a jelen esetben határozottsággal ki nem mondható, még pedig a következő okok alapján:
