Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-25 / 26. szám

NYÍRVXDÉ K.« Midőn ezeket szerencsénk van a t. érdekeltek és tanügy barátok becses tudomására hozni, egyúttal kórjuk — ezen, a népnevelését czélzó törekvésünkhöz — továbbra is szíves támogatásukat. Nyíregyházán 1882-ik év junius 21-én. Honfiúi üdvözlettel : László János, Stoffau Lajos, rend. I,iz. elnök. rend. biz. jegyzó. Nyilvános számadás és köszönet. A Kisvárda vidéki felekezet nélküli népnevelési egy­let, f. évi májushó 30-án Kisvárdán, saját póuztára javára, tombolával egybekötött majálist rendezvén. I. Bevétel volt 656 frt — II. Kiadás 322 frt 54 kr. és igy tiszta fölösleg .... 333 frt 50 kr. mutatkozott, mely az egyleti tőkéhez ciatoltatott. Felülfizetést tettek: Elefáuti János 1 ft, Dr. Farkas Balázs 9 ft, Dr. Ré­vész Miksa 1 ft, Dr. Józsa András 9 ft, Radnai Ferencz 1 ft, Ferenczy Gyula 4 ft, Ferenczy Emil 4 ft. Szőgyényi Emil 3 ft, Harsányi Menyhért 3 ft, Okolicsáuyi Menyhért 4 ft, Czóbel István 2 ft, Ibrányi László 2 ft, Liptay Ká­roly 2 ft, özv. Báró Horvát Gedeonná 2 ft, Halasi Lajos 1 ft, Balkáuyi Gyula 1 ft, Pilissy László 10 ft, Krausz Mór 1 ft, Sohajda István 2 ft, Kovács Lajos 1 ft, Szesz­tina Lajos 7 frt. A Tombolához nyeremény tárgyakkal járultás Já­szay Miklósné, Jászay Arauka, Sarvay Jánosné, Farkas Dóra, Kozma Jauka, Nozdroviczky Jenőné, Kastal Ida, Czóbel Iuiréné, Czóbel Mika Dr. Rosenblüth Bernátbné, Weizer Mariska, Kovács Mária, Báró Horváth Gedeou­né, Komoróczy Aladárné, Hrabovszky Rudolfné, Dr. Ré­vész Miksáné, Radnai nővérek, Fendt Ottóné, Dr Ua­gár Józsefné, Wind Heimanné, Hatala Emma és Luiza, Propper Ilona és Margit, Rézler Györgyné, Harsányi Menyhértné, Vay Péterué, Dr. Józsa Audrásné, Farkas Györgyné, Farkas Gerőné, Grosz Berta, Harsányi Ka­tinka, Vay Gabriella, Liptay Béláné, Gróf Forgách Lász­lóné, Kállay Szeréna, Okolicsányi Anna. Az egylet a megjelent közönségnek általában, kü­lönösen pedig azou úrhölgyeknek, kik tombola uyereinény tárgyakat voltak szívesek adui, és a sorsjegyek elárusi­tását eszközölték továbbá a felülfizetésekért, és végre a kisvárdai közbirtokosságnak, mely az összes helyisé­geket díjmentesen engedte át.- a rendező-bizottság ne­vében hálás köszönetet mond Vay Péter, Balkáuyi Gyula, r. biz. elnök . jegyzó. Meghívó. A »Felső-tiszavidéki gazdasági egyesülete igazgató választmánya f. 1882. évi junius hó 28-áu d. e. 10 óra­kor a megyeháza termében ülést tart, melyre a t. vá­lasztmányi tag urak tisztelettel meghivatnak. Nyíregyházán, 1882. juniushó 23 án. Elnöki megbízásból Szentkirályi János, egyleti titkár. ÚJDONSÁGOK. (n.) A szabolcsmegyei jegyzők egylete, folyó hó 28-adikán Nyíregyházán, az »Eurőpá*-hoz czimzett vendéglő éttermében, gyűlést tart, a szervezkedés és némely fontos kérdés megbeszélése tárgyában: (!) A Dada és Lök közt ma egy hete kifogott s hétfőn és kedden megvizsgált hulla, amelyről oly hatá­rozottan állították, hogy Solymosí Eszter hullája, mint a nyomozatból s bonczolásból kitűnt, nem Solymosí Eszter hullája; a rajta volt ruha azonban határozottan Soly­mosí Eszteré. A talált hulla 20 évesnél is idősebbnek constatáltatott; ezen kivül kezei fehérsége és finomsága nem paraszt leányra vallanak. A hullát a Tiszán lefelé utazott tutajosok tették partra s adták át egy ott ta­lált kerülőnek, a községi elöljáróságnak leendő átadás végett. A tutajosokat nyomozzák. Ez ujabb körülmény által az eszlári eset egészen más irányba tereitetetett. Most már a talált hulla kiléte s a Solymosí Eszter ru­házatának mikénti előkerülése is a vizsgálat tárgyát képezi. X A nagyvendéglő istálója tegnap előtt dél után 6 és 7 óra közt leégett. Azt beszélik, hogy gonosz kezek műve lett volna. — Folyó évi junius 27, azaz kedden lesz a váro­sunkban időző színtársulat kitűnő énekesének Erczy Fe­reneznek jutalomjátéka. Előadatik: „Domi, az amerikai majom." Felhívjuk rá a n. é. közönség figyelmét s párt­fogását. Kárpótoljuk őt részben azon élvezetes estékért, melyet hébekorban nekünk kitűnő játékával és dalaival nyújtott. (s.) A Szt-Mihályon tervezett távírda felállításához szükséges előkészületek, mint ottani rendes levelezőnk értesiti lapunkat, már megtétettek, amennyiben az ahoz kívántató szerek és eszközök Debreczenből már átszál­littattak. A távirdai hivatal, Lukács Ferencz buzgó és tevékeny postatiszt ur felügyelete alatt, a postahivatalnál leend berendezve. E távirdai huzal által T.-Dob, T.-Lök, Szt.-Mihály, és Nánás lesznek összekötve. (sz.) Dr. Konthy Gyula az összes orvosi tudományok tűdora, Konty József Debreczen városa alkapitányának fija városunkban telepedett le, hogy tudományos ismereteit körünkben érvényesítse a szenvedők között, Sok szerencsét kívánunk működéséhez. (g) Téth és Székely szövetkezett községekben folyó hó 18-án tartatott meg a jegyzői választás. Mint leve­lezőnk írja Komjáthy József helyettesitett jegyzőjelölt választatott meg egyhangúlag. Pénzkezelőül Dobay Mi­hály szintén egyhangúlag választatott meg. Különösen Téth közs«'g örül e választásnak, amennyiben hiszi és reméli, hogy az uj jegyző mindent el fog követni a téthi zavaros ügyek tisztázása végett. — Értesítés. A gör. katb. elemi iskolákban a 2-ik félévi vizsgák e hó 29-én kezdetnek meg, melyre ugy az érdekelt felek, valamint a tanügy barátai tisztelettel meghívatnak. X A Nyíregyházáról folyó hó 10-edikén megszökött L. B. honvéd huszár a szentmihályi elöljáróság által elfogatott; előbb azouban, mintsem századához visszaki­sértetett volna, a börtönben egy testvére által beadott pisztolylyal meglőtte magát. A mellén ejtett sebet az orvos halálosnak mondotta ugyan, de az ifjúi erős orgá­num legyőzte a seb fájdalmait annyira, hogy rövid időn teljesen felgyógyul. (Posta ügy) Mihez tartás végett tudatjuk a közön­séggel, hogy postai elszállítás végett, egy szállítólevéllel legfeljebb három küldemény adható fel ugy azonban, ha közülök egyik sincs utánvétellel terhelve, egyik sem tartalmaz gyorsan romlandó tárgyakat, és ha azok nemcsak és ugyanazon feladótól, ugyanazon és egy czimzettnek szólnak, hanem különben is mind egyneműek. (!!) A még forgalomban levő 5 frtos bankjegyek (1860. julius 7. keletűek) e hó lefolyása után sem a központi állampénztárnál, sem az álcaláuos forgalomban nem fog­nak fizetésképen elfogadtatni. A központi állampénztár e határidőn tul az 5 forintos bankjegyeket csak kicse­rélés utján fogadja el. A régi 10 frtos bankjegyeket (1863. januar 15. kelettel az osztrák-magyar bank budapesti és bécsi főintézetei már ez év január 1-től szintén csak csak kicserélés utján fogadják el. X A hadmentességi dij fizetése alól, egy ujabb pénzügyminiszteri rendelet értelmében, az állami, vala­miut a földművelési, ipar és kereskedelmi felsőbb nép­és polgári iskolánál, tanitóképezdéknél s ezzel kapcsola­tos gyakorló iskoláknál működő tanítók és tanítójelöltek fölineutetuek. * Spitz Sámuel kisvárdai lakos vezetéknevét köze­lebb Szabolcsi-ra, kérte átváltoztatni. (kk) Az erdészeti államvizsgát tenni szándékozók felhívatnak, hogy a vizsgatétel engedélyeért, a fennálló vizsgálati szabályrendelet értelmében, beadandó folya modványukat, a szabályszerüleg szükséges okmányokkal és szakbeli leírással felszerelve, legkésőbb folyó évi ju­iiushó végéig, az erdészeti államvizsga-bizottság elnöké­hez, Bedő Albert országos főerdőmesterhez (Budapest, földmivelési minisztérium) bérmentve küldjék be. Az ál­lamvizsgák megkezdésének napja, a fentebb emiitett szabályrendelet 2. §-a értelmében fog annak idején köz­zététetni. (bp.) A magyar nyelv érdekében a m. kir. köz­oktatási miniszter, az 1879 ik évi 18-ik s a magyar nyelv tanítását illető törvényezikk foganatosítása ügyében, a tanfelügyelőkhöz erélyes hangú rendeletet küldött, amely­ben valamennyi ide vonatkozó előbbi rendeleteinek szi­gorú végrehajtására, különösen annak ellenőrizésére uta­sítja őket, hogy 1883. jun. 30 án túl sem tanítóul (tanító­nőül), sem segédtanítóul senki ne alkalmaztassák, aki a magyar uyelvet beszédbeu és irásbau nem bírja. Egyúttal elrendeli, hogy mindazon egyének, akik idegen állami képezdében nyerték képesítésüket s 1868 óta léptek alkal­mazásba, kötelesek magukat honosíttatni s okleveleiket magyar állami érvényességre emelni. E czélból az ily tanítók valamelyik állami tanitóképezdében kötelesek a magyar történelem, földrajz és alkotmáuytauból póttan­képesitő vizsgálatot tenni s a vizsga eredménye alapján kérni oklevelük érvényesítését. (k) Az iskolai-, közművelődési- és egyéb intézetek számadásainak vizsgálatánál gyakran tapasztaltatott és az államszámvevőség által ismételve tétetett észrevétel az ellen, hogy a számadó közegek részéről, a bélyegtörvény határozmányainak pontos megtartására nem fordittatik kellő figyelem s hogy különösen a kereskedők és iparo­sok számlái azok, a melyek e tekintetben gyakori észre­vételre szolgáltatnak okot. A vallás és közoktatásügyi miniszter ennélfogva, a vezetése alatt álló intézetek szám­adó közegeit a bélyegilletéki szabályok szigorú megtar­tására utasította. Ez utasítást a kir. tanfelügyelőknek, az állami tanintézetek és az összes társulati tan- vagy nevelő­intézeteknek is megküldte és azokat ez alkalommal a következőkre figyelmezteti. Számlákon és nyugtatványo­kon a bélyegilleték oly módon rovandó le, hogy a meg­szabott értékű bélyegjegy az okmány vagy irat lapjára akkép ragasztassák fel, hogy az irat szövegének legalább egy sora, nem pedig az irat czime, a bélyegjegy alsó ré­szén keresztül írassék. Az okiratra a kiállítás után utó­lag felragasztott jegy nem létezőnek tekintetik. Kereske­dők és iparüzők követeléséről kiállított számlák, jegyzé­kek, kimutatások vagy hasonló iratok, ha 50 frtnál kisebb összegről szólanak, ívenként 1 kr; különben pedig iven­ként 5 kr. bélyeg alá esnek. Külföldön kiállított okira­tok, belföldre történt átszármaztatásuk után, 30 nap le­forgása alatt, a megfelelő bélyegjegyekkel ellátandók és felülbélyegzésük az illető adóhivatal által eszközlendő. Az, aki bélyegtelen számlát, vagy hasoniratot elfogad s ezt 15 nap alatt nem leletezteti: az elkövetett bélyeg­csonkításért másodsorban felelős. Színház. Kedden, juniushó 13-án. Abonyi Gyula jutalmaul: >A szerelem bolondjai*, szinmű4 felvonásban, irta Bariere és Tibout, fordította Feleki Miklós. Finom társalgási darab, több érdekes és megkapó momentumokkal. Kissé fél­tünk ugyan pár szereplőtől, akiket csak inas vagy czigány szerepekben láttunk mozogni még eddig; de félelmünk csakhamar eloszlott. Szentes (Hyppolit), pár erősebb hang­színezés leszámításával, igen tisztességesen oldotta meg fel­adatát. Medfjyaszay Evelin (LimoursMari) egyetlen szó ki­ejtésével megmutatta, hogy a naiv szereposztályban csak­nem felülmúlhatatlan. Midőn az erkélyi jelenetben Henry (Somló) mentegetőzésére azt mondja: »hogy hazudik 1 . .* hangsúlyozása a kedély-kifejezésnek tökélye volt. Cséky Li­na Limour8grófnéban valóságos szenvedő Madonnát tüutetett fel. A titkolt fájdalom és a lelki szenvedés nyomai magasz­tos vonásokban nyilvánultak játékában. Gyermekének megszólalásakor az anyai öröm őrületes magasságaig emel­kedett, mialatt hang-, arcz-és tagjátéka : művészi öszhan­got képezett. Demjén Mari (Ronzoff Éva) babérjai nem a salonokban zöldülnek. Közönség kevés. Ugy látszik, hogy ma csak a bohóezok számára nyílnak a virágok és te­remnek a bankók. A komoly, az igazi művészet iránt ki­halt az érzék Szerdán juniushó 14 én »Gascognei nemes*, regényes víg operette 4 felvonásban, írták Sue Jenő regénye után Zell F. és Genée Richárd, zenéjét szerzé Souppé, fordítot­ta E. Illés László. Kedves zenéjü, érdekes meséjü sima, szolid és fényes kiállítású opperette. Szeretjük hinni, hogy másodszori szinrehozatala eredmény-dusabb lenne. Csütörtökön juuiushó 15-én: A bagdádi herczeg­nő«, színmű 3 felvonásban, irta ifj. Dumas Sándor, for­dította Paulay Ede. Igen szép erkölcsi irányú mü, ame­lyet Cséky Lina (Lianette), Somló Sándor (Jean de Hun) és Abonyi Gyula (bankár) remek játékuk csak emeltek becsében. Közönség közép számban. Szombaton, juniushó 17-én, Blaha Luiza asszony első vendégjátékául: »A piros bugyelláris,* irta Csep­reghy F. Darab és a tisztelt vendégművésznő egyaránt ismeretesek közönségünk előtt. Ujat tehát egyikről sem mondhatunk. Legföljebb az igazgatói tapintatlan eljá­ráshoz lebetue szólani; ha azt, átlátva tévedését a hely­árak aránytalan és szokatlan fölemelésénél, már helyre nem ütötte volna. Az^első előadás emez okból feltűnően kevés közönség előtt folyt le; következéskép a vendég­szereplő fogadtatása sem lehetett oly meleg és zajos, mint máskor volt. Nyilt-tér; 5*) Olvasván a Szabolcsmegyei Közlöny* 26-dik szá­mában, a »Nyirvidék* 25-ödik számának »Közönség köréből czimü rovatban megjelent czikkemre Maurer Ká­roly szerkesztő által adott minősithetlen válasz formáját; miután abban olyasmik vannak a közönség elé hozva oly modorban és czélzásokkal, hogy azokra röviden felelnem nemcsak lehetetlen, de nem is szabad, szemben az érin­tettek komoly voltával és gyanús tendeucziájával: ezúttal csak annyit jelzek, hogy érdemleges viszonválaszomat a »Nyirvidék legközelebbi számában fogom közzétenni. Egy orvosnövendék. Vélemény a „Sz. K." 26. számában megjelent „T. olvasó közönséghez" czimü czikk felett. Minden, mi csak pillanatnyi hatást szül, tűrhető. Ezért nem tartám eddigelé helyénvalónak, a tisza-eszlári eset kérdésének felmerültétől, a mai napig a »Szab. Közi.* hasábjain megjelent, hihetőleg a felelős szerkesztő ur tollából eredett, nemcsak olvasásra nem méltó, de il­lemsértő közleményekre csak figyelmet is fordítani, an­nál kevésbbé felette véleményt koczkáztatni. De most midőn a f. évi juniushó 22-én megjelent számban, az »Egy orvosnövendék,* nem minden okot nélkülöző tanácsa ellenében, a »T. olvasóközönséghez in­tézett védekezését olvasom, lehetetlen egyrészről kifeje­zést nem adnom abbeli megbotránkozásomnak, hogy az igen t. szerkesztő ur nem átalja az »Egy orvosnövendéket* nem egészen roszakaratu, sőt lapja ez iránybani »virágzá­sát* illetőleg kívánatos (?) de talán kissé sértő tauácsért, a legrosszabb akarattal telt, határozottan sértő kifejezé­sekkel, 8 a gyűlölet bélyegét a legszembeötlőbben ma­gán viselő phrasisokkal illetni. Idéznék eme közléményből egy pár ily kitételt, ha egyrészt talán mindnyájunk előtt ismeretes nem volna az emiitett czikk, másrészt ha kellőleg méltányolni nem tudnám az olvasó közönség jobb sorsra méltó Ízlését. Nem akarok az »Egy orvosnövendék* védőjéül tekintetni, annál kevésbé, mert hiszem, hogy a »Szabolcs­megyei Közlöny* szerkesztője által ellenében használt sértégetésekért helyt álland magáért. Az, hogy őt illetőleg annyit is beszéltem, a hírlapirodalom iránt táplált jóin­sulatom folytán történt. Nem csekély meglepetés fogott el akkor, midőn a szerény szerkesztő ur, nagy arrogantiával bevallja, hogy biz' ő nem valami egyén a hírlapirodalom terén, mert őt már »egy orvosnövendék«-nél illetékesebb egyén is meg­dicsérte. — Valóban nem remélt szerénység !!!(?) Hanem azt hiszem, az egyszer kárba veszett az ön­dicséret kolportálása, mert észrevehette a figyelmes olvasó, hogy mennyire hivatott t. Maurer ur arra, hogy a magyar hírlapirodalom jóhirnevének megőrzésére hatékonyan köz­remüködhessék. Mert sokat kell még önnek tanulni t. szer­kesztő ur, mig a műveltség azon fokát is elérendi, hogy megbírálhassa, mily kevés képzett=éggel bir ön egy hirlap szerkesztésére, a hírlapirodalom mily alacsony niveauján áll az ön által szerkesztett >Szab. Közi.* s mily fel sem tűnő kis pont ön a hírlapírók koszorújában. Nem annyira hibás ön t. szerkesztő ur, mint aminőnek látszik, hanem hi­báztatandó, azon önben, s általában az emberiség nagyobb részében gyökeret vert hírvágy, mely kisebb-nagyobb mér­tékben mindnyájunkban föltalálható, és önben — sajnos, — maximumát érte el. Pedig hírnevet keresni nem lehet, hasztalan az utánna való kapkodás, s ha szerezhető is mes­terséges uton módon, az többuyire csak ideig óráig tart. „A jelent megcsalni könnyű, a jövendőt soha*, mondja koszo­rús írónk Kisfaludy Károly. Ami továbbá ama, az egész zsidó nemzet ellen in­tézett, gyűlöletet feltüntető nyilt czélzásokat illeti, enged­tessék meg pár megjegyzést tennem. A most közbeszéd tárgyát képező, Solymosi Eszter t.-eszlári leányon elkö­vetett, állítólag zsidók által történt vérvétel, mig egyrész­ről a legkomolyabb vizsgálat, nyomozás eszméjét szülte a keresztény világban, másrészt a zsidók össz-egyházát, az országos zsidóegyletet őszinte, az igazság kiderítését czélzó munkálkodásra szólitá fel. S nem történtek-e eléggé erélyes fellépések mindkét oldalról. A tett elkövetésével gyanúsítottak, börtönükben várják az ügy végleges lebo­nyolítását s nem-e ezt véli az által, hogy a Solymosi Eszter feltalálója számára 5000 frt jutalomdijat biztosit az orszá­gos zsidóegylet, elérni. És mégiB helyeselni látja a Szabolcsmegyei Közlöny t. szerkesztője nem eléggé qualifikálható eljárásával, az egész zsidó nemzetet bűnösnek declarálni azért, mert ez tigyet, — mely vallását a legkeserűbb megtámadás czél­pontjává teszi — magáévá tevén, annak véglebonyolitá­tását maga is óhajtja. Minő eljárás ez egy szerkesztőtől, hogy akkor, midőn köteles volna a közjólét érdekében *1 Az e rovat alatt közlóttekérti felelősség a beküldőt illeti. ' Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom