Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-18 / 25. szám

II

I. évfolyam. Nyíregyháza

. 25. szám

. Vasárnap, 1882. augusztushó 13. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN V A SÁRNAPON. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 frt. Félévre 2 „ Negyedévre 1 „ A községi jegyző e's tanitó uraknak egész evi-e csak két l'orint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piriujjer János és Jóba £lek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kivánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyilttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Doru & Comp által Hamburgban. Társadalmunk mételyei. II. A szegénység. Államnak nevezzük azt az emberi társaságot, amely oly czélból alakult, hogy bizonyos saját földterületen, ugyanazon törvények védelme, s egy közös kormány felsőbbsége alatt, az emberiség legfőbb javainak, u. m. a személy- és vagyonbiztonság, a szellemi és erkölcsi műveltség s a közös jólét elérhetését és birhatását, minden idegen megtámadtatás ellenében, közös erővel, magának és jogutódainak biztosítsa. Minthogy az államnak nemcsak az a czélja, hogy az emberi társas együttlétet biztosítsa; hanem czélja előmozdítani azon emberi törekvéseket is, amelyeknek elérésére az emberek társaságba állottak: eme czélok tulajdonképen és közvetlenül nem az államnak, hanem az államot tevő egyeseknek érdekeiket tárgyazzák. E czélok előmozdítása azonban, az állam czéljává is változhatnak: ha azok nemcsak egyesekre, hanem az összességre is kihatnak. Ekkor e czélok közérdekké válnak. Az állam fogalma és czélja tehát röviden következőleg határozható meg: „Az állam a nép öszszeségének eszmebeli egysége ; föladata elérni mindazt, ami természet és jogszerüleg szükséges az emberiség nagy czéljainak valósítása végett. Ahhoz, hogy egyes államok fennállhassanak, nem elég az egyesülés s a közös védelem szükséges volta; hanem kell lenni bizonyos tényezőknek, amelyek a benépesült területnek állami létjogosultságot, hatalmat és tekintélyt kölcsönözzenek. Ily tényezők nélkül állam nem képzelhető, s más államok által ilyenül el nem ismerhető. Ily szükséges tényezőkül ismertettek a többi közt: a lakosságnak táplálékot és lakhelyet nyújtó földterület, -a földterületet elfoglalva tartó s társadalomban élni kívánó emberek összesége, — vagyis a nép, akiknek érdekük, az állam főczélját képezik; a lakosság munkaképessége a mezőgazdaság, a kéziés gyári ipar, a kereskedelem, a tudományos ismeretek, a művészet és az önvédelem terén; a nép életéből és erkölcséből kifejlett alkotmány sat. Az államnak, mint amely nemcsak társadalom, hanem egyszersmind intézet s nagy erkölcsi testület is, joga van mindenek fölött, a létezéshez, az Önállósághoz és Önkormányzathoz, az elfoglalt és birtokba vett földterülethez, a szervezkedéshez s az önművelődés előmozdításához sat. Az elmondottakból tisztán láthatni tehát: hogy az állami földterület közös tulajdona az államterületen lakó népnek, amelyet közös erővel köteles védeni; tisztán látható, hogy az állam czélja közös, mely közös czél felé kell, hogy minden állampolgár egy szívvel-lélekkel törekedjék; tisztán láthatni, hogy az állam-polgárok erkölcsi fogalmaiknak ugyanazoknak kell lenniök. Ahhoz pedig, hogy mindez eléressék és érvényesüljön valamely államban: föltétlenül szükséges, hogy az állam nyelve egy és ugyanaz legyen. Csak igy értheti meg egymást a nép, igy forrhat össze egy egészszé.Vajha a vallás is egy volna! Oh mily nagyok, dicsők, nemesek, hatalmasak és gazdagok lennének az államok, ha egy és ugyanazon vallásos érzet dagasztaná az egyes polgárok kebelét! Lehet hogy még ez is be fog következni. De azért koránsem oly nagy baj még magában a valláskülönbség, hogy a kö/.ős állami czélok valósításánál akadályul szólná Ina. Van azonban egy létföltétel, amelynek egynek kell lenni minden életrevaló, művelt államban; a mely ha szétágazott, nincs hatalom, amely az állam fennállását biztosithatná. Ez egyetlen létföltétel: az érdek-közösség. Hogy az érdek közös legyen: közösnek kell lenni mindazon vagyonnak, amely az állam fennállását biztosítja s az állampolgárok jólétét előmozdítja; egy családot kell képezni az állam lakosságának; közösnek kell lenni a szív melegének, a szeretetnek és a barátságnak. Mindezeket pedig biztosítja a vagyon-forgalom. Amely államban a vagyonforgalom, bármi társadalmi, vagy faji érdekek nyomása által, megakadályoztatik s egymástól elkülönített körben mozog csupán: ott közös czélról, közös jólétről, közös szeretetről, közös érdekről szó sem lehet. Épen oly kóros állapot ez az állani életében, mint a vérkeringés fenakatlása az emberi physicumban. Előbb-utóbb fel kell bomlani az életuiűszerveknek s bekövetkezni a feloszlásnak, a megsemmisülésnek. Minden dolog, ami nem természetszerű: nem életre való s előbb-utóbb megboszulja magát ugy az anyagi, mint az erkölcsi világban. Amely államban az egy és ugyanazon politikai jogokat élvező polgárság, társadalmilag nem képez egy egészet; ha akad benne oly elem, amelynek erkölcsi elvei és társadalmi szokásai s anyagi és szellemi czéljai kirívó ellentétben állanak, az állam tulajdonképeni részét képező elem erkölcsi nézeteivel, társadalmi szokásaival s anyagi és szellemi czéljaival; ha ez ellentétes elemek teljesen elszigetelik magukat s nem akarnak egygyé forrni, beolvadni az államtestbe, hanem külön speciális czél és irány felé törekszenek: ott a dolgok nem természetes medrükben folynak; ott nincs egészséges vérlüktetés; ott nincs egy-akarat; ott az állam czéljai soha sem lesznek megvalósítva; ott a közös, az általános jólétnek nincs meg saját természetes alapja; ott nincs igazi felebaráti szeretet; ott csak harcz, örökös harcz van, amely végre is, vagy az egyik vagy a másik elem leigáztatásával, koldusbotra juttatásával és megsemmisittetésével fog eldőlni. Aki azt hiszi, hogy mindez csak álom, amelyet egy nyugtalan éj szült; hogy mindez nem egyéb önrémitésnél és tartalom nélküli feltevéseknél: az nagyon csalódik. Tiszta, átlátszó és megczáfolhatlan igazság ez; amelyben csak a vak és korlátolt elme kétkedhetik. Most már, reflektálva hazánk viszonyaira, Magyarország államiságára, az a kérdés áll elő: ha vájjon az elmondott kórtünetek meg vannak-e a magyar államtesten? ha vájjon a jelzett ellentéteknek van-e nyoma a magyar társadalmi életben ? ha vájjon vannak-e hazánkban oly ellentétes elemek, mint aminőkről fentebb szólottam? Fájdalommal kell megvallani, hogy vannak. Hiában igyekszünk takargatni ama kórtüneteket ; hiában kíséreljük áthidalni a jelzett ellentéteket; hiában tagadnánk ama elemek létezését: minden nap, minden lépten-nyomon rábukkanunk azokra. Ott vannak ez elemek az országyűlés padjain, a megyék és városok zöld asztalánál, a birói székben, a tudósok termében, a szerkesztői irodákban, a tanári kathedrákban stb. Mindenütt van ez elemekből, csak egy helyütt nincs: a nemzet szivében. (Folyt, köv.) Szabolcsmegye nagy bizottságának gyűléséből. (junius 6. 7.) Következett az 1881-dik évi házi pénztári számadásra vonatkozó állandó választmányi jelentés felolvasása. Minthogy azonban eme jelentés minden bizottsági tagnak megküldetvén, az általánosan ismeretes: fölolvasása fölöslegesnek találtatott. A hiánylatra nézve megjegyzi előterjesztő jegyző, hogy a feliratban felkéretett a belügyminisztérium a fedezetlen összeg pótlására. Olvastatott a felső szabolcsi tiszaszabályozó társulat ellen a megye által kérelmezett és megtartott vizsgálat eredményére vonatkozó küldöttség jelentése. A jelentés kézzel foghatólag bebizonyítja, hogy a társulatnak a gátmentés körüli mulasztásai annyira szembeszökők és nyilvánvalók, hogy azokat a leglaikusabb egyén is beláthatja. Hosszasan és behatóan tárgyalja az egyes szakadásoknál tapasztalt hiányok veszélyes voltát s a mentési müveletek körüli vétkes hanyagságot. A jelentés két javaslatot terjeszt a közgyűlés elé. Az egyik szerint az országgyűlésnél keresendő orvoslás; a másik szerint pedig, ha a közgyűlés meggyőződött az előadottak valóságáról, per lenne indítandó a társulat ellen. E jelentéssel kapcsolatban olvastatott az eme vizsgálatra hozott miniszteri határozat. A határozat különösen hangsúlyozta és helyeselte Pécs József kiküldött miniszteri tanácsos azon eljárását, amely szerént a vizsgálat vezetését kezéből ki nem bocsátotta. Ily felfogás nyomán igen természetes, hogy a miniszter a tiszaszabályozó társulat tisztviselőit teljesen felmentette a megye által emelt vád alól. Kemmerling János járási segédszolgabiró ellen pedig, fegyelmi vizsgálatot véleményez, s felhívja a megye hatóságát, hogy a miniszteri határozatról az érdekeltieket értesítse. Az állandó választmány eme miniszteri határozatra feliratot indítványoz kijelentésével annak, hogy a Kemmerling János segédszolgabiró ellen véleményezett fegyelmi eljárásnak helyét nem látja. Főispán ur ő méltósága felszólítja a közgyűlést, ha vájjon kivánja-e a küldöttség jelentésében jelzett jegyzőkönyveket felolvastatni? Nézete szerint itt e dolgot birálat alá venni nem lehet. Nyilatkozásra szólítja fel a gyűlést, ha elfogadja-e az állandó választmány javaslatát? O különben abban a nézetben van, hogy itt csakis a biróság utján lehet orvoslást keresni. Az országgyűléshez való felirattól nem sokat, sőt semmit sem vár. Szoboszlay József bizik a képviselőház igazság érzetében 8 bizton reméli az orvoslást. Szóló meg van győződve, hogy az országgyűlés meghallgatja a megye jogos panaszát. Pártolja az állandó választmány javaslatát, s miután ugy tudja, hogy ily felinat-forma épen a küldöttség egyik tagja által már fogalmaztatott is, és mert ő megnyugodva szeretne e gyűlésből távozni: kéri e felirati javaslatot felolvastatni. Harsányi Menyhért: A küldöttség jelentése ugy van összeállítva szemben a miniszteri leirattal, mintha egymás ellen akarnának bizonyítani. A tények homlokegyenest ellenkeznek a két okmányban. Én kérem a jegyzőkönyveket felolvastatni, hogy a bizottságnak minden tagja ismerje a vizsgálat eredményét. Ez ügyben szerintem napi rendre térni nem lehet, mert minden egyes ember becsülete szent, és mert meg vagyok győződve, hogy a jegyzőkönyvek felolvasása után a tények egészen más szinben fognak feltűnni. Liptay Károly a jegyzőkönyvek felolvasását nem kívánja, miután a küldöttségi jelentésben eléggé ki van fejtve, a társulati ügykezelés < zabályellenes volta. A társulat számadásainak felmutatása megígértetett ugyan a vizsgálati ülés első napján, de Kisvárdán ugyanaz megtagadtatott. Azt, hogy van-e positiv vád a pénzkezelést illetőleg, nem mondhatja. A könyveket azonban az országgyűlés utján megvizsgáltatni kéri. Elfogadja az állandó választmány javaslatát. Zoltán János alispán szerint a szőnyegen forgó kérdésnek két oldala van, amelyhez szólani nemcsak szabad, hanem kötelessége is a megyének. Az egyik az előre megjósolt katasztrófának okai, másik a társulati pénzkezelés. Ezeket birálat alá venni, minden polgárnak joga van. Szóló nem fektet nagy súlyt a jegyzőkönyvek felolvasására. Ezután áttér a tiszai védgátak védelmi műveleteire. Az indignáczió megragadó ékes szólásával ecseteié a társulat tisztviselői által tanúsított hanyag és lelkiismeretlen eljárást a védelem körül, és a már-már rend-