Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-24 / 39. szám

III. évfolyam. Nyiregyháza. 38. szám

. Vasárnap, 1882. szeptemberhó 24, (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik; lietenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Kgcsz évre 4 frt. Félévre 2 „ Negyedévre l „ A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piringer János és Jóba Klek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszsr közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: (xoldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Lapunk és a tisza-eszlári ügy. Szóljunk végre mi is ez ominózus ügyhöz, mely felmerülte óta a napi sajtóban — fájdalom, itt-ott mesterségesen szítva — mindegyre kisért. Jól tudtuk mi azt, hogy ezen nem közönséges bünügy egyes mozzanatairól lapunk olvasói is szívesen vettek volna hírt. Ereztük az ügynek nagy fontosságát s titokzatos, érdekfeszítő voltát. Láttuk, — mint a hógörgeteget, mely hegyről rohan le, — akként láttuk nőni az eseményt fontosságában, legkivált akkor, amidőn vallási kérdések is kapcsolatba hozattak vele. Azután láttuk megfeneklení a személyes hercze-hurcza ingoványában, amelynek előidézése körül egynémely hírlapnak nem kevés érdemei voltak. Szóval az ügy nagygyá, érdekessé vált. Igazi cause celébre. S mi több, közvetlen közelünkben, szemünk láttára lett nagygyá. Miért halgattunk tehát, holott az ügy egyes részletei iránt tájékozva voltunk, s holott talán lapunk érdeke is nyer vala az esemény szellőztetése által? Megmondjuk miért. Azért, mert a t.-eszlári bűntett némely lapok részéről mindjárt eleintén egy egész hitfelekezet vallásos tényeként állíttatott oda; nekünk pedig közizgalmat kelthető események üzletszerű kizsákmányolása nem kenyerünk. Sokkal magasabb és sokkal nemesebb feladat az, amit mi a sajtó hivatasának tartunk. Tájékoztatni az olvasót közfigyelmet keltő országos dolgok, s felhívni a közönség figyelmét magasabb társadalmi érdekek iránt; ébren tartani és táplálni a közszellemet s őrködni a közmorál tisztasága fölött; regisztrálni, s esetleg tisztességes, józan kritikával kísérni egyes nagyérdekü eseményt; mindenek fölött pedig a helyi és vidéki érdekű kérdésekkel tüzetesen foglalkozni: ez az, a mi néANNYIK VIDÉK" TÁRCZÁJA. A nagykállói ev. ref. egyház reforinácziója s története időrendben.*) A nagykállói lakosság, mint fentebb már jeleztük és mint a leleszi levéltárból nyert kivonatok s több királyi rendeletek és országgyűlési végzések igazolják, a XIY—XV-ik századokban, a Kállay és ezzel rokon családok földesúri hatalma alatt volt. A XVI-ik század leforgása alatt azonban N.-Kálló városának ugy birtokviszonyai, mint politikai állapota nagy változáson mentek át. A mohácsi csata után (1526. aug. 29.) Magyarország három részre osztatott. Az ország déli részeit a török hódoltatta meg Az északi s nyugoti rész Ferdinándot ismerte uralkodójának; Erdély pedig és a »kapcsolt részek* Zápolya Jánost választák királyokul. A határvonalak iránya azonban minduntalan ingadozott és változott. Magyarország a megnevezett J hatalmak között osztály tárgyát képezé. Mindenik uralkodó minél nagyobb részt kivánt belőle magához ölelni. Kálló épen azon részén fekszik az országnak (Szabolcsmegye keleti része), melyen az elválasztó határvonal áthúzódott. Ezen helyrajzi fekvésénél fogva, a csaták és békekötések kimeneteléhez képest, most az erdélyi fejedelemséghez, majd az osztrákbázból való uralkodók által kormányzott területhez tartozott.' 1549-ben I. Ferdinánd király biztosa Salm Miklós és Izabella királyné biztosa Martinuzzi György között Nyírbátorban, Kálióhoz két órányira értekezés tartatik az egyezkedésre nézve. 1551-ben I. Ferdinánd hadai Nyírbátor alatt (N.-Kállón tul, kelet s az erdélyi részek felé állanak

1). 1574. évi 5. tcz. által Kálló végvárrá, lakossága várőr3éggé tétetvén, a kir. kamara birMi'tatviny Görömbei Péter nagykállói ev. ref. lelkésztől megjelent . mult számunkban érintett »A nagykállói ref. egyház történetet czimü miiből. Szerk. ') Debreczen város törté:iete I. köt. 138. 1. zetünk szerint kétségtelen joga s kötelessége a sajtónak; de viszont épen ily kötelessége az is, hogy minden oly eseményt, mely természeténél fogva közbotrányt vagy izgalmat előidézni képes, a legnagyobb óvatossággal fogadjon, s tisztán és hamisítatlanul és minden éretlen coinbinátiótól tartózkodva közöljön olvasóival. Természetes, hogy még nagyobb és parancsolóbb e kötelesség ott, ahol az esemény birói eljárás tárgyává tétetvén, oly megállapított kész anyag, mely, mint hamisítatlan áru jó lelkiismerettel piaczra lenne dobható, tulajdonképen még nincs is. A sajtó ezen nemes feladatának ismerete volt az, amely lapunk magatartását a t.-eszlári ügynél vezérelte. S eljárásunk teljesen tiszta s öntudatos volt. Tárgyilagosak kívántunk maradni minden melléktekintet, és pártatlanok minden a legtávolabbi önérdek nélkül. Amint az ügy felmerült, egyszerűen regisztráltuk a fontos bünvádijogesetet; jeleztük,hogy a bűntett gyanúja miatt többen letartóztattak; ráutaltunk, hogy az esemény bűnvizsgálat tárgyává tétetett; s aztán halgattunk, nem zavarva a vizsgálat menetét esetlen, hebehurgya föltevésekkel és hóbortos combinatiókkal, hanem bizalommal várva a biró szavát, amely az ügyben illetékesen dönteni fog. Nézetünk szerint ez az egyedüli helyes álláspont, amelyet egy czéltudatos tisztességes lapnak, az annyira kényes ügygyei szemben mai napság elfoglalni lehet. Majd ha a biró végleg határoz, akkor igenis, változni fog a helyzet. Akkor lesz helye a megbeszélésnek. Akkor majd megállapított kész anyag állaud előttünk, s akkor igenis hozzászólhatunk tüzetesen, méltathatjuk az ügynek társadalmi s egyébféle jelentőségét, levonhatjuk a tanulságot, s apróra szedhetjük és törvényes szempontból mértoklása alá jut. Kormányzói a várban parancsnokoló főés viczekapitányok lesznek, kik közül Reuber János főkapitány (1575. kürül) a reformácziói tanok híve

2). «1575. Borbély Györgyöt, Magyarországban az Bátori István hadnagyát az kállaiak elfogák és Ruber (talán Reuber) Sárosvárában tárták fogva«

3). 1595-ben Báthori Zsigm. az erdélyi fejedelemséghez kapcsolja; de a következő évben már a magyar királysághoz visszacsatoltatott. 1604. okt. 29 én megint Bocakay István erdélyi fejedelem foglalja el. Majd 1609 szept. 13-án, Böszörménynyel cseréltetett ki. 1642-től Rákóczy György fejedelem lesz Kálló és végvárának ura, kitől 1645-ben szabadság-levelét (privilégium) nyer. II. Rákóczy György fejedelem is birja; de később I. Leopold uralma alá kerül, kitől 1669., 1681., lt>87„ 1690-ből keltezett, származott s a város levéltárában eredetiben még máig is látható kiváltság-levelekkel Kálló szabadalmai megerősittettnek. 1711-ben a szathmári békekötés értelmében, Kálló is véglegesen az anyaországhoz csatoltatott. Politikai hátterűi egyelőre ennyit. A mohácsi vész előtt II. Lajos magyar király alatt (1517—1527.) Luther tételei és iratai már behatoltak az országba

4), és több helyen visszhangra is találtak. Szabolcs ugyan általában nem tartozik azon megyék közé, hol egyik vagy másik nagyhírű reformátor huzamosan tartózkodott volna, de közvetlen szomszédaiban Zemplén, Bei'eg, Szathmár, Hajdumegy^k, illetve ezekben Sárospatak, Munkács, Beregszász, Óvár, Erdőd, és Debreczenben, a Kopácsi István Sztáray Mihály, Kálmáncsehi Márton, Dévay Biró Mátyás, Batizy András stb. működése örökre elévülhetlen nyomokat hagyott. Hogy Szabolcsmegyébe mily uton-módon, kinek közvetítésével hozatott be a reformáczió : erre való néz2) Kassa története. Tatkó József. 110. 1. 3) Tőr. tár. 1880. IV. füz. Székely Krónika. 643 1. Közli Barabás Samu. «) Ker. Egyháztörténet. IV. Füzet. D

ebreczen._1882.J^>1 l._ legelhetjük az adott bizonyítékok értékét is; de az ügynek jelen helyzetében felfogásunk szerint, mindezektől tartózkodnunk kell. Fájdalom, hogy a napi sajtó orgánumainak csak egy bizonyos része követte e felfogást. Egynémelyik ugyanis, ildomosnak találta már bevégzett téiiyül venni a „rituális gyilkosságot," mely még csak vizsgálat tárgya. Ez volt a tárgy napról-napra, az émelyítő unalomig. Már-már belpolitikai kérdéssé fújták fel a dolgot s egyre ujabb meg ujabb hírekkel s képtelennél-képtelenebb combinatiókkal állottak elő, színlelve, mintha zsebükben hordanák a vizsgálat összes adatait. Léhaságuknál csak vakmerőségük volt nagyobb, — De még ez csak hagyján! A hóbortnak és könnyelműségnek sokat megengedünk, csak mulattatni tudjon és ne okozzon csömört. — Akadt azonban olyan lap is, amely az izgalmas ügyből egyszerűen üzérkedést csinált s ez által feladta a sajtó méltóságát. És ez már komolyabb dolog, mert sajnálatra méltó. Lukrativ ügylet a zsidó hajszából: ez már mégis sok. Mindezektől mi szigorúan tartózkodunk, s jövőben is követjük e magatartást, amelyet a tisztességes sajtó reputatiója iránti kötelességérzet szab elénk. Lapunk az izgalmat nem keresi, s aljas magán érdeket nem szolgál soha. Fegyverünk volt és marad az igazság, józanság és ildom s ez nekünk elég. Szabolcsmegye évnegyedes közgyűléséből. (Szeptemberhó 19.) Graefl József főispán ur őméltósága rövid megnyitó beszédében örömét fejezte ki a fölött, hogy a közgyűlés tagjaival, a közügyek terén, ismét alkalma van érintkezni s kérte a közgyűlést, hogy a tárgyalás ve biztos adataink hiányzanak. Ennélfogva csak a viszonyok, körülmények, történelmi tények összefüggése és egymásra hatásából kell következtetnünk a valószínűséget. Annyi tény, mint Lampe-Ember Pál emliti, hogy Kisvárdán, Szabolcsmegyének a XYI-ik század elején legjelentékenyebb városa, főispáni tartózkodási helyül szolgáló várával, azon magyarországi városok között szerepel, melyek mindjárt ez uj szellemi mozgalom kezdetén befogadták az újított vallást. Ezen városok: Ujhely, Sárospatak, Pápa, Debreczen, Erdőd, Beregszász, Osenger, Kis• Várda, Szathmár, Székelyhíd, Munkács

5) sat. Tény. hogy Kisvárdát a Drugeth, Melith, Eszterházy, Zokolyi, Homonnai, Nyáry, Krucsay 6) sat. főúri s nemesi családok birták a reformáczió idején s többnyire az uj vallás híveivé lettek. Való, hogy a már jelzett időben, a megyei gyűlések a kisvárdai várban tartattak s igy e város vala a szellemi központ, hol a fentebb már megnevezett reformátorok közül egyik, vagy másik Munkács és Beregszászból Debreczenbe és viszsza, Tokaj, Tarczal, Patakról Erdődre s vissza utaztában, Szabolcsmegyén menvén keresztül, Kis-Várdán a fővárosban és szellemi központon megfordulhatott. A szájhagyomány pedig azt tartja, hogy a legelr,ő szervezett reformált egyház a jékei lett volna ; de erre sem az egyházmegyei, sem más eddig általam kutatott családi s közleváltárban írott adatot nem találtam. Történelmi tény, hogy a szabolcsi egyházmegye eddig ismert legrégibb esperesei, részint a kisvárdai, részint a pálczai (Kisvárda mellett félórányira) ref. lelkészek voltak, ugy Lampe-Ember Pál

7) feljegyzése, mint az egyházmegyei levéltárban

8) meglevő »esperesi névsort 627. 1. s) Lampe: Hist. Eccl. Ref. in Hung. ect. 1728. év 636 1. 6) Kisvárda város tört. Budán 1872 év. 7. 1. 7) Lampe : Hist. Eccl. Ref. in Hung et Transylv. 1728 , Egyházmegyei levéltár IX. köt. .esperesek nevei :« Csengery János pálczai lelkész, esperes 1596 évben ; Csehi Pál pálczai lelkész és esperes 1601-ben Pataki Bálint, kisvárdai lelkesz es esperes, 1604; Margitay Péter, kisvárdai lelkész, esperes, 1«<!2. sat. (Az esperesek teljes névsorát lásd alább a kallói lelkeszek névsora mellett.) Mai számunkhoz egy fél ív melléklet van csatolva.