Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-30 / 31. szám

„N Y t B V I T> É: K." nitókká kiképezzék. Az érintett minősítéssel bíró egye nek kiképeztetése az érdiószegi vincellérképezden az e régre berendezett s folyó évi október bó l-étől egy evre terjedő tanfolyamon, államköltségen történik. Az illető tanítójelölt a kiképeztetés tartama alatt G00 írt o-zton • díjban és 150 forint lakbér átalányban részesül. A tan­folyamot kellő sikerrel végzett tanítójelöltek mint vin­czellérLépezdei tanítók és vándortanítók alkalmaztatnak, a mennyiben ily állomások üresedésbe jönnek, vagy új­ból szerveztetnek. Megjegyeztetik azonban, hogy e resz­beu a miuiszterium mi kötelezettséget sem vállal, ellen­ben a tanfolyamot államköltségen végzett tanítok köte­leztetnek arra, hogy -- ha kívántatnék - szakmájukba vágó állomást elfogadjanak. A pályázni obajtok felhí­vatnak, hogy végzett tanulmányaikat ésgjakorlati isme­reteket igazoló okmányokkal felszerelt folyamodványukat legkésőbb folyó évi augusztus bó 15-éig a földmivelés.. ipar- és kereskedelemügyi magyar kir minisztériumhoz nyújtsák be. Az okmányok alapján elfogadott tanítoje­löltek azonnal, tehát már augusztus hó folyamában az érdiószegi intézeten jelentkezni, s ott augusztus és szep­tember hónapokat tölteni tartoznak. E két hó_ próba­időnek tekintetik, melynek végeztével, ha az illetők meg­felelő haladást nem tettek, vagy a pályára nezve kellő képesseget nem tanusitauak, a' ösztöndíj élvezetetői el­esnek. E két hóra nézve havi 50 frt élelmezési dij en­gedélyeztetik. X Nyíregyháza és Fehértó közt, az úgynevezett • Kapitány-tanyán, folyó julius hó 22-én a cséplőgép, egy a gépnél alkalmazott leány lábát térden felül leszelte. A leányt azonnal Nagy-Kálióba a megyei kórházba szállí­tották, ahol másnap lábát amputálni kellett. A műtét végezte utáu a nagy vérvesztés következtében rövid időn ki is múlik. X Gyermekgyilkossági bűntényben tartatott boncz­vizsgálat e hó 28-dikán Nagy Kállóban. A vizsgálatnál dr. Lórencz szabolcsmegyei közkórházi orvos és Bodó Pál járásbirósági jegyző vettek részt. A gyilkos anya csakugyan beismerte, hogy gyermekét összevagdalva dobta az emésztőbe. (I) M.-Pócson folyó juliushó 28-án egy férfi lábát hoi zsolta le a cséplőgép. A baj nem nagyon veszélyes. (§) Geszteréden a Maudel-féle tanyán hasonló sze­rencsétlen eset fordult elő a cséplőgépnél. A sérült fiatal leány lába szintén amputáltatott. Ez azonban még él a felgyógyulása valószínű. (k.k.) A zsidó ellenes izgató nyomtatványok elárusi­tása ellen a belügyminiszter rendeletet bocsátott ki az összes törvényhatóságokhoz, melyben felhívja őket, hogy az oly tartalmú olvasmányok elárusitását, melyeknek fél­re ismerhetlen czéljuk az ország keresztyén vallású la­kosait a zsidóság ellen gyűlöletre, sőt tettleges táma­dásra izgatni, nem véve ki a hírlapok izgató közlemé­nyeit sem, rendőri közegek által akadályoztassa meg 8 az eladásra szánt páldányokat foglaltassa le s azokat törvényes megtorlás czéljából, a további intézkedések megtétele végett, terjessze fel a belügyminisztériumhoz. X Az orvosok és természet vizsgálóknak Dabre­czeuben augusztus hóban tartandó gyűlése alkalmából, a gyűlésre utazó tagoknak, a magyar-gácsországi vasút 26%-nyi ármérséklést engedélyezett. A A magyarországi gyarmatáru kereskedők or­szágos szövetkezetének f. évi julius 25-re hirdetett köz­gyűlése, a megjelent tagok csekély száma miatt, nem volt megtartható". Ujabb batáridőül aug. 21-nak délu­táni 3 óráját tűzték ki, amely alkalommal, tekintet nél­kül a megjeleuendő tagok számára, a közgyűlést meg­fogják tartani. (!) Kereskedők figyelmébe. Az 1882 évi XVIII. t. cz. 4 §-a értelmében, amint tudva van, a folyó évi augusz­tushó végével fenmaradó petróleum-készlet, ha az 100 kilogrammot meghalad, szeptemberhó 1-én köteles a keres­kedő bejelenteni s az 6 frt 50 kr. megadóztatás alá ke rül. A kereskedőkre nézve tehát nem előnyös az, ha ma­gukat előre túlságos mennyiséggel ellátták; mert e czikkro nézve nem forog fenn azon előny, amely a kávé­• adónál, a készletek pótadóztatása tárgyában, a törvény­ben kimondatott. A túlságos petróleum mennyiség, anél­kül, hogy hasznot hozna, az illetőt a raktár költségeivel is fogná terhelni. (I!) A főváros vásárnapjai. A kereskedelmi minisz­ter megengedte, hogy a budapest főváros területén fenn­álló országos vásárok, a jelenleg gvakorlatban levő ösi­szes határnapok megszüntetése mellet, ezentúl állandóan a következő időpontokban tartassanak meg, és pedig olyképen, hogy a József-napi vásár: márczius hó máso­dik vasárnapján. a Medárd-napi: május hó utolsó vasár­napján. a János-fejvételi: augusztushó harmadik vasár­napján. és a Lipót-napi november hó l-ső vasárnapján kezdődjek, s hogy mindegyike két hétig, azaz bezárólag a második hét szombatjáig tartson, mely vásárok alkal­mával a marha- és lóvásárok, a jelzett "vásári időtartam közepén, azaz a második vasárnapon és hétfőn lesznek inegtartandók. Az 1880 évben engedélyezett májusi és októberi két külön lóvásár közül a májusi, az eddigi határnap megszüntetése mellett, ezentűl az április hó 24-ét (Szent-György napot) ma-ában foglaló hét vasár­napja előtti vasárnapon, hétfőn és kedden, az októberi pedig az eddigi időpontban, azaz október hó l-ső vasár napj&u, hétfőjén és keddau tartat ik meg. Irodalom. Egy rendkívül érdeke* atai&si munka magyar nyelven. Stauley II. >1. .Utazásom Közép-Afrikában. czimú becses műből, melyről már egy alkalomnul megemlékeztünk, folytatólagosan je­leut meg a 4—9-ik füzet. E műben Stanley, a hires afrikai utazó maga irja le az 1874—77-ben végrehajtott korszakot alkotó expe­ditiójának lefolyását. A munka rendkívül nagy érdekű es pedig nemcsak azokra nézve, kik kivilolag foglalkoznak a földrajzi tudo­mányokkal, hanem minden olvasni szerető emberre né<ve is. Annyi­ra vonzó és szép irálylyal van az egész Írva s e mellett annyi ta­nulságot lehet meríteni belőle, műit egyikéből sem azon munkák­nak, melyek ez ideig Közép-Afrikáról megjelentek. Stanley m Uvé­ben egy oly nagy eseméuyek és fontos probl emáuik megyését! találjuk, melynek kiderítése évszázadok, sót évezredek hosszú so­rán keresztül az emberiség egyik legkiválóbb óhaját képezte. E nevezetes probléma a Nílus-folyó forrásának a felfedezése. Stanley utazásait a .New-York Herald, és .Daily Telegraph. hires lapok tulajdonosainak költségén vegezte. Azon számtalan néger országok közül, melyeken utazisa alkalmával keresztül haladt, agyik legér­dekesebb Uganda tartomány — egy valóságos tejjel-mézzel folyó ország. A most megjelent fűzetekben e tartománynak és érdekes embereiu.jk leírását olvassuk. Legérdekesebbek azok a fejezetek, melyekben Mtésát, Uganda most is élő hatalmas császárját, rajzol­ja le, ki Stanley szerint a legérdekesebb ember Afrikában A nagy Niauza-tó körülhajózása, az uton átélt fáradalmak, nélkülözések és érdekesnél érdekesebb viszontagságok eleven és hú leírása, valóban gyönyörködtető és megragadó olvasmánynyá teszik e müvet, mely­nél érdekesebb nti leírás nemcsak magyarul, de m ás nyelven sem jelent meg az ujabb időben. A külső kiállítás rendkívül díszes i a mü magyar kiadása gazdagabban van illusztrálva, miut az angol vagy uémet kiadás és mindamellett felével olcsóbb ama­zoknál. Megszerzése bárkire nézve könnyű, a mennyiben 30 kros ftt­zetekbeu jelenik meg. Az egész munka 30—82 füzetben fog gyors egymásutánban megjeleuni. Előfizetni lehet rá minden honi könyv­kereskedőnél cs egyenesen a kiadóhivatalban Révai Testvérek könyvkiadóhivatalábau Budapesten, a honnan kivánitra részletes előrajz is küldetik bárkinek. 1 .Képes Családi l.apok" 43-lk számának tartalma: Lidérczfény Elbeszélés; irta Szépfaludi ö. Ferencz. (Folytatás.) — Rózsák és pillangók. (Greif.) A koszorú. (Schmidt.j Költemények ; fordította Fehér L. — Bois-Joly asszony. Beszély; Píerrede Cha­tillontól ; francziából fordította Bérczy Gyula (Folyt.) — A gyöngy­virág. Rajz; irta Lévay Sánlor. — Ténus asszony. Beszély. Irta Gaudy Ferencz, fordította Edvi Illés László. — Melyik az igazi ? Bűnügyi elbeszélés; irta Phillantrop. — A bór ápolásáról. Irta Sgauareile. — Séta a magyar Tempevölgyben. Uti jegyzetek, irta Bánfi János. (Vége.) Képeinkhez — Mindenféle. — Képeink. Pihenő. — Látogatás. (Munkácsy Mihály képe). — Villamos vas­pálya. — Melléklet A .Tavasz és nyárutó, czimü regény 49—64. oldala. Előfizethetni: Mehuer Vilmosnál, Budapest, IV. ker., pap­növelde-utcza. 8. sz. Egész évre ö frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt. 50 kr. Ifj. Nagcl Ottó budapesti könyvkereskedésében (a nemzeti színház bérházában) megjelent az .Öniigyvéd. 111-ik kiadásának 6-ik füzete, irta Knorr Alajos. E füzetben szerző a szolgálati viszo­nyokból származó szerződéseket ismerteti, nevezetesen a kereskedő és segédszemélyzete közti szolgálati viszonyt, a tanonczokuak fönökük­hezi viszonyát, a cseléd, mezei muükások, napszámosok és gazda közti szerződéseket és ezzel áttér a társasági szerződésekre. A társasági szerződések általános ismertetése után közli az alkalmi egyesülé­sek, a kereskedelmi társaságok, nevezetesen a közkereseti, betéti és részvénytársaságok szabályait, és megkezdi e szövetkezetek is­mertetését. Ez érdekes tartalmú füzet ára 30 kr. Közgazd.aság. A .felsó tiszavidéki gazdasági egyesület" gazdaságában ter­melt eredeti francziaországi Moatagne-i roz3, Szent-Iván és Szent­János rozsok vető magul eladásra bocsáttatnak. — Egyesületi ta­gok a Montagne-i rozs métermázsáját 9 frton, a Szent-Iván és Szent-János rozs méter-mázsáját folyó piaczi áron szerezhetik meg. — Nem tagok a piaczi ár 10%-ával többet fizetnek. A montag­nei rozsból 50 klgr. a Szent-János és Szent-Iván rozsból 100 klgramnál kisebb mennyiség nem adatik. Bejelentések augusztus 15-én tul nem fogadtatnak el. — A megrendelt készlet csakis készpénz fizetéssel, — vagy vasúton szál­lítva — utánvétellel adatik ki. Megrendelések a .felső tiszavidéki gazdasági egyesület, tit­kárságához Nyíregyházára intézendők. Nyíregyházán 1882. julius 27-én. Szentkirályi János, [e. titkár. Nyilt-tér*) Nyilatkozat. Szemben azon aljas rágalmakkal, melyeket bizo­nyos Diecz Sándor nevü napdijas városszerte elle­nem természetéből merített meggondolatlan köny­nyelmüséggel terjeszt: kénytelen vagyok kinyilat­koztatni, hogy nevezett napdijas piszkos rágalmazó, minek folytán a vele való érintkezéstől mindenkit óvok. Hudák Károly. „Nincs semmi más alap existentiánkra, csak a Jordán üldözése." Igy van ez megírva vastag betűkkel az e hó 20-áu megjelent »Szabolcsmegyei Közlöny c-ben. Kérem, nem tréfálok. Akármennyire fellázad aesthe­tikai érzésünk, akármennyire hihetetlennek látszik, hogy egy újság képes l^het igy szembeköpni a vidéki hírlap­irodalom tisztességét, ez mégis tény, valóságosan meg­történt tény. Méltóztassanak megvásárolni a nevezett la­pot az említett keletről—ez által »existentia«-ját is elő­segítjük a szerencsétlennek — és ott fogják találni a jellemző mondatot, mely czáfolhatlanul megmutatja, hogy a »Szabolcsm. Kőzi.. mennyire meg érdemli hirét, mely e lapnak gúnyolt szennyes pamphletet a magyarországi vidéki hírlapok szemétdombjának mondja. Nincs semmi más alap existentiánkra, csak a Jordán üldözése! Meny­nyire hűséges arczképe e mondat a felelős szerkesztő­nek ! mily találó kinyomata lelkének, vagy inkább lel­ketlenségének! E mondatban itt áll előttünk az egész ember, ráismerhetünk vonásról-vonásra: Az otromba ügyetlenség, a már-már pirulni nem tudó szemérmetlenség, a czinikus piszkosság, a durva tu­datlanság, a pórias betyárság s a meggyőződés nélküli, saját érdekiért mindent elkövetni kész, utálatos rut ön­zés, mindez és még sok más ki van fejezve e mondat­ban: »Nincs semmi más alap existenciánkra, csak a Jor­dán üldözése. Tehát ez az a hatalmas rugó; azexisten­tia, a kenyér, a megélhetés! hiszeu ez egészen más! *) Az e rovat alatt közlöttekért nem felelős Szerk. Be szörnyű kár, hogy nincsen szerkesztő urnák kis tu­dománya meg egy kis lelkiismerete, biz Istók beválnék sémitának. De igy is nagy gyanúm van, hogy szerkesztő ur a zsidók zsoldjában áll és antisemitismusával zsidó érdekeknek szolgál. Hisz ön tudja legjobban, azaz: csakis ön tudja >mily hosszura nyúlnak a zsidó intéző körök kezei:. Bérökben vannak a vasutak, a sürgöny-hálózatok, a népek és nemzetek, lekenyerezik az elemeket, megvesz­tegetik a természetet s íme most is mit csináltak ! meg­vették az angolokat, hogy bombázzák Alexandriat, hogy tullármázzák a »Szabolcs« és a »Közlöny« égrekiáltó igazságait. Csak hogy ám nem sikerült. Az ágyuk el­halgattak, de vadul üvölt még, bömböl és ordít az an­tisemitismus öblös torka Nyiregybázáu. Igen ám, csak bogy ez nem egyéb szemfényvesztés­nél s ezzel engemet nem vakít. Éu azt hiszem, hogy keresz­tül látok a szitán s hogy a fondorkodó és mindenható zsi­dók megvették Maurert lapjával egy ütt. A zsidók t. i. igy okoskodtak, s roppantul helyesen és ravas ul; az antisemi­tisbau nagyobb kárt nem tehet seuki és semmi, mint az ilyen lapok, ilyen szerkesztővel; jól kiszámították, hogy ezek mint az autiseinitismus szószólói, azt rövid idő alatt unalmassá, utálatossá söt gyűlöltté tenni képesek ; tudták, hogy az antisemitismus ilym viszonyok közt a hara jobbjai előtt teljesen elveszti hitelét s a társadalomra nézve veszé­lyesnek fog feltűnni; s a zsidók az ilyen kárttevő és az álta­tok képviselt ügyet agyongorombáskodó lapokat és szerkesz­tőket rendre megvásárolták, hogy működjenek — ellenök. Hogy a legjobb aquisitiot a nyíregyházi zsidók csi­nálták azt rögtön belátja minden ember. Csak azt kell el beszélnünk, hogy »Szabolcs« és »Közlöny. antisemitikus lapok, szerkesztőjök Maurer Károly. Ezen páratlan szer­kesztő, ha szid, ha gorombáskodik, ha hazudik (rendesen csak ezeket miveli) akkor még hagyján; azt sok más ember is tudja, de utánozhatlan megfizethetlen ő, ha a tudóst ját­sza, midőn tudományos argumentumokkal él. Nevetést elő­idéző hathatósabb szer alig létezik, mint Maurer czitatu mai bibliából és talmudból. Ezek az idézetek olyan ki­mondhatlanul furcsák, s oly végtelenül komikus nak veszik ki magokat az ő szájában, hova ugy illenek miut kakasra a cseugetyü, hogy az embernek akaratlanul is csinadrassza komédiákban látott bajazzok merész bakugrásaira kell gon­dolnia, midőn ezeket elolvassa. íme egyik a legszebb kö­zül :»Ha a talmud Baba Macziája, Johanan Hasandler által, vagy Popel rabbik által a Snéder előtt saját egyéni javukra szolgálló végzés által erősíttetett meg, miért ne védhető egy saját gustus, saját érdekből mint ma a rituális bűntény egy moréni által.?. Ha van ebben összefüggés,ér­telem vagy észszerüség, én akkor akár Maurer Károly legyek! Tulajdonképen mit akar mondani? Baba Macia (talált tárgyakról szóló törvénykönyv) egy traktatum­nak a neve, Sneder, ez semmi : ezzel valami tréfás kedvű zsidó felültette, a mint felültetett valaki nemrég egy képviselőt a >Khagal« szóvól. »Khagal»nak nin­csen semminemű értelme, s a zsidók legelőször ezen kép­viselőtől hallották e szót kiejteni, mely tulajdonlapén au • nyit jelent mint— Sneder. Johanan Hasandler, annyit jelent mint Johanan a czipész, miutha pl. azt mondauám : Maurer a csizmadia, Popel, ezzel megint bolonddá tetto valaki ; no mondják meg most már; bogy az idezett czitatum nem a legfurcsább bakugrás-e ? Egy másik alkalommal azt mondja roppant tudo­mányos és fontos arczczal, hogy a zsidók a keresz­tény lelkészt »galmaj« nak hivják, ez pedig még bor­zasztóbbat jelent, minta »goj«; hivatkozott pedig etjy becsületes, most a kátét szorgalmasan tanulmányozó zsi­dóra, kinek ő (Maurer) lesz a keresztatyja. Ugyan, ugyan már miért téteti magát bolonddá ? Minek is fog olyan dolgokhoz, mikhez hozzá sem konyít? Maradt volna szatócsnak; a 3 szögű skarmitzlikhez a héber nem szük­séges. No hát várjon egy kicsit, felvilágosítom. Gal­maj ennek egyáltalán nincsen értelme, hanem vau mégis egy héber szó, melylyel a régi zsidók a katholikus lelkészt megnevezték, t. i. »gallach« szóval; ez pedig anuyit jelent mint: a lenyirt hajú, vonatkozva a ton­surára Goj, annyit jelent mint nemzet, melynek töb­bese gojim, s inegkülömböztetésül a zsidóktól, kik nem­zetet nem tesznek, a régi zsidók a nemzsidókat, mintegy elismerésül azok hatalmasabb voltát, >gojim»-nak nevez­ték. Máskép ezt csak a roszakarat vagy a felültetett tudat­lanság magyarázhatta. Most önhöz fordulok óh mézesajku Demosthenes! Ne féljen, ne rettegjen, önnel nem fogok oly keményen el­bánni mint főnökével. Ön annyira tetszik magának, czikké­től annyira el van ragadtatva, mint ön mondja, saját férfiasságáról, előadásának módjáról, hogy majdnem véteknek tartanám elrontani ártatlan örömét, felvilá­gosítván önt, hogy czikkei tulajdouképen roppant kor­látoltságról, alapos tudatlanságról, és szörnyűén feu­héjázó heuczegésről tesznek tanúságot. Ön szerelmes magában kedves görögöm, czikkeit roppant hatású, epo­chalis müveknek tartja; pedig látja, Apollora és Pyt i­ára mondom! azokban roppant sok a bolond gomba, a sületlen, fületlen- és fülességek. Nem jó, Ligyje el uram. nem jó, és nemis szép, ha az ember, ha sokat is tart magáról, azt ugy leplezetlenül ki is mondani; ez undort kelt és utálatot. A henczegő szerintem, a társadalom majma. Csak egy szemernyi szerénység, egy kis ala­pos miveltség, kis elfogulatlanság, kis komolyság, de főleg hozzánem szólás a oly dolgokhoz, mik oly távolra esnek ön­től, mint, — mit is mondják hát, mi egymástól nagyon, nagyon távolra fekszik ? — mint Maurer Károlytól a szerkesztői képesség és tisztesség, és ön még meglehetős czikkeket fogna Írhatni. No de hagyjuk most az ügy személyes oldalát és lássunk hozzá egy kicsit magához a dologhoz. Ön azt kérdezi, — ha akarta volna megtalálhatta volna a választ czikkemben — miért gyűlölik a zsidókat ? Mind­járt kérdése helytelen; önnek igy kellett volna kérdezni: a proletárság, a foglalkozás nélküliek, a vagyonokat pazarlás és tivornyák által elvesztett emberek, miért gyűlölik ezek a zsidókat? Mert látja a birtokos osztály, a munkálkodó kereskedők, a dolgozó parasztság, a szorgalmas munká­sok, szóval mindenki, aki nem henyél, kinek valami vesz­teni valója van s ki a jövőről komolyan gondolkodik nem gyűlölheti az ország legtevékenyebb, legszorgalmasabb legjózauabb osztályát, nem gyűlölheti azon osztályt, mely óriási léptekkel halad a miveltaég és tudományok mezeiu s mely a magyarsághoz rohamosau közeledik, melybe Folytatása a főlapon

Next

/
Oldalképek
Tartalom