Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-30 / 31. szám

III. évfolyam. Nyíregyháza. 31. szám. Vasárnap, 1882. augusztushó 13. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megj elenib lietenlsint egyszer vasárnapon. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 frt. Félévre 2 „ Negyedévre 1 „ A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások Piringer János és Jóba. Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-uteza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek bekuldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kivánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyilttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1561. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapestem Haasensteiu és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Tanulságok az eszlári esetből. III. Harmadik és legfőbb tanulságként húzódik le a t.-eszlári esetből azon, tovább már nem takargatható és nem szépítgethető szükségesség, amely szerint a zsidóságnak végre is szakítani kell 5000 éves múltjával és hagyományos társadalmi szokásaival, amelyek eddig is csak nyomort, lealáztatást és meddő küzdelmeket zúdítottak a zsidóság fejére. A tisza-eszlári esemény megérlelte azt a gyümölcsöt, amelyet a felvilágosodás előbb-utóbb levert volna, a már-már rothadásnak indult fáról, s meglehet, hogy e proczessus korántsem folyt volna le oly csendben és rendben, mint most történhetik: ha ugyan maga a zsidóság sem idegenkedik hódolni az idők követelményeinek. Tőlük függ, legalább még most módjukban van, hogy önként tegyék meg azt, amit talán később kényszerülve lesznek megtenni. Fogjanak az összeolvadás nemes, emberi és rendeltetésszerű munkájához. A magyar törvényhozás megtette az első, legfontosabb lépést, az egyenjogúsítás eszméjének megtestesitésével. De ne higyjék, hogy a munka ezzel be volna fejezve. A második lépést, az ezen egyenjogúsítást örökre biztosító lépést — a keresztyén tanok és erkölcsök örökbefogadását — nekik a zsidóknak kell végrehajtaniok. Európában csakis ők és a mohamedánok azok, akik mind e mai napig vonakodtak beolvadni a keresztyén-világ-családba. Pedig ha körültekint a zsidóság, beláthatja, miként szoríttatnak ki lassankint Európából a mohamedánok. Az ő sorsuk nagyon rokon. Napjaik meg vannak számlálva. Lételük itt csak idő kérdés. Az antisemitikus mozgalmak megindultak ugyan már nemcsak Európa több államában, hanem A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA^ Az én szegény unokaöcsém. — Kajz. — Irta : S o mo gy i J. (Harmadik ás befejező közlemény.) Hova, Münchenbe, de van-e hozzá pénzed? — Nincs. — Hol vettem volna, mikor a kapu félfától vettem bucaut. — Akkor öcsém nem mehetsz oda. Tudod én is szegény hivatalnok vagyok. Sokat nem adhatok. Amennyi pénzzel most rendelkezem, az tán uti költségedet sem futja ki. — Majd dolgozni, munkálkodni, keresni, szerezni fogok, hisz a kitartó becsületes munkának mindig meg van a maga jutalma. — Szép ez elméletben, de majd az életbe lépve, tapasztalni fogod, hogy a gazságnak van jutalma, hogy becsületességedért munkádért gúnynyal és koldusbottal fizet a világ. — Én mégis dolgozom, én mégis utazom, mégis Münchenbe megyek. — Vezéreljen Isten I — mondám én. Törekvéseidet siker koronázza. Meg ne csalatkozzál! De maradj még nálam. És ő nálam maradt aztán 3 napig. 3 nap multával verte a készülőt. — Hát csakugyan elmégysz? — El én kedves bátyám I a szabad Amerikában is. Magyarországon csak pár év óta kisért e szellem. Es ki hitte volna csak egy évvel ezelőtt is, hogy az 1882-ik év második felében a zsidókérdés nemcsak komoly discussio, hanem az orthodoxokra nézve létkérdés tárgya is legyen ?! Az idő, a kor, a felvilágosodás ellen, harczolni nem lehet. Minden emberi erő és fegyver gyenge ahhoz. A Jézusi tauok diadalmaskodtak a régi századok sötét felfogásain. A Jézusi tanok megmaradt homályát és az abba becsempészett emberi találmányokat elűzte a reformáczió fénye. A tudomány, a felvilágosodás és az értelmi fenség minden nap nagyobb hódításokat tesz a nap alatt. El jut ezek fénye a csendes tengerekig, utat tör magának a chinai falakon, az éjszak jéghegyein s ha már uem lesz mit hódítani a földön: felmegy a csillagok közzé s ott is kitűzi lobogó zászlaját. Amely népfaj a czivilizácziót elutasítja magától. az lemond a czivilizáczióval járó emberi jogok élvezetéről. Az emberi társadalom jogokat ad, de csak cserébe más jogokért. Ingyen nem ad semmit. Ilyesmit nem követelhet a társadalomtól senki jogosan; tehát a zsidóság sem. A magyar napilapok ma már felemelt fővel vezérczikkeznek a zsidókérdésről. A szatmári, debreczeni, pápai zsidóság komolyan gondolkozik a zsidóvallás reformálásáról. Mert látják, hogy : „Itt az idő! most vagy soha!" Még ma a Sibyllák könyveit miud megmentbetik. Ki tudja, holnap nem lesz-e drágább a legutolsó, mint ma az egész! Nehogy azt higyje a zsidóság, hogy a zsidóság társadalmi átalakulásának szükséges voltát a tisza-eszlári eset idézte elő, emlékezetbe hozom az 1848-iki törvényhozásnak a zsidóknak más országból való bevándorlásával szemben elfoglalt álláspontját. 1848-ban nem tartották a közönséget sem— Gondolj néha reám 1 — Levelet is írok. Tudósítom róla, hogy mint folyik dolgom. Ugy ugy édes öcsém! de még nálam töltöd a búcsú-vacsorát, s csak reggel kelsz útra. — Reggel édes bátyám 1 hasadó hajnalban. S majd ott ért a hajnal a bucsuvacsorán, oly nehezen tudtunk egymástól megválni. Szegény feleségem — Isten nyugasztalja — jó vacsorát főzött. Tejfelbe fürösztött, jól megtöpörtőzött finom túrós csuszát, meg birka paprikást. Csúszott a bor rája, érmelléki fajta. A jó nemes bortól megeredt a szó is. Aztán vége se lett, hossza se a szónak. No még egy kvaterkát, igyunk búcsúzónak. Biztattam öcsémet. Elérzékenyedtünk a búcsúzás közben. Valóban olyan különösnek tűnik fel nekem ez a bucsu-este, mely az éjszakába is oly mélyen belenyúlt. Egy kissé ettünk, ittunk, aztán sokat beszeltünk, közbeközbe ölelgettük egymást, szorongattuk egymás kezét, egy kissé könynyeztünk is, aztán meg oly jókedvünk szottyant, hogy még egy bús dalra is rágyújtottunk. — Majd a bus dallamot a frisse váltotta fel. Magyar szokás szerint mint a példabeszéd mondja ugy »sirva vigadó* poharozók valánk. Még vacsora előtt saját ruháimba öltözteténi öcsémet, mintha csak rászabták volna. Nekem annál jobban tetszett. A kabát belső zsebébe beletettem egy kicsiny, de tömött pénzes erszényt, egy levél kíséretében, melyben megírtam, hogy nem feledékenységből, de számításból — mint összekuporgatott keresményt — hagytam ott nála legyen az övé. — miféle gyilkosságok izgatottságban; hanem tisztán kultur-politikai szempontból vette a zsidóknak bevándorlását, és azon eredményre jutott, hogy azt meg kell akadályozni. Az akkori események rohamos menete megakadályozta az 1848-ki törvényhozást, hogy e szándékát törvényczikk alakjában érvényesítse; tehát csak javaslat maradt az. Fájdalom, hogy Deák és Eötvös nem vették fel az elejtett fonalat; hanem egészen uj szomorú állapotot teremtettek, nyitva hagyván a bevándorlási utat egészen. Álljon itt eme 1848-iki törvényjavaslat, tanujául az időknek, amelyet az országgyűlés akkor a megyéknek meg is küldött és amely országszerte élénk vita tárgyát képezte. „Törvényczlkkely, a vallásbeli különbőz)) felekezetűek polgári egyenlőségéről. A különböző hitvallások tekintetéből létező jogi és kötelességi különbségeknek megszüntetése végett a zsidó valláson levőkre nézve rendeltetik. 1. §. Ő Felsége Magyar minisztériuma által a zsidó valláson lévők belállapotait, kebelökből és egyéb vallásbeliek közül is meghívandó egyének közbejöttével, megvizsgáltatni s az e tekintetben szükséges reformokra nézve a lelkiismeretnek teljes szabadsága alapján, a legközelebbi országgyűlésnek törvényjavaslatot előterjeszteni fog. Addig is 2. §. A zsidó községek polgári tekintetben teljesen megszüntetnek és annak tagjai, a község rendes elöljáróságának minden tekintetben alávettetnek, s illetőleg a községbe teljesen beolvasztatnak. 3. §. A zsidó és keresztyén valláson lévők között kötendő vegyes házasságok, a házasságból származó polgári viszonyokra és következményeikre nézve, ezennel, mint polgári kötések, törvényeseknek ismertetnek. 4. §. Ily házasságok megyékben az alispánok előtt, a Jászkun és Hajdú kerületekben a főkapitány, a fiumei és bukkari kerületben a tengermelléki kormányzó, a szepesi 16 városokban és túrmezei kerületben a kerületi gróf, szabad kir. városokban a polgármester előtt nyilváMikor a nap másodszor nyugodott le ezen bucsu-est után, már akkor az én szegény unokaöcsém szerény hajlékomtól messze Budapesten hajtotta le álomra gondolatokkal terhelt, mégis bús és fáradt fejét. — Innét bocsátá útra első levelét hozzám nagybátyjához. Szives köszönetét fejezte ki benne a kapott s kabátom zsebében megtalált pénzes tárcza felett. Ígérte, hogy gyakorta tudósítani fog hogyléte felől. — Megírta, hogy pár napi pihenő — s szükségesek beszerzése — után Müchenbe veszi útját, hol megkezdi a sorstól kiszabott uj életet. Y. Minden kezdet nehéz. Eleinte nehezen ment az uj élet az én szegény unokaöcsémnek is. De mihez hozzá nem szokik az ember? Neki törődött öcsém is az uj életnek ; a müncheni festészeti akadémia növendékei, néhány jó czimbora, a festék, ecset és vászon csakhamar feledteték vele elhagyott kis világát, (hamar tudta feledni, — mert nem sokat vesztett benne) — a kisvárosi asztalos-műhelyt, a szülei házat, hol nem sok öröme volt, a szigorú atyai arczot, s még az én nyájas barátságos arczomat is, mit azon erős szándékkal hagyott el, hogy azt, mint nevet szerzett művész újra látni fogja. Mit tudott ő még ekkor róla, hogy az másként van megírva a sorsnak könyvében. — Mit tudta: csalódik vérmes reményében. Spes alit et fefellit. — Remény ! táplálsz, de csalsz 1 Mit tudta még akkor, hogy a művészi pálya tövisekkel rakott. Művész akart lenni. Arra törekedett. Csak azt emlegette. Rajongott érette. Hejh ! szegény unokaöcsém könnyű azt a művészetet emlegetni, de vajh mi nehéz ám odáig eljutni, míg Mai számunkhoz egy fél ív melléklet van csatolva.