Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-23 / 30. szám

III. évfolyam. Nyíregyháza. 30. szám. Vasárnap, 1882. augusztushó 13. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik: hetenkint egyszer vasárnapon, Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 frt. Félévre 2 „ Negyedévre 1 „ A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások l?irio«£er János és ,Tól>;i ICleU kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten

, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. A közraktárak jelentősége köz- és nemzetgazdasági szempontból. n. A közraktárak czélja a termelés, forgalom, kereskedés és fogyasztás egymásra ható igényeit kiegyenlíteni; czélja a termelés és fogyasztás helyeit egymáshoz közelebb hozni; a beraktározott terményekre, mig a termelőre kedvezőbb áralakulások következnek be, előnyös kölcsönt adui; a terményt bizományi eladásra elvállalni, tisztítani, forgatni s szükség szerint (amennyiben ritka eset, hogy egy ugyanazon magtárban is a készlet egyenlő legyen) egyenlősíteni; szóval a kereskedésre minden tekintetben előkészíteni, alkalmassá tenni. A mostani szállításnál a vasutak szük raktárai nem elegendők arra, hogy nagyobb forgalom idején a szállítandó készletet mind befogadhassák; továbbá a gyakori le- és felrakodások miatti késedelem, a heteken át fizetett drága zsákbér, fekbér, őrzési költségek, gyakran a földre rakott s alig letakart készleteknek az időjárás miatti megromlása, előre nem látott tetemes kiadások, tetemes kárára vannak a szállítónak. A közraktárak vannak hivatva mindezen lényeges bajokon segíteni; mert a termelő készletét egyenesen a közraktárakba viheti, még pedig akkor, amidőn ideje és az ut megengedi s amelyre a cséplés utáni idő a legalkasabb szokott lenni. Ismeretes dolog, hogy a külföld előtt gabonakereskedelmünk mennyire megbízhatatlan s reánk jobbára csak szükségből szoktak reflectálni; ami gyenge lábon álló gabona-kereskedelmünknek érzékeny kárára történik. Ha egy külföldi gabonakereskedő nagyobb mennyiségű terményt szándékozik nálunk összevásárolni, csak több birtokostól képes A „NímVIDEK^ÁRCZÁJA^ Yisszhang Kíbb Józaef „AZ ÁR ELLEN" ozimű költeményére. A felhő még mindig borong Az Isten tán pihenni ment ? Hogy oly lassan derül az ég És sötét éj fed el mindent? »Zord századok éji réme* Még egyre kisért mindenütt.... A szeretet meleg napja — A nép szive — hiába süt. A zsidó folyvást a régi. Ki országról országra járt, Kit inség, nyomor üldözött: A zsidó uj hazát talált Kárpátok s Adria között; Polgár-jogot, hazát, szivet Megosztottunk hiven velük... S mindezért csak azt kívántuk: Hogy legyenek egygyek velünk I S a zsidó folyvá.t a régi. »Meg-meg ujul a régi vád«, Hogy a zsidó »goJvér faló« I Gondolatnak is iszonyú I Hátha mégis ... hátha való I ? De ha ez csak rém s puszta vád, Miért él századokon-át! S a Jehova, kit úgy szeret... E vádtól mért nem védte meg Választott népét, a zsidót? »Mi nem szeretjük a hazát, Ránk olvassák oly könnyedén! Madár fészkét, odvát a vad Sureihcti — nem te, nem én< 1 beszerezni, pusztáiról igen nagy nehézséggel, néha, talán épen amidőn a szállítás legsürgősebb, a rosz időjárás miatt, feneketlen utakon kénytelen elhordatni, amiből az következik, hogy hetekkel később érkezik a szállítmány rendeltetése helyére, amikor a vevőnek visszautasítása is jogában áll. Ezen szállítási rendellenességek nagy mérvben hozzájárulnak a hitel és bizalom elvesztéséhez. A hitelt és bizalmat külföldi vevőinknél csak a közraktárak létesítésével tartliatjuk meg, amelyek a megakadott forgalmat ismét megnyitják; mert a vásárlók megbízottjaikat többé nem a termelők pusztáira, hanem egyenesen a közraktárakhoz utasítják, honnan az egyenlővé tett és osztályozott, szükséges mennyiségű és minőségű terményt azonnal elszállíthatják. A házaló gabonakereskedők gyakori félrevezetésétől, akik hamis piaczi hírek terjesztésével járják be a vidéket s nyomják le az árakat, a termelő csakis a közraktárak létrejöttével szabadulhat meg. Az oly gyakori árhullámzások helyét gyenge termő években is normális áralakulások foglalják el, az uzsora előlegek, kényszerű eladások, ha egyszerre és végképen nem is szűnnek meg; de számuk tetemesen redukálódik. A nagyban való gabonakereskedésnél a közraktárak utján lehet csakis tájékozást szerezni a rendelkezésre állliató készlet minősége és mennyisége felől. A termelő rendesen azon igyekszik, hogy mindjárt az aratás után készletét ha nemis egészen, de annak bizonyos részét pénzzé tegye; hogy legalább folyó szükségleteit fedezhesse; azonban ez időszak az, amidőn az árak a normálisnál is sokkal alább szállnak, de mert okvetlen pénzre levén szüksége, kénytelen oly áron adni, amint épen veszik. Ha a Ha e vád oly lealázó, Mint »bélyeg a gálya rabnak« ; Ha úgy szeretik e hazát: Messiásról mért álmodnak ? Mert a zsidó még » régi. >Egy a törvény*, egy a haza, Amely megvéd — közös a jog 1 Mért nem egy az ér verése ? A sziv mért nem együtt dobog ? Oh! ez ugy fáj a magyarnak I S ha néha feljajdul rája : Azonnal kész a régi vád, Hogy »a zBidókat utálja*. Pedig régi, csak a zsidó. Nem oszlik el ború, felhő; »Zord századok réme« eljő ; »Meg-megujul a régi vád« ; Szeretni nem lehet hazát, És a törvény hiába egy; A sziv hasztalan hisz, szeret; Hiába könny, hiába jaj, Nem könnyebbül a régi baj : Mig a zsidó a régi lesz. Kmethy István. Az én szegény unokaöcsém.*) — Eajz. — Irta: Somogyi JT. (Második közlemény.) IV. Le is dobta. — Magasra szárnyaló lelkének röptét követve: példányképül tűzte maga elé Longfellow ifját; maga előtt látta az ifjúnak eszményi alakját, ki meredek szirteken, hó és jéghegyeken keresztül tör a magasba s >bár testét már a hó fedi, dermedt kezében leng zászlaja és rajta kiváló jelszava : texcelsior« fölebb, előre!* *) Lásd lapunk 27-dik számát. közraktárak megnyílnak, a termelőknek ezen szorult helyzetén előnyösen leend segítve; mert a beraktározott készletről a termelő egy oly okmányt kap kezéhez, melyre bárhol kölcsönt vehet fel; ez okmányt a forgalomban mint váltót használhatja, mert hiteleért a forgalmi intézet teljes jótállást vállal s a melyet bármely pénzintézet örömest leszámítol. Igen sok millió érték jön igy egyszerre forgalomba az általános hitelképesség emelkedik, a tetemes szállítási s egyéb költségek nem emelik a gabona árát végtelen magasra. A nagyobb terjedelmű gabona productiónak leghathatósabb rugóját az képezi, ha a termelők termeivényeiket illő áron értékesíthetik, s hogy igy az általános jólét is emelkedik s boldogul minden foglalkozási kör látható abból, hogy ha a gazda jó termő években készletét értékesítheti: képesítve van, szükséges beszerzéseit meg téve, közvetlen az iparnak, kereskedelemnek és szállítási vállalatoknak nagyobb lendületet adni, de még az államnak is nagy hasznára van az általános adóképesség emelésénél fogva. — Ki sem tagadhatja, hogy ez a köz- és nemzetgazdasági helyzet javulására nagyban befoly. — De hogy a termelő számításaiban ne csalódjék, mulhatlauul javulni kell forgalmi és közlekedési viszonyainknak, létesülni a közraktáraknak, amely a termeivényekben a fölösleget és szükséget, a nyomott és felcsigázott árakat kiegyenlítse. Jogosan üdvözölte a magyar gazdaközönség a Budapest fővárosi közraktárak megnyitását s garantiát vél, a gabonakereskedés helyes irányba terelését illetőleg, a közraktári vállalat azon nemes törekvésében, hogy a termelés és forgalom minden Követte őt. Követvén: küzködött, de nem tudott számítani. Számításon kívül hagyta azt, hogy elvégre is, az ilyen küzdelemnek — fájdalom! — töbnyire bukás a vége. Az ügy előbb utóbb győz, de legnagyobb hőseit áldozatul adja. A magasra törő ifjak vagy leszédülnek, vagy hófuvatagok alatt fagynak meg. Ilyenformán járt az én szegény unokaöcsém is. De ne vágjunk elébe az eseményeknek, várjuk be a következést; erről majd alább leend szó. Az asztalos házát elhagyva, a szülei házat kikerülve, könnyű oldal-táskával s pálczával kezében egyenesen szerény kÍB hajlékomba szállt. — Idáig meg sem állt. Egy szép szeptemberi napon, Sz.-Mihály hetében épen ebéd után, amint csibukozva kávé mellet ültem: állított be hozzám. Oly szép őszi nap volt, mint mikor a költő szerint: »hervadásból, fényből támad, leikünkön a kedves bánat.* Épen gondolataimmal voltam elfoglalva s füst-felhővel vettem magamat körül, mikor belépett szobám ajtaján. Első tekintetre utazó diáknak néztem, s már ajkamon volt a szó: Domine legátus, vagy snpplicans! mi hír a debreczeni nagy collegiumban ? De ő egyenesen felém tartott s nyakamba borult. Miután jól megszorongattuk egymást juthatott szóhoz s beszélte el, hogy mi történt vele, amit az olvasó is tud az első közleményből. Eleinte csak lassan, szakgatottan beszélt, de miként a hegyi patak, mely eleinte kavicsokba ütközve lassú csörgedezéssel foly medrében, de késsőbb útjában felszedve az ereket és íorrásokat, széles virágos rétre jutva harsogó folyammá válik: akként az ifjú beszéde is minél tovább halad, annál jobban dagad; minél tovább beszélt, annál élénkebb színekkel festette éltének böl-