Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-09 / 28. szám

III. évfolyam. Nyíregyháza. 28. szám. Vasárnap, 1882. augusztushó 13. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik lietenlsint egyszer vasárnapon. Előfizetési föltételek: poatán vagy helyben házhoz hordva : Égési. évre 4 frt. Félévre 2 „ Negyedévre 1 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre esak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Pirínger János ós Jóba Elolt kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek bekiildetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeui-utcza 1551. szám); továbbá: üoldberger A. V. által Budapesten. Haaseusteiu és Yogler ir

odájá

ban Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Cornp által Hamburgban. Tanulságok az eszlári esetből. H. Másik tanulság, amely a tisza-eszlári esetből kiemelkedik, vádolva a megyei kormányzat jelenlegi gyarlóságát, az, hogy rendőrségünk nincs. A mi rendőrségünk ugy, ahogy az szervezve van, nem rendőrség. Fájdalommal tapasztalni ezt minden fontosabb, vagy veszélyesebb esetnél, ahol rendőrségünknek fel kell lépni. Legfájdalmasabban tapasztaljuk annak gyarlóságát a tisza-eszlári bűnesetnél. Az oly rendőrség, amely csak bizonyos, határozott megjelölt irányban, felsőbb meghagyás folytán működik, de maga se nem gondolkozik, se nem fürkész : nem hogy előmozdítaná a nyomozásokat, de sőt egyenesen hátráltatja azokat. Ha Szabolcsmegyében a rendőrség minden irányban megfelelne hivatalos kötelességének: a tisza-eszlári eset alkalmából nem lett volna szabad rövid két hó alatt annyi hullát kihalászni, amelyekről még ma sem tudui egyebet, minthogy itt és itt, kifogtak egy hullát; de hogy miként jutott a folyamba? hová való illetőségű? mi történt vele? senki sem tudja. A legnagyobb hiba nálunk az, hogy az idegenekre sem a városokban, sem a községekben semmi figyelem sem fordittatik, sem az elöljáróság, sem a rendőri közegek által. Mily könnyű lett volna például, kézre' keríteni azokat az idegen zsidó metszőket, vagy nem is lett volna szükség előkerittetésökre, ha Eszlárra érkeztekkor utlevelöket és igazolványaikat átadják vala az elöljáróságnak, és csak akkor vették volna azokat ismét kezükhöz, amidőn a községből távozni akartak ?! Mennyi tolvajlásnak vétetnék eleje? hány szerencsétlen újszülött elhelyezése gátoltatnék meg? hány sikkasztó, csaló kerülne kézre? hány titkos bűneset derittetnék ki? ha az utazó idegenek szigorú ellenőrzés alá vétetnének. Súlyos büntetés terhe alatt kellene kötelességévé tenni minden háztulajdonosnak és vendég ellátónak, hogy szállóikat a megérkezéskor azonnal jelentsék be s igazolványaikat tőlük vegyék át. Igy nemcsak a közrend, csend és vagyonbiztonság, de a vendéglősök és szállásadók követeléseik is biztosítva volnának. A rendőri intézmények egykorúak az államélettel. Közrendészeti intézetek nyomaira már az egyptomiaknál, rómaiaknál és görögöknél akadunk; de ezek többnyire papi befolyások eredményei voltak, azoknak iránya pedig, zsarnokságra és egyoldalúságra mutat. A középkorban, a bátorság megszerzésére czélzó intézkedések, csak megtorló jellemüek voltak ; azaz abban állottak, hogy a hatóságok, történt sértések megbüntetése által, más sértéseknek elejét venni iparkodtak ; de megelőző intézményekről, vagy épen nem, vagy csak igen hiányosan volt gondoskodva. Csak midőn a városok nagyobb fejlődésre jutottak, állott elő a rend és bátorság biztosításának szükséges volta. A rendészeti intézetek tehát városiak, amelyeknek nem csekély része, a hajdani német birodalmi városokból maradt reánk. A közművelődés terjedtével, az ujabb korban fejlődtek és terjedtek a rendőri intézmények nemcsak a városokban, hanem a vidéken is. A rendőrség kezelése azonban nem történt egyenlő szabályok szerint központilag; hanem minden város és uradalom maga gondoskodott némileg a maga területén a rendőri ügyekről, aminek az lett a következése, hogy a rendőrségi rendtartások ugyanazon állam különféle városaiban és vidékein különböztek egymástól. Igy volt ez Magyarországon is és igy van még sok helyütt, hol a kir. csendőrség fel nem állíttatott. Eme rendőri decentralizáczió volt oka annak is, hogy a régi megyei pandúroknak a szomszéd megye határában már nem volt szabad a felfedezett és üldözőbe vett betyárokat követni. Igy azután a betyároknak minden megye határánál nyomuk veszet. Ily rendőri intézkedés mellett lehetett csak ugy elszaporodni a szegény legényeknek, mint nálunk. A központi rendészet franczia találmány. XIV. Lajos volt az első, aki a közrendészet kezelését a városi hatóságtól elvette és azt, a nagyobb rend biztosításáért, egy különös királyi közrendészeti igazgatóságra bizta. Francziaországot azután más államok is követték e téren. Legnagyobb mértékben fejlődött a rendőrségnek központosítása I. Napoleon alatt. A rendőri ügyeknek központosítása, oly rendőri intézkedésekre nézve, mint a pestis, a vizáradás, a marhavész igen czélszerű és jótékony hatású volt; tagadhatatlan hogy a központilag megállapított egyenlő szabályok által a közbátorság jobban fentartatott, a szegényekről czélszerübb gondoskodás történt, a közrendészet hatásköre nagyobb terjedelmet nyert, szóval a közrendészeti intézmények ujabb időkben, a városokban javultak. Vidékeu és a megyéknél azonban maradtak a régiek. Más részről azonban tagadhatatlan, hogy a rendőri ügyek kezelésének központosítása által, nem csak a polgárok részvéte csökkent a közügyek iránt: hanem ez által némely absolutismusra törekedő kormány, a rendőrség valódi czéljaival keveset törődvén, főczélul a polgárok szabad mozzanatait és nyilatkozatait kémlelte inkább. Igy volt III. Napoleon uralma alatt. A jól szervezett közrendészet minden rendezett államban szükséges. Mert sem, a törvények sem a törvényszékek feuállása által, nem lehet a sértéseket tökéletesen elhárítani; részint mert sok ember a törvényeket nem ismeri, részint mert sokan reménylik, hogy gonosz tetteik fel nem foguak fedeztetni. Azért szükséges oly intézmény, mely által a törvényeknek lélektani hiányain segítve van, s a sértések és rendetlenségek közvetlenül elhárittatnak. Ez intézmény pedig a közrendészet. Kívánatos tehát, hogy mi is szakintsunk már valahára azzal az elavult pandúr-gazdálkodással; a melynek gyarló volta az eszlári esetnél is oly leverően volt tapasztalható. Üdvözöljük a kir. csendőrséget, miut a személy és vagyonbiztonság egyik garancziáját, és biztos zálogát a közbátorság és joguralkodásnak. Néhány szó a hazai népnevelés ügyéhez. Az emberiségnek épen ugy, mint egyes embernek lépésről-lépésre, fokonkint kell a műveltségben előhaladni. Sajnálatra méltó azon nemzet, amelynek művelődésében megállapodás vagy épen visszaesés áll be; mivel rendeltetését, egészen eltévesztette. Amilyen szoros összefüggésben, van az óra főkereke a szerkezet többi részecskéivel, éppen oly természetes összefüggésben van a nép szellemi művelődésével az ipar, kereskedés, földmivelés virágzása, szóval : az anyagi gyarapodás. A tudomány s alapos műveltség képezik főrugóját anyagi és szellemi jólétünknek s előhaladásunknak. Mi tette gazdaggá s a tengerek és földrészek urává Angliát? vagy mi tette műveltté s mi emelte európai nagy hatalommá az egykor oly kicsiny Poroszországot? hanem ha nem a tudomány, amelynek bölcsője a népiskola, amelynek felvirágoztatása ez országnak mindenkor egyik legkiválóbb gondját képezé. Hála az isteni gondviselésnek, hazánkban is már régebben, de főkép az ujabb korban mindinkább szaporodott azon tényezők száma, amelyek ugy az egyes községeket, mint a pusztákat sem hagyták a kor mivelődési ösztönétől érintetlenül. És, hogy azon hatalmas emelkedésről, amelyet átalánosságban, a műveltségnek köszönhetünk, teljes fogalmunk legyen: elég a jól rendezett iskolák és tanintézetek különféle nemeit, amelyeket az ujabb kor életbe hozott, megemlíteni. A jó 6s czélszerű s dus sikert igérő néptanitásnak azonban sok feltételei vannak, amelyeket ha valamely állam, nemzet, mind nem teljesít, gazdag sikert épen nem várhat. Ily föltételek legelőször a jól képzett hivatal szerető, s szorgalmas tanitók ; az után : a czélnak tökéletesen megfelelő tiszta és világos tans-zoba, elegendő taneszközök, szabályozott és pontosan megtartott tauidő, főleg pedig szakértői felügyelet. A néptanitásról ez ideig annyi sok könyv, annyi sok értekezés, vitatkozás Íratott és bocsáttatott közre, hogy arról ma, valami ujat, meg nem levőt alig lehet mondani; azonban mindazokat czélszerübben felfogni, előadni, kezelni és főelvek szerint elrendezni: igen is lehet, sőt kell, mert ez égető szükség. Eltekintve most a népoktatás egyéb kellékeitől, én csak egy elvet vagyok bátor itt megemlíteni, arra az értelmiség figyelmét felhívni, ami az ujabb tanítási módszernél ez ideig egészen mellőztetett. Nevezetesen hogy a gyermekek minél többet lássanak, ne legyenek kénytelenek az iskola falai között örökösen, hanem minden héten legalább egyszer, tanitójok vezetése mellett, a szabadba kisétálnának : az erdő, a szőlős kertekre, majd a rétre, a patakhoz, a gyümölcsös kertek s egyéb természeti tárgyak elé, amelyekről az iskolában annyi sokat hallottak: hogy azokat szemeikkel lássák s ismeretöket bővítsék. A történet tanítása mily hatályossá válnék, ha oda vezetnők őket az emlékek elé, s itt beszélnénk a nagy emberekről, nagy tettekről ? Hány hely van ilyen e hazában, amelyek mindegyikéhez egy-egy dicső történeti emlék van csatolva? Mutassuk meg legalább a közelünkbe eső ily helyeket a gyermekeknek. Avagy nem lehetsége3-e ? hogy a falusi iskolás gyermekek tanitójokkal együtt, egyszer egy évben, meglátogatnák a közelebb eső városi iskolákat; majd a városok tanulói a falusiakat, s megtekintenék a falusi élet munkáit. Ha más czélra a vasutakon leszállítják a vitel dijjat fele árra, miért nem szállítanák azt le ezen közös és legfontosabb czélra ingyen ? Ekkor azután meszebb tájra is kirándulhatnának a tanulók tanítójuk vezetése mellett. Tegyük föl, hogy a népiskola tanulói iskolai idejök két utolsó évében tennének ily utazásokat, havonként egyszer, vagy ha ez kivihetetlen volna, ez esetben a julius-augusztus havi szünidő alatt évenkint egyszer utazva, bejárhatnák az ország vidékeit, megláthatnák ennek minden természeti, ipari és müvéBzi sajátságait a nagyobb városokat, hegyeket, folyókat, a hajózást, mező-gazdasági ipar telepeket, bányákat, muzeumokat stb. Minden tárgyat a kisérő tanitó kellően megmagyarázna nekik. Vissza jöve a tanulók számot adnáuak arról, hogy mit láttak, mit tanultak, mi vonta magára leginkább figyelműket, némelyek talán le is irnák, tapasztalásaikat, mások az egyes tárgyakat lerajzolnák. Mily hatása volna az ilyen rendszernek a 10—12 éves gyermekek értelmének fejlesztésére ! mennyire bővülne látkörük 1 s a dolog nem is oly kivihetetlen. A szállítás ingyen történvén, élelmet a gyermekek hazulról; sőt ha e szokás meghonosodnék, valamint most némely vándor társulatok és egyletek tagjai szívélyesen és vendég szeretettel fogadtatnak azou község lakosai által, hol gyűléseiket megtartják : épen igy ünnep fogna lenni az illető községekre nézve az is, amidőn tanuló gyermekek a mondott czélból azt meglátogatnák. A leirt eszme sokak előtt meg lehet különösnek fog tetszeni; mert hozzá szoktunk a népnevelési egyszerű dolognak tekinteni, mely az iskola mogorva falai közzé záródik; de arról keveset gondolkozunk, hogy ezen módszernek mily jelentősége, minő kihatása lenne a gyakorlati életre? Az emberek folytonosan küzdenek fáradoznak, hogy javítsák sorsukat, politikai s társadalmi intézményeiket. Vájjon miért nem lehetne ez üdvös eszmét is valósítani? Csak az értelmiség, a tanulói testületek akarják azt. Fekete János.