Nógrád Megyei Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-01 / 178. szám
2016. AUGUSZTUS 1., HÉTFŐ Derelyés illatfelhő ízharmóniával Július végén rendszeres úti cél számukra Iliny. A Balassagyarmattól alig tíz kilométerre fekvő falu ilyenkor komoly vendégség helyszíne. Középpontban sokféle étel kóstolásával és a nemzetközi testvériség ápolásával. Idén is ezt tapasztaltuk a község hagyományos dere- lye fesztiválján. Hegedűs Henrik Amint elérjük Iliny első házait, máris hosszúra nyúló, végtelennek tetsző kocsisor fogad bennünket. A szabadtéri színpad felé igyekszünk. Előbb néhány lelkes kocogó mellett haladunk el, akik fáradó léptekkel a lassan befejeződő "földrengető terepfutás" célja felé igyekeznek. Nemsokára már benn járunk az udvaron, ahol terebélyes fák árnyékában sátrak sorakoznak. Alattuk férfiak és nők - alkalmi szakácsok, de biztos akad köztük gyakorlottabb szakember is - készítik a finomságokat. Olvassuk sorban a neveket: Leszenye, Ipolyszécsényke, Alpago, Lizums, Blizyn, és persze a házigazdák. Bár errefelé a krumpli- és tésztaféléknek van nagy keletje, a bőségesebben lakmározni kívánkozók is jól járnak. A messzi, lettországi Lizums településéről jött vendégektől egy csinos hölgy széles mosollyal kísérve a Balti-országokban előszeretettel fogyasztott hoszszú, vékony kolbászt kínál- gat, barna kenyérrel. Rámutatunk egy tálban lévő sűrű folyadékra. Először, távolabbról azt hisszük, az ex-szovjet országokban hagyományos levessel van dolgunk, rá is kérdezünk, ugyan csak nem "borscs" az, de hamar jön a felvilágosítás: hajoljunk közelebb és szagoljuk meg jól, mit. rejt a tálka: bizony, édes méz van benne! Az olaszok asztalain jóval egyértelműbb a kép. Dél-tiroli sajtok között válogathatunk, míg a Blizyn-i lengyelek valóságos bőségtálakkal rukkolnak elő. Férfikezeken vándorolnak a poharak, édes pálinka folyik a kupicákba, de pirosló borból sincs hiány. Szemben velük a házigazdák serénykednek. Az egyik asztalon már a kész dere- lyék várják, hogy különböző íze- sítési formákban tálalják őket, a szomszédban viszont egy fejkendős asszony még csak az előkészítésnél tart, ujjai pontos munkája nyomán dolgozik a tésztaszeletelő kis szerkezet. Megszólal a mikrofon: Dovicsin Ottó, Iliny polgármestere köszönti a megjelenteket és hangsúlyozza, hogy ebben a forrongó Európában milyen értékesek a szoros nemzetközi kapcsolatok, és ennek jegyében a gasztronómiai tapasztalatok cseréje, amire ez a derelyefesztivál is szolgál. Majd átadja a szót a testvértelepülések képviselőinek. Alpago első embere nem is győzi dicséretekkel: nagyon szépen megművelt földek találhatóak errefelé, bezzeg Olaszországban merőben más a helyzet, ott a mezőgazdaságot teljesen alárendelik az iparosításnak. A lengyelek vezetője arról beszél, milyen bemutatókkal szórakoztatják majd a népet, és egy közös polonéz eltáncolására hív mindenkit A lettek elsősorban azt ecsetelik, milyen messziről jöttek, s náluk az ország legmagasabb pontja csak alig háromszáz méter, itt viszont remekül érzik magukat a dimbes-dombos nógrádi tájakon. A felvidékiek viszont a testvériességet emelik ki, a határon inneni és túli magyarok közös gondolkodását A hivatalos ünnepséget követően kis szünet következik, majd -a színpadon a közéleti személyiségek átadják a helyüket a hagyományőrzésnek. Különböző kultúrák kincsei tárulnak fel, tánc és ének. Ebben a forgatagban búcsúzunk lassan Ilinytől. Ahogy haladunk kifelé, az alpagói sátornál egy pillanatra még megállunk. Két muzsikus zendített rá - tan- góharmonikás és klarinétos legény: jó ebédhez jó nóta szólt. Nagyapáink kora a múzeumban Szécsény 2014. február 1-jén újabb idegenforgalmi látnivalóval gazdagodott, a Kossuth Lajos és a Sas utca sarkán megnyílt a generációk kincseit, a múltat idéző tárgyakat bemutató Nosztalgia Múzeum. A léte köszönhető az önkormányzatnak, hogy az épületet felújíttatta és azt a múzeum céljára átadta, Jászberényi Pálnak és Garamvölgyi Andreának a Szécsényi Közművelődési Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójának. Szécsény. Az előbbi évtizedeken át megszállottan gyűjtötte a padlások zugaiból, a pincékből, a méhtelepről a "halálra ítélt" régi tárgyakat. A lakása, udvara egy múzeumhoz volt hasonló. Garamvölgyi Andrea, a helyi Andi Színjátszósai rendezője, egy-egy előadásukra kelléket kért Jászberényi Páltól, akkor figyelt fel a gyűjteményre. Amikor igazgató lett, szorgalmazta, hogy azt a nagy nyilvánosságnak is be kell mutatni. így jött létre a Nosztalgia Múzeum, amelynek működtetője a Szécsényi Közművelődési Nonprofit Kft., a tárlatvezető Jászberényi Pál. Azok, akik bemennek az épületbe, az első mondatuk: "Nem is gondoltam, hogy itt ilyen sok minden látható." A négy teremben lévő tárgyak megidézik a XX. századot, nagyapáink korát. Az idős látogatók még emlékeznek azokra a háztartási eszközökre, parázzsal fűtött vasalóra és egyéb tárgyakra, amit egykoron még ők is használtak. A tárgyak között nosztalgiáznak. A fiataloknak mindez már a történelem, ők az okos telefon világában már el sem tudják képzelni, milyen volt a kurblis telefonnal a másikat felkeresni. A múzeum tárgyainak 90 százaléka Jászberényi Páltól származik. Hozzá mint egykori telefonszerelőhöz, a híradástechnikai tárgyak állnak a legközelebb. Az egyik teremben berendezvtek egy múlt század eleji irodát is, az akkor használt tárgyakkal. Régi újságok, kiadványok és egyéb tárgyak idézik fel a látogatók számára az elmúlt évtizedeket. Azok, akik szeretnének egy kicsit megpihenni, a Retró kávézóban ezt megtehetik. Jászberényi Pál elmondta, hogy a helyi a környező települések iskolásai már felkeresték őket és tetszett nekik a kiállítás. A helyiek inkább rokonokkal, barátokkal keresik fel őket. Sok turista is megnézi a kiállításukat és elismerő szavakat írnak be a vendégkönyvbe. A belépődíj 600 forint, a szécsényieknek 300, de a hat éven aluliaknak és a 70 éven felülieknek nem kell belépőjegyet váltani. Szenögrádi Ferenc 1
