Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-28 / 73. szám
1990. JÚNIUS 28.. CSÜTÖRTÖK ZZE3ZEZ-/ 3 Pártok a városházán (Folytatás az 1. oldalról.) A pártok megtudhatták azt is, hogy Salgótarján (mint város) éppoly kemény pénzügyi gondokkal küszködik, mint a megye más települései. Erre az évre hiába készítettek „krízis költségvetést”, az „adósságszolgálati" teher még 1995-ben is nyomja majd az önkormányzat vállát. A jövőben komoly szociális feszültségekkel is számolni kell: munkanélküliség, önkényes lakásfoglalók, a vonzáskörzet ellátása. Az utóbbival kapcsolatban, hadd álljon itt egy meglepő adat: Salgótarján oktatási intézményeibe ötszáz gyermek jár a vonzáskörzetből, akiknek államilag megállapított fejkvótája 4170 forint; azonban a reális költségösszeg közel 21 ezer forint gyermekenként. Ebből világosan látszik, hogy a különA munkanélküliség új, államot és polgárt egyaránt sokkoló jelenség a keleteurópai születő demokráciákban. A fájdalmas átalakulás a tervgazdaságból a piacgazdaságba a gazdagodó, polgárosodó, vagy lecsúszó rétegek mellett, elkerülhetetlenül „kitermeli” a munkanélküliek — bár cserélődő, de állandóan meglevő — rétegét is. A többség értetlenül áll a jelenség előtt: az idő túl rövid volt, a váltás túl gyors, a csapás túl súlyos. Annál is inkább, mert a kapitalizálódó élet- feltételek és a nekilendülő infláció közepette egyre több pénzt követel a napi megélhetés. A legdrasztikusabban átalakuló NDK-ban csupán az elmúlt hónapban ötven százalékkal nőtt a munkanélküliek száma, s ma már eléri a 100 ezret. A gazdasági szakemberek a munkanélküliség mutatóinak még gyorsabb emelkedésétől tartanak a valutaunió július 1-i megteremtését követően. A borúlátó — vagy inkább realista? — számítások szerint a következő három évben akár egymillió munkanélkülire lehet számítani a mai NDK 16 millió lakosa közül. A szigorú restrikciós gazdaságpolitikát alkalmazó Lengyelországban májusban a munkaképes lakosság .3.3 százalékának — közel 450 ezer embernek — nem volt munkája. A csehszlovák bözet fedezése állandó és folyamatosan növekvő költségvetési veszteséget okoz a városi kasszának. A másik fél — már mint a pártok — arra kérte a városháza szakembereit, hogy a vagyon-ellenőrzési bizottság készítsen vagyonfelmérést, valamint ingatlanleltárt. Erre egyrészt azért van szükség, hogy gátat szabjanak az ingatlanüzérkedésnek; másrészt törvényes garanciákra épüljön a kezelői jogátadás. Ennél a kérdéskörnél különösen az ingatlankezelő és szolgáltató vállalat kft.-alakításait bírálták, mondván: az átalakulás ugyan törvényes, de ha ez így folytatódik, akkor nem marad gazdálkodásra alkalmas vagyon. Márpedig a költségvetési deficit csak a vállalkozói adóval kompenzálható, amelyben nyílt pályázati előrejelzések az év végéig százezer munkanélküliről beszélnek, főként a pályakezdő fiataloknak lesznek elhelyezkedési gondjai. A Polgári Fórum szakértői szerint két éven belül a munkavállalók mintegy 5 százalékának nem lesz állása. Úgy tűnik, csüpán Bulgária és Románia kerüli el a tömeges munkanélküliséget. Romániában Iliescu elnök, bár a magánvállalkozások élénkítését szorgalmazza, nem támogatja a tömeges elbocsátásokkal járó gazdaság- átalakítást. — A piacgazdaságnak nemcsak előnyei vannak. Társadalmi polarizálódáshoz és munkánélküli'- séghez vezet — vallja a román elnök. Bulgária ebből a szempontból sajátos helyzetben van: bár jelenleg 20 ezer állástalant tartanak nyilván, több szektor, köztük a nagy hagyományokkal rendelkező mezőgazdaság, vagy a dohányipar, munkaerőhiánynyal küzd. A gazdaságban 350 ezer nyugdíjas korú alkalmazott dolgozik, s a 17 ezer vietnami vendégmunkás is hazatér a következő két év során. A korábbi bolgár nemzetiségi politika következtében a törökök kivándorlása főként a dohányipart érintette: a 360 ezer kivándorlóból csak 160 ezren tértek vissza, így ebben a szektorban jó néhány munkáskézre lesz még szükség. (MTI—Panoráma) versenykiírást kell alkalmazni és széles körű társadalmi ellenőrzést megvalósítani. A pártok abban is egyetértettek, hogy az egészségügyi alapellátást és annak pénzeszközeit, vissza kell venni a megyei kórháztól, mivel az erőszakolt integráció hiú ábrándnak bizonyult. Továbbá leszögezték: a szakértelem a mérce, így továbbra is számítanak a mostani szakapparátus munkájára! * A fentiekből egyértelműen kiderül; a pártok nem feleslegesen ültek a városházán, meg az is, hogy a városháza szakemberei korrekt tájékoztatást adtak. Éppen ezért máig sem értem, hogy a sajtót, minderről, miért csak másnap értesítették! — szőke — Rablógazdálkodás az erdőkben Rablógazdálkodás folyik a magyar erdőkben — hangzott el a Magyarországi Zöld Párt több elnökségi ülésén is e vád, mellyel kapcsolatban Szita Károly társelnök az MTI munkatársának kifejtette: — Erről meggyőződhet bárki, aki az erdőt járja. Rengeteg a tarvágás, melynek során az adott területről minden fát kivágnak, s az ilyen módon letarolt hatalmas területeknek általában csak az 50 százalékát telepítik újra, a többi parlagon marad. A rablógazdálkodás szomorú tényei közé soroljuk azt is. amikor azokra a területekre is fenyőt telepítenek, ahol ősidők óta a lombos fák a meghatározó fajták. Ha lombost választanak, akkor sem a tájazonosság, az elsődleges, hanem a gyors megtérülés. A Magyarországi Zöld Párt ezért támogatja azt az elképzelést, hogy a megyei erdőfelügyelőségek és az országos erdőfelügyelet a Környezetvédelmi Minisztériumhoz tartozzon. Mivel ez a tárca, a tervek szerint, független lesz a pillanatnyi gazdasági érdekektől, megakadályozhatná, hogy az erdőgazdaságok a nagyobb haszonra hivatkozva rabló- gazdálkodást folytassanak az erdőkben. Egy ilyen típusú felügyelet érvényt szerezhetne a hosszú távú ökológiai szempontoknak. (MTI) Kelet-Európa — munka nélkül A kovácsológyár A üzemében Fodor Mátyás kovács az izzó vasat formálja. A szegcsomagoló automata gépsoráról egymás után gördülnek le a különféle nagyságú szögekkel teli dobozok. Megfeszített figyelmet igényel a hasítógép a hengerműben. Tóth Ferenc és Ferenci József munka közben. Fotó: Bíró Olga A keresett termékek közé tartozik a. fémbevonó horganyzott huzalja. Balogh József a gépről legördülő huzalokat kötegeli. Kohászmindennapok A megye legnagyobb nehézipari vállalata a Salgótarjáni Kohászati Üzemek. Így aztán nem csoda, hogy a gyárudvaron egymást követik a kamionok, teherkocsik, amelyek aztán megrakodva, a feldolgozott anyagot a megrendelőhöz szállítják. A kohászválla- Lait nemcsak a kereskedelmi cégekkel áll kapcsolatban, hanem a továbbfeldolgozó gyáraknak is szállít huzalt, hengerelt acélárut, kovácsolt termékeket. Ezúttal a mindennapi tennivalókat, a munka pillanatait örökítettük meg. Szükség van-e a megyékre? Manapság az önkormányzati törvény vitájával kapcsolatban sokan megkérdőjelezik a jelenlegi megyerendszer létét, szükségességét. Mi az, amit a mai megyék legnagyobb bűnéül felrónak? Ilyen az újraelosztó szerep, a központi akarat érvényesítése, az iskolai és települési összevonások végrehajtása, az antidemokratikus működési mód stb. De hát ezen miért csodálkozunk? Hiszen a megyéknek ez volt a, központi kormányzattól kapott feladata, ilyen elvek szerint tudott működni. A megyék ezeket nem maguktól találták ki, és az lett volna a csoda, ha nem hajtják végre. A megye szerepénél és megítélésénél az önkormányzat fő elveiből és célkitűzéseiből kellene kiindulni. Ilyenek: — a központi hatalmi túlsúly csökkentése; — a decentralizáció megvalósítása; — érdekképviseleti rendszer kialakítása a központi államigazgatási szervekkel szemben; •— a falvak és a kistelepülések érdekképviselete, a pozitív diszkrimináció, a szükséges újraelosztás megvalósítása, a hátrányos helyzetű települések segítése; ■— a megyei tulajdonú infrastruktúra tulajdonosi és kezelői feladatainak megoldása, fejlesztése. Ha ezeket az elveket elfogadjuk, akkor az adott javaslatokat ezekhez kell mérni. Nézzük meg hogy milyen alternatívák vannak a mai megyerendszer helyett? A tiszta kétszintű közigazgatásra, a csak helyi önkormányzatok társulására a világon talán sehol sínes példa. Ilyen közigazgatás tudomásom szerint sehol sem működik. Mi ugyan ettől bevezethetnénk, de azt hiszem, hogy most nem a kísérletezgetések korát éljük. Ebben a rendszerben nem lehet megnyugtatóan rendezni a megyei tulajdon kérdését, a városok és az állam túlsúlyos, az érdekképviselet megoldatlan lenne. A nagyobb területi régiók kialakításának nincsenek meg a hagyományai, és fölösleges átszervezésekkel járna, mesterségesen kellene hiányzó szerkezeti és gazdasági kapcsolatokat kiépíteni. (Pl. Salgótarján Mis- kolchoz tartozna, holott nekünk inkább a főváros felé vannak kapcsolataink.) A közigazgatási vagy hivatali megye ellentétes lenne a decentralizálással, túlsúlyos központi irányítást hozna létre, nem oldaná meg a tulajdon kérdését, az érdekképviselet lehetetlenné válna. Ezzel szemben az önkormányzati megye a jelenleginél jobban megoldja a tulajdon kérdését, tudja a helyi önkormányzatok érdekeit képviselni, megvalósítja a decentralizálás elvét. Persze az önkormányzati megye működése nem hasonlíthat a mai megye működéséhez. Meg kell hogy szűnjön a mai tanácstestület alibi jellege és feíelősségelmosó szerepe, kiszolgáltatottsága. Minimálisra kell csökkenteni a megye újraelosztó szerepét (figyelemmel a hátrányos helyzetű, önerőből lemaradásait behozni, és az önkormányzati lehetőségekkel élni képtelen településekre). A maitól eltérő, demokratikus működési mód mellett az önkormányzati megye tudná szerintem legjobban betölteni a feladatát. Politikai szempontból is az önkormányzati megye teremtene lehetőséget a terület lakosainak arra, hogy az eddigi elidegenedett politika helyett a helyi politika aktív alakítói lehessenek. Hiszen a helyi önkormányzati jog mellett a társadalom fontos kollektív joga a területi önkormányzathoz való jog. Miért támadják mégis oly sokan az önkormányzati megyét? A jelenlegi helyzetben sok ellenértékű fél van. Ellenérdekeltek a városok, mert félnek az önkormányzatok egyenjogúságától, féltik eddigi privilegizált helyzetüket, reménykednek abban, hogy a megyei tulajdonú intézményeket ők kapják, és társulásos rendszer esetén a helyi önkormányzatok rovására tudják érvényesíteni gazdasági erőfölényüket. Ellenérdekeltek a kiemelt megyei jogú városok is a fentiek miatt, ők még többet veszthetnének, ill. nyerhetnének a társulásos rendszer esetén. Ellenérdekeltek továbbá a minisztériumok, hiszen a megyék felszámolása esetén hatalmuk növekedne, egyeduralomhoz jutnának. A falvak, kistelepülések viszont egy demokratikusan működő megyerendszerben lennének érdekeltek, de az ő hangjukat a többiek elnyomják. A megyerendszer a történelem folyamán mindig is a falvak és kistelepülések érdekeit képviselte, a városok erre kevésbé voltak rászorulva. A városoknak a megye addig volt jó. amíg a kiváltságaikat biztosította. Ezért olyan önkormányzatra lenne szükség, amely a helyi önkormányzatok pozícióit javítja, ellensúlyt képvisel a központi államigazgatással szemben. Hangsúlyozom: Véleményem szerint a megyei szintű feladatok és a tulajdoni kérdés eredményes megoldása miatt önkormányzati megyére lenne szükség; ez járna a legkevesebb átszervezéssel, és ez tehető leghamarább működőképessé. Nem azért kellene, mert ez tökéletes, hanem mert jelenleg a többi alternatíva sokkal rosszabb lenne. Ifj. Tolmácsi Ferenc \
