Napi Hírek, 1931. február/1

1931-02-01 [0244]

Széchenyi ellenében is megtették és Magyarországon ma is szokás, £ogy a konzervatív állsápontot bűnnek, gyávaságnak, megalkuvásnak csúfolják, bpgen Széchenyi példaadása és az általa látnoki erővel megjósolt események lefolyása mutatja, hogy vannak pillanatok, - éppen nemzetek legkritikusabb fordulóin, amikor a józan'mérséklet még a haladó szellemű emberre nézve sem bűn, sőt lehet kötelesség. Széchenyi kétségtelen liberalizmusa és tagadhatatlanul haladó szelleme pedig bizonyítja, hogy nem mindig reakciónárius az, aki veszéllyel fenyegető áramlatok és örvénylések útjába áll olyanokkal szemben, akik - gyakran jóhiszeműen - ugy vélik, hogy a nemzet és társadalom epületének kupolája tamasztékaitol megfosztva is lobogni fog és elvágva a kupola pilléreit, hajlandók eltomotni önmagukat és nomzetliket az összeomló romok alá. Széchenyi az államformák flordulóján"működött. Bár Durópaszorte akkor még korlátlan monarchiák voltak többségben, az abszolút-monarchia kora lejárt. Olyanfélék voltak ezek a monarchiák, mint ahogy ForoScz császár Ausztriáról mondotta:"Rági házak, amelyek összedűlnek, ha Hozzányúlnak* " Amikor az oligarchikus államrond káoszát az abszolút monarchiák centralizált, rondót' és fegyolmot teremtő hatalma váltotta fel, az abszolút királyi hataloir eszköz volt a nagy cél erdőkében, hogy a szegénynek is logyon védolmozőjo, hogy a'tulorősok Iiatalmaskodásai megszűnjenek és hogy az egyéni és" családi önzést, a nomzot szolgálatában való közös, szorvozett munka váltsa fel: szóval hogv_ igazság logyon és nomzot logyon. Az elsőnek szolgáltatója, a másodiknak vozérclott a király. Az abszolút-monarchiák alkonyán a nagy cel fclodésbo mont.Áz uralkodóház lett öncéllá,'melynek szolgálatában a nemzet szorvozott oroio, hadserege, hivatalnoki kara, gazdasága lott oszköz. Ez a bolső ellentmondás okozta a korlátlan monarchiák avultsagát és pusztulását. Széchenyi az államformák válságának idején az uj kormányzati rond, a parlamentarizmus egyik olső magyar apostola lott, őzzel akarván megorősitoni hazájának ősrégi alkotmányát, moly már akkor alig birta flontartani élotét az öncélú abszolitizmus gondolatának állandó kardcsapásai alatt. r • Ma divatos a parlamentarizmus pusztulásáról is beszélni, mondván , hogy a parlamentarizmus célja, - a nemzet legfőbb javának felismerése es megválósmiasa, - ugyancsakfeledésbe ment és az eszköz, a parlament átalakult olyan önmagakörül forgó , üresen járó szerkezetté, amelynek garatjára hiába öntik fel a nemzet komoly érdekeinek tiszta búzáját, értéktelen korpát őröl ki belőle. Vájjon Széchenyi korához hasonlatosan most is olyan időket elünk, amelyekben uj állami berendezkedések után kell nézni, hogy a nemzetek fejlődése, lélektelenné vált formák ürességében el ne hall iont Ugy érzem, hogy Széchenyi szellemében nemnél kell a kérdésre felelni* . /Folyt.köv./