Nagykároly, 1913 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1913-01-26 / 1. szám

NAGYKÁROLY Három nagykárolyi újság fuzionálása. Szabó Albert, Falussy Árpád és Vetzák Ede újból összebaráikoznak. Három nagykárolyi újság fuzionálásá­nak munkájában fáradoznak most egyesek, akik külön-külön megelégelték azt a felette költséges passziót, hogy a maguk részére saját pénzükön egy-egy leibzsurnált tart­sanak fenn. Teljesen megbízható forrásból közük a Nagykárollyal, hogy a «radikális» és re­formátus irányú Szatmárvármegye a türel­metlenül klerikális, a 67-es Északkeleti újság és a se hús, se hal politikájú Nagy­károly és Érmellék a közel jövőben fuzio­nálni fognak. A jelzett újság egy némelyike a nyil­vánosság kizárásával jelenvén meg, a nagy­közönséget nem érinti ez a szövetkezés, mégis szenzácziószámba megy a terv, kü­lönösen azok előtt, akik Nagykároly város politikai és társadalmi életének a legutóbbi 7—8 évi történetét és a ielzettt lapok tulajdonosait és irányitóit ismerik. A,Szatmárvármegye ugyanis Dr. Fa­­lussy Árpád volt koalicziós főispán,tulaj­dona és ő írja is ezt az újságot. Az Észak­keleti Újság a Szabó Albert dr. pénzét emésztette fel eddig és a harczos, de ná­lunk bizony gyengécske erejű klerikáliz­­mus szolgálatában áll. A Nagykároly és Ermellék Dr. Vetzák Ede lapja, eddig azonban még nem sok vizet zavart. Az utóbbi é%rek eseményeinek ismerő1 még élénken emlékezhetnek^ hogy Dr. Fa­­lussy Árpád, Dr. Szabó Albert és Dr. Vetzák Ede egyszer már találkoztak egy közös redakczióban. Jó gyomruk lehet, ha ismét egy tálból akarnak kanalazni. A fuzionálni készülő három újság «Szatmárvármegye» czim alatt fog meg­jelenni. Neményi itt akarja hagyni az északkeleti szinikerületet. A délvidéki színházakra kiirt pályázat a napokban járt le. A pályázók között van Neményi Lipót, az északkeleti szín­társulat igazgatója is, akinek nagy sánszai vannak, hogy a délvidéki színházak igaz­gatója legyen. Neményi Lipót, aki igazgatói műkö­dését a két évvel ezelőtt szervezett észak­keleti szinikerületben kezdette meg, elked­vetlenedett és mielőbb menekülni szeretne az északkeleti kerületből, amelynek leg­főbb helye Nagykároly város és különösen menekülni szeretne Nagykároly városból, ahol szomorú csalódás érte. A szinikerület megalakításánál leginkább az kecsegtette, hogy Nagykároly város Szatmárvármegye székhelye is belefog tartozni és mert a viszonyokat nem ismerte, joggal fűzött re­ményeket itteni működéséhez. Nagyká­roly város megyeszékhely van benne főgimnázium, pénzügyigazgatóság, irodalmi egyesületek s igy feltehető volt, hogy kö­zönsége is olyan, amely elbír tartani egy jóravaló vidéki színtársulatot. És eljött ide._ Három hónapos szini-idényt csinált és íme kiderül, hogy Szamosujváron is van olyan szinpártoló közönség, mint Nagyká­rolyban. Nagykároly egy álváros. Álkul­túrával és ál minden egyébbel. Minden csak külszin itt, belső tartalom és érték nélkül. Színházba a lakosságnak csak egy kicsi része jár és ez az állandó publikum, amely a színtársulatot az anyagi csődtől megmenti. Másutt se valami fényesek most a színházi viszonyok és ezt általában a rossz közgazdasági viszonyokkal indokolják. Fur­csa'tehát, hogy Nagykárolyban mostaná­ban éppen azok teszik a színházlátogatók nagy részét, akiknek — a rossz közgazda­­sági viszonyok miatt,egyébbként nemigen teílene színházra. Azok, akiknek anyagi módjuk volna ahhoz, hogy színházba jár­hassanak, tüntetőén távoltartják magokat a színháztól. Hogy miért teszik ezt,? a távollevők maguk sem tudnák megindo­kolni. Kisvárosi nagyképűség^ _ oktalan gőg és nevetséges nagyzási mánia lehet­nek csupán a valódi okok. Hevesnél pl. az volt a baj, hogy a társulat nagyobb része zsidókból állott. Szamárság ugyan, de tény, hogy egyesek azért nem mentek színházba Az északkeleti színtársulatnál ez a «baj» nincsen és a legtöbb előadás mégis botrányosan üres házak előtt folyik le. Az egész ország sajtója bizonyos szá­nakozással emlékezett meg arról, az elő­ször a Szatmármegyei Közlönyben megje­lent három soros'hírről, hogy egy vasár­nap délutáni elődást Nagykárolyban a közönség hiánya miatt nem lehetett meg­tartani. És azután feljajdulunk és rugdaiód­­zunk, ha azt állítják rólunk, hogy kis város vagyunk és haragszunk, ha ezen kisvárosi mivoltunkat riválisunk. Szatmárnémeti a maga előnyére akarja minden egyes esetben kihasználni. És akár tetszik egyeseknek, akár nem, mi is megállapítjuk, hogy amely város nem képes három hónapon át egy kisebb szín­társulatot becsülettel eltartani, annak nem lehet komoly joga ahhoz, hogy város számba vegyék. Szatmáron kicsinek bizonyul a szín­ház, mert minden magát intelligensnek tartó embernek bérlete van a színházban és valóságos harczok folynak amiatt, hogy nem jut mindenkinek hely a színházban, pedig Szatmámak 36.000 lakosa van és Nagykárolyban még a szinügyi bizottsági tagok többsége sem jár színházba. Sőt van olyan szinügyi-bizottsági tag is, aki a nagy­károlyi városi színházat még belülről nem látta. ☆ Ezek a szomorú színházi viszonyok a színtársulat összességén és majdnem mind­­egvik előadáson meglátszanak A színé­szek között nem sok erősebb tehetség van, mégis egy kis komolysággal, egy kis fe­gyelmezettséggel ellfogadható és élvezhető előadásokat tudnának produkálni, sőt néha napján produkálnak is. De bizony a leg­több esetben látva a közönség negligen­­tiáját, még azt sem adják, amijük van és a színpadot, sajnos igen sokszor czirkuszi porond színvonalára sülyeztik le és ez hiba, mert ha a közönség részvétlen is, az egyes színészeknek ezt játékukban nem szabad éreztetni és mindén vérbeli színész, ha a világot jelentő deszkára lép, akár zsúfolt ház előtt, akár üres padok előtt istenadta tudásának, vagy szorgalommal párosult jószándékának teljességét kell, hogy nyújtsa. Asszonyoknak. mS-*• Divatlevél. Két toilette leírását adjuk itt arra szá­mítva, hogy lesznek olvasóink között olyanok, akiknek kilátásba helyeztetett egy uj ruha, amely a megajándékozott Ízlése és kedve sze­rint készítendő el az ajándékozó költségére. Lányok, vagy fiatal asszonyok részére való ez a toliette és mindkettő tetszés szerint posztó­ból, selyemből vagy bársonyból készülhet. Mindkét toilette nagyon fiatalos megjelenést ad és mindenféle kivitelben nagyon elegáns. Az egyik tulajdonképen posztóruhának van szánva és szilárd bélésre készült blúzból és sima bokáig érő aljból áll. Ennek a tói let­tének összeállítása tehát a legkülönbözőképen készülhet. Mindenesetre nagyon ajánlatos, hogy a legjobb minőségű szövetett használjuk, mert szövetet csak igazán kitűnő minőségben sza­bad használni. Selyemből — bármennyire cso­dálatosnak hangzik is ez — olcsóbb ez a j ruha, ha nem ragaszkodunk valami igazán j nehéz selyemhez. A selyemruhához egyébként kevesebb diszités keli, mint a szövetruhához és ez is olcsóbbá teszi. A ruha derekának nyak körül egy tüll­­betétje van, amelyet tüllzsabó fejez be. A gal­lér elütő színben készül és lehet batisztből, selyemből, vagy szövetből. A tüllzsabótól le­felé a derék előrészén is, sőt az aljon is egy­mással párhuzamosan függőleges csikban pa­szomány szalagosaitok húzódnak. Nagyon ügyes ez az elrendezés, s nagyon alkalmas díszítése a ruhának. A ruha anyagából készült öv választja el egymástól a derekat és az al­jat, amely sima és elég keskeny is. Nemez l kalap, vagy bársony bárét, bársony vagy se- 1 lyem arangementtel egészíti ki a ruha kedvező benyomását. A másik ruha tulajdonképen bársonyban nagyon szép és elegáns. Anyagul különösen a barna, fekete, vagy zöld bársony alkalmas. Egy kis matrózgallér, amelyet esetleg egy lingerie gallérral fedünk el -— ez esetben is kilátszik azonban a bársonygallér — veszi körül a tüll vagy himzósbetétet, amely a nya­kat díszíti. A gallér, a kézelő, a szalagosaitok és a csokrocskák elütő szinü bársonyból ké­szültek. Ezek és a középen elhelyezett bár­sonnyal befont gombok díszítik a derekat és az aljat. A hosszú, keskeny ujjak, amelyeknek í esetleg könyökig érő csipkekózelő van, a de­rékbe bevarrottak. Az alj vagy egészen sima, vagy pedig kétoldalt mélyen, jóval a czipők alatt, kissé ránczolt. Ez a ránezolás egyálta­lában nem tesz kövérré, sőt ellenkezőleg ha elég mélyen alkalmazzuk, karcsúvá tesz és megnyujtja a testet. A bársony bárét, vagy a bársonytok, amelyet ehhez a toilettehez hordani kell, vagy a ruha bársonyából készül, vagy pedig abból, amelyet díszítésre használtunk. Kalapdiszités­­nek azonban feltétlenül a másik díszítésből kell készülnie, vagy legalább is a tolldiszt. a kócsagot, vagy egyéb díszítést ennek a má­sik bársonynak a színében választjuk meg i úgy, hogy a ruha a barettel együtt adja csak I meg a teljes toilettet. A már világhírű Kolozsvári (Heinrich) Szt. László fertőtlenítő Pipere-Szappan. kincset ér a háznál. Biztosai! megóv minden ragályos betegségtől és a mellett remek illa­tával kiváló bőr finomító anyaga folytán első­rangú kosmetikai czikk. Kapható mindenütt. Ára 70 f. m

Next

/
Oldalképek
Tartalom