Nagykároly, 1913 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1913-01-26 / 1. szám
NAGYKÁROLY Három nagykárolyi újság fuzionálása. Szabó Albert, Falussy Árpád és Vetzák Ede újból összebaráikoznak. Három nagykárolyi újság fuzionálásának munkájában fáradoznak most egyesek, akik külön-külön megelégelték azt a felette költséges passziót, hogy a maguk részére saját pénzükön egy-egy leibzsurnált tartsanak fenn. Teljesen megbízható forrásból közük a Nagykárollyal, hogy a «radikális» és református irányú Szatmárvármegye a türelmetlenül klerikális, a 67-es Északkeleti újság és a se hús, se hal politikájú Nagykároly és Érmellék a közel jövőben fuzionálni fognak. A jelzett újság egy némelyike a nyilvánosság kizárásával jelenvén meg, a nagyközönséget nem érinti ez a szövetkezés, mégis szenzácziószámba megy a terv, különösen azok előtt, akik Nagykároly város politikai és társadalmi életének a legutóbbi 7—8 évi történetét és a ielzettt lapok tulajdonosait és irányitóit ismerik. A,Szatmárvármegye ugyanis Dr. Falussy Árpád volt koalicziós főispán,tulajdona és ő írja is ezt az újságot. Az Északkeleti Újság a Szabó Albert dr. pénzét emésztette fel eddig és a harczos, de nálunk bizony gyengécske erejű klerikálizmus szolgálatában áll. A Nagykároly és Ermellék Dr. Vetzák Ede lapja, eddig azonban még nem sok vizet zavart. Az utóbbi é%rek eseményeinek ismerő1 még élénken emlékezhetnek^ hogy Dr. Falussy Árpád, Dr. Szabó Albert és Dr. Vetzák Ede egyszer már találkoztak egy közös redakczióban. Jó gyomruk lehet, ha ismét egy tálból akarnak kanalazni. A fuzionálni készülő három újság «Szatmárvármegye» czim alatt fog megjelenni. Neményi itt akarja hagyni az északkeleti szinikerületet. A délvidéki színházakra kiirt pályázat a napokban járt le. A pályázók között van Neményi Lipót, az északkeleti színtársulat igazgatója is, akinek nagy sánszai vannak, hogy a délvidéki színházak igazgatója legyen. Neményi Lipót, aki igazgatói működését a két évvel ezelőtt szervezett északkeleti szinikerületben kezdette meg, elkedvetlenedett és mielőbb menekülni szeretne az északkeleti kerületből, amelynek legfőbb helye Nagykároly város és különösen menekülni szeretne Nagykároly városból, ahol szomorú csalódás érte. A szinikerület megalakításánál leginkább az kecsegtette, hogy Nagykároly város Szatmárvármegye székhelye is belefog tartozni és mert a viszonyokat nem ismerte, joggal fűzött reményeket itteni működéséhez. Nagykároly város megyeszékhely van benne főgimnázium, pénzügyigazgatóság, irodalmi egyesületek s igy feltehető volt, hogy közönsége is olyan, amely elbír tartani egy jóravaló vidéki színtársulatot. És eljött ide._ Három hónapos szini-idényt csinált és íme kiderül, hogy Szamosujváron is van olyan szinpártoló közönség, mint Nagykárolyban. Nagykároly egy álváros. Álkultúrával és ál minden egyébbel. Minden csak külszin itt, belső tartalom és érték nélkül. Színházba a lakosságnak csak egy kicsi része jár és ez az állandó publikum, amely a színtársulatot az anyagi csődtől megmenti. Másutt se valami fényesek most a színházi viszonyok és ezt általában a rossz közgazdasági viszonyokkal indokolják. Furcsa'tehát, hogy Nagykárolyban mostanában éppen azok teszik a színházlátogatók nagy részét, akiknek — a rossz közgazdasági viszonyok miatt,egyébbként nemigen teílene színházra. Azok, akiknek anyagi módjuk volna ahhoz, hogy színházba járhassanak, tüntetőén távoltartják magokat a színháztól. Hogy miért teszik ezt,? a távollevők maguk sem tudnák megindokolni. Kisvárosi nagyképűség^ _ oktalan gőg és nevetséges nagyzási mánia lehetnek csupán a valódi okok. Hevesnél pl. az volt a baj, hogy a társulat nagyobb része zsidókból állott. Szamárság ugyan, de tény, hogy egyesek azért nem mentek színházba Az északkeleti színtársulatnál ez a «baj» nincsen és a legtöbb előadás mégis botrányosan üres házak előtt folyik le. Az egész ország sajtója bizonyos szánakozással emlékezett meg arról, az először a Szatmármegyei Közlönyben megjelent három soros'hírről, hogy egy vasárnap délutáni elődást Nagykárolyban a közönség hiánya miatt nem lehetett megtartani. És azután feljajdulunk és rugdaiódzunk, ha azt állítják rólunk, hogy kis város vagyunk és haragszunk, ha ezen kisvárosi mivoltunkat riválisunk. Szatmárnémeti a maga előnyére akarja minden egyes esetben kihasználni. És akár tetszik egyeseknek, akár nem, mi is megállapítjuk, hogy amely város nem képes három hónapon át egy kisebb színtársulatot becsülettel eltartani, annak nem lehet komoly joga ahhoz, hogy város számba vegyék. Szatmáron kicsinek bizonyul a színház, mert minden magát intelligensnek tartó embernek bérlete van a színházban és valóságos harczok folynak amiatt, hogy nem jut mindenkinek hely a színházban, pedig Szatmámak 36.000 lakosa van és Nagykárolyban még a szinügyi bizottsági tagok többsége sem jár színházba. Sőt van olyan szinügyi-bizottsági tag is, aki a nagykárolyi városi színházat még belülről nem látta. ☆ Ezek a szomorú színházi viszonyok a színtársulat összességén és majdnem mindegvik előadáson meglátszanak A színészek között nem sok erősebb tehetség van, mégis egy kis komolysággal, egy kis fegyelmezettséggel ellfogadható és élvezhető előadásokat tudnának produkálni, sőt néha napján produkálnak is. De bizony a legtöbb esetben látva a közönség negligentiáját, még azt sem adják, amijük van és a színpadot, sajnos igen sokszor czirkuszi porond színvonalára sülyeztik le és ez hiba, mert ha a közönség részvétlen is, az egyes színészeknek ezt játékukban nem szabad éreztetni és mindén vérbeli színész, ha a világot jelentő deszkára lép, akár zsúfolt ház előtt, akár üres padok előtt istenadta tudásának, vagy szorgalommal párosult jószándékának teljességét kell, hogy nyújtsa. Asszonyoknak. mS-*• Divatlevél. Két toilette leírását adjuk itt arra számítva, hogy lesznek olvasóink között olyanok, akiknek kilátásba helyeztetett egy uj ruha, amely a megajándékozott Ízlése és kedve szerint készítendő el az ajándékozó költségére. Lányok, vagy fiatal asszonyok részére való ez a toliette és mindkettő tetszés szerint posztóból, selyemből vagy bársonyból készülhet. Mindkét toilette nagyon fiatalos megjelenést ad és mindenféle kivitelben nagyon elegáns. Az egyik tulajdonképen posztóruhának van szánva és szilárd bélésre készült blúzból és sima bokáig érő aljból áll. Ennek a tói lettének összeállítása tehát a legkülönbözőképen készülhet. Mindenesetre nagyon ajánlatos, hogy a legjobb minőségű szövetett használjuk, mert szövetet csak igazán kitűnő minőségben szabad használni. Selyemből — bármennyire csodálatosnak hangzik is ez — olcsóbb ez a j ruha, ha nem ragaszkodunk valami igazán j nehéz selyemhez. A selyemruhához egyébként kevesebb diszités keli, mint a szövetruhához és ez is olcsóbbá teszi. A ruha derekának nyak körül egy tüllbetétje van, amelyet tüllzsabó fejez be. A gallér elütő színben készül és lehet batisztből, selyemből, vagy szövetből. A tüllzsabótól lefelé a derék előrészén is, sőt az aljon is egymással párhuzamosan függőleges csikban paszomány szalagosaitok húzódnak. Nagyon ügyes ez az elrendezés, s nagyon alkalmas díszítése a ruhának. A ruha anyagából készült öv választja el egymástól a derekat és az aljat, amely sima és elég keskeny is. Nemez l kalap, vagy bársony bárét, bársony vagy se- 1 lyem arangementtel egészíti ki a ruha kedvező benyomását. A másik ruha tulajdonképen bársonyban nagyon szép és elegáns. Anyagul különösen a barna, fekete, vagy zöld bársony alkalmas. Egy kis matrózgallér, amelyet esetleg egy lingerie gallérral fedünk el -— ez esetben is kilátszik azonban a bársonygallér — veszi körül a tüll vagy himzósbetétet, amely a nyakat díszíti. A gallér, a kézelő, a szalagosaitok és a csokrocskák elütő szinü bársonyból készültek. Ezek és a középen elhelyezett bársonnyal befont gombok díszítik a derekat és az aljat. A hosszú, keskeny ujjak, amelyeknek í esetleg könyökig érő csipkekózelő van, a derékbe bevarrottak. Az alj vagy egészen sima, vagy pedig kétoldalt mélyen, jóval a czipők alatt, kissé ránczolt. Ez a ránezolás egyáltalában nem tesz kövérré, sőt ellenkezőleg ha elég mélyen alkalmazzuk, karcsúvá tesz és megnyujtja a testet. A bársony bárét, vagy a bársonytok, amelyet ehhez a toilettehez hordani kell, vagy a ruha bársonyából készül, vagy pedig abból, amelyet díszítésre használtunk. Kalapdiszitésnek azonban feltétlenül a másik díszítésből kell készülnie, vagy legalább is a tolldiszt. a kócsagot, vagy egyéb díszítést ennek a másik bársonynak a színében választjuk meg i úgy, hogy a ruha a barettel együtt adja csak I meg a teljes toilettet. A már világhírű Kolozsvári (Heinrich) Szt. László fertőtlenítő Pipere-Szappan. kincset ér a háznál. Biztosai! megóv minden ragályos betegségtől és a mellett remek illatával kiváló bőr finomító anyaga folytán elsőrangú kosmetikai czikk. Kapható mindenütt. Ára 70 f. m
