Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-07-02 / 27. szám
~VL. évfolyam. 1908. j-uliwa Hó 2. 27-ilc szérű. tAh.SAT>AT iHiffl ás SSSHPIRODALMI hetilap. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. A mezőgazdasági kamarákról. Julius 1. A magyar gazdatársadalom egy régi s jogos kívánsága lép nemsokára a megvalósulás stádiumába, a mezőgazdasági kamarák megalkotásával. Az egyes kereseti ágak érdekképviseleti szervezkedése úgy szocziális, mint individuális szempontból felette szükséges. A vezető körök már az ötvenes évek elején belátták, hogy a kereskedő, iparos és mezőgazdák osztályának szervezése a nyugati minták alapján egy eminens gazdaságpolitikai szükség. Minél szélesebb rétegben vonjuk be az államtagokat a nagyfontosságu állami és gazdasági kérdések intézésébe, a népréteg minél nagyobb számának biztosítunk nyilatkozati jogot, annál előbbre visszük kultúránkat. Hazánk első kereskedelmi minisztere már fölvette programmjába a társadalom három nagy produktiv osztályának szervezését. Azonban a zavaros politikai viszonyok folytán csupán az lößSV VI. t.-cz.- ben tudták megalkotni a kereskedelmi és iparkamarákat. Ez intézmény széles kiterjedésű munkakörét fényesen oldja meg s a magyar kereskedő és iparosvilág lépten-nyomon élvezheti hiánytpótló munkásságát. A gazdatársadalom szervezése ismét lekerült a napirendről, mindaddig, mig a nemrégen megalakult Magyar Gazdaszövetség agilis vezetősége a sajtóban és a közéletben egyaránt nagyarányú és intenzív propagandát nem indított meg. De különösen aktuálissá vált a kérdés 1905. februárjában, mikor is egy nagyfontosságu nyilatkozat járta be az európai sajtót. Viktor Emanuel olasz király ugyanis j egy lelkes nyilatkozatban hívja fel az európai gazdatársadalmat, hogy Láb in Dávid amerikai közgazdasági iró tervei alapján alkossák meg nemzetközi érdek- képviseletük czéljából az Európai Intcr- nacionális Mezőgazdasági Kamarái Magyarországot különösen érintette a felhívás, mert Lubin Dávidban épen egy hazánkban tartott gazdakongresszuson érlelődött meg a nagyfontosságu eszme. Ekkor már annyira előrehaladott stádiumban volt e kérdés, hogy Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter megbízta Bernál Istvánt és Rubinele Gyulát, e két kiváló gazdát, a mezőgazdasági kamaráknak szervezéséről szóló törvény- javaslat tervezetének megalkotásával. Az elmúlt héten megtartott parádi kongresszuson hozták nyilvánosságra a törvényjavaslatot, melynek czélja hármas: kezdeményező és véleményező, végrehajtó és ellenőrző, végül társadalmi és agitatorius. Az egyes kamarák a szükséghez képest lesznek felállítva, mindenkor az OMGE. meghallgatásával. Élükön áll majd a Budapesten székelő országos kamara. Működési körük egves kerületekre terjed ki s hivatásuk a mező- és erdő- gazdaság viszonyait figyelemmel kisérni, a szükséghez képest törvényhozási, kormányzati, törvényhatósági intézkedéseket kezdeményezni, illetve a létező törA „Nagybánya“ tárczája. Mert nem ad néki enyhülést, vigaszt? 0, jártam én is a nagy végtelenben! Visszhang a >Vénus csillag< költeményre.*) Jóságos ég! Van még poéta lélek, Örök szerelem édes lantosa 1 Ha ifjú volnék, megirigyelnélek, S kezdődne köztünk költői tusa. De igy, ősz fővel nem kelek tusára, Csak fölsóhajtok s megadom magam. ... A lemenő nap utolsó sugára Egy búcsúcsókkal tőlem már rohan. Örök szerelem I Hiszel-é te benne, — Ha nem más, mint költői képzelet, — Hogy odafönt a titkos végtelenbe Egy fényes csillag oszt szerelmeket? S hogy az, kit köztünk tép e lázas álom, S a szerelemnek ezer kínja mar: A Vénuson, mint legszebb ideálon. Mind megtalálja, amit csak akar? Hiszed-e, hogy a Vénus ragyogása Az emberszivben szerelmet fakaszt ? S a csalódottnak a sírját megássa, *) É-9bj Mihálynak lapunk legutóbbi számában megjelent költeményére. A Vénásoknak fénye mit sem ér. Egy félszázad tanított arra engem, Hogy a szerelem — csak a vér, a vér! Boldog poéta! Áldd az Istent érte, Hogy meghagyd szivedben a hitet! És hogy csalódás lelkedet nem érte, Az élet utján, küzdés közepeit. Van millió szív, kikre e világon A Vénus sugárt bőven osztogat, S akikre jobb vón temetői álom, Mert életük egy örök kárhozat! Hévay Károly. Már az álmos . . . — Eminescu. — Már az álmos kis madárka Fölkeresi rejtett lakát, — Eltűnik a lombok között, — Jó éjszakát! Mig a sötét erdő hallgat, Patak sir a falu végén, Szunyád a virág a kertben, — Aludj békén! vények és rendeletek végrehajtását sürgetni, s amennyiben hatósági jogkörrel ruháztatnak fel, megbízatási körükben eljárni. Kötelességük a működő gazdasági egyesületek, gazdakörök, mezőgazdasági munkáskörök és szakszervezetek alap- szabályszerü működése felett ellenőrzést gyakorolni s azokat nyilvántartani. Feladatuk továbbá a gazdakörök és szövetkezeti eszme istápolása és terjesztése, tanfolyamok, munkásképző előadások rendezése, szakkönyvek és folyóiratok kiadása, vásárok, kiállítások szervezése, az ellentétek elsimításán mint választott bíróság szerepelni, statisztikai anyagot gyűjteni s végül a munkaközvetítést előmozdítani. A kamara tagjai kinevezettek és választottak. Az utóbbiak különösen a közvélemény kifejezésére, határozatok és memorandumok alkotására hivatottak, mig a kinevezetteknek inkább a már kifejtett funkeziók végrehajtása a feladatuk. A tagok összessége közgyűlést alkot, mely évenkint legalább egyszer összeül, a szükséghez képest bizottságot küld ki és szakosztályokat szervez. A kiadások fedezésére, a nyújtandó államsegélyen kívül, ha az elegendő nem lenne, joga van a kamarának illetéket szedni. Ez illetéket mindenkor a tagok kikerekitett katasztrális tiszta jövedelme arányában vetik ki. A tagsági jogosultság a magyar állampolgársághoz, harmincz éves korhoz s bizonyos vagyon bírásához van kötve. A földbirtok minimumának megállapítása az alapszabályok feladata, mely Megy a hattyú hallgatagon, Nyugvót keres nádak között, Őrangyalod ott lebegjen — Ágyad fölött! Méla éjnek csendje felett A hold ezüst sugárt bocsát, Minden álom, minden összhang, — Jő éjszakát! Brán I.órincz. A vezeklők. — Japán elbeszélés a XIV. századból. — Három gyönyörteljes éven át élvezte Givau, a csodaszép tánezosnő, Kymori császárnak kitüntető kegyét. A császárt teljesen lekötötte ritmikus táncza, melyben egyesült az örök napsütés birodalmának minden költészete s magával ragadta bájosan csicsergő hangja, melyen a nép- költészet legszebb remekeit tolmácsolta, elbűvölően kisérve tánczát. A harmadik évben történt, hogy egy uj csillag tűnt fel a tánezmüvészet egén. A birodalom egyik provincziájából egy habtestü, virágzó szépségű, alig tizenhatéves leány, Hokote érkezett a fővárosba. Csakhamar híre ment nagy művészetének s a közönség tömegesen tódult, hogy lássa. A férfiakat mint rabul ejtette, nem győzték csodálni mélylüzü szemeit, sudár alakját, pompás játékát s igéző táncát. A birodalom
