Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-09 / 2. szám

2 NAGYBÁNYA 1908. január 9. is rokonszenves, érdeklődő támogatásától. E támo­gatásra szükség van az ifjúság érdekében is, melyet mai viszonyaink közt nem kizárólag az iskola nevel, hanem az iskola hatásával temérdek más hatás találkozik vagy kereszteződik, igen gyakran ütközik. Éppen a jellemnevelés szem­pontjából, melynek fontosságától mindenki át van hatva, nem javallhatjuk a középiskola tanul­mányi rendjének mintegy forradalmi reformját, mert a tanárság jelenleg még azzal küzd, hogy a tudományok modern fejlődésétől feltételezett és megkövetelt szakrendszert az egységes nevelő hatás czéljaival összeegyeztesse. A nevelő tanítás intenzivilásának fokozására irányuló általános nagy kérdések mellett számos, részlegesebb jelentőségű, de a középiskola ügyé­nek előmozdítására alkalmas eszme és javaslat merült fel. A tanítás sikerének nagy akadálya például nálunk a középiskolák zsúfoltsága is. Nálunk az egy osztályba felvehető tanulók maximális lét­száma a törvényben is legalább másfélakkorában van megállapítva, mint a müveit államok átlagá­ban. De a valóságban azt a nagy számot sem tartják meg s a népes iskolákban felsőbb enge­délyivel 70-nél több tanulót is felvesznek osz­tályonként, ami valóban páratlanul áll a kultur- államokban. A tanárok önművelésének jelentékeny eszköze a jól összeválogatott és rendszeresen fejlesztett iskolai könyvtár. A szakfolyóiratok mai száma mellett azonban a tanári könyvtárakra eső évi javadalmazást majdnem egészen kimeríti a könyveknél napi jelentőség szempontjából nem kevésbé szükséges folyóiratok megrendelése. Régi óhajtása a tanárságnak, hogy a közép­iskolai ügyek kormányzati intézésében neki lehetőleg széles és fontos hatáskör biztosittassék. . A magyar középiskolák fejlődésére nézve bi­zonynyal elsőrendű érdek, hogy egyrészt a számonvevő és inicziáló szervek, másrészt a végrehajtó szervek közt homogeneitás legyen és a vezetésben oly kezeknek legyen tevékeny részük, melyek a gyakorlat mezején szerezték meg a biztonságot. Ha a tanárság nincs kellőleg képviselve a vezetésben, mintegy megbénítva érzi az oktatásügy vérkeringését és annak a ténynek a tudata csökkenti a tanárság önnállóságát és akczióképességél is, amellett hogy nehézkesebbé teszi a kormányzást. Hosszú időn át érlelt s még teljes befeje­zéshez nem juttatott kérdés a tanárok anyagi ellátásának ügye is. Régóta kisérti ez a kérdés a kormányokat s legutóbb a miniszterelnök ismét kilátásba helyezte a fizetési osztályok felső fokozatának betöltését. Remélhető, hogy a tanitó- személyzet, amely éveken át türelemmel volt, a politikai komplikátiót sürgető szóval súlyosbí­tani tartózkodott, végre is hozzájut a néki kilá­tásba hetyezett javakhoz, amelyeknek megadása csak javára szolgálhat hazánk közoktatásügyé­nek és kultúrájának egyaránt. A polgári olvasókör lakomája. Hagyományos vizkereszti társas össze­jövetelét a kettős ünnepre tekintettel január 5-én este tartotta meg a nagybányai Polgári Olvasókör közönsége saját termeiben. Az elmúlt években látogalottabb és zajosabb volt e bankett, most azonban az érdeklődés megcsappanását a dr. Földes Béla orszgy. képviselőnk tiszteletére egy héttel előzőleg rendezett s fényesen sike­rült társas vacsora okozta, melyen a kör kö­zönsége impozáns tömegben jelent meg s a legközvetlenebbül megnyilatkozott tisztelettel ünnepelte nagynevű képviselőjét, Bár kevesen vettek részt tehát a társas­vacsorán, annak szokásos vidámságán csorba nem esett s a jelenvoltak a késő éjjeli órákig a legderültebb hangulatban szórakoztak. A komoly és vidám toasztokuak számtalan válto­zatossága gyönyörködtetett, melyek közül a hi­vatalos köszöntők sorát Torday Imre, a Kör elnökének magvas felszólalása kezdte meg, a ki a tőle megszokott tömör rövidséggel a kör felvirágzására, a tagok egyetértésére és össze­tartására, mely a siker és haladás legfőbb biz­tosítéka, — emelte poharát, mig egy későbbi felköszöntőjében Stoll Bélát, a Kaszinó elnökét aposztrofálta s a működóse iránt érzett el­ismerés őszinte hangján éltette. Sloll Béla a Kaszinó képviseletében emelt szót s nagy tet­széssel találkozott beszédében a Kör működé­sét méltatta, annak megerősödésére, felvirág­zására köszöntött. Az ezen beszédekben szétszórt gondolatok társadalmi vonatkozások a tagok között kisebb csoportulásokban alapos megvitatásban, érett megfontolásban részesültek; mindenkinek volt megjegyzése, észrevétele, közleni valója városi és társadalmi életünk legkisebb megnyilatkozása iránt is s általános érdeklődés mutatkozott mind­azon napirenden levő kérdésekkel szemben, melyeknek üdvös megoldása a város minden polgárának őszinte óhaja. A közviszonyok je­— Majd a másiknál! — lihegte — Alig tett nehány lépést, valaki köszönt neki. Sárkány megremegett. Látták őt! Tehát másfelé kell mennie. Ep az ellenkező irányban, hogy a nyomát veszítsék. A dunapart felé vette hát az útját. A korzó néptélen volt, és a hideg, csípős szél keresztül-kasul járt rajta. A budai oldalon sorjába kigyultak a lámpások, még a Gellérthegyen is valami vöröses fény imboly­góit. A remegő ember a fejébe húzta a kalapját és feltürte a kabátja prémes gallérját. A vigadó előtt éppen akkor kötött ki a propeller. Sár­kány lerohant a lépcsőkön és a kasszához sietett. — Hová tetszik? kérdezte a pénztárosnő. — Hová ? Hát Budára... A császár- fürdőhöz. — Ez csak a bombatérig megy! — Hát akkor oda! Rohant a hajóra. — Mehetünk már ? — szólt oda a hajós- legénynek. — Még nem lehet, jöhet még utas! Sárkány fölment a fedélzetre, ahol egy lélek se volt. A propeller még egy fél perczig vesztegelt. Néki úgy tetszett, mintha egy fél­óráig állott volna olt. — Átkozott alkotmány! — sziszegte. Végre eloldozták a köteleket s a csavar­gőzös kényelmes lassúsággal megindult A viz sötét volt, csaknem fekete. A hajókerék egy­hangú kattogása rettentően gyötörte a szöke­vény idegeit. Tulnan valamelyik toronyóra ütni kezdett. Sárkány izgatottan figyelte. — Egynegyedhat, suttogta. Még nem tűn­hetett fel az elmaradásom. Most kellene vissza­mennem a hivatalba. De még nem tudják, még nem keresnek. Körülbelül félhét lesz, mire a i hiányt észreveszik. Amikor a rendőrség értesül 1 róla, hét óra lesz. Több mint másfél órám van még. Vonatra nem ülhetek, mert végigtáviratoz- zák az összes állomásokat. Hova menjek ? Hova menjek ? Végre kikötött a hajó. Sárkány akkor már lent állott a karfánál és elsőnek tülekedett ki a hídon. Fölrohant a rakpartra. Ott megállt egy pillanatra és körülnézett. Elégedetlen volt ma­gával. Sajnálta, hogy nem maradt inkább a pesti oldalon. Olt ismer minden zeg zug utczát. J Itt, a budai részen alig-alig járt. Szerette volna a szakállát leborotváltalni, meg a ruháit kicse- i rélni. Rongyokat akart, .mindenáron rongyokat, hogy föl ne ismerjék. De hogyan? Egy ócska- ruha kereskedést látott valahol az utón. De mi- ; képp állítson be oda? Azt csak nem mond- ! hatja, hogy a finom ruháit cseréljék fel ron­gyokra. Ez gyanút keltene. Végre támadt egy ötlete. Fölkereste a rakpart egy elhagyatott ré­szét, ott hirlnlen levetette a télikabátját és belc- í dobta a vizbe. Azután fogvaczogva rohant az í ócska-ruhás boltba. Előbb azonban összemázolta i homokkal a kabátját, végigszakgalta a zsebeit, behorpasztotta a kalapját. Ebben a kosztümben már kezdett hasonlítani egy csavargóhoz. — Egy télikabátoi kérek, mondotta, olcsót! A legkopottabb kabát tetszett meg neki. i : Négy forintért megvette, aztán rohant tovább. I lenlegi fejlődése sokféle kommentárban része­sült, a tárgyilagos szemlélődés mellett a szél­sőbb irány is gyakran szóhoz jutott, mig végül a pro és contra-érvek özönéből szólásra emel­kedett Kupás Mihály, kinek talpraesett beszédét a közönség zajos óvácziókban részesítette. E felszólalás városi közéletünket számtalan vonat­kozásban vette bonczkés alá, sokszor elevenig vágott bele a társadalom nyugtalan testébe, a beteg testrészeket azonban oly ügyesen és ta­pintatosan érintette, hogy mindnyájunknak úgy tűnt fel, miszerint tapasztalatai reálisak, meg­jegyzései őszinték és alaposak! Az apróbb részletezés ezúttal nem áll mó­dunkban, mert oly kérdések tolulnának előtérbe, melyek megvitatása köz- és társadalmi állapo­taink egész komplexumát érintené s kimerítő tárgyalást igényel. —y— HÍREK. Január 8. A városi takarékpénztár aligazgatója. Az újonnan választott igazgatóság f. hó 5-én tartott első ülésében Gsüdör Lajost az aligazgatói teendőkkel egyhangúlag megbízta. Kinevezés. Már közöltük volt, hogy a m. kir. pénzügyminiszter Nagy Tamás nagyká­rolyi pénzügyi titkárt a pénzügyigazgatói teen­dőkkel megbízta. A miniszteri leirat karácsony másodnapján érkezett le, mire a pénzügyigazga­tóság egész tisztikara testületileg megjelent az uj igazgató-helyettes előtt, ahol Simkó Géza p. ü. fogalmazó a tisztikar nevében gratulált az ünne­pednek, aki meghatottan köszönte meg tiszt­viselő társai szeretelének és ragaszkodásának e megnyilatkozását, melyet az ünnepelt teljes mér­tékben megérdemelt hosszú, kiváló munkássá­gával. Tisztelői és barátai pedig múlt hó 29-én bankettet rendeztek tiszteletére a »Magyar Király« szállóban, melyen az igazgatóság összes személy­zete, élén Plachy Gyula igazgatóval, a város és vármegyei hivatalok előkelőségei résztvettek. A vármegyei szolgabirák beosztása. Dr. halussy Árpád főispán, az alispán javaslatára a valóságos és tb. szolgabiró kart a következő- képen osztotta be járási szolgálattételre: A ré­gebbi szolgabirák mind megmaradtak eddigi he­lyeiken ; — az újonnan választottak közül: Gal- góczy István Szatmárra, Szuhányi László Fehér- gyarmatra, Tóth Tibor a nagybányai járás volt közig gyakornoka Szinérváraijára kerül; — a tiszteletbeli szolgabiró, közigazgatási gyakorno­kok közül: Dienes Dezső Mátészalkára, Ináncsy József pedig Erdődre. A Déli vaspálya indóháza előtt elfogta a bágyadtság. A füle zúgott, a feje égett, a lábai roskadoztak. — Oh Istenem, — nyögte kétségbeesetten. A pályaház előtt leült egy kőre. De nem volt maradása Valami kávémérést pillantott meg a túlsó oldalon. Tegnap még be nem tette volna a lábát az ilyen lebujba. A kávét jóízűen elköltötte, czigareltára gyújtott s amikor meg- melegitetle dermedt tagjait, ismét távozott. Félhét volt. Alighogy kilépett a kávémérésből, a pálya­ház felől egy ember közelitett feléje. Sárkány gyorsan megfordult és sietni v kezdett. Amaz a nyomában. — Engem üldöz, — suttogta rémülten a sikkasztó. De nem mert hátranézni. Aztán úgy rémlelt neki, mintha valaki csatlakozott volna üldözőjéhez. A léptek félelmetesen kongtak a háta mögött. Még egy perez és elérik. Sárkányt alig bírták már a lábai. Végső elhatározásában megállód. Amazok közrefogták. Az egyik mellen ra­gadta. — Sárkány Ervin az ur? — Én ? .. . dehogy . . . tévedés . . . — Ön az, vallja be . . . — szólt szelideb- ben a másik. Sárkány még egy lépést tett előre, aztán a térdei megcsuklotlak. Eszméletlenül terült el a kövezeten . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom