Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

III. KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 7. Molnár András: „Vágtatók” és „fontolva haladók”. Politikai érdekcsoportok hatalmi konfliktusai a reformkori Zalában

nevező Zala jelentős, nem egy esetben kezdeményező szerepet játszott a magyar liberális ellenzék reformmozgalmában, a kifelé egységesnek mutatkozó vármegyét súlyos hatalmi harcok osztották meg. A politikai indítékokkal is átszőtt belső hatalmi ellentétek történeti előzményeit a következőképpen vázolta fel 1825 februárjában Séllyey Elek, Deák és Csányi barátja (akkor a muraközi járás főszolgabírája). Mária Terézia korában főként két, egymással is rokonságban álló család vetélkedett a hatalmi elsőségért: a Forintos és az Oszterhueber. II. József erőszakos uralkodása idején háttérbe szorultak a korábban vezető tekintélyes családok, a vármegye főtisztviselői a szerényebb vagyonú köznemességből tanultságukkal emelkedtek ki. József halála után egy felvilágosult, ellenzéki tisztikar lépett hivatalba - ezt a néhány éves időszakot a szabadkőműves és jakobinus eszméket valló Spissich János neve fémjelezte. 1795-ben azonban a Martinovics összeesküvés felgöngyölítése során (nem utolsó sorban a Józsefi kor félreállított tisztviselőinek feljelentései nyomán) vizsgálat indult a haladó tisztikar ellen. Az "árulás elnyerte bérét": a feljelentő Sümeghy József alispán lett. A régi tekintélyes családok nem kis bosszúságára Sümeghy még nálánál is alacsonyabb rangúakat emelt fel a tisztikarba, tette pedig mindezt az udvar által kinevezett főispáni helyettes, gróf Amadé Antal támogatásával. Amadé "kevés valódi karaktere lévén, a tehetősebb nemesekkel kezet fogott". Az olcsó népszerűséget kereső Sümeghy és a korrupt Amadé ellen első ízben 1810-ben léptek fel, mégpedig az 1809-es nemesi felkelésben kitűnt fiatal tisztek. "Tapasztalatlanságuk" miatt csak félsiker született a tisztújításon: közülük többen is bekerültek ugyan a tisztikarba, de Sümeghy alispán maradt. Végre az 1815-ös tisztújítás alkalmával Szegedy Ferenc, "a mély belátása, egyenes szívű, de az általa jól esmért köznemességnek hízelkedni nem tudó Szegedy" lett az alispán, és "vele egy csaknem egészen új magisztrátus" lépett hivatalba. Ekkor a "tehetősebb státusok feladása" nyomán vizsgálat indult a hivatalával visszaélő Sümeghy és Amadé ellen. Sümeghy-ék, hogy a vizsgálat alól kibújhassanak, "azon iparkodtak, hogy gyenge alispán választasséle, és ezt Nedeczky Ferenc személyében vélték feltalálni". Nedeczky az 1819es "restaurációkor céljának elérésére alacsony módokhoz, megvesztegetésekhez fogott, és a köznemesség karakterét egészen elrontotta." A tehetősebbek Hertelendy Györgyöt óhajtották, és őt támogatta Szegedy is. "Győzött a jót kívánó rész, és Hertelendy lelt alispán". A tisztikarban azonban kínos változás történt; "mihelyest Szegedy kilépett, megfordították sokan köpönyegjöket, és Sümeghy részre állottak. A részre nem hajló, és az ellentmondást elszenvedő Hertelendy csak hivatalának élt". Szervezkedni kezdtek ellene Sümeghy hívei, és Dómján József másodalispánnal kívánták felváltani. Hertelendy azonban az 1823-as vármegyei ellenállás alkalmával olyan derekasan viselte magát, hogy "égig magasztalta a status Hertelendyt és a magisztrátust". A Hertelendy-párti "ifjúság szemei felnyílának, tüzet kapott, és Amadéval addig gorombáskodtak, míg el nem hagyta a megyét," helyette Batthyány Imre lett az adminisztrátor, "szelíd, jó, de járatlan a megyék dolgaiban." Amikor megkezdődtek az 1825-ös tisztújítás előkészületei, a Sümeghy uralma alatt korrumpálódott "prókátorok" zúgolódni kezdtek a szigorú törvényességet követelő Hertelendy ellen, elfelejtve annak érdemeit. Ismét kiújultak a családok régi ellentétei, a "véghetetlen rágalmazásoknak szünete nem volt. Inkey Imre akarván alispán lenni, a gyengéket bő, de nem alapos beszédjei által kívánta megvesztegetni, ígérvén nékik jó rendet és hivatalokat, a köznemességet pedig vendégelvén."

9 9. ZML Séllyey cs. It. Séllyey Elek politikai iratai. SÉLLYEY Elek: "Zala átlapolja 1825. eszt[endő]ben. írtam mulatságul utolsó farsangi napokban." Állítását megerősítik: VÖRÖS István: Adatok a zalai jakobinusok történetéhez. In: A nagykanizsai Thury György Múzeum Jubileumi emlékkönyve 1919-1969. Nagykanizsa, 1972. 307-317. p., DEGRÉ Alajos: Zala megye vezetőségének kiválasztása a feudalizmus végén. In: Jogtörténeti tanulmányok. V. Bp., 1984. 47-57. p., DEGRÉ Alajos: Pálóczi Horváth Ádám és az 1819. évi zalai tisztújítás. In: Zalai Gyűjtemény 2. Tanulmányok. Zalaegerszeg, 1974.43-67. p. 190