Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)

Pedig éppen Palóczy módosító indítványáról kellett volna határozni, amelynek elvével egyetértett, konkrét számszerű előirányzatát viszont elvetette, mert kevesellette. Mivel 12-en távoztak vele együtt, érvényes határozathoz ismét kevés lett a szavazók száma.

43 December 29-én az elnök immár ötödször bocsátotta szavazásra Palóczy indítványát, pontosabban — mivel időközben a telkek kategorizálásáról újabb javaslat érkezett be — annak elvi, tehát általányösszeg meghatározását tartalmazó részét. Frideczky korábban kifejtett nézetével összhangban igent mondott, de kisebbségbe szorult, mert az elvet ezúttal csak 105 képviselő fogadta el, 129 pedig elvetette. Ugyanezen ülés későbbi folyamán Barthos Ede Baranya megyei képviselő azon javaslatáról kellett névszerinti szavazással dönteni, amely csak három kategóriát állított volna fel, az egyes telkek után járó 500, 400 és 300 forint kárpótlással. Frideczky e szavazás előtt megint elhagyta az üléstermet, noha Barthos Nógrádot a második, tehát a telkenként 400 forint kárpótlásra jogosult megyék közé sorolta, azaz a Frideczky által igényelt 500 forinthoz közelített. A leadott 195 voks ismét csak kevés volt érvényes végzés kimondásához.

44 Pázmándy házelnök a december 30-i ülésen immár hatodszor készült szavazást rendelni Palóczy indítványa felett, amikor Dedinszky József Csanád megyei képviselő az egész kármentesítési törvényjavaslat vitájának elhalasztását indítványozta, azzal, hogy bűnnek tartaná, ha ,,a jelen veszélyes időkben" ilyen kérdés tárgyalásával „a haza védelmétől" zárnák el az utat. Igazából mégis Deák Ferenc leckéztette meg a házat. ,JVem igen szép lapot írunk a históriában — mondotta többek között —, hogy mikor az országot veszedelem fenyegeti, akkor a magyar képviselő testület a fölött vitatkozik, pedig nem minden ingerültség nélkül. . . nem minden egoismus nélkül, hogy mennyit adjon a status pénztárából, melynek fennállásáért még küzdeni kell... Pirulnunk kell a jövendő előtt, ha az időt most ilyenekkel töltjük... ne piszkoljuk be a história lapját az által, hogy most olyan tárgyat veszünk elő, mely a képviselőket különösen érdekli. . . valami bántó van abban, ha most zsebeinkről tanácskozunk, pedig annyival inkább, mert ne feledjük el, hogy ámbár népképviseleti alapon vagyunk választva, talán nagyobb részét teszik a háznak azok, kik kárpótlást kapnak, mint azok, kik kárpótlást nem kapnak "

4 5 Bár Pázmándy ellentmondás hiányában és helyeslés mellett mondta ki végzésként a kármentesítési vita félbeszakítását, aligha indokolatlan a feltételezés, hogy számos képviselő hamarosan bekövetkező döntésébe, hogy hátatfordít a forradalmi hatalomnak, ez a körülmény is szerepet játszott: elvesztette hitét a közeli kármentesítésben. Ekkora már Mórhoz közeledtek Windisch-Grätz osztrák főparancsnok Buda és Pest felé törő seregei. A képviselőház december 31-én először délelőtt zárt, majd az esti órákban a felsőházzal közösen tartott nyílt ülésben tárgyalta meg Kossuth azon ismeretes indítványát, hogy a nemzetgyűlés, valamint a kormány funkcióját betöltő Országos Honvédelmi Bizottmány települjenek át Debrecenbe, és onnét folytassák az önvédelmi szabadságharc szervezését. Ez utóbbin Pázmándy szavaztatás nélkül mondta ki végzésként a Kossuth-féle javaslat elfogadását.

46 Már másnap megkezdődött a képviselők oszlása. Egy részük Debrecen felé vette útját, bár menet közben közülük is nem egy irányt változtatott, vagy pedig valamelyik alföldi paplakban, kúriában, esetleg tanyán ragadt. Másik részük vagyona megszemlélése, anyagi ügyei rendezése, családja biztonságba helyezése szándékával vagy ürügyén hazafelé tartott, hogy — ki-ki elhatározása szerint — jelentkezzék az ellenségnél, elrejtőzve várja ki az idők jobbra fordulását, vagy teendői végeztével valóban a Debrecenbe települők után menjen. Frideczky ugyancsak szülőföldjére indult, Vácon át, nem is álmodva róla, hogy hamarosan milyen események közepébe kerül. A jelek szerint ingadozott, hogy végleg elhagyja-e a forradalom süllyedni látszó hajóját, vagy sem. Mindenesetre egy ideig még nem kívánt debreceni honatya lenni. De közbeszólt a történelmi véletlen, és szeszélye egyedülálló szerepet osztott ki reá. Frideczky azt tervezte, hogy Tereske felkeresése előtt néhány napot a télire általában Vácra húzódó szüleinél tölt. Január 4-én viszont megjelentek a városban a feldunai hadtest előőrsei, majd másnap a sereg és parancsnoka: Görgey Arthur tábornok is. Frideczky összetalálkozott régi ismerősével: Danielisz Jánossal, aki őrnagyi rangban és főintendánsi (főhadbiztosi) minőségben a hadtest felszerelési ügyeit intézte. Rajta keresztül hívatta őt Görgey és felkérte, hogy pézben-ruhában egyaránt szűkölködő serege számára foglalja le a környező megyék és városok kasszáit, érc-, ruha- és nyersanyag készleteit!