Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

1892. április 29. 113./14./ Tvj.-ok, 11. /288. cs./, KN /1892-97/ 4. k. 178. p., 5. k. 48., 131., 153., 282. p.) — A vonal 1893ban készült el. Ruzitska 66. p. 4 A vonalra 1884-töl többen kértek előmunkálati engedélyt, köztük 1886-ban Bornemissza Ádám és társai. Bornemisszáék még ebben az évben az engedélyezési tárgyalásig el is jutottak, azonban a biztosítékot nem tudták letenni. 1891-ben kaptak újabb előmunkálati engedélyt, s ezúttal a biztosítékot is sikerült előteremteniük. Wekerle — az 1892. máj. 14-i előterjesztésére kapott jún. 3-i lf. engedély alapján — 1892. jún. 7-én adta ki az engedélyokmányt (RT 1892. 1287. p.). Iratok: OL - K 229 - 1892 - 2. t. - 2956. (Az aktában a részletes mt.-i előterjesztés is megtalálható.) — Ld. még 1893. márc. 30./9. 5 A Dőlni Vakuf-Jajce szárnyvonallal tervezett vasút építéséhez szükséges 7 300 000 Ft-ot a Monarchia közös aktíváinak kamatjövedelméből előlegezték meg Boszniának. Szapáry a vonatkozó tvj.-ot ápr. 29-én terjesztette fel elöszentesítésre, majd az uraik. ápr. 30-i lf. engedélye alapján máj. 5-én nyújtotta be a Ház-ban. (OL - K 26 - 1892 - 270., kh. iratok és tárgyalás: OL - K 2 - 1892/97 Tvj.-ok XXII. /288. cs./, KN /1892-97/ 3. k. 86. p., 4. k. 304. p., 5. k. 24-25., 48., 151-152. p.) — A javaslatot az 1892:22. te. emelte tv.erőre. — A vasút 70,8 km-es fővonalát 1894-ben, 33,6 km-es szárnyvonalát 1895-ben helyezték forgalomba. (Schmid 584. p.) — A horvátországi fh.-i tagok nyilvántartásáról szóló tvj. tervezete még 1891-ben elkészült a BM-ban (Id. OL - K 26 - 1891 313). Azért volt rá szükség, mert az 1886:8. te. nem rendelkezett Horvátország különállását kifejező módon arról, hogy a horvátországi fh. tagok halálozási és magvaszakadási eseteit milyen módon jelentsék. (A fenti te. szerint az örökös fh. tagsággal rendelkező családokat családkönyvben tartották nyilván, amelynek egyik példányát a Fh. lt.-ában, a másikat pedig az OL-ban helyezték el. A tagok halálozási és magvaszakadási eseteit az a törvényhatóság kellett, hogy jelentse a büm.-nek, amelynek területén az illető állandó lakos volt.) Horvátország sérelmét a tvj. úgy kívánta orvosolni, hogy a horvát illetőségű örökös tagok halálozási eseteit a horvát törvényhatóságok a bánnak jelentsék, aki azután a me.-öt tudósítja. A tvj. végül csak a Wekerle-kormány idején, 1893. szept. 27-én került a Ház elé. Tv.erőre emelte az 1893:29. te. OL - K 2 - 1892/97 - Tvj.-ok, 10. (290. cs.), KN (1892-97) 13. k. 10., 101., 323-325. p., 14. k. 4. p., 15. k. 89-90. p. 6 Ld. még 1890. júl. 4.73., 1891. jan. 15./6., 1892. máj. 5J4., jún. 17./2., 1893. jan. 7./1L, febr. 13./32., szept. 7./5., okt. 4./16., 1894. jún. UJJ. 7 Az Ogy. mindkét házát befogadó állandó Országház építését 1880-ban határozta el a törvényhozás (58. te). Az építési tervet az 1884:19. te. hagyta jóvá, s még abban az évben — Steindl Imre tervei szerint — megkezdődtek a munkálatok is azzal a céllal, hogy — a te. megfogalmazása szerint — „az állandó országház építése lehetőleg 10 év alatt befejezhető legyen." Az építés költségeit 9,5 millió Ft-ra tervezték, nem számítva a berendezés, a díszítés és az építészi tiszteletdíj költségeit. (OL - K 255 - 1892 - 3. t. - 2107.) — 1891 végéig az épület központi részének falai a dunai járdához viszonyítva 21 m magasságban készültek el. Jelentés az állandó országház építésének előrehaladásáról az 1891. évben. OL - K 2 - 1892/97 - Miniszteri jelentések, IX. (297. cs.). 8 Ld. 1890. máj. 30./20. 9 Iratok: OL-K 255-1892-3. t. -2107. 10 Ld. még 1892. júl. 14./8. és 9., dec. 27./17., 1893. márc. 15./L, ápr. 27.72., júl 15.710. és 11. 11 Ld. még 1890. máj. 9.75. — Az 1888:35. te. 56. §-a 1892. dec. 31-ig terjedően felhatalmazta a Kincstárt az italmérési jövedék olyképpen való hasznosítására is, hogy a község területén kizárólagos italmérési jogosultságot gyakoroljon, s azt évi bérért a községre vagy vállalkozóra ruházza. Ez az intézkedés kincstári szempontból egyrészt célszerűnek bizonyult, másrészt viszont — a szabadverseny korlátozásával — további gondokat okozott a válsággal küszködő bortermelésnek. Utóbbi miatt indítványozta Wekerle a kizárólagos italmérési jogosultság megszüntetését a borra és a sörre. Lényeges része volt a tvj.-nak, hogy a bor- és gyümölcsbor után járó italmérési adót (1888:35 te. 11. és 17. §.) a borfogyasztási adóval, a sör után járó italmérési adót (ld. uo.) pedig a sörfogyasztási adóval egyesíteni javasolta bor-, ill. söritaladó néven. A tvj. a magánfogyasztás italmérési adómentességének megszüntetését tervezte a szőlősgazdáknak nyújtandó kedvezmény mellett. Wekerle a javaslatot máj. 23-án terjesztette az uraik, elé, és azt Ferenc József máj. 31-én kelt lf. engedélyével nyújtotta be a Házban jún. 3-án. A tvj.-ot kisebb módosításokkal fogadták el, tv.erőre emelte az 1892:15. te. Wekerle végrehajtási utasítása 1892. aug. l-jén kelt (RT 1892. 1677. p.). — 684