Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Abaúj megye 1553
ABAÚJ MEGYE 1553 Abaúj középkori megyehatárai a 19. századig lényegében változatlanok maradtak; csupán akkor csatoltak keleti és déli határán néhány helységet Zemplén megyéhez (nagyobb számban csupán Biste és Redmec körzetében), és akkor került át Aszaló is Borsodból Abaújba. Ebből a megyeterületből azonban az 1553. évi összeírok több, elszórtan fekvő települést nem vettek föl jegyzékükbe (köztük jelentőseket is, amilyen Nagyszalánc vagy Boldogkőváralja volt). Kassa, a királyi város, érthető módon ugyancsak említetlen maradt. Legnagyobb népességet eltartó birtoka a megye leggazdagabb bárócsaládjából jött Perényi Ferencnek (jó ideig erdélyi tanácsúrnak) volt: 219 porta 11 helységben (Abaújvár, Nagyida és a hozzájuk csatlakozó faluk a megye középső részén, valamint Szikszó a mellette fekvő faluval délen). Serédy György sárosi főispánra, Ferdinánd egyik legbefolyásosabb emberének, a néhai főkapitánynak a fivérére 185 porta jutott 13 helységben: összefüggő területen Garadna— Regécke—Erdőhorváti körül és kisebb szigetekben délen (köztük Szántó, Forró, Alsóvadász), valamint a megye északkeleti szögletében. Báthori György, a tárnokmester testvére, erdélyi tanácsúr 163 portának volt ura 4 helységben, amelyek külön-külön, egymástól meglehetős távolságban, de Kassát nagy ívben körülvéve feküdtek (köztük Rozgony és Szepsi). A király 147 portát birtokolt 2 igen népes mezővárosban (Göncön, Telkibányán), Perényi Gábor főispán, utóbb tárnokmester, majd országbíró 109,5 portát 22 helységben: a megye északkeleti szögletén, a Füzér vár körüli, keletre kiugró megyenyúlványon. A jászói premontrei prépostság 109,5 portáját 10 településen írták össze: a székhelye körül, továbbá a megye délnyugati negyedének néhány falujában. Jászó kivételével mindnyájan tekintélyes birtokosok voltak a megye határain túl is. 13 tulajdonosnak (családnak, intézménynek) volt 11—100 porta közti birtoka és 15-nek ennél kevesebb. Az összeírok azonban igen tekintélyes számú birtokost nem neveztek meg név szerint, a „nobilium" jelzés mögött pedig túlnyomórészt az utóbbi kategóriába tartozó kisbirtokosok rejtőznek. A közép- és kisbirtokok urai közül az ország bárói és nagybirtokosaihoz kell számítani a Bebekeket (köztük Ferenc gömöri főispánt), Lossonczy István temesi főispánt és főkapitányt. Horváth Gáspárné királyi főkamarásmester özvegye volt. Nem sokkal utóbb jutott báróságra Alaghy János családja. Kiemelkedő (megyei funkciókat viselő vagy várbirtokos) középnemesi családok voltak: a Bakthay, a Bárczay, a Czéczey, a Kékedy, a Kinizsy, a Réghy és a Semsey. Abaúj egytelkes nemeseinek számbavétele nem könnyű. Az összeírás csupán a „nemesi kúriákat" vette jegyzékbe (összesen 194 db-ot), közülük 31-et azonban birtokosnemesek tulajdonaként, ezek jó részén tehát valószínűleg majorsági gazdálkodás folyt. Csupán a többi 163ról tehetjük fel, hogy nagyrészt egytelkesek laktak bennük. 1 Kétségkívül voltak köztük is — 1 A táblázatokban minden „curia nobilitaris" az „all." rovatba került.
