Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)

Bevezetés

Ausztriába emigrált, mindvégig a Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik kiemelkedő vezetője volt. Március 21-től június 24-ig Vágó Béla (1881-1939) volt Landler helyettese, illetve népbiztostársa. Diákként került kapcsolatba a munkásmozgalommal, 1901-től a Népszava munkatársa volt. Szabó Ervin köréhez, a szociáldemokrata párt baloldali ellenzékéhez tartozott. 1906-tól a debreceni, 1908-tól a kecskeméti pártszervezet titkára, az első világháború idején a Magánalkalmazottak Országos Szövetségének egyik vezetője. A Budapesti Munkástanácsnak megalakulásától kezdve tagja, majd ezen belül a kommunista frakció vezetője. A Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik alapítója, az első Központi Bizottság tagja. Kun Béla közvetlen munkatársaként dolgozott. Belügyi népbiztosi tisztségének megtartása mellett, a Vörös Hadsereg I. hadtestjének parancsnokaként részt vett a tiszántúli hadműveletekben. Tagja volt a Kormányzótanács öttagú direktóriumának, áprilisban a Központi Munkás- és Katonatanács 80-as Bizottságának tagjává választották. Júniusban tagja lett az új pártvezetőségnek, továbbá a Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak is. A Tanácsköztársaság megdöntése után Ausztriába emigrált, majd Németországban, végül a Szovjetunióban élt. Június 26-tól a belügyi népbiztos helyettese Rónai Zoltán (1880— 1940) volt. Ügyvédként és szociológusként a századfordulón került kapcsolatba a munkásmozgalommal. Számottevő elméleti tevékenységet fejtett ki. A Népköztársaság idején népjóléti államtitkár volt, s egyetemi tanárrá nevezték ki. 1919. március 21-től június 24-ig igazságügyi népbiztosként nagyszabású jogalkotó tevékenységet (bíróságok átszervezése, bírósági eljárás szabályozása) fejtett ki. A Kormányzótanács ülésein a proletárdiktatúra enyhébb kezeléséért szállt síkra. Tagja volt a Kormányzótanács által a választások előkészítésére és az Ideiglenes Alkotmány megszövegezésére, továbbá a munkások beteg- és balesetbiztosításának továbbfejlesztésére, valamint a párt szervezeti szabályzatának kidolgozására kiküldött bizottságoknak, a Központi Munkás- és Katonatanács 80-as Bizottságának, valamint a Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak. A Peidl-kormány államtitkárságot ajánlott fel neki, de nem fogadta el. Ausztriába emigrált, majd Belgiumban élt. Rónai Zoltán igazságügyi népbiztos mellett március 21. és április 26. között Ládái István (1873-1936) töltötte be a népbiztoshelyettesi, illetve második népbiztosi tisztet. Korábban igazságügy-minisztériumi tanácsos volt. A munkásmozgalomban nem vett részt. A Kormányzótanács ülésein rendszeresen megjelent ugyan, de csak ritkán szólalt fel, akkor is többnyire ügyrendi kérdésekben, a közalkalmazottak státusrendezése vagy az Igazságügyi Népbiztosságon belül általa felügyelt egyes kérdések (pl. kegyelmi kérvények) ügyében. Tagja volt a választások előkészítésére és az Ideiglenes Alkotmány megszövegezésére kiküldött bizottságnak. A Tanácsköztársaság megdöntése után Romániába emigrált.