Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)

Bevezetés

budapesti csoportjában. 1913-tól tagja volt a szociáldemokrata párt vezetőségének is. A polgári demokratikus forradalom idején előbb hadügyi államtitkár, majd hadügyminiszter. Kezdettől tagja volt a Kormányzótanácsnak. Március 21-től szocializálási népbiztosként tevékenykedett, ő készítette elő a bankok, üzemek, a földbirtokok, a kereskedelem köztulajdonba vételét. Április 3-tól, mint hadügyi népbiztos, jelentős munkát végzett a Vörös Hadsereg kiépítése terén. Április 21-én a Kormányzótanács kinevezte a tiszántúli Vörös Hadsereg főparancsnokává is, s a hadműveletek érdekében teljhatalommal ruházta fel. Május 4-én a Vörös Hadsereg főparancsnokává nevezték ki. A Kormányzótanács június 24-i átalakításakor nem maradt hadügyi népbiztos, hadsereg-főparancsnokként vehetett részt a testület munkájában. Július 14-én kérésére felmentették a hadsereg-főparáncsnoki tisztség alól. Az antantképviselőkkel való tárgyalás céljából Bécsbe utazott, július 17-én követi megbízást kapott. Április 22-ig tagja volt a Kormányzótanács Politikai Bizottságának, továbbá részt vett a párt gazdasági ügyeinek intézésére és Budapest katonai rendjének biztosítására kiküldött bizottság munkájában. Tagja volt a Központi Munkás- és Katonatanács 80-as Bizottságának, a pártvezetőségnek, a Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak is. A Tanácsköztársaság leverése után Ausztriába emigrált, majd Csehszlovákiában, Svédországban élt; a felszabadulás után hazatért, 1948-ban ismét Svédországba emigrált. Fiedler Rezső (1884—1939) vasmunkásként kezdte pályafutását, a századforduló után kapcsolódott be a szakszervezeti és a pártmozgalomba. 1910—1912 között párttitkár Aradon; az első világháború idején a Liptákféle hadfelszerelési gyárban bizalmi, majd főbizalmi volt. Részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalapításában, s tagja lett az első Központi Bizottságnak. Március 21-én a munkaügyi népbiztos helyettese lett; április 3-tól június 24-ig a hadügyi direktórium tagjaként a Vörös Hadsereg ellátását szervezte. Részt vett a Kormányzótanács Politikai Bizottságának munkájában, tagja volt a Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak. A Tanácsköztársaság leverése után Csehszlovákiába emigrált, majd Franciaországban és a Szovjetunióban élt. A hadügyi direktórium ötödik tagja Haubrich József (1883—1938) egykori vasöntő lett. 1902-től vett részt a mozgalomban, 1918 novemberétől a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége vasöntő szakosztályának titkára. A két párt egyesüléséről felvett jegyzőkönyv egyik aláírója a szociáldemokrata párt részéről. Március 21-től április 3-ig a kereskedelemügyi népbiztos helyettese. Április 2-án a Kormányzótanács még úgy határozott, hogy a Szociális Termelés Népbiztosságán Varga Jenő helyettese lesz, egy nappal később azonban már a hadügyeket vezető kollégium tagja lett. Május 2-án kinevezték Budapest városparancsnokává, majd a IV. (budapesti) hadtest parancsnokává is. A pártkongresszuson beválasztották az ellenőrző bizottságba, tagja volt a Tanácsok Országos Gyűlésének és a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak is. A Peidl-kormányban