Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951)

inferior-i Kelemen fia János, apja nevében is, előadta Felsewbarcha-i Pethew fia András, Gug fia András özvegye és Tamás fia István ellenében, hogy apjának testvére : Mikou fia István halálos ágyán végrendeletileg medietatem omnium bonorum suorum, videlicet centum florenorum auri ac quinquaginta florenorum auri ac quinquaginta florenorum compoti Cassensis et triginta duorum equorum equatialium ac poledrorum eorundem in duobus annis procreatorum necnon sexaginta ovium et septuaginta porcorum, quatuor ciphorum argenti, octo coclearium similiter argenti, duorum equorum sexaginta florenos valentium, unius erinalis quinquaginta florenos auri valentis ac vestium muliebrium et clenodiorum domus ducentos florenos compoti Cassensis valentium, quadra­ginta boum cum vaccis, triginta marcarum argenti, unius baltei et unius pecie de Taphata leányának : Klárának, másik felét pedig feleségének : Katalinnak hagyta oly feltétellel, hogy az utóbbi része, halála után, szintén leányát illeti, akit a panaszosok tartoznak ellátásra és nevelésre magukhoz venni ; mivel - pedig az özvegy meghalt, kívánták, hogy a végrendelet értelmében Klára, javaival együtt, az alperesektől hozzájuk kerüljön. Tamás fia István felelete szerint Mikou fia István javaiból nála nincs semmi, Petew fia András pedig azt válaszolta, hogy István végrendeletét nem ismeri, Klárát nagyanyja : Gug fia András özvegye tartja, az Istvánról Klárára háramlott javak, de nem annyi, mint amennyit a felperes állít, a nagyanya rendelkezése folytán őnála vannak. Mivel a felperes tovább vitatta, hogy a végrendelet a fenti módon szól és bizonyítani kívánta, hogy a felsorolt javak a végrendelet idejében István birtokában voltak, a tárgyalást hamvazószerda nyolcadára (febr. 15.) halasz­totta. Mivel azonban ekkor a felperes bejelentette, hogy a tanuk, akikkel állí­tását igazolhatná, közben elhaltak, assessoraival együtt ítéletében kimondja, hogy a gyermek nevelés és tartás végett atyai javaival együtt továbbra is nagyanyjánál maradjon, az alpereseket felmenti a kereset alól, a felpereseknek pedig örök hallgatást parancsol. Papíron, hátiapján pecsét nyomával. Dl. 60.461. Máriássy cs. lt. Idegen rész. 1902 Febr. 22. Buda. Kanizsai Miklós tárnokmester előtt Csepregi János diák lemond a soproni Szt. Mihály-plébániáról, amelyet Mária királynőtől nyert el, mivel meggyőződött a város plébánosválasztási jogáról. Fejér X/3. 114. és X/8.337. (A 2178. sz. okl.-ből.) — Házi 1/1. 234., reg. 1903 Febr. 22. A pécsváradi konvent Zs.-hoz. Febr. 9. parancsára (1883. sz.) a vizsgálatot és idézést elvégezte. Zichy IV. 452. 1904 Febr. 23. Gyulafehérvár. Zs. jóváhagyja Bebek Imre országbírónak Petréte birtok ügyé­ben hozott ítéletét s megbízza a vasvári káptalant a beiktatással. Zala vm. II. 249., említés. <0. L. Rajky cs. lt.) 1905 Febr. 23. Az esztergomi káptalan előtt a Csallóköziek eladják 22 dénármárkáért a Szt. István-káptalan prépostjának egy esztergomi házukat. Fejér X/l. 704. — Esztergomi főkápt. birtokai 194. 1906 Febr. 24. Gyulafehérvár. Zs. a bártfaiakhoz. Familiárisát és udvari káplánját, Kon Przibislaust kegyúri joguk épségében tartásával plébánossá jelölte ki. Fejér X/l. 685. (Bártfa (Bardejov) város lt.) — Iványi : Bártfa 7., reg. 1907 Febr. 24. (in Wissegrad, in Mathye) Zs. magister Nicolaus Nitriensis procurator causarum nostre maiestatis ac religiosarum dominarum sancti­monialium claustri beaté Marie virginis de Veteri Buda per nos ipsis datus et substitutus kérésére átírja I. Lajosnak az apácák számára jobbágyaik felett bírói hatalmat biztosító 1358 nov. 18. oklevelét (Anjou VII. 493.). Hártyán, hátlapján pecsét nyomával. Dl. 4806.

Next

/
Oldalképek
Tartalom