Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

számát. Az egyes helységek neve mellé utólag odajegyezték füzetüknek az össze­íráskötetekben nyert kezdő lapszámát. A kutatás a kötetekben a mutató alapján történhet. A kérőlapon az állag és a szükséges helység nevét kell feltüntetni. A Normalia-csomóban való kutatásnál a kérőlapon az állag és a csomó neve mellett lehetőleg közelebbről is meg kell jelölni a szükséges anyagrészt. A bizottságok iratai A Gubernium Transylvanicum (in Politicis) levéltárába tartozik egy, terjedel­mében viszonylag kicsiny, de rendkívül tagolt anyagkomplexum: a bizottságok iratai. A levéltárak egy része guberniumi bizottságok iratanyaga. A Főkormányszék ­nél lényegében az 1760-as években indult meg az a fejlődés, amely Magyaror­szágon, a Helytartótanácsnál, a bizottságokon át a departamentumok kialakulá­sához vezetett. így jött létre az egyházügyi, adóügyi, gazdasági, úrbéri, allodiális bizottság, a Commissio Bonificatoria, a katonai vegyes bizottság (Commissio Militaris Mixta), a szállás bizottság, majd az egyházügyi bizottságból kiváló iskola­és alapítványügyi bizottság. (A fent említett úrbéri bizottság nem tévesztendő össze az 1819 után létrejöttékkel, amelyeknek állagában iratanyagának néhány töredéke maradt meg.) Egyikük-másikuk nem ért meg többet néhány esztendőnél; az általa intézett ügykör ellátására nem volt már szükség külön bizottságra, vagy az udvar feladta a bizottság létrehozásával kapcsolatos terveit. Arra nem került sor, hogy a Gubernium egész ügyköre a bizottságok közt oszoljék meg, vagy hogy a bizottsági fejlődés nyomán departamentális ügyintézés jöjjön létre a Gubernium kebelében. 1790-ig ezek a változások nem értek meg; II. József halála pedig lénye­gében pontot tett erre a fejlődésre. A restitutiót követő majd három évtizedben csak az újra egy testületté összevont egyház-, iskola- és alapítványügyi bizottság és a cenzúrabizottság működött, s az 1809—1810-i nemesi felkelés idején s néhány évig utána is a nemesi felkelési bizottság. Csak 1819-ben csatlakozott melléjük az úrbérrendezés ügyeinek intézésére kiküldött bizottság és a kolozsvári Karolina­kórház ügyeit ellátó Commissio Nosocomialis. Az anyag másik részét ugyancsak a Guberniumhoz tartozó, általa kiküldött bizottságok iratai teszik. Ezek azonban nem egész, átfogó ügykörök ellátását nyer­ték feladatul, huzamosabb időre, hanem legfellebb egy-egy járvány elhárítására alakult központi bizottságok voltak, amelyeknek tevékenysége megszűnt a jár­vány elmúltával, vagy olyan szervek, amelyek egy-egy különleges ügy kivizsgá­lásával voltak megbízva, irat termelés ük azonban olyan arányú volt, hogy cél­szerűnek látszott az anyagot külön elhelyezni, s az így keletkezett új állag aztán a bizottságok iratai közé sorolódott. (Ez utóbbi állagokat elvileg semmi sem külön­bözteti meg olyan, a cumulusok közt megmaradt vizsgálati iratoktól, mint pl. az 1840—1841-ben a nagyenyedi református kollégiumban lefolytatott vizsgálat ira­tai. Hogy irataikat a bizottságok levéltárában őrizzük, azt a hagyomány indokolja.) Az 1760-as évektől működött összes guberniumi bizottságok nem mindegyiké­nek maradt fenn iratanyaga. Még olyan fontos szervnek is, mint a 18. századi Commissio Urbarialis, csak töredékanyaga maradt meg más állagokban. A bizott­sági iratok mennyiségi csökkenéséhez hozzájárult az a körülmény is, hogy egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom