Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai
A bécsi udvar és az érdekeit képviselő helytartótanács „jobbágyvédelmező" politikája, melyet kezdettől fogva több-kevesebb sikerrel folytatott — mint ismeretes — az adóalap védelmének kérdéséből következett. A földesúri terhek következtében mindenéből kifosztott jobbágy ugyanis nem tudott eleget tenni az állami adóterheknek. Az uralkodó és a magyar nemesség között az adókérdés miatt felmerülő ellentétek az 1760-as években még jobban kiéleződtek. A bécsi udvart az örökösödési, majd a hétéves háborúban ért vereségek arra késztették, hogy a kormányzás terheiből az addiginál még többet rakjon Magyarországra. Az udvar magyarországi jövedelmei fokozásának egyik legfontosabb formája a jobbágyság állami adóterheinek növelése volt. A királynő azonban világosan látta azt, hogy a felemelt adóterheket csak úgy tudja a parasztokon behajtani, ha gátat vet a jobbágyok épp ebben az időben rohamosan növekvő földesúri kizsákmányolása elé. A rendek ellenállása miatt Mária Terézia az 1764/65. évi országgyűlésen hiába tett kísérletet a jobbágyok terheinek korlátozására; ezért elhatározta, hogy saját hatáskörében rendeleti úton fogja a jobbágyság földesúri szolgáltatásainak mértékét megállapítani. 1765 tavaszán a parasztok addig szokatlan mértékben árasztották el küldöttjeik révén az udvart panaszaikkal. Ugyanakkor a királynő már elrendelte, hogy az úriszékek, majd a megyék ítélőszékei előtt lefolytatott összes úrbéri pereket ezentúl ne a királyi táblákhoz terjesszék föllebbezés esetén, hanem a helytartótanácson és kancellárián át ő elé. Még azt is elrendelte, hogy azokat az úrbéri pereket is fel kell terjeszteni, amelyek ellen a megyei ítélőszékek döntése után egyik félnek sem volt panasza. E rendelkezés nagymértékben megnövelte a helytartótanács munkáját, mivel a megyéknél lezajló összes úrbéri pereket át kellett vizsgálnia és ezután a tanács véleményével a kancellárián keresztül az uralkodóhoz küldenie. Ezzel a királynő az úrbéri ügyek intézését véglegesen közigazgatási útra terelte, mivel befolyását a döntésekre vagy azok megváltoztatására így biztosítani tudta. A jobbágyok panaszainak kivizsgálása azonban a megyéknél épp oly lassan haladt, mint a helytartótanácsnál a megyei jelentések felülvizsgálata. A jobbágypanaszok és úrbéri perek felülvizsgálatának meggyorsítása végett — mivel az ország dunántúli megyéiben már a parasztok megmozdulásai is egyre nagyobb méreteket öltöttek — elrendelte a helytartótanács kebelén belül az úrbéri bizottság felállítását. Az 1765. október 31-ről keltezett rendelet figyelmeztette a helytartótanácsot, hogy a jövőben a királyi rendeleteknek engedelmeskedve, pontról pontra a maga véleményével kísérve nyújtsa be az úrbéri pöröket, és egyúttal megrótta azért, hogy a hozzá eddig felérkező úrbéri pöröket minden megjegyzés nélkül terjesztette fel s ezáltal akadályozta gyors elintézésüket és késleltette az adózó parasztok sorsának javítását. Mivel a helytartótanács — mondja a rendelet a továbbiakban '•— a jövőben az úrbéri pöröket a maga véleményének csatolásával fogja felterjeszteni, ezen ügyek gyorsabb elintézése céljából kebelében az úrbéri ügyek intézésére külön bizottság állítandó fel, melynek elnöke gróf Csáky János, tagjai pedig gróf Forgách Miklós, báró Balassa Ferenc, Balogh László és Herlein Ferenc helytartótanácsnokok lesznek. Az úrbéri bizottság felállításáról intézkedő utasítás a továbbiakban megszabja a bizottság működésének és az ügyek tárgyalásának módozatait..
