Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

V.A nagybankok állami ellenőrzése, államosítása és a bankszervezet átalakítása

rom szempont merül fel: 1. a hitelirányítás kérdése, 2. az üzemi bizottságok bekapcsolásának kérdése, s 3. a pénzintézetek ellenőrzése. Ad 3. az ellenőrzés legcélszerűbb, ha a Pénzintézeti Központ gyakorolja. Ezután egy irányító szerv létesüljön, amelynek nem is feltétlenül kell egy új banknak lennie, hanem lehet pl. a Nemzeti Bank. Ez a problémakör már az 1. problémakörbe vág bele. Ad 2. az üzemi bizottságok bekapcsolását az egész kérdés megszervezésébe csak igen kis mértékben tartja indokoltnak. Az üzemi bizottságok feladata ugyanis elsősorban szociális térre vonatkozik és az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a nagybankok szervezetébe az ü. b. nem tudott belenézni. Legcélszerűbb lenne a bankok államosításától most eltekinteni azért, mert ez átmenetileg igen nagy nehézségeket idézne elő a gazdasági életben. A betétképződésre az államosítás igen rossz hatással lenne. Az államosítás helyett egy irányítás és íokozott ellenőrzés eszközlendő. Tauszk Jenő:

2 Faragó Sándorral szemben ő az ü. b.-nek nagy jelentőséget tulajdonít, mert az szerinte ellenőrizni tudná a bankpolitikát. Annak az álláspontjának ad kifejezést, hogy minden hitelforrást államosítani kell. A stabilizációhoz hasonlóan szintén új feladatok előtt állunk és ezért mindent el kell követnünk, hogy a feladatok megvalósulhassanak. A bankállamosítás kérdése hosszú időre nézve feltétlenül eszközlendő, a jelen pillanatban azt végrehajtani nem célszerű, hanem várni kell legalább egy évig, míg a gazdasági élet a hároméves terv folyamán olyan stádiumba kerül, hogy a bankállamosításnak különösebb akadálya nem lesz. Addig is feltétlenül szükséges a legszigorúbb ellenőrzés bevezetése. Dr. Jeszenszky Ferenc: A Magyar Nemzeti Bank államosításával kettős célt lehet szolgálni: a) kivenni a magántőke kezéből a jegybank irányítását, b) a bankjegy kibocsátásból származó nyereség ne az egyeseknek, hanem a köznek zsebébe kerüljön. E két cél szólna a Nemzeti Bank államosítása mellett, ami azonban ma már el is éretett. A bankjegypolitikában és a Nemzeti Bank politikájába a részvényesek beleszólása ma már nem érvényesül. Véleménye szerint alapszabály módosítására van szükség amely kimondja, hogy a kincstár részvényei alapján egy személy is szavazhasson. - A Nemzeti Bank megállapodott a kincstárral, hogy a visszleszámítolási kamat egy részét a kincstár kapja és így a részvényesek jó ideig semmit se kapnak. Elesik ezáltal a második érv is, mert hisz az esetleges nyereség az állam részére jelenleg is biztosítva van. A Nemzeti Bank államosításából tehát nem látszik semmi olyan eredményesség, amely az a révén felmerülő hátrányokat ellensúlyozná. Komoly hátrányok származnának az N. B. államosításából, nevezetesen a) a kincstárnak nagy kártérítési kötelezettsége keletkezne a volt részvényeseket illetőleg, b) nemzetközi relációban a bank eddigi kezessége számításba jött, most államosítás esetén ez figyelmen kívül kerül. Végezetül c) a bank eddigi rugalmas politikájának ártana az állami kezelésbe vétel. Véleménye szerint a Nemzeti Bank államosítása szociális szempontból teljesen közömbös, mert amire szükség van, azt már így is el lehet érni. A bankok államosításával kapcsolatban sor kerülhet a három nagy bank államosítására. Ez azonban szintén veszélyes, mert könnyen létesülhet egy újabb kapitalista szervezet, mely felölelné mindazokat a bankokat, amelyek