Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-08-27 / 35. szám

2 M AGYAR P A I Z S 1903. augusztus 27. tanév elején. S(Hyilt levél az Ifjúsághoz) Testileg és szellemileg megerősödve, szeretett övéinek áldó kiváuataitól kisérve: — ismét visszatér a tanulóifjúság az ország különféle tanintézeteibe, hogy folytassa a magára vállalt föladatot; és azt egy lépéssel a kitűzött czél felé közelebb hozza. Magasztos és nehéz munka az, a melynek fiatal erőit szenteli a tanuló ifjúság. Kicsoda tagadhatná ezt? Küzdenie kell az ifjúságnak a szellem fegyvereivel; s ezen küzdelem valóban fárasztóbb és emésztőbb, mint a fizikai erővel való harc/. Megkívánja az az egész szellemi erőnek megfeszítését; megköveteli az egész életkomolysagot és szilárd akaraterőt, hogy a kitűzött és forró vágygyal remélt c/.él valóban elérhető legyen. De az emb r testi és szellemi lény; és ezeu mindkét elemnek összeköttetése lenne a legbensőbb és legkölcsönösebb. Ezen két rész egyikét sem szabad elhanyagolni, sem károsítani; mert minden elhanyagolás előbb utóbb rettenetesen boszut áll. Azért nem ritkán éppen a tanuló ifjú az, akinek az annyira kívánatos és szükséges „mens sana in corpore sano" — föltételt nélkülöznie kell, hol önhibája miatt, hol a nélkül; és mint a sokat igéró virág, ugy hull le korai sirba sok itju, a ki ezen életpályára lépett. Távol van tőlem az a szándék, m'ntha éu az ifjúság által valasztott hivatásnak nagy nehézsegeit félreismerni, vagy pedig tagadni akarnám. Mindamellett a tanuló ifjnság elérheti kitűzött czéljár, ha becsületesen és őszintén o is közreműködik; ha tiszta szándékban s igazi szellemben hozzálát feladatához, hozzáfog kötelességéhez; ha sohasem feledkezik meg rendeltetéséről s azon czélrói, a melynek kedvéért küldték őt szülei a tanintézetbe. És nincsen, de nem is lehet jobb és szebb alkalom őszinte tanácsadásra s intésre, valamint ennek komoly megszivlelésére — mint az uj tanév ; a mely mindig a legnagyobb Esztétika. — Séta Zalaegerszeg utczáin. — Az esztetika a szép fogalmának a tudománya. De nincs rá jó magyar szó. A tudósok szépészetnek mondják. Mint a tehénfejést tehenészeinek, s a teologiát istenészetnek.ízlés d_.lga. Szerintem legjobb volna ízlésnek mondani az esztetikát, — értve vele természetesen a jó izlést. Azouban az egyoldakiak hamar megkritázálnák, akik a beszé l képeit, a tropusokat nem ismerik; Ízlésnek csak az evésnél és ivásnál van helye, mondanák, — s igy az ízlés az érzékeknek csak egyötödrésze; sőt, a mint mindjárt látni fogjuk, a hasznossággal és érdekkel járó evés ivásban levő érzést, tehát az eredeti izlést, egyenesen kizárja magából az esztetika. Lehetne érzésnek mondani. De az meg igen sokat magában foglal: szépet, csúfot, jót, rosszat. Már p

3dig csak a jó értelemben vett érzés tartozik az esztétikához. A mi jó, a mi kellemes, a mi jól esik, a mit szeretünk. Mindezt egy szóval: a szép fogalmával fejezzük ki. Az ám! de azért nem olyan könyü dolog meghatározni a szép fogalmát. — Hogy ne lenne könnyű ! Szép az, a mit szeretünk. — Ez rövid is, tartalmas is. Csakhogy a mit mi szeretünk, az másnak talán nem szép. Éu szeretem a ropogós százas bankókat, melyeket a szomszédomtól zsaroltam, csaltam, loptam ; nekem tehát szép a zsarolás, csalás, lopás, mert ropogós bankók jönek vele; de a szomszédom sirva néz erre a szépségre. Neki már a bankóra festett kép sem szép. fontossággal és jelentőséggel bir a tanuló ifjúságra nézve. Kedves ifjú barátaim! Önök — tanulók studiosi litterarum. Feladatuk abban áll, hogy a rudasnak előirt mértékét a tudományok egyes ágaiban elsajátítsák, ismereteiket folyton bővitsék, kiegészítsék, s igy az igazi alapos szellemi műveltségben haladjanak. Nincsen, de nem is lehet szándékomban, e sorok szűk keret ben az egyes tantargyak fontosságára reámutatni. Azt azonban mégis ki kell emelnem, hogy egy disciplinát sem szabad a másiknak rovására kicsinyleniők s elhanyagoiniok; mert külön ben egyoldalú hézagos lenne a szellemi kiképezteté:ük; sőt terméketlenné, károssá és veszedelmessé válnék az szelleműk és akaratuk irányára nézve. Mert semmisem akadályozza és károsítja inkább a jellemképzést; semmisem veszélyesebb a hitre és vallásosságra, a szerénységre és alaposságra, az igazságosságra és méltányosságra, nézve mint az egyoldalú hézagos tudás. Ne fe'edkezzenek meg tehát e magasztos nagyfontosságú czélrói; egyúttal pedig határozzák el nemes lelkükben azt, hogy e czél elérésére nyújtott eszközöket hűen és buzgón felfogják használni az uj tanévben! Cselkó József. N p telet ezelőtt százévvel. A mint voltak bakonvbéli betyárok, voltak közönséges lészeges gyújtogatok, kik allandó rettegésben tartották a köcönsóget. De a mint pusztulnak azok, apadnak ezek is. Z .laváimegye levéltár iban forgolódván, többek között egy erdekes íí>í)rt»gatónak a histómpra akadiain, mely Instoiiaa S/.entgjörg\ völgy melletti Neinesnép községeben iolyt le s öt esztendeig gyártottak róla az aktukat magyar inelven es latin nyelven. Nemesnép községben élt egy sánta ember, egy „giázda, pu<"doios, reszeges, viszalkodo es fenyéttő" ember: Nemei Giide István. E/ a puszd'>ros e nbtr 1795 m;irc/

,iusban s áprilisban ket hónap alatt 27 há/ra es 11 pajtáid tet e föl a „vöiös kakas-,' poirá egetven mintegy 27 gazdának 21.550 frt eJtekű vagvsnát. Azonk'vül remületes rettegésben uitotta a szomszéd jakah Ugy határozták meg tehát, hogy az a szép. a mit az emberek általában, tehát többen szeretnek, mint nem, — a mit önérdek nélkül, anyagi hasion nélkül szeretnek. Szép, a mit h isznom nélkül szeretek. A bankónak csak a rája f-jstett képe lehet szép, vagy egyéb alakja. Szeretem a csinosan sorba rakott buzakereszteket; pedig egy szalmaszál, nem több, annyi sem az enyétn belőle. Szeretem Morvaországban, Csehországban az országút szélén gyümölcsöző Iákat s N metországban, Hollandiában és Angliában az országútnak a tiszta sánczát, a billiárd simaságra lenyírt pázsitját; pedig mellettik elrohanva mindezek csak egy szempillantásra a birtokaim. Szeretem az alföldi nagy faluknak egyenes ház-sorát, nyílt, széles nagy utczáit; pedig magam kicsiny helyen is megférek. Szeretem az erdélyi szász községekben a házak, pajták, csűrök fedélzetét, azért, hogy következetesen cseréppel vannak födve; pedig engem nem védelmez az idők viszontagságában. Szeretem a székely községekben a kivülrölbelülről mindig szép fejérre meszelt házakat; pedig már nem lakom bennök. Még a havasi oláhoknak is szeretem a házát: durva gerendákból van összeróva; nemhogy meszelve, még vályogolva sincs, de benne van a népnek s a helynek a karaktere, a természet rendje. De zavart csinál érzékemben, s ennélfogva nem szép az az utczasor, melyben egyik háznak homlokzata délnyugatra s másik háznak homlokzata északra néz; melyben egyik ház szalmával fai, hagtadi. reszneki, szentgyörgyoö'gyi és márfon fai lakosokat, a kik „sajdétották," hogy most rájak is elkerül a sor. A/.ért nyáron át sá'ort ütve kün tanyáztak a mezőn összes állatjaikkal s terményeikkel együtt, — most meg a/.tán itt az árviz hordta el vagyonukat. Ez a rettegett Nemes Göde István előre megmondta mindig, hogy ennek, m g annak a/, embernek a háza fél óra múlva égni fog. É* a kitűzött időben a ház csakugyan „langalí." C>alt azt nem mondta meg egyeneren, hogy ő gyújtja fel. Csak az a nyom, pl. egv marcziusi „hó pot"' nyom s meg egvéb lánczolatos ok vezetett rá. Az emberek szidták ós kérlelték, hogy térjen jobb útra, ne legyen ilyen elvetemedett. De a ki gorombán korholta, biztos lehetett, hogy este a* ő házára is ráül a vöröskakas. Nemes Göde I tvánuik elég volt egy p>hár piliaka megtagadása, hogy azért lángba boritsa a pálinkát neua adónak épületeit. E/.ért, mint egy kis király, járt a környékbéli csárdákban, evett ivott ingyen. Egyszer saját magára is rágyújtotta a kocsmát. De senki sem látta, s ő sem árulta el magát. Az alvókat fellármázta. A nép napnál világosabban tudta, hogy Nemes Göde István csiná'ja ezt a tenger gyuj'ugatást. Egyszer megsokalták a dolgot, megkötö/.ték s hehoztáK Zalaegerszegre a tömlöczbe. D: a Tekintetes Nemes vármegye P >r<oUyáb)a szabadon bocsátotta, mert nem hivatalosai vitték be, meg aztán Göd István nem 'S ember is. A vátmeg/e 2 i< ali-panja Mlinarich Lajos szintén ne:n rendelhetett el tiszti vizsgálatot eiiene, mert nem fogták el a tetten, d: míg nemes emb>ir is. Ennélfogva Nemes Gode litván kiszabaduiván nyomban fölgyújtotta Nem:s lí's Nemeth [,tvannak, egy gazdag embernek a házát, ki ő et a tomlöczbe kísérte volt. H tnem most már a nép sem teketóriázott sokat, a nemesek s a nemtelenek, gyermekek és öiegek, asszonyok és leányok rárohantak, összekötözzek s beledobták és rugdosták a tűzbe, hogy adjon igazságot a tüz, ha sem a porkilá\ íf-m a viczispán nem tud igazságot adni. Ciupán Marton György esküdt akarta megakadályozni az elegetest. A tüz világára a szomszéd falvakból is megjelentek, mert tudták hogy ki miivi, s5t „sajdetották," hogy most már itt temetése lészen Nemes Gide Istvánnak. Mintegy 500-an vették körül, hogy mindenik rúgjon rajta egye'. A máglyáról ezt kiáltotta le a gyermekekhez szólva: „ Hallátok! rólam tanultatok, roszra *.<•, vetemedjetek!" Kívánságára levették a szénről, hogy gyónj m m

j.g. Meg is gvónt a szentgyórgyvölgyi káplánnak. Az addig kialudt tűz hel.ettuj tüzet raktak az erdő szélén s elégetvén, eltemették az erH szóleu. a nép törvényszéke. S aligha jobban rá nem üt a szeg lejére, mint a p iragrafu-sok emberei. s a másik pl ével van fedve; m :lyb jii a házak tiroli csipke módra, hol behuzóduak az utczáról, hol kinyomulaak az u'czára; zavart csinál érzikemben s ennélfogva U'jin szép az a ház, m ilynek egy része deszkával, misik rész j szalmával, harmadik része cseréppel vau fedve s negyedik részén becsoro^ a viz. Az a h íz sem okoz kellemes érmést, amelyiknek a fala meg volt festve valaha szines festékkel, de talán csak azért, h )gy ab^ól is látszódjék must valami; az egész nem látszhatik, meri alól kiverte a salétrom, felül lem>sU az eső, s közbül az idö vasfoga marja; látszik a házfalon a szines festék maradványa is, a fejér méáz is, a szürke vakolat is, a piros tégla is, a sárga vályog is, a hajsz ;l csöveken felemelkedett víztől a sötétes barnaság, a salétrom fejérsége s egy kis zöld penész. A házfal olyan, mint egy európai mappa a népvándorlás idejéből, m kor mig nem állapodtak meg a nemzetek s nem alakultak meg az országok. Ez a kóválygó zűrzavar nem szép, ezt nem szeretjük, még ha nem árt is nekünk. Ez ellentéte az esztétikának. Ez a kóválygó zűrzavar, akár véletleuségböl keletkezik pl. a vizenyős talaj miatt, akár szegénységből, vagy az emberek kényelméből maradt igy, nem hat kellemesen az érzékekre, tehát nem fejleszti az emberben a szép érzéket. A ki ilyen rendszertelenül kóválygó zűrzavarban születik és él: istencsudája, ha esztetikus avagy művész lesz be!öle. A müveltsé* fejlődésének kerékkötője ez a zűrzavar — kivált az ifjú lélekre nézve. Bsrbély Gyírgy.